Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1949-03-15 / 3. szám
8-tK OLDAL “KRÓNIK A" Vidám tekintettel kérde zted meg tőlünk, hogy kik vagyunk és hány tojást hoztunk. 7 ojásunk természetesen nem volt, de konzervet kapott mindegyikünk. Mi először nem akartuk elfő gadni ellenszolgáltatás nélkül. Kedvig közvetlenségeddel azonban meggyőztél bennünket. Más nap, harmadnap jöttetek ismét. Azután már csak mihozzánk! Te jól beszéltél németül. Jankó, kinek közülünk először ejtetted ki nevét, szépen énekelt. Különben finom műszerész Budapest röl. Te egy autógyáros fia! Emlékszem még jól! Te valami dalt dúdoltál. Jankó azonnal fölfi-l gyeit és szintén dúdolni kezdte az ismert dallamot. A többi gyor san ment. Te énekelted a szöveget angolul, barátunk magva rul. A zene megnyitotta egymásnak lelkünket. Később le diktáltad az angol szöveget és mi megtanultuk. Nem felejtem el. Pajtánkban ültünk a szénán, kezünkben papír és így tanuljuk a dal angol szövegét. Nyelvünk majd kitörik. De mennie kell! Volt főszerelőnkről — emlékezhetsz még, fekete, alacsony, kövér fiú — a veritek csorog. Pedig a pajtába befúj a szél és beesik uz eső-jEkkor történt, hogy egyikünk fölvetette: Miért nem hívjuk meg őket egy közös nótaestre . Jól elszórakoznánk. bzó szót követett és a legközelebbi alkalommal előadtuk ajánlatunkat. Te örömmel fogadtad el a meghivá Május vége volt kkor. Langyos májusi este. ^ ír azt hittük nem is jöttök, mi or egy fürge Jeep bekanyaroc >án a parasztudvarba hangot fékezéssel megállt. Legjobb rafiátokba öltö zve hárman ugrót.átok ki a kocsiból. I udniillik egy harmadik barátodat is magaddal hoztad, ki szintén odavaló a Nagy folyó mellé. Te engerrdrejtélyesen mosolyogva a kocsihoz hívtál és kiemeltél egy hatalmas sajtot és friss fehérkenyeret. így akartál zavarunkon segíteni. Egy gra rnofon is előkerült valahonnan, majd megindult a menet. I i hárman eloí, mi utánatok. Valamelyikünk az utat mutatta: Befordít ltunk az erdőbe. Kis kanyar jobbra és Ti meglepődve megálltatok.... risztás. Középütt pattogó tábortűz. Asztal, fölötte sátorlap s kétoldalt padok. Hófel tér ab rósz, evőeszközök.... Szó nélkül leültünk az általunk kijelölt, németül jólbeszélö bajtársunkkal, mi többiek pedig a tábortűz köré telepszünk. Most jön a meglepetés. Jankó bará tunk, ki a pincér szerepét tölti be, hatalmas lábassal jön. Most leemeli a födelét.... ínycsiklandó illat tölti meg a tisztást. Paprikáscsirke felejthetetlen illata...... I i még soha ilyet nem ettelek. Nem is tudtátok, hogy fogtatok hozzá. Kijelölt barátunk pedig udvariasan várta hogy megkezdjétek az evést. Végül is o kezdte el. Gyanakodva vetté tek szájatokba az első falatot,, rzután nem kérettétek magatokat, csak azt az emberi lényt ki •untátok látni, ciki ilyen főzni tud. Egy bajtársunk felesége volt. Most utólag bevallom, hogy ott a tábortűz körül ülve mi is nagyokat nyeltünk titokban. Azután szétosztottuk a sajtot és kenyeret. Oh! miy csemege volt az akkor. Ti a meglepetéstől sokáig nem is tudtatok szólni. Ennyi kedvességet nem vártatok ellenségeitektől . Még bevallom, Eisenhover nevével is visszaélünk a paraszttal szemben, mig a szükséges dolgokat megkaptuk tőle. Mármint csirkét, evőeszközt, edénye két, stb. Majd a program következett. Ének hegedükisérettel, majd kívánságodra hegedűszóló: Lavo tta szerelme. Majd 7 e is énekeltél. Azután elkezdtél mesélni egy földről, ott a Nagy-folyó körül. mely gazdag mint Kanaán s boldog emberek élnek ott. Sokáig meséltél. Ott ültetek köztünk a tábortűz körül. Átöleltük egymást. Azután mi meséltünk. Egy országról, amely annyit küzdött és szenvedett s amely ma odadobva, kiszolgáltatva, védtelenül a keleti hordáknak. Ettől kezdve Te sem voltál oly vidám, mint előbb. Tekinteted elei kalandozott, figyelmed nem volt velünk. Megértettük egymást és hallgattunk. Majd felcsendült a hegedű sirón-fájón és felhangzott ajkunkról a ded. A ded a Mississipiröl, a fo Ivóról és négerekről, mely úgy tetszett Neked. Ami ezután következett azt nehéz leírni, azt látni kellett volna a világnak, annak a világnak, melynek hálán dói észnélkül gyilkolják, ölik egymást. Hegedi imüvészü n két vala -hogy megszállta az ihlet. Izgatottan figyelünk, majd mintegy belső ösztöntől hajtva talpraugrunk és vigyázz-ba állva hallgatjuk szent nemzeti imánknak a Himnusznak fenséges hangjait. Ilyen még nem volt. Bajtársunk soha nem játszott így. Szemei Iá zcisan csillogtak A tábortűz pattogott. Vad táncot jártak a lángok. Az égig, fel a csillagos égig akarlak csapni. Szentjánosboga rak röpdösnek a gyOntaszagu fenyők között. Ezek között a bajor fenyők között, melyek mintha meggörnyedtek volna, midőn ajkunk összeforrva a hegedűvel, belesirja a csillagos éjbe: “Megbünhödte már e nép a mu Itdt s jövendőt! Most jutnak eszünkbe vendégeink. Keresünk benneteket. S Ti is ott álltok köztünk büszkén felemelt fejjel, mintha egy vér lennénk! S mi még vártunk, mi dőn három barát ajkán felhangzott az amerikai Himnusz. Itt nem volt semmi megbeszélve, itt .nem volt propaganda, csak a csendes éjszakában, idegen föl clön, hazájuktól távol egvmásratalált két szabadságszerető nép fia! Lassan hajnalodott. 7 i is őszszepakkoltcitok lassan, szinte láttuk, hogy még maradni szeretnétek velünk. A kötelesség azonban elszólitott benneteket. S búcsúztunk: Jöjjetek minél előbb! A következő nap különös esemény nélkül telt el, csak a paraszt clörmögött eltüzelt fája miatt. Azután következett a bucsuzás napja. Nek em tudom borzasztó főfájásom volt. A többiek épen egy második est megrendezéséről beszélgettek, miclőrTbe toppantatok. 7 udomásunkra hoz tátok a szomorú tényt, hogy át telepü ltök. Lehet, hogy a távolkeleti frontra, hol még tombol a harc, lehet, hogy haza. Nem tud tátok. Még kérdezted, miért vagyok oly szomorú. Főfájásomra panaszkodtam. Azután bucsuzás. Egyszerű kemény kézfogások. Jókedvüeknek tettetjük ma gunkat. Te is valami viccet mondtál, de magad sem figyelreá__ Még látjuk amint a fürge Jeep ■ lekanyarodván az erdei útra, eltűnik szemünk elöl. Valahogy furcsán éreztük magunkat. Dél után volt, amikor ismét ciutóberregésre lettünk figyelmesek. A pajta hcisadékán látom, hogy valaki nevemet kiáltva rohan felénk. Kimegyek.... Te voltál John. Láttam nagyon sietsz. Szó nélkül kezembe nyomtál egy kis dobozt, — még megköszönni sem volt időm — ismét beugrottál a kocsiba, valamit dörmögvén még, hogy sietned kell, mert indulásra készen álltok. Csak álltam egy darabig földbegyökerezett lábakkal. Jobban megnézem a kis do bozt. Főfájás elleni tabletták vannak benne.... Akkor valami fojtót éreztem torkom körül és párszor nyeltem egymásután. Ezzel eltűntél életünkből! Nem tudom mi van veled John! Sajnos sem címedet, sem teljes nevedet nem jegyez tűk fel akkoriban. Remélhetőleg ép egészségben élsz és nem felejtettél el bennünket. S beszélsz rólunk az embereknek ott a nagy folyó mellett, hogy van valahol egy kis nép, valahol szintén egy nagy folyó mellett, amelyik árván, elhagyottan, ejer év óta már harcol és küzd szabadságáért, jogaiért. Még csak azt szeretném tudomásodra hozni, hogy a mi menekülésünk akkoriban nem ért célhoz, még mindig tart. Még mindig vonszoljuk fáradt testünket, vonszoljuk ezer akadályon át, rongyosabban tán, mint akkor, de szivünkben több reménynyel.... Nyugat felé....! Isten veled John! A jó Isten áldása kísérjen utadon! UTÓHANG. 1948 december.... Három szomorú esztendő telt el. Szenvedésekkel teli esztendő. Senki nem törődött velünk. Sem segítséget de még biztatást sem kaptunk. Bizonyos amerikai lap már gyilkosoknak és fegyháztöltelékeknek is nevezett bennün két. Idáig jutottunk. Fasiszta banda lettünk. Egyes magyar személyiségek nyilatkoztak rólunk, mint megátalkodott bűnösökről. Még gyermekeinkkel sem tettek kivételt. Ezt kaptuk saját vérünktől "honfitársainktól . Ezek az urak annak a népnek, azoknak a John és Jimmyknek 1949 március. nevében és védelmük alatt rágalmaznak, kiabálnak, kiktől ezelőtt négy évvel többet kapott a magyarság, a fascista nyugatos , mint az UNRA és IRO tói együttesen a három elmúlt év alatt. Azoktól, akikben talán egy fikarcnyi magyar vér nem folyt, de akiben keresztül mi Amerikát, mint az emberi megértés, szeretet és szabadság hazáját ismertük meg! Legyen e levél figyelmeztetés felétek. Hisz mi már kezet fogtunk ennek a népnek harcos fiaival akkor, mikor Ti még dicshimnuszokat zengtetek a keleti barbarizmus dicsőítésére. Sokat szenvedett hazánk ismét, mint annyiszor, a végpusztulás előtt áll. A helyzet tán súlyosabb mint máskor! A történelem azonban ismétli önmagái. S épen a mi számunkra van megírva, hogy mikor a legnagyobb veszélyben vagyunk, jön a férfiú, ki erős hittel és szentakarattal ismét talpraállít bennünket. Az idő közeledik. A napok megvannak számlálva, amikor napnyugatról jön a férfiú. Fiatal és erős. Akarata szent! Mi már ismerjük jól, hisz elébe megyünk, mint szeretett hazánk követői és megkérjük őt, vezessen haza bennünket egy szebb és boldogabb Magyarországba. A történelemben igy fog szerepelni: Ottó, apostoli magyar király! S mi szivünk és lelkünk odaadásával segitünk országépitő munkájában.... Úgy legyen! HONTALAN MAGYAROK SEGÉLYEZÉSE Az Amerikai Magyar Segélyakció közli: Programjának fontos része: “Ott segíteni ahol legnagyobb a szükség’’. Ma pedig sehol sem olyan éles és kirívó a magyarság nyomora, mint azok közt. akik Németország ban., Ausztriában, Olaszországban. vagy a külföld más országaiban eszik a hontalanság keserű kenyerét. Segélyakciónk csak január és február hónapokban több mint 12,000 dollár értékű élelmiszert, takarót, gyógyszert, cipőt, ruhaanyagot, művégtagokat, stb. küldött át Magyarországba, Németországba, Ausztriába és Olaszországba. Ezenkívül még 12,000 dollár értékű segélyanyagot indítunk útnak március hónapban. A köszönő levelek sokasága mu tatja milyen életmentő munkát' végeznek azok, akik adományaikkal segítenek bennünket. Igazán jelentékeny támogatást pedig most csak az amerikai magyarság tud nyújtani, mely eddig is megtette kötelességét. Ne lankadjunk tehát, ne higyjük, hogy most már nincs szükség adakozásra. A véreink kétségbeejtő helyzetéről szóló jelentések, levelek százai, sajnos azt parancsolják, hogy dolgoznunk kell az érdekükben, életben kell tartanunk őket, legalább is mig uj életet tudnak kezdeni valahol.
