Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-04-15 / 4. szám
1949 április "KRÓNIKA” 3-IK OLDAL1 SZABAD MAGYARORSZÁGOT! A MINDSZENTY ÜGY A NEPEK PABLAMENTJE ELŐTT Mindszenty bíboros ügye együtt a szintén elitéit bulgáriai protestáns lelkészek ügyével a II. N. most New Yorkban ülésező közgyűlésének, a népek parlamentjének napirendjére kerül, mint a magyar békeszerződés előírásainak és az Emberi Jogok Charterének sérelme. Az oroszok magukra maradtak ellenzésükkel, amely főként azt hangoztatta, hogy magyar “belügyről” van szó s nincs helye a beavatkozásnak. A magyar komiszárkormány szintén tiltakozott az ügy tárgyalása ellen, azt állitva, hogy Magyarországon nincs egyházüldözés és hogy -a Habsburg ház visszaállításának” semmi köze a mindkét okmány rendelkezései szerinti közszabadságokhoz. A U. N. napirendi bizottsága leszavazta a belső ügyekbe való beavatkozással szemérmetlenül másokat vádoló oroszokat s kimondta, hogy a Mindszenty ügy kapcsán a közszabadságok magyarországi helyzete minden részletének kivizsgálását javasolja. Aki tudja, hány pap sínylődik Magyarországon börtönben vagy internáló táborban csak mert a nemzet örök erkölcsi értékei védelmében szót emelt a bolsevizmus és jogfosztó s nemzetrontó garázdálkodása ellen, tisztában van azzal, mily szörnyű, barbár zsarnoki egyházüldözés színhelye ma Szent István történelmi keresztény Magyarországának végső maradványa, amelyen a magyart még nemzeti szabadságától is megfosztották. A házbizalmiak, üzembizottsági tagok és egyéb spiclik ellenőrzik, ki vallásos, ki jár templomba és besúgják, mint gyanúst, gondoskodnak munkanélkülivé tételéről vagy legalább is mellőztetéséről, féllábbal mindig az Andrássy ut 60-ban kell érezze magát. Már készül a kommunista uj “alkotmány” s a kisebbségi bitorlók kormánya azt követeli, hogy minden pap személyenként tegye le arra az esküt! Az úgynevezett Függetlenségi Népfront kommunista egypártgyüjtőszervezet hivatalos programjának szövege maga kimondja, hogy szabad vallásgyakorlatot engedélyeznek, AMENNYIBEN az egyházak támogatják a “népi demokrácia”, — a bolsevik parancsuralom, — törekvéseit. Az éleshangu jegyzék, amelyet Angliával egyidejűleg április 2-án az Egyesült Államok kormánya intézett a “magyar kormányhoz” a következő tömör mondatban adja a Mindszenty per és az egyházak mai sorsának legpontosabb keresztmetszetét: “A magyar kormány mesterséges példákkal önkényes és indokolatlan eljárást folytatott vallási vezetők, mint Mindszenty bíboros és Ordass luteránus püspök ellen, hogy a független egyházi vezetőket behódolásra kényszerítse s helyükre olyanokat ültessen, akik kollaborálni s a kommunista párt és programja előtt meghajolni készek.” Magyarországon korlátlan vallásszabadság van? Soha, mióta áll a történelem, a keresztény magyarban igy meg nem alázták, meg nem tiporták a keresztényi embert. Mindszenty bíboros a tárgyalás folyamán közvetlen nyíltsággal mondotta el, hogy a restauráció hive. A “magyar kormány” Fekete Könyvben adta ki a tárgyalás állítólag pontos jegyzőkönyvét és abból kiderül, hogy a hercegprímás a jogrend, az alkotmányos demokrácia, a nemzeti fejlődés történelmileg megalapozott keretének felélesztése melleit áll. De hangsúlyozta, hogy semmiféle katonai vagy politikai megszervezés nem történt és szükebb köre csak latolgatta a jövő kilátásait egy történelmi fordulat, magyarán a nemzetnek az orosz és bolsevik igából való felszabadulása eshetőségére s úgy vélték, a legjobb és legméltóbb volna a nemzet számára, ha visszatérne az uralkodóház. Misem érthetőbb ennél, hiszen annak jogara alatt, — miként arra az érettebb generáció még áldóan emlékszik, — volt egy gyönyörű Nagymagyarország és abban jó polgári életlehetőség mindenki számára, akiben életrevalóság, munkakedv' leledzett és szép volt az élet, gazdag volt az ország, félévszázadon át izmosodott, erősödött. S többnyire csak az ment Amerikába, aki ott csudahegyeket, terülj asztalkámat, kiadós dollárokat, gyors gazdagságot áhított. Mindszenty bíboros e békés jogrend visszatérése reményét melengette szivében, egy gondolatot, egy kedvenc ideát. Ezt tette és nem szőtt összeesküvést, aminek nem is lett volna semmi értelme, amikor egy közel kétszáz milliós királyságellenes, bolsevik idegen megszálló tartja még most is beláthatatlan időkig fegyveres csapatai hatalmában az országot és az ország számos pontján valóságos arzenált rendezett be ágyukból tankokból, bombázó gépekből. .... A gondolat, a lélek halk vágyakozását nevezték ki összeesküvésnek a moszkvai Polit Büró leninista erőszakbajnokai és a magyar nép nyakára ültetett quislingi cselédeik. A királypárti gondolat minden demokratikus országban szabad volt a régi világban, hiszen például Franciaországban is évtizedeken át létezett királypárt, sőt elterjedt nagy napilapja is volt Párisban “Action Francaise” címmel. Csak Rákosi Mátyás és Rajk László Magyarországán járhatott börtön MAGÁÉRT A GONDOLATÉRT IS, csak Moszkva rabországaiban, a népi demokrácia névvel álcázott terror-bolsevizmus országaiban juthatott el a helyzet arra a hitleri mélypontra, amelyben a rezsimnek nem tetsző gondolatért, reménykedésért életfogytiglani börtön, de halál is járhat. A gondolatnak ez a büntetése igenis a legnagyobb mértékben beleütközik a békeszerződésnek és az Emberi Jogok Charterének a közszabadságokról, szóló rendelkezéseibe, sőt azok megsértése terén a legszélsőbb elfajultság hátborzongató csúcsteljesítményét, a rémura-/ lom döntő bizonyságát jelenti. Nem rajongunk azért, hogy a békediktátum parancsait olvassák rá egy magyar kormányra, de a kisebbségi bitorlók, az idegen szuronyok segélyével a nemzetet pusztító élősdiek maffiáját sohasem tekintettük magyar kormánynak. Amikor a magyar nép felszabadítás helyett újabb és még végzetesebben tönkretevő kül-beavatkozás marta-, léka lett, e beavatkozás ellen csak azok védelme segíthet, akik valóban a közszabadságok mellett állnak. A második Trianon békeszerződése a leggyülöltebb papirrongy a mi szemünkben, de amikor arról van szó, hogy van egy paragrafusa, amelynek segélyével az országcsonkon élő magyarság szabadsága teljes elvesztése ellen lehet küzdeni, akkor a sok rossz közül, amit a diktátum felparancsol, legalább ezt az egyetlen jót fel kell használni a legtragikusabb kiszolgáltatottságban vergődő nemzet sorsa enyhítésének megkísérlésére. Amikor a Hercegprímás Schoenfeld követ utján Amerika ellenbeavatkozását kérte, nem hazaárulást követett el, hanem hazát akart menteni. Ami az emberi jogokat illeti, ha egészen igazság szerint mennének a dolgok, nemcsak a magyar bábkormány, hanem orosz gazdái ellen is kellene irányulnia a II. N. közgyűlés szine elé kerülő vádemelésnek, annál inkább, mert Oroszországot felvették tagul a UN-be, holott az Emberi Jogok Charterében megkövetelt közszabadságoknak makulája sem található meg földjén. . . A Iegripőkebb rágalom a pesti komiszárkormánynak a UN-hez küldött tiltakozásában azt mondja, hogy “a békeszerződés 4-ik pontja egyenesen kötelezi a magyar kormányt arra, hogy megakadályozza olyan fasiszta jellegű szervezetek működését, amelyek meg akarják fosztani a népet demokratikus jogaitól”. Ismétlésbe kell esnünk, amikor megállapítjuk, hogy Mindszenty bíboros semmiféle politikai szervezetet nem tartott fenn. A Fekete Könyv szerint a hercegprímás a tárgyaláson elmondotta, hogy Ottó trónörökös, amikor amerikai utján vele találkozott, külön lelkére kötötte, hogy “a legitimisták semmiféle feltűnő tevékenységet ne fejtsenek ki, az eszméért ne legyenek áldozatok és egyetlen ember ne keveredjék bajba vagy kellemetlenségbe az ügy miatt”, a kommunisták saját angol szövegezése szerint ‘Hungarian legitimists should not be in the limelight too much, no sacrifices should be made for the idea and NOT A SINGLE PERSON SHOULD GET INTO ANY TROUBLE' OR INCONVENIENCE BECAUSE THE CAUSE”. Azok a külföldön élő királypártiak, akiknek szerencséjük volt Ottó trónörökössel beszélni, csak megerősíthetik ennek igazságát, tudják, hogy lelkének egyik legaggodalmasabb gondolata, amelynek legsűrűbben ad kifejezést, hogy Magyarországon senki bajba ne kerüljön királypárti érzelmei miatt. Nem kétséges, hogy a hercegprímás tartotta magát a trónörökös e nyomatékos kívánságához s ennek ténye magában véve is eldönti volt-e “összeesküvés”, megszervezés! A királypárti restaurációs remények kapcsán fascizmusról beszélni a legarcátlanabb tudatos rágalmazás, hiszen köztudomású még a kevésbbé tájékozottak előtt is, hogy a Hitlertől javai elkobzásával és fejére kitűzött vérdijjal üldözött Ottó trónörökös a nyugati alkotmányos demokrácia és parlamentarizmus rendíthetetlen alapján áll. Olyan fascista jellegű szervecet, amelyről a “magyar kormány” tiltakozása beszél, csak egy van Magyarországon: a kommunista párt s a vezetése alatti kormány, mely legújabban a negyedik köztársaság, a “szocialista népi köztársaság” Függetlenségi Népfrontja kormányának nevezi magát. A királypárti érzület épen az ő brutális és visszataszító jogfosztásaik miatt lesz mind általánosabbá. . . Ez a társaság február elsején, három nappal a köztársaság védelméről szóló törvényre való hivatkozással perbefogatt hercegprímás tárgyalásának megkezdése előtt egy puccsszerűen kiadott kiáltványnyal megdöntötte az 1946-ban Moszkvából fegyveres nyomással feltukmált köztársaságot, amely Rákosi szavai szerint “betöltötte hivatását”. Maga Rákosi jelentette, ki, hogy Magyarországon már diktatúra van, a sírba fektetett 1946-os köztársaságnak tehát csak az volt a célja, hogy e diktatúra létrejöttei elősegítse. . . Teljes munkát akkor végeznének a UN urai, ha a békeszerződés 4-ik pontja alapján kiterjesztenék a Mindszenty-itélet ügyéi azokra a yaltai megállapodásokkal is homlokegyenest ellenkező fascista erőszak-módszerekbe, amelyekkel Rákosi Mátyás és társai megszerezték és gyakorolják a közhatalmat Magyarországon. A “magyar kormány” és a kommunista “Függetlenségi Népfront”, töméntelen bizonyíték száz százalékos tényvalósága szerint olyan “fascista jellegű szervezet”, amely máris “megfosztotta a népet demokratikus jogaitól . . .” Ennek a jogfosztásnak legkiáltóbb, drámai példája, hősi áldozata Mindszenty hercegprímás. Adja vissza a népek parlamentje a szabadságot neki és kinszenvedő nemzetének, amelynek fiait méy puszta gondolataikért, lelkűk csendes vágyaiért is porkoláb és hóhér fenyegeti s amelynek, mint magának Mindszenty bíborosnak is csak egyetlen “bűne” van: keresztényi, szabad és magyar akar lenni most és mindörökké.
