Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1948-04-15 / 4. szám

2-IK OLDAL KRÓNIKA ’ 1948 április i »— Ki az ismétlődő Trianonok zsákuccájából s vissza a szcntistváni magyarsághoz, európaisághoz, a népcsoportokat egybefogó egység szelleméhez! Ez Ottó trónörökös útja. "Annyi balszerencse közt, oly sok viszály után'’ a jövő helyes építésének útja. “Ne nézzünk a múltba, — harcoljunk a magyar jövőért’’: ezt is Ottó trónörökös üzente legutoljára 1947 karácsonyi szózatában és va­lahányszor felhívott a bolsevik végveszély elleni nagy magyar egy­ségre. Ebben az egységben helye van minden tisztességes, igaz ma­gyarnak, aki munkálni akarja a Trónörököstől kijelölt célt a szentist­­váni hagyomány, a szentistváni intelmek megújító szellemében. Együtt­működni a Szentkorona törvényes várományosával az általa régtől kijelölt cél felé: nincs ennél méltóbb, dicsőbb hivatás magyar részére, a földkerekség bármely förtelmes zugába kergette is a trianoni szörny­­itélet és a bolsevizmus elleni tragikus harc végzete. Ma semmitől sincs távolabb a magyar nemzet, mint igazságától és szabadságától. De sorsának e mélypontján szabad legkevésbbé el­­tántorodnia szentistváni eszményeitől, ezeréves hagyományaitól és nyugodt átgondoltsággal kell követnie igazsága gyakorlati szolgála­tának módjait, amelyeket a Trónörökösnek a nemzet javát áhitó éles­látása előre kirajzolt. Feltámad még az ősi Magyarország s mint a sza­badság hazája támad fel. Nem lesz gyarmata semmiféle totalitárius kényuri hatalomnak, semmiféle világnézeti imperializmusnak. Ottó trónörökös programjában benne van minden osztály egyenrangúsága, amelyet a királyi tekintély kiegyenlítő szava képes csak összehangolni a nemzet javát, haladását szolgáló, áldásos harmóniává. Ottó trón­örökös aa egyéni szabadság teljes visszaállítását és a magasabb nem­zeti összhangot akarja az osztályok kölcsönös méltányossága alapján, hogy irmagja se maradjon a mai egyoldalú osztályuralmi nemzet­­pusztitásnak. Jólétet akar, rendet, virágzást a kisembereknek is s a földmivelő számára olyan földreformot, amely Varga Jenő szovjet­­ideologus önáruló szavai szerint nem lesz csupán “átmeneti állomás” a földállamositás, a kolchozok felé, hanem a király s a nemzet pecsét­jével hitelesített, igazi és végleges földreform lesz, amit tudvalévőén Károly király is akart, amikor 1918 októberében szántó-vető embert nevezett ki földmivelési miniszteréül. Az események viharában posszibilitását. politikai érintetlensé­gét megőrzött királypárti alkotmányosság elhasználatlan friss erői a kölcsönösség, a nemzeti belső egyensúly, a középút, a kiegyenlítődés egészséges, kulturált politikáját követik. Haladást a magyar igazság vonalán, szabadságot, jogot, jólétet akar Ottó trónörökös az eljövendő federációs Magyarországon minden állampolgár számára, aki hűséggel szolgálja hazáját s annak szentistváni szellemiségét. Ottó trónörökös e történelmileg igazolódott szellemiségnek a sorstól és saját érzéseitől és képességeitől kijelölt vezére s amikor számot vetünk a magyar sors jelenlegi állásával és a jövő feladataival, a magyarság törekvéseit az Ő céljaival egybefortnak és üdvösnek érzi minden magyar, aki kiutat akar úgy az ismétlődő Trianonok, mint a totalitarizmusok, ke­resztény ietlen, szésőséges tévtanok és quislingi eltévelyedések vészes zsákuccájából. vonta le a tudományos működés irányelveit. Az elnöki megnyitó után Mindszenty bíboros emelke­dett szólásra. AZ IGAZSÁG ÖRÖK — Hány fohász szállt az igaz­ságért a földről az égre évezre­deken át! — mondotta a prímás a többi között. — Mennyit buk­dácsolt az emberiség a világtörté­nelem Ember tragédiájának a szi­ntiben, az egész történelem folya­mán és de kevesen és keveset voltak a lázasan keresett igazság birtokában! Az igazság hatalmas ereje mellett is szerény; nem erő­szakolja magát, -hisz ép “az igaz­ság szabadit meg titeket". (Ján. 8. 32.) Az igazság mindig igazság marad, ha időlegesen itt-ott zsel­lér is a szerepe, ha a hangját el­veszti is. A hazugság viszont fes­ti, kelleti magát. De a hazugság hazugság marad, ha milliók hirde­tik, milliók erőszakolják és száz­milliók veszik is be. Lehet eszmé­­nyesiteni minden kitűzött célt, de, ha rothadt eszközöket használnak hozzá, a megvalósított cél is meg­rothad. Lehetetlen a célt az esz­közök fertőzésétől megóvni (Thi- Jbon). — Az á jegy, amelyet korunk homlokán hord és amelynek szét­esés, széthúzás, az űrbe való lezu­hanás az oka, egyre jobban kiüt­közik a törvényes őszinteség el­­sikkasztásán: az igazmondás hiá­nya rendszeressé vált és hadásza­ti fokra emelkedett. A szavak és tények- értelmének kiforgatása, az ámítás klasszikus fegyver. Hogy kijussunk a szakadékokból SZEMLE "ÉRIK MAR A LEGKÖZELEBBI KATASZTRÓFA" “Az Európában állandósult igazságtalanság és kegyetlenség, a bosszú ösztönös érzése, a- kegyetlen deportálások, az elío­­gatások, kényszermunkák, erőszakos áttelepítések nem a béke ismérvéit idézik fel, hanem az undort, a gyűlölet és az erőszak gyümölcseivel szemben". — “Imádkozva befelé for­dulunk: Szárnyaid árnyékában bizom, amig átvonul a gonoszság". » Mindszenty bíboros itéletszerü, történelmi nagy beszéde. Mindszenty József, Magyaror­szág bíboros hercegprímása feb­­nuár 15-én beszédet tartott a Szent István Akadémia ülésén. A beszédet a fenyegetődzés és gyá­­lázkodás valóságos orkánjával fo­gadták a kommunista lapokban és az irányított sajtó más orgánu­maiban. Különösen a beszéd utol­só mondatát kifogásolták, ame­lyet úgy magyaráznak, hogy az összhangban áll az Amerikába menekült magyar politikusok is­meretes chicagói kiáltványával, amelyben passzív rezisztenciára szólították fel a magyar népet a moszkvai szolgasággal és bolse­vik erőszak-uralommal szemben. Az “Uj Ember” cimü katolikus hetilapot, amely a beszédet teljes egészében akarta közölni, előze­tes cenzúra alapján elkobozták, — sajtószabadság centenáriuma, oh!. — dacára, hogy a nyomdász­szakszervezet utasítására a nyom­dászok megtagadták a beszéd ki­szedését s a lap anélkül jelent vol­na meg. A “Magyar Kurír’’ kato­likus hírszolgálati iroda is csak kivonatot hozhatott a beszédből, amelyet a napilapoknak csak ak­ként volt szabad közölni, hogy azt súlyosan elitélő szerkesztősé­gi kommentárral kell kisérniök. A hírszolgálati iroda tudósítása igy hangzik: A Magyar Kurír jelenti: A Szent István Akadémia vasárnap tartotta 30. ünnepi ülését Mind­szenty József biborosprimás rész­vételével. . Egyed István elnöki megnyitó­jában Giesswein Sándorról, Ap­­ponyi Albertról és Serédi Juszti­­niánról emlékezett meg és azok­nak tudományos működéséből AUSZTRIÁBÓL kapjuk a hirt, hogy az osztrák kormány a kom­munista párt betiltásának gondo­latával foglalkozik és erre nézve már ki is kérte a nyugati hatalmak véleményét. Ä bécsi városházán a közművelődési osztály vezetését annakidején orosz nyomásra kom­munistának engedték át, noha Moszkva osztrák 5-ik hadosztálya mindössze a szavazatok nyolc szá­zalékát kapta Becsben. Most ezt a Matejka nevű városi tanácsost nyiltan kitessékelték a városveze­tésből. De már előbb is erélyes lépés történt a kommunista aján­­dék-poziciók leépítésére. Az egész országban nem egész öt százalék szavazatot kaptak a kommunisták s igy miniszteri tárcára joguk sem lett volna, mégis odaadták nekik a jelentéktelen villamosítási mi­niszteri tárcát. Fischer Ernő, kom­munista vezér azonban az orosz megszállókra támaszkodva tovább ra is pucscsal fenyegetődzik és er­re Altman elvtársat a villamossá­gi minisztert kiakolbolitották a kormányból. Ausztria népe sohasem lesz kommunista. Becs nagyrésze és a vidék zöme keresztényszociális és visszasóvárogja az uralkodóházat, Ferenc József boldog világát, sok szociáldemokrata pedig egyre fo­gékonyabbá lesz annak belátásá­ra, hogy a szociáldemokrata párt szabadságát, jövőjét egyedül a restauráció biztosíthatja, csak a trón helyreállítása szilárdíthatja meg a polgári rend világát, mely mint ahogy a legutóbbi negyed­század tanulságai mind e mai na­pig mutatják, az egyetlen életmen­tő horgony számára a nácizmus és kommunizmus gyilkos zátonyai között. Ausztria háromhatalmi meg­szállás alatt van s igy az osztrák kormány magatartását más mér­tékkel kell mérni, mint azon kor­mányokét, amelyek országa meg­szállásnak csúfolt egyoldalú orosz beavatkozás igáját nyögi. De nem lehet tagadni, hogy a kommunista párt betiltására vonatkozó tervé­vel jelentős bátorságot jutatott, megelőzve ezzel olyan országokat, amelyekben egyáltalán nincs meg­szállás, igy Franciaországot és Olaszországot. Igaz, hogy ez or­szágokban sokkal több a kommu­nisták száma, de éppen ezért kel­lett volna idejekorán nyélbe ütni a kommunista párt kizárását a legalitásból. Franciaországban ahol a kommunisták a német-orosz háborúig szabályszerű hazaárulók voltak, megtehették volna De Gaulle vagy Bidault miniszterel­nöksége idején, Olaszországban pedig amig az amerikai-angol megszállás tartott. Tudjuk, hogy Teheránban és Yaltában a demokrácia lebun­­kózására törő egyeduralmi kom­vissza kell térnünk az igazmon­dás szelleméhez és gyakorlásához. Amikor mi a hit igazságát és sza­badságát védjük, ezzel az ország újjáépítésében is a legnagyobb erővel részt veszünk. NINCS BÉKE — A Szentatyától felsorolt és az Európában állandósult “sok igazságtalanság és kegyetlenség, a bosszú ösztönös érzése, a ke­gyetlen deportálások, az elfogatá­­sok, kényszermunkák, erőszakos áttelepítések bennünk nem a béke iSlnérveit idézik fel, hanem az un­dort, a gyűlölet és az erőszak gyümölcseivel szemben. Niemöl­­ler január 8-án Lausanneban mondotta el a megrázó beszédet, amelynek a címe: Die Gefahr des Nihilismus. A tartalma pedig rö­viden az, hogy amikor az erősza­kot és háborút jelentő Hitler le­tűnt, 1945-ben a reménykedés ön­tötte el Németországot a vissza­nyert emberi szabadság birtoká­ban. Ma már fuldoklik az egész németség az egész nihilizmusban, mert azt látta, hogy nincs Hitler, nincs háború, de az erőszak mű­ködik és tart; Nincs értelme az emberi létnek, ha kölcsönösen gyűlöljük, marjuk egymást, egyé­nek és népek. Érik már a legköze­lebbi katasztrófa. Mi, magyar ka­tolikusok akajuk a békét; ha nem találjuk meg, mivel a lelkiségünk­kel összeforrt békeigényröl le nem mondhatunk, imádkozva befelé fordulunk: “Szárnyaid árnyéká­ban bizom, amig átvoaát'-a go--­­noszság.” (Zsolt. 56. 2.)’’

Next

/
Oldalképek
Tartalom