Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-15 / 9. szám
4-IK OLDAL' “KRÓNIKA1' 1948 szeptember A keresztényi királyság (Folytatás a 2-ik oldalról) méretén, hartem magán a népen alapul. Azon a népen,, amelyhez nemcsak a momentán élő egyedek tartoznak, hanem a holt generációk sorozatai is, amelyek évszázadokon át termelték ki magukból azokat a gondolatokat, ideálokat, melyeket a Korona reprezentál. A köztársaságban — ha a respubulica nem képvisel olyan örök emberi eszményeket, mint például az Egyesült Államokban, — a diktátor a néppel könnyen szembe állítja a masszát, a könnyen gyúrható,, tradíció és elvnélküli tömeg-embert s mire a respublica felébred, már diktatúrává változott. Mert a keresztény nép és nemzet államformája, a szabad emberek fölötti ideálként álló keresztény királyság. A tömegé a sátáni parancsuralom, az egybe olvasztott zsarnok és szolga, a massza-ember és diktátor eltipró rendszere. II. FEJEZET. A sátáni állam. Isten nincs! — mondja a marxista — leninista tan. Tehát a menyországot ezen a földön kell megteremteni. A földi világ szerencsétlenségének, terrornak, rabszolgaságnak ez a kiinduló pontja. Ebből a tagadásból születik meg a modern diktatúra rendszere: a sátáni állam. Hívják nácizmusnak, vagy bolseviztnusnak, alkotói nevezhetik szocializmusnak, vagy becézhetik népdemokráciának, a szavak keringő álarcos bálja mögött a teremtés pillantáig visszanyúló ellentét ősi egyszerűsége áll. A modern filozófia a jót és a gonoszát úgy .határozza meg, hogy jó és isteni eredetű, ami a harmóniát szolgálja és sátáni, gonosz ami az isteni rendet, a harmóniát megbontja. Ebben az értelemben a modern diktatúra — mint látni fogjuk — a legsátánibb rendszer, amelynek vezetői — legyenek bár földreszállt angyalok .— kénytelenek egész államukat sátáni elvek és módszerek alapján építeni. Ha Isten nincs, akkor az embernek nincs Istenképmása, emberi méltósága,, amely felhasználható, vagy eltörhető, rabszolgává aljasitható és likvidálható a ‘földi menyprszág”, vagyis a diktatórikus állam szolgálatában. Az Istenség megtagadásából következik, hogy a diktatúra, —- legelsősorban a bolsevizmus —> nemcsak a földi világot, a társadalmi rendet akarja megváltoztatni, hanem alapjaiban, szivétől az agyáig, látó idegeitől az összes érzék-szerveiig át óhajtja gyúrni az embert s épp ezért válik minden ember, sőt az egész emberiség kényszerű, de fanatikus ellenségévé. A lehetetlenség, az e-világi menyország megteremtése ugyanis, amely a földi “isten” a diktátor kijelentésében megigértetett, eo ipso nem sikerülhet, de a fanatizált ostobák, akik a leninizmus tantételei szerint mindent csak taktikai, vagy módszerbeli kérdésnek tekintenek, meg vannak győződve, hogy ebben is csak az eddigi módszerek hibásak. Úgy “forradalmi” eszközökhöz kell tehát nyúlni és ezek valóban sátánian forradalmiak, mert céljuk a harmónia megbontása. A nemzetet és a társadalmat fel kell bomlasztani az osztályharc jelszavaival, a legístenibb eredetű emberi egységet, a családot, a szabad szerelem elméletével, az ember lelkében élő természetes isten-hitet fel kell cserélni a párturalmi monogánia őrületével. De már alapjában, a kezdetkezdetén, tehát a “tan” megalkotása és meghirdetése pillanatában szakitani kell krisztusi personalizmussal, amely tekintet nélkül osztályra,, fajra, származásra mindig a jóknak, igazaknak, a megigazultaknak ígéri a megváltást. “Te proletár vagy, nagy szám, tömeg, — mondja ezzel szemben a marxista-leninista ‘filozófia — tehát én téged foglak megváltani, tekintet nélkül arra, hogy betörő voltál, vagy született bűnöző vagy”. Az osztály-megváltás minden erkölcsi alapot nélkülöző hazugsága mellett még egy ennél is nagyobb és sátánibb hazugság mozgósítja a tömegeket: az abszolút egyenlőség babonája, melyet a bolsevizmus elmélete és propaganrája céltudatosan felcserél a törvényelőtti és állampolgári egyenlőség valóságával. Minden ember egyenlőnek született — mondják a vad és dühödt egyszerűsítők —• tehát egyenlően fog élni az uj “osztálytalan társadalomban”. Ezeknek a gondolatoknak jegyében a sátáni állam még megszületése előtt, tehát már a hatalomratörés pillanatában mindenütt mobilizálja az emberi rossz tulajdonságokat, gonosz indulatokat, az irigységet, a hatalom-vágyat, az elégedetlenséget és gyűlöletet állítja sorompóba. Hogy a bolsevikiek mennyire tudatosan és tervszerűen építenek a gonosz indulatokra, azt igazolja a Szovjet-Unió megszületése, de még inkább a közép-európai országok bolsevizálása. Magyarországon, ahol egyáltalán nem voltak kommunisták, a bevonuló bolsevikiek nem párt-tagokat, hanem elsősorban sérelmet szenvedett embereket kerestek, de még inkább olyanokat, akiknek valami vélt sérlmük volt. A részegség miatt megbukott jelöltből uj rendszerükben ekként csináltak községi bírót, a tüzkőcsempészből rendőralezredest, az erkölcstelen élete, vagy sikkasztása miatt nyugdíjazott írnokból vezető tisztviselőt, mert tudták, hogy ezekben az emberekben él a bosszúvágy, a düh és gyűlölet, ami szerintük sokkal nagyobb mozgató és államfenttartó erő, mint a tisztesség, hűség, vagy a pártmegbizhatóság. Ugyanakkor rehabilitációs eljárás alá vonták áÁnult rendszer által elitéit hivatásos bűnözőket. Ezeknek visszaadták a kijavított erkölcsi bizonyiványt, mert tisztában voltak vele, hogy ezek lesznek az uj rend legbiztosabb támaszai. Az írókat, művészeket, szellemi embereket a hiúságuk révén igyekeztek magukhoz kapcsolni, de itt is a szerepet nem kapott rossz színészt állították az élre. A tehetségest valami ürüggyel becsukták, a tehetségtelent vezetővé tették. Az egész rendszer gárdájának összeállításából nyilvánvaló, hogy abban vezető szempont volt a valamely erkölcsi defektusban szenvedő, vagy rejtett erkölcsi hibával rendelkezők előtérbe tolása, azzal a szándékkal, hogy ezeket majd jobban lehet kézben tartani. Az orosz bolsevizmus fejlődés-története világosan mutatja, hogy egyáltalán nem is titkolják, sőt minden intézkedésükben hangsúlyozzák a sátáni tulajdonságokra épített és azok által kormányzott társadalom; jelentőségét. Moszkvában az Istentelenek Szövetsége szobrot emelt Judásnak, Krisztus árulójának. Ugyanekkor a Szovjet-Unió nemzeti hőseként tiszteli azt a 14 éves fiút, akinek arcképe ma ott van minden szovjet-iskolában, mert ez a G. P. U-nál feljelentette saját szüleit, akiket ki is végeztek. Ezzel példát adott rá, hogy miként kell elbánni az államellenségekkel”. (Mindezek teljesen vonatkoznak nemcsak a kommunista, de a náci-fascizmus államrendszerére is. A szerk.) A szovjet elmélet megalapozói, sátáni értelemben, kétségtelenül kitűnő pszihológusok voltak, akik abból a tételből indultak ki, hogy ha az emberben van elegendő rossz tulajdonság, akkor erre kell felépíteni az uralmi rendszert, mert hátha az igy tartósabb lesz, mint elődei voltak. Tehát minden, évezredek alatt kialakult abszolút értékű igazság, minden isteni eredetű elv és módszer ellenére kell kormányozni. A jogalap, illetőleg az ürügy; minderre a “szocializmus” a kizsákmányolás, nyomor megszüntetésének reménye és az abszolút egyenlőség babonájának megvalósítása. Természetesen a gyakorlatban a földi menyország sehogy sem akar megvalósulni, mert az abszurdumra és hazugságra van alapítva. Azt azonban egyetlen földi “isten”, egyetlen diktátor sem vallhatja meg, hogy a tömegnek hirdetett eszme rossz volt. Tehát magyarázatot kell adni, hogy a szocializmus, vagy népdemokrácia szekere miért nyikorog. Miért nincs több kenyér és jobb munkabér? A kezdet kezdetén mindent rá lehet fogni a likvidálásra ítélt osztályokra, vagy fajokra és az állam — hogy ezt megtehesse —• származásához híven sátáni módszerekhez nyúl. A második menetben már következik a terror, a politikai rendőrség, a börtön és bitó, amely egyelőre csak a mesterségesen kiválasztott bűnbakokkal szemben érvényesül* Nagy figyelmet érdemel, hogy ez nem azonos a nagy francia forradalom tömegeinek magafeledkezett vérmámorával. Ez egy céltudatosan, felülről irányított, jól átgondolt rendszer. A bűnbakokat egyszerűen lestemp- Jizik, mint a mészáros a vágóhídra küldött állatot. Valami megbélyegző jelző mindig kéznél van. Ez fasiszta, reakciós, összeesküvő, királypárti, burzsoá, monopolkapitalista. Egészen mindegy, hogy mi. A tömeg, a munkásság felé azonban kész a magyarázat. Még csak ezeknek a fejét kell levágni, ezeket kell katorgába küldeni, aztán a “szocializmus” egész bizonyosan megvalósul. És a fejek a proletariátus helyeslő üvöltése közepett lehullanak, a "bűnösök” elindulnak az urán-bányák vagy a szibériai hómezők felé, de az eszme, a megváltó ideológia még mindig nem termett több kenyeret, nagyobb szabadságot, boldogabb emberi életet. Mindez csak azért van, — mondják a diktatúra főideologusai — mert a külön proletár szentirás a leninista “biblia” teljes tanítása még nem valósult meg. Ők már nagyon jól tudják, hogy nem is valósulhat meg soha, hiszen már kénytelenek voltak megtagadni a proletár-állam egy létalapját, —- mint Sztálin is tette, mikor nemrég kijelentette, hogy a Szovjet-Unió az in-egalité alapján áll. A vakhit és a hatalmi vágy azonban még mindig erősebb a józan észnél. A vallást már legyőzték, az iskolát államosították, a templomot talán bs is zárták, de most még “szocializálni” kell a gyárat, a földet, a matériaimádat gépistenét, hogy az istenből — legalább elméletileg — mindenkinek jusson egy darab. Mikor pedig ez is megtörtént, mikor a kis "kapitalisták” a sok paraszt, kisiparos, kis-kereskedő helyére az egyetlen Kapitalista, a mindenható státus lép, akkor — ime — hivatalosan is megalakult az uj csoda: — a Sátán állama, amelyben minden az államé, amelyben senkinek semmije nincs, de mindenki azt hiszi, hogy minden az övé. A Leviathán-állam vezetői tudják, hiszen kezdetben is tudniok kellett — hogy a proletariátust képtelenek megváltani, de mert államuk a tagadásban és hazugságban fogant, kényszerítve vannak rá, hogy ugyanezekkel az eszközökkel tartsák fent létét. Most már nincs kit kiirtani, likvidálni, mert a dogma-ikerinti született államellenségek már egytől egyik sírban feküsznek, vagy börtönben ülnek, tehát most sor kerül magára a "megváltott” emberre, a proletariátusra és parasztságra is. Sztrájk-jog már nincs, a munkahelyet nem lehet változtatni, béremelést nem szabad kérni, de ha még sincs több kenyér, jobb élet, akkor annak már “te vagy az oka felszabadított proletártestvér, mert szabotálsz, mert nem dolgozol eleget, nem termelsz jól az államosított gyárban és a búzamezőkön, tehát a nép ellensége vagy, rosszabb a kapitalistánál és ezért én, a mindenható állam, — igen a Te államod — börtönbe zárlak, kiirtalak, kény* szermunkára küldelek téged is” —mondják a csődbe került ideológusok, akik sehogy sem értik, hogy a három és öt éves tervek után még mindig nincs földi menyország. A marxista-leninista állam az utolsó pillanatban mindenütt igy kényszerül levetni az álarcot és mindenki barátjából nyíltan is mindenki ellenségévé válni. Ekkor azonban már későn van. A “felszabaditott” tömeg szolgává tette önmagát. A haalom már a diktátor és a poliikai rendőrség kezében van. Lázadni immár lehetetlen, tehát bele kell törődni a legnyomorultabb rabszolgasorsba, le kell sülyedni arra az állat-szinvonalra; amelyen a sátáni állam már csak a legszükösebb napi élelemért, a puszta kenyérért dogoztatja az embert és pedig olyan
