Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-09-15 / 9. szám
1948 szeptember “KRÓNIKA” 3-1K OLDAL' Mentsük meg a hontalan magyarokat! Irta: DR. SULYOK DEZSŐ a magyarországi Szabadság Párt menekült elnöke Az egységbe tömörült, nemzeti alapon álló demokratikus magyar politikusok összeségének megbízásából és a szabad magyarok három világrészt átfogó politikai szervezetének nevében fordulok felhívással a világ, — de első sorban Amerika, — tehetős magyarjaihoz. Arra kérem őket, sürgős összefogással és anyagi áldozatukkal tegyék számunkra lehetővé, hogy megmentsük a világban szétszórtan élő magyar menekültek tízezreit a rájuk leskelődő pusztulás elől. Ma nincs ennél sürgősebb és fontosabb nemzeti munka. Minden más előtt ezért kell minden erőt erre a célra összefogni. Meg kell mutatnunk önmagunk és a világ előtt, hogy mikor testvéreink megmentéséről van szó, akkor el tudjuk magunk között temetni az ellentéteket, fel tudunk emelkedni a nemzeti összefogás magaslatára és nem hagyjuk elpusztulni azokat, akik vérünkből való vér és akiknek pusztulása szégyene volna minden jó sorsban élő magyarnak. A bolsevizmus elől Nyugatra menekült magyarok életének megmentését kérem. Mindegy, hogy milyen politikai nézeteket vallanak ma. Előbb élni kell és csak azután lehet politizálni, az élethez pedig mindenkinek joga van! .Több mint 50.000 magyar él ma szétszórtan a vasfüggönytől nyugatra eső földrészeken. Nagy részük a különféle nyugati övezetekben Németországban és Ausztriában tartózkodik, de ezen túl bőven jut belőlük a világ többi részébe is, ahova nem ér el bolsevista üldözőik szennyes keze. Ezeknek a menekülteknek a legnagyabb része el nem képzelhető és le nem irható szociális nyomorban tengeti életét. Már eredetileg is, menekülése pillanatában a legtöbb csak épen a legszükségesebb ingóságainak kis részét hozhatta magával. Menekülésük célpontján, Németországban ezt is többnyire elszedte tőlük a “baráti” német nép. így a legtöbb menekülő egyetlen kis kézitáskával, vagy hátizsákkal érte el a nyugati hatalmak hadseregét, ahol végre biztonságban érezhette magát. Azok, akik később, az úgynevezett felszabadulás után jöttek ki, hasonló helyzetben érkeztek meg. Az évek múltak és a kihozott kis batyu elenyészett, felélték, elrongyolódott, megsemmisült. Azok, akik a német nyelvterületen élnek, az amúgy is lefojtott német közgazdasági életben elhelyezkedést nem kaphatnak. Itt nincs jelenük, de nincs jövőjük sem, csak a lassú elpusztulás az, amit legjobb esetben remélhetnek. Akik) mégis munkához jutnak, azok a legalacsonyabb rendű alkalmi munkavállalásra (erdei fakitermelés, romeltakarítás, stb.) vannak nevetséges munkabérek mellett ráutalva. A betegek, öregek és munkaképtelenek el vannak zárva mindenfajta szociális segélyforrástól, róluk senki sem gondoskodik és amúgy is rosszul ellátott hozzátartozóik terheit teszik még elviselhetetlenebbé. Akinek nincs hozzátartozója, az úgy pusztul el, mint a gazdátlan beteg állat. A mai Magyarország uraitól semmiféle anyagi, vagy erkölcsi segítséget nem remélhetnek. Ezeknek a vezetőknek ez idegen nép, sorsuk nem a mai magyarországi vezetők sorsa, életük nem érték azok szemében. A legtöbb, amit várni lehet ezektől a minden emberi mivoltukból kivetkőzött otthoni zsarnokoktól az, hogy hideg közönnyel nézik tízezrek pusztulását. Sokszor aonban nemcsak közönnyel, de a gyűlölet kárörömével, a kielégülés kéjével. A magyarság azon részének kell itt feleszmélnie, amelyik szabad országok szabad levegőjében él és amelyikből nem halt még ki a népi szolidaritás érzése. Es amelyik, ha elhatározta, hogy segít pusztulásra ítélt vérein, akaratát végre is tudja hajtani. Nem úgy mint az otthoni, amelynek adományaira ráteszi kezét a kommunista vezetőség és párttagok között osztja fel azokat is, mint minden anyagi javat a bolsevista uralom alatt élő országban. Feladatunk többrétű: még a tél előtt elő kell teremteni azokat az anyagi eszközöket, melyek ezen a télen az éhhaláltól és megfagyástól megmentik testvéreinket. Eleiem és ruha kell, hogy az élet mécsese ki nem lobbanjon meggyötört testükből. Azután keresnünk kell számukra valahol a nagyvilágban egy helyet, ahol mint szabad emberek, becsületes munkájuk után szabad életet élhetnek. Olyant, amely a szabad országokban mindenütt kijár annak, aki becsületesen dolgozik. Es meg kell teremtenünk a közigazgatási és anyagi előfeltételeket, hogy ide el is tudjuk őket szállítani. Hogy egy esetleg meginduló bolsevista hadi gépezet le ne gázolhassa őket idegen földön, ahova épen az elől menekültek. S végül meg kell szüntetni azt a hátrányos megkülönböztetést a többi országok menekültjeivel szemben, mely a magyarokat még ma is “exenemynek” tekinti. Most az első feladat a legsürgősebb. Ezért jövünk kérni sürgető szóval. A már annyiszor megadóztatott amerikai magyarságot kérjük: hozza meg áldozatát erre a célra. Ennél jobb célra még nem sokszor adakozott múltjában, mely úgyszólván az óhaza fiainak juttatott adakozások hosszú sorozatából áll. Ma már tisztán áll az amerikai nép előtt is, hogy a világ legnagyobb veszedelme a bolsevista imperializmus és azok, akiken most segíteni kell, ennek az áldozatai. Annak a közös ellenségnek az áldozatai, mely ma az egész szabad emberiség életére a legnagyobb veszedelmet jelenti. Több szervezet van, mely részben célunkat szolgálja, részben adományaival segíti kérésünkre menekültjeinket. Számítunk az American Hungarian Relief hathatós támogatására. Ennek a szervnek a megbízottját a bolseviki nyomás alatt álló magyar kormány a folyó év nyarán kiutasította Budapestről. Az adományok felett való rendelkezés jogát ez a kormány magának követeli, ami pontosan azt jelenti, hogy; adományt csak hétpróbás kommunista kaphatna, aki úgyis tobzódik már a rablott javak tengerében. így ez a szervezet a jövőben Magyarországra nem küldhet segélyt. Azután egyes nagylelkű magyarok külön adománya segít közelebb bennünket céljaink megvalósításához, akik között első helyen Szántó Lajost kell említenem. S végül megalkottuk a “hontalan magyarokat segélyző amerikai bizottságot”, mely a legjobb amerikai magyarok irányítása mellett a magyar egyházak és egyesületek vezetőségét kéri fel segélyek gyűjtésére. A State Departmentnél a gyűjtés engedélyezésére irányuló eljárás folyamatban van és az engedély elnyerése után a munka teljes erővel megindul. Azt kérjük: adjon minden amerikai magyar fejenként csak egyetlen dollárt erre a nagy nemzeti célra és a feladatot megoldottuk: ezen a télen nem lesz éhező és fázó magyar Nyugaton. S akkor elkezdhetjük a közben előkészítendő nagy kitelepitési munka végrehajtását is. Mint ennek a munkának szabad magyar politikus barátaimtól megbízott vezetője és mint az imént említett bizottság pénztárosa fordulok kérő szavammal Amerika magyarjaihoz: mentsétek meg testvéreinket, mutassatok ebben a kérdésben magyar egységet, áldozatkészséget és erőt! Ez nemzeti kötelesség, amely elől a magyarság sohasem szokott elzárkózni. Ha jelentkeznek szervezetünk emberéi, adja meg mindenki egy dolláros adományát. Magyar életet ment meg vele minden adakozó, annak a magyar életnek egy drága atomját, mely olyan irgalmatlan olcsó volt az elmúlt tiz évben a német és orosz elnyomók és cselédeik szemében. Olcsó volt nekik, de nekünk mindennél drágább és szavunk ezért kérő és meghatott. Az adományok azok kezébe jutnak legalkalmasabb formában (élelem, ruha, fütő anyag), akit arra legjobban rá vannak utalva. SEGÍTSETEK! ELSŐ KIMUTATÁS a hontalanokat segélyző amerikai magyar bizottság részére felajánlott adományokról: Szántó Lajos, Richmond, Va. a........................................$5.000 Yonkersi Szent Margit R. K. Hitközség a Rózsaifüzér-társuiat nagylelkűen beígért hozzájárulásával $500.— Milán Gyula, Bronxville, a Szt. Margit hitközség egy áldozatkész tagja, apósa, néhai Dobay Arthur emlékére .......................... $500.— Milán Gyula megígérte, hogy barátai között egy héten belül ötszáz dollárt fog összegyűjteni a menekültek segélyezésére. ELSŐ JELENTÉS: 1000 szvetter megrendelve az iskolás gyermekek, anyák és öregek részére. Pakolás és szállítás lebonyolítása már folyamatban van. * * * AZ ELSŐ FECSKE. Igen tisztelt Szerekesztő llr! Itt küldök öt dollárt, egyet a magam előfizetés megújítására, négyet pedig azon célból, hogy tessék annak fejében négy európai hontalan magyarnak egy évig küldeni a magyar jövendő boldogságának ezt az igazmondói ^újságját. Üdvözlettel George Tóth Millington, (m. d.) I
