Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-09-15 / 9. szám

1948 szeptember “K R Ó N I K A” 5-IK OLDAL mértékben, amint érdekei megkívánják. Az orosz gyárakban ma egy­szerűen főbelövik, aki öt percet késik a munkahelyről és leszállítják a kenyér fejadagját annak, aki nem tudja az előirt munka-mennyiséget teljesíteni. Mi más ez, mint a hajdani fáraók ezerszeres mértékben fel­újított rabszolgasága? A sátáni állam most már sátáni eszközökkel kormányoz azok ellenére is., akik a maguk államának hitték. Terror, spicli-rendszer, erőszak, gyilkosság váltak az államigazgatás eszközeivé, de sokkal nagyobb mértékben, mint a történelem folyamán valaha is. S mindez a nyomor, szolgaság, a MVD áltál államilag intézményesített rab­szolgavadászat, a Szovjet-Unió húsz millió kényszermunkásának nyo­mora abból a kicsinykének látszó tagadásból származott, hogy: — “nincs Isten’’. Ahol ezt vallják, ott aZ állam vezetői nem érzik és nem hiszik, hogy egy magasabb., felettük álló hatalomnak vannak aláren­delve. Nem hisznek abban, amiben kétezer esztendő óta minden ke­resztény állam vezetője hitt, hogy felelősséggel tartozik Istennek és lelkiismeretének a rábízott e.mbermilliók sorsáért. Az ember azonban csak eszköz, nem Isten teremtménye többé a diktátorok szerint. Mint már említettük, nincs Istenképmása, emberi méltósága, tehát sátáni eszközökkel lehet és kell kormányozni, vagy inkább uralkodni rajta. Ennek az elgondolásnak jegyében a sátáni állam nem igenli a szabad embert. Neki a függőségben tartott, nyomornak, bizonytalanságnak kiszolgáltatott szolga az ideálja. A Szovjet-Unió például gondosan vi­gyáz reá a leningrádi fiút Vladivosztokba nevezze ki vasutasnak és a szibériai fiatalembert a Kaukázusba küldje postásnak, állami alkal­mazottnak. A cél: eltávolítani a család környezetéből, kiemelni az otthon, az ismerősök közelségéből, függőségben tartani a végtelen­ségig. Nagyban még inkább ezek a sátáni módszerek érvényesülnek. Eddig á világ minden állama és államférfia arra törekedett, hogy leg­jobb tehetsége szerint a jóléten, szereteten keresztül kormányozzon. A Szovjet-Unió az első, amely feltalálta, hogy uralkodni és hódítani lehet a nyomor., az éhség megteremtésével is. Előbb zűrzavart, kháoszt kell teremteni, az elégedetlen embereket mgnyerni, felhasználni s mi­kor mindez meg van, akkor fölöttük is uralkodni, — miként Kelet- Németországban, Közép-Európában — és pedig úgy, hogy az életük függjön attól a darab kenyértől, amelyet Állam-isten adagol és amely a megkínzott embert ugyanazzal a módszerrel kényszerűi a hűségre, mint az ember a kutyáját. A mai ember csupán azt érzi, hogy számára lakhatatlanná vált a föld. A rádiók, mikrofonok harsogása, a pártok jelszavainak őrült kavargása, ideológiák és világmegváltónak hirdetett eszmék zűrzava­rában, nem érti, hogy hol tévesztett utat.' A propagandát szentirásnak véli, hiszen megszokta, hogy helyette a rádió Lynotipe szedőgép, a hangos film gondolkozzék. De hát akkor — véli ő — miért nem ma­gyarázzák meg neki ezek az ördög-masinák, hogy miért van annyi félelem, nyomor, éhség, vérontás, halálos gyűlölet ezen a földön. Attól, hogy üldözik a papokat, a vallást, vagy hogy Hitler elgázosi­­totta a zsidókat és Sztálin katorgába zárt húsz millió rabot, az ukraj­nai ínség idején éhenhalasztott. 32 millió embert, még mindig nem szabadna anifyi bajnak, szerencsétlenségnek lenni! — véli a ma átlag­embere. Hiszen végig a földgolyóbison úgy vánszorog az emberiség, mint János jelenéseinek legirtózatosabb látomása. Szabadságukat, füg­getlenségüket vesztett népek, lebombázottak, kényszermunkások, hon­talanak, munkanélküliek, kiutasítottak, hadifoglyok irtózatos halál­marsa lett az emberi, — főként az európai — élet. Ha keresi valaki az okokat, akkor előbb-utóbb rájön, hogy minden szenvedés oka a sátáni állam, a szolgaság ragályának moszkvai forrása, amelynek vad imperializmusa nyomort, szenvedést, forradal­mak tüzét kavarva átnyúlik a határokon, lerombolással fenyegeti a még szabad társadalmakat és rabszolgasorssal az egész emberiséget. Pedig az emberi élet ősi alapjáig egyszerűsítve a dolgokat, nem történt több, vagy kevesebb, mint, hogy azok egyrésze, akikre népek sorsa bízatott, vagy inkább akik százmilliók urává tették magukat, ki mondtak két szót. Minden szenvedés, háború, erőszak, hódítás álfáját­­omegáját, amiből megszületett a sátáni állam. Két szót csupán. Any­­nyit, hogy: — nincs Isten. III. FEJEZET. A KRISZTUSI ÁLLAM. Van Isten! Ez minden krisztusi állam, de elsősorban a király­ság alapvető hitvallása és államigazgatási elve. Keresztény állam — nagyon természetesen lehet köztársaság is — Európának azonban monarchisztikus tradíciói voltak. A szabadság és a modern demokrácia itt a királyságban és a királysággal együtt fejlődött s ezért érthető, hogy ott, ahol az európai és keresztény hagyományokat megőrizték, vagy ahol ezeket nem tiporta el a keleti erőszak, ott nemcsak a mo­narchia maradt fent, hanem a demokrácia, a szabadság, a parlamen­táris kormányforma is. Nyugodtan lehet állítani, hogy ennek meg vannak a nagyon is könnyen érthető okai. A diktatúra méltó ellenfele — legalább is Európábafí — az alkotmányos, keresztény királyság. Elsősorban azért, mert a királyság a krisztusi elvek alapján áll, tehát egészen más élet —, és kormányzati felfogást testesít meg, mint a diktatúra. Mi magyarok, akikre közel ezer év előtt,, Szent István hagyta fiához in­tézett Intelmeit”, legjobban kell, hogy átérezzük és megértsük miért és hogyan tudott ezer éven át mindig a jog, szabadság, erkölcs, hu­AN APPEAL TO MY FELLOW CITIZENS This is an earnest request for the relief of dis­placed Hungarians living in the D. P. camps of Aus­tria and Germany. On the brink of their fourth winter in exile they cry to us for help. Who are these refugees? They are men, women and children, victims of Nazi aggression and Com­munist persecution. Until their fate is decided, they have no other choice but to live in exile. Dressed in rags, wearing burlaps for shoes, living in unheated barracks, they are truly forsaken. We have formed a committee to help them. What do we ask? Money, clothing, shoes, food to save countless numbers of children and their parents from the worst kind of sufferings. Will you join us? LOUIS SZANTO, Chairman American Hungarian Committee for the Relief of Displaced Persons. mánum és a modern alkotmányos demokrácia felé fejlődni a királyság. "A szent Háromság egy Isten nevében’ — kezdi “Intelmeit’’ és uralkodói hitvallását a magyarok első királya. Van Isten! — mond­ja tehát és ebből nagyon, de nagyon, sok következik, épp úgy, mint a diktatúrák sátáni tagadásából. “Mélyen érzem, vallja a szent király —■ hogy valamit Isten az ő akaratából teremtett és bizonyos eleve látó végzésből elrendelt, mind a kiterjedt menyég boltozatain, mind e széles földi téreken mindent az isteni okosság örvénye életet és igazat”. A király és királyság tehát már eleve nem lehet az a felelőtlen diktátor, aki megtagadta az lsen létezését. A királyság az "isteni okos­ság” törvényét látja érvényesülni az egész világban s igyekszik ehez alkalmazni egész rendszerét, életfelfogását. Legelsősorban felelősséget érez Istennel, a legmagasabb hatalommal szemben és igy nem hiszi, hogy e világon az ő királyi hatalma a legnagyobb. Tehát tiszteli nem­csak az Istent, hanem mindazt, ami Istentől és az isteni okosságból származik. Az ember Istenképmása, emberi méltósága, az ember sza­badsága tehát nemcsak szent a király előtt, hanem hitéből és küldetés­tudatából kifolyólag ő és egész rendszere védelmezője, istápolója mind ennek. A királyság — ismét csak kereszténységéből folyólag —• elu­tasítja a diktatúrák türelmetlen mindent egyesíteni, elnyomni, legá­zolni akaró türelmetlenségét. ‘‘A türelem és az igaz ítélet a királyi ko­rona ötödik ékessége'’ — hirdeti Szent István. És valóban! A diktatúra totális, tehát elnyomó, türelmetlen. A királyság mindenekelőtt az uni­­verzalizmust, a keresztény egyetemességet képviseli, ezért nem ismeri el az osztályok, fajok, felekezetek közötti megkülömböztetést, még ke­­vésbbé az ebből származó türelmetlen, elnyomó módszereket. Európában két rendkívül jellegzetes példa bizonyítja épp a ki­rályságoknak ezt a felsőbbrendü gindolkodását: Anglia és az 1918-ig fentállott Szent István-i Magyarország. Angliában ma egyedül csak a korona, a király személye^a keresztény királyság univerzalizmusa az a varázsos erő, amely összefogja a Commonwealth népeinek, domíniu­mainak végtelenül tarka mozaikját. Ebben a roppant egységben bé­késen megférnek és egymással összekapcsolódnak, egyetlen nagy csa­ládot alkotnak hinduk, mohamedánok, keresztények, buddhisták, fe­hérek és színesek. Hasonló mozaikot a Szovjet-Unió már csak az im­perializmus legbarbárabb eszközeivel tud ideig-óráig egybeforrasztani. Mindezt az angol ko'rona keresztényi egyetemessége az önkéntes együttműködés és a szabadság gondolatának módszereivel valósítja meg. Mikor egész Európában a föderációs szellem kezd tért hódítani, mi magyarok csodálkozva látjuk, hogy Szent István 10 évszázaddal előre látott, midőn Intelmeiben megírta “lám gyenge és törékeny az egy nyelvű és egy erkölcsű ország’’. A magyar királyság ezer éven át ezért volt a népek, fajok, nemzetiségek békés együttműködésének szín­helye,, mert a birodalomalapitó király tanításai alapján 950 esztendővel előbb elérkezett arra a fejlettségi fokra, amelyet az angol királyság csak a gyarmati imperializmus kora után talált meg a Commonwealth gondolatában. A keresztényi elvek, amelyek a Szent Koronáról szét­sugároztak, összefogták, egyenlő emberként és minden megkülömböz­­tetés nélkül egyesítették a Magyar Birodalom népét a közös munkára és közös szabadság megőrzésére. Csupán az emberi gondolkodás fél— resiklására jellemző, hogy épp azt, amit az Egyesült Államok, Svájc, Anglia legnagyobb érdemként emlegetnek, tudniillik, hogy több fajt, nemzetiségetolvasztanak együvé az államgondolatban, a magyar ki­rályság legnagyobb bünéül rótták fel. Pedig Szent István intelmeiben és birodalmában már ezer év előtt élt az a toleráns magatartás, ame-

Next

/
Oldalképek
Tartalom