Krónika, 1949 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1949-03-15 / 3. szám

1949 március, “K R ó NI K A ” MK OLDAL sziteni arra, hogy újra szivére ölelje a cseh rabságból szabadulni vágyó tót atyafiakat. HADIBÁZIS DÉL­­MAGYARORSZÁG? Eddig úgy tudtuk, hogy csak Nyugatmagyarország — Pápától kezdve — alkot muszka hadibá­­zist. Ott vannak elhelyezve a muszka repülőezredek és tüzérek. Most azonban úgy hírlik, hogy Délmagyarországnak is ugyanez a sorsa, mert a jugoszlávok ellen megtorlásra készül a szovjet. Tito nem engedelmeskedik, tehát meg­tanítja kesztyűbe dudálni engedet­len csemetéjét Sztálin atyó. Jaj szegény árva Magyarorszá­gunknak! Hova is jutottál? Ezer éven keresztül istápolója voltál a délszlávoknak és most testeden keresztül akar lerohanni az ázsiai vadállatok csordája: a muszka haderő. . . . De van isteni igazság! Lesz felszabadulás! És a felszabadult magyar nép újra szivére öleli a horvát testvéreket a szentistváni dunai birodalomban. A királyi ko­rona összetartó ereje újra felvirá­goztatja a lelki és gazdasági egy­séget. . . Hiszen a szerbek úgyis akarnak menni a maguk utján, amint a volt washingtoni követ­nek, Dr. Fotichnak könyve oly nagyszerűen mutatja ezt az egyet­len helyes utat. A MUSZKA MEDVE EMÉSZTÉSE.-ÍJ5-I Az egyik legnagyobb román lapnak főszerkesztője érdekesen írja le a New York Times-ban a mai helyzetet. Nagynehezen, Ma­gyarországon keresztül menekült ki Ausztriába és onnan Ameriká­ba. írását azzal kezdi, hogy az összes elnyelt álfamok közül a muszka medve Romániát emész­tette meg a legteljesebben. Hosszú írásából csak azt említ­jük fel, hogy a román nép, város­ban éppen úgy, mint falun, alig várja Mihály király visszatérését és vele a felszabadulást és uj éle­tét. Mi tiszta szivünkből kívánjuk, hogy minél előbb térhessen vissza Mihály király Bukarestbe. Kíván­juk azt is, hogy legyen boldog és megelégedett és éljen jó viszony­ban szomszédaival. De ennek van egy föltétele. Ez pedig az, hogy Erdélynek és a csatolt részeknek, ha önállóan is, de az évezredes szentistváni ki­rályságban van a helye! Ezt meg kell értenie Románia bujdosó királyának és szenvedő népének. És akkor lesz igaz ma­gyar-román megértés, nem pedig bolseviki vámuniói, amit beígér­tek, de soha meg nem valósítottak Visinszky és társai. AZ EGYETLEN UT. A Krónika hasábjai fennen hir­detik a magyar igazságot és az egyetlen utat: Meg kell valósítani újra a szentistváni Nagymagyar­­országot. Nem adjuk fel soha a reményt, hogy Nagymagyárország ifjú ki­rályát: Ottó Őfenségét nemcsak a magyarság, de a testvérnépek nagy örömére is, megkoronázza a budai koronázó Mátyás templom­ban a hercegprímás és a minisz­terelnök. . . Éppen azért igen jó tudnunk, hogy a szenvedő magyarság mé­lyen érző része velünk van és ezért a nagy célért lelkesedik és munkálkodik. Hadd idézzünk egy honvédtisztnek leveléből, aki az afrikai idegen légióból ezt írja: “A Krónika eddig előttem isme­retlen, nem létező újságként sze­repelt. A jó Isten azonban, kará­csonyi ajándékként egy baráto­mon keresztül eljuttatta hozzám, hogy csüggedő hitem uj erőt, fel­frissülést kapjon a további küz­désre, amikor már úgy éreztem, talán minden céltalan, üres, sem­mit érő az egész élet.’’ Köszönjük e sorokat. Megyünk az egyetlen utón tovább! FELHÍVÁS a világ MAGYARSÁGÁHOZ! A Magyar Szent Korona Vé­delmezőinek Szellemi Szövetséges nevében Bozsóky S. és Szerda­helyi Cs. aláírásával Németország ban kelt kiáltványt kaptunk, amely állást foglal annak érdeké­ben, hogy az egész magyar nem­zet lelki tulajdonát alkotó Szent Korona ne maradjon ideiglenesen sem valami raktárban őrizetben, mert helye a római Vatikánban, a pápa kezei között van. 'Mindezeknél fogva ezennel vi­lággá küldjük felhívásunkat, — mondja a kiáltvány, — a világ minden táján szétszórtan élő ma­gyarsághoz. az amerikai magyar­sághoz, a keresztényi egyházak papságához és híveihez, tegyenek meg mindent abban a tekintetben, hogy szóval, Írásban, küldöttségek utján a kormányaik figyelme a vi­­lág legnagyobb keresztényüldözé­sére fclhivassék. Kérjék fel illeté­kes hatóságaikat, hogy a herceg­prímás fogságából kiszabadittas­­sék és az éleinek megmentessék. A nagy kereszteshadjárat bátor­­szivü lovagja. Zászlaján a magyar Szentkorona jelképezte azokat a szent eszméket, melyekért küz­dött. Az ő kívánságának teszünk eleget, amikor megkérünk min­denkit, tegyenek meg mindent, hogy a magyar Szentkorona mi­előbb a Pápa Őszentsége őrizeté­be adassék és egyenként felelősek vagyunk a szent keresztény erek­lyéért. Rendezzetek egyházi körmene­teket, könyörgéseket, gyűléseket, hercegprímásunk megmentéséért és Szentkoronánk Rómába szállí­tásáért. Az emberi jogok és a Szent Megváltó igéinek nevében kérünk legyetek szent célunkban segítsé­günkre. És ha az Isten velünk, munkánkat siker fogja koronázni”. LAPUNK I New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­­kereskedésben kapható. Levél Amerikába. . . Kedves John! 1945. Mjájus. . . Kicsi falu Délbajorországban. . . Itt va­gyunk elszállásolva, mint rept i - löszázadunk utolsó képviselői. A két front mindjobban köze­ledik egymáshoz, a második vi­lágháború közeli befejezését je­lentve. Egy pajtában húzódtunk meg tizen valahányad-magam­­mal. . . Idáig jutottunk. Ez már nem is visszavonulás volt, ha­nem menekülés a keleti barba­rizmus elöl. Hiszen megadhat­tuk volna magunkat odahaza is és akkor megspóroljuk a nehéz, fáradságokkal teli utat! De mi­­csak vonszoltuk magunkat. . . . Nyugat felé. . . Nyugatot nem tartottuk ellen­ségnek. Nyugat.. Szabadság.. Civilizáció. . . Senki nem mondta tisztjeink közül, de tudta mindenik miért jövünk. Vérünk hajtott. Szivünk minden dobbanásában benne muzsikált!: Mi Nyugathoz tar­tozunk. Emlékszem még. Repülőgép­pel kezdtük a menekülést . Hi­vatalosan: Áttelepülős. Vagy: / ereszem visszavonulás. Mind­egy.... Azonban nem sokáig. A román olajkutak nem adtak több olajat a németeknek. . Gépeink levegőbe lesznek röpítve. Uta­zunk autón, kocsival majd gya­logszerrel. S. S. igazoltatások, holmijaink elrablása. Gyűlölkö­dő tekintetek.... Aztán ennek is vége. * Előttünk a szabadság s mögöttünk.... Mögöttünk a kira­bolt, immár kétszeresen kifosz­tott ország. Meggyalázott asz szonyok és szüzek! Sarkunkban az orosz! Vánszorgunk éhezve, álmatlanul, kinek-kinek felesé­ge, gyermeke, vánszorgunk to vább.... Egyre Nyugat felé! Ezt neked mind elbeszéltük John! Még magam előtt látom cső dálkozó, de nem kétkedő tekin­tetedet midőn mindezt tudomá­sodra hoztuk. 7 ekinteted távol ba meredt, lelked valahol ott járt a Mississipi táján és bor­zongva gondoltál arra: mi lenne ha olt is.... De kövessük az eseményeket időrendben.... Mint film pörög le mindez szemeim előtt. Esős fenyöHIatos május volt, midőn - megérkezte­tek. 13. amerikai páncélos had­osztály. Ot hat’ rohamkocsi állt meg a szomszédos parasztház előtti utón. Gdasomlordáltunk. A parancsnok figyelő tekintettel nézett végig rajtunk. Nem tudta elgondolni kik vagyun k. A hely­zet komolysága ellenére komikus volt. Szigorú gyanakvó tekinte­tek a kocsikon lévő, fegyverüket ránkszegező katonák részéről. A gépágyú csöue lassú mozgással követi minden mozdulatunkat! Mi félelem nélkül, csodálkozva szemléljük az életünkben először látott tengerentúli “lényeket . Pompás kocsik”.... Olvasom ki mellettem álló bajtársam szemé­ből gondolatát. Főszerelö volt odahaza. Vártunk.... Angolul egyikünk sem tudott. A parancs­nok lassan elénklép. Arca szi­gorú, midőn megszólal német nyelven: — Kik maguk? . . . — Magyarok. _ Hm.... Van fegyverük?.... —< Nincs. Elvették az S. S.-ek. Különben itt vagyunk meghú­zódva a szomszéd tanyán.... Kis szünet után: — Itt van három páncélököl, fogják. Ha netán tán S. S.-ek jönnének. A falut ne hagyják el! Ennyi volt az egész. Csodál­kozásunk még fokozódott midőn a kocsikról konzervek és ciga­retták repültek lábaink elé! E pillanattól kezdve kezdtük megismerni és mindjobban meg­szeretni az ami -t. Pár héttel a megszállás után történt, mikor egy délután ame­rikai katonai tehergépkocsi állt meg egyik parasztház előtt. Nagy csoportosulás. Természe­tesen mi is odamegyünk. A ko­csiban két ami. Ekkor ismer­tünk meg. Te voltál John, baj­társaddal. Csokoládét, konzer­­veket és cigarettát osztogattatok szét tojás ellenében. I i igy "raboltatok! HAZAMEGYÜNK... Hazamegyünk újra, — ha pirkad a hajnal! Amikor ajkakon csendül a magyar dal! Hogyha majd szabadon szállhat a magyarszó Újra jmára hiv a csodás harangszó! Hazamegyünk újra tavaszfakadásán, Magyarkönny árjának a kiapadásán, Ha majd minden tornyon leng a magyar zászló, Buzakalászok közt, zeng a magyar sarló! Hazamegyünk újra, a nyár melegére! Egy igazi, boldog, magyar ölelésre! Mikor szüretelnek minden magyar portán, Majd ha magyar vitéz fog állni a vártán! Hazamegyünk! A templomba vezet utunk újra! Minden úgy lesz, mint ahogy volt kisgyermek, korunkba! Iskolákban “Talpra Magyar!” az egekig csendül! A Hazánkhoz hűek leszünk — mind! “Rendületlenül ". Euclid, Ohio, 1949. Kiss Imréné, Révey L. P. Emma. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom