Krónika, 1948 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1948-04-15 / 4. szám
1948 április ‘KRÓNIK A” 3-IK OLDAL munista pártot is elfogadták — demokratikus pártnak s igy a fran eia és olasz kormányok ha egyáltalán lett volna lelki készség és tetterő bennük ily lépésre, szembe kerültek volna e határozatokkal. De ezek a vélt háborús győzelmi érdek kedvéért Sztálinnak adott kényszerű engedmények voltak, amelyeket Sztálin a Hitlerrel való különbéke fegyverét Roosevelt és Churchill mellének szegző “Hold up’’-pal szerzett meg s a keleti országokban lefolyt választásoknál mindjárt kezdetben s azóta is folytonos erőszakosságokkal kijátszott, megszegett. Az egyetemes Európa szempontjából tehát csak önvédelmi intézkedésről, visszavágásról, a szerződéskijátszók elleni megtorlásról lett volna szó, bár a sztálini zsarolás ténye maga is elég indok lett volna a kommunista párt betiltására. De mindenekelőtt és mindenekfelett: semmiféle totalitárius pártnak nincs létjogosultsága a demokráciában és nem egyéb gyengeségnél vagy öngyilkos szentimentális őrületnél, hogy a demokrácia szabadságait a demokrácia sírjának megásására használhassák fel olyan pártok, amelyeknek programjából ily cél nyiltan kiviláglik. A weimari német korszak azon ment tönkre, hogy a demokrácia gondolatának szentimentálisán na iv és schöngeisti, ostoba értelmezésével ugródeszkát adott a hitler - izmusnak. Minden szabadságot rendelkezésére bocsájtott, hogy demagógiájával betornázhassa ma gát a tömegek kegyébe s a hatalomba. Nem volt titok, hogy Hitler, ha hatalomba jön, lebunkózza a demokráciát, mégsem tiltották be a parancsuralmi mozgalmat, amely a legalacsonyabb ösztönök felkorbácsolásával szerezte híveit. A teljes igazság érdekében nem lehet elhallgatni azt sem, hogy a weimari német kormányok semmiféle biztatást, segítséget nem kaptak a Nyugattól a demokráciát fenyegető totalitárius veszély ellen. . . E magára hagyatottság kergette Dollfuss, majd Schuschnigg Ausztriáját Mussolini karjába, majd ennek árulása után a hitleri annexió rabságába. Ez juttatta Németországban uralomra. Hitlert, ami nélkül nem lett volna második világháború! Mindig a demokrácia adja meg az árát, mindig tragédia következik, ha bármiféle totalitárius mozgalom csak a legkisebb teret is tud kapni a maga olcsó szólamainak terjesztésére, a hatalom utáni vágyának válogatás nélküli eszközökkel való kíméletlen, rámenős szolgálatára. A kis Ausztria erélyes szándékát ezért kell örömmel üdvözölni. Úgy látszik, ama kevesek között van, akik tanultak a félszázad történelméből, köztük a maguk tévedéseiből és szenvedéseiből is. A nagy kérdés csupán az, kész-e szembenézni mindazokkal a gazdasági és egyéb bosszúakciókkal, kegyetlen szorongatósokkal, moszkvai terror-veszélyek kel, amelyek e szándéka elszánt megvalósításával együtt járnának? S vájjon melléje állnak-e a nyugati hatalmak, hogy példás bátor tettel proklamálhassa a forradalmat az álmessianizmus kullancsi tolakodása ellen és a kommunizmusnak az államéletből való exkommunikálásával kiadhassa a jövő jelszavát: az európai civilizáció népeinek épp oly kevéssé kell a kommunizmus, mint a nácizmus és egyformán tudni sem akarnak többé egyikről sem. m= * * NÁCIK IS VANNAK MÉG imitt amott Ausztriában és jelentéseink szerint arról ismerhetők meg leginkább, hogy mindenkit túlszárnyalva magasztalják Amerikát, mint akinek históriai hivatása, hogy felszabadítsa országukat, hogy — ők újra nyeregbe telepedhessenek. Ma Amerika-imádók. Nem is oly régen tajtékoztak Amerika demokráciája becsmérlésében, de most szeretnék a magukszámára kikapartatni a gesztenyét... Velük végleg jóllakott a katasztrófába vitt, éhező osztrák nép. Másrészről érzi azt is, hogy szabadsága akkor sem volna biztosítva, ha kivonulnak az oroszok; tulközel van a csatlósországok határa. Szomszédai felszabadulását is kívánja és szeretné, ha ismét visszatérne az első világháború előtti nagy dunai közösség, amelyben gazdaságilag oly szépen boldogult. Nem akar többé e közösség központja lenni. “Ich bin nur der Stagl”, nevem csak Stagl, mondja, nincsenek történelmi ambícióim, élni akarok, megélni szépen, mint egykoron, leben und leben lassen. Béke, nyugalom, szabadság, prosperitás, jóbarátság, összedolgozás a szomszédokkal ez minden kívánsága, minden ideálja. Más népek is ezt akarják a Dunavölgyben és egyebütt. De minden hiába, nem jött nyugalom a nácizmus után, a véres harcok, a nagy katasztrófa után. Nyugalomra vágynak a népek, rendre, békés életre napsugárral, de — nincs kegyelem. A Szovjet és a kommunizmus nem nyugszik, szakállas nagy marxi világátalakulást akar, az alig elmúlt barna boldogság nyomait átfesteni vörösre, a náci-államrabszolgaság után bolsevik államrabszolgaságot, nem pedig békét a szabadság jegyében. Feltukmálni a maga rendszerét, ez a célja. S békepropagandája mögött semmi más nincs, mint ama ravaszkodása, hogy simán, háború nélkül elfogadtassa a népekkel az államkapitalista hajcsár-rendszert és a moszkvai kényuraságot. Minden népnek legszentségesebb joga, hogy mindaddig, amig másokat nem veszélyeztet, a maga fazonja szerint keresse a boldogságát. A Szovjet és különösen a húsos fazék után lihegő ötödik hadosztályi ügynökhada azonban nem fog addig nyugtot hagyni nekik, amig nem érez egyenrangú erejű ellenfelet magával szemtől szemben. Nincs, nem lehet addig béke, szabadság, nyugalom Európában, amig az oroszok vissza nem vonulnak a második világháború előtti határaik mögé és magukkal nem viszik kommunista ötödig hadosztályaikat minden pereputtyostól. Ezt tényleg csak Amerika tekintélye, súlya s ha kell, ereje tudhatná keresztülvinni s ezzel méltóan befejezni a kisnépek felszabaditása és a totalitarizmus-ellenesség céljával indokolt második világháborút. * * TISZTELET, BECSÜLET az immár a megvalósulás vágányaira kerülő Marshall tervnek, amely szolgálni kívánja az európai nyugati országaival való kereskedelmi forgalom helyreállását és segítheti ez országok gazdasági helyzetének javulását. De az is biztos, hogy Moszkva a türelmetlen ötödik hadosztályok utján mindent megfog tenni, hogy ez a talpraállitás még kis fokban se sikerüljön és igy valóban érthető töprengések, vívódások tárgya lehet a kérdés, nem-e helyesebb, ha Amerika felkészülésre, készenléte és ezzel szava erősítésére fordítaná a nagy pénzosztogatás billióit? Európa talpraállitása nehezen sikerülhet, amig a kommunista ötödik hadosztályok torpedózgathatják a Marshall terv áldozatos erőfeszítéseit. A kis Ausztria a dől gok elevenére tapint s európai viszonylatban is példát mutat, amikor a kommunista párt betiltásához a nyugati hatalmak hozzájárulását kéri. A kelet európai letiport országok számára legalább is egyelőre, semmit sem jelent a Marshall terv. Azok, miközben rohamosan bolsevizálódnak és antikommunista társadalmi osztályaik erőtlenednek, pusztulnak, sorsukra hagyattak. De nagy kérdés az is, nem-e akkor fogja legázolni a nyugati országokat Moszkva, amikor Amerika már jócskán invesztált a talpraállitásukba? Nem normalizálódhat Nyugateurópa polgári élete, fejlődése sem, amig a Szovjet vissza nem megy ama határok közé, ahonnan a hitleri esztelenség a Ribbentrop Molotov szerződéssel, a lengyel zsákmány-osztozással rászabadította Európára és magával nem viszi mindazokat, akiknek amúgy is az ottani társadalmi rendszer az eszményképük. Legyen az ő gusztusok szerint, ha annyira tetszik nekik. Legyenek ők is a saját fazonjuk szerint boldogok — “ott túl a rácson..Európát, Kínát, Amerikát parancsuralmi, antidemokratikus irányzatoktól teljesen mentessé kell tenni. Ez és csakis ez a világ megegészségesedésének alfája és ómegája, egyetlen épkézláb módja, sine qua nonja. Akik a magyar ügyben kezdettől nem hittünk a polgári pártok és Moszkva ötödik hadosztálya közötti becsületes alku lehetőségében, súlyos kételyeket táplálunk világviszonylatban is. A bolsevizmus megszeg, kijátszik minden kompromisszumot, mint Yaltával is tette. A bolsevizmus, mint a nácizmus, az egészre megy. Csak játszik az általa mélyen lenézett és gyűlölt Nyugattal, amikor konferenciáz, tárgyalgat vele. A Szov jettel, a bolsevizmussal csak az el. lentéteknek a világ oly sok pontján lévő gordiusi csomóit egyszerre elvágó, vagy-vagy ultimátum hangján lehet beszélni úgy, hogy komolyan vegye. KOMMENTÁR NÉLKÜL A VAZALLUS HÓDOLATA. Tildy Zoltán köztársasági elnök Moszkvában, a Sztálinnál lefolyt fogadáson a következő beszédet mondotta: 1 — Generalisszimusz Ur! Elnök Ur! Külügyminiszter Ur! Uraim! Mindenekelőtt a magyar kormány küldöttség nevében szívből jövő, mély hálámat akarom kifejezni azért a szívélyes fogadtatásért, amelyben a szovjet kormány vezetői részesítettek minket a Szovjetunióban való tartózkodásunk során. Ugyanilyen szívélyes fogadtatást tapasztaltunk az egész szovjet nép részéről is, amellyel alkalmunk volt itt találkozni. — Tolmácsolni kívánom továbbá a magyar nép mély háláját Sztálin generalisszimusz iránt azért, hogy a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, továbbá azért a támogatásért, amely a magyar népnek jutott nemzeti függetlenségének és állami szuverénitásának helyreállítására. — A felszabadulás pillanata óta állandóan segítséget és támogatást kaptunk a Szovjetuniótól. Nemcsak a szovjet államvezetői mutattak megértést irányunkban, hanem az egész szovjet nép is, amely segítségünkre volt hazánk felszabadításában és újjáépítésében. II — Tudjuk, hogy az az ut, amelyi re léptünk, a helyes ut. Fontos, hogy ezt tudjuk és hogy egyre inkább meggyőződésünkké váljék. Láttuk, hogy lehetséges a barát* ság, nagy- és kisnemzetek között az egyenlőség alapján. Ezt a barátságot az tette lehetővé, hogy egyszersmindenkorra szakítottunk a múlttal. Kisnemzetek nagyon fogékonyak és a magyar nép teljesen átérti és átérzi a Szovjetunió vele szemben tanúsított nagy lelkű magatartásának jelentőségét* Ez a magatartás Lenin és Sztálin politikájának alapelvei értelmében tiszteletben tartja a kisnemzetek függetlenségét és szabadságát. , — A Szovjetunió most barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött a Magyar Köztársasággal. Ha hazatérünk, magunkkal visszük népünk számára ezt a szövetségi szerződést, mint a Szovjetunió nagy ajándékát. És bizonyos vagyok benne, hogy a szerződést minden becsületes magyar ember megelégedéssel és hálával fogadja. A magyar dolgozó nép becsületes és hűséges nép. A hatalmas Szovjetuniónak erre a baráti lépésre bajtársi hűséggel és odaadással felel rfágy szövetségesének. Ez az óhaj tölti el Magyar Köztársaság valamennyi vezetőjét is, azzal az elszánt akarattal, hogy tovább erősítsék a baráti és jószomszédi kapcsolatokat a nagy szövetségessel, a Szovjetunióval; LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kasható.
