Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-06-15 / 6. szám

1947 junius 15. "KRÓNIKA” 7-IK OLDAL SZEMLE JÓVÁHAGYTA A SZENÁTUS a második Trianont a junius ötö­­diki ülésen. Fullbright szenátor ja­vaslatot terjesztett be, hogy tart­sák függőben a négy párisi "béke­­szerződést” január 25-éig, amikor­ra kiderül lesz-e osztrák és német szerződés, lehet-e zöldágra ver­gődni az oroszokkal? Vandenberg szenátusi elnök ellenzésére elve­tették az indítványt, ami előre lát­ható volt azok után, hogy Truman elnök, Marshall és Byrnes azt hangoztatták, hogy a szerződése­ket sürgősen ratifikálni kell. Az olaszok is megpróbálkoztak egy halasztó akcióval és több pártfo­gójuk is akadt az amerikai poli­tikusok között, akik rámutattak, hogy a szerződés ‘‘hét évi szolga­ságot ’ jelent az olasz népnek s hogy az angolszász haderő kivo­nulása után kommunista forra­dalmi kísérletek várhatók Tito tá­mogatásával, aki ha Triesztet bir­tokába akarná venni, semmiféle olasz ellenálló haderővel nem ta­lálná szemben magát. Hasonló okokat nemcsak fel lehetett volna hozni a magyar ügyben is, de épp e napokban a magyar közállapo­tok abba a stádiumba jutottak, amelyről az olaszok kapcsán csak mint a demokrácia jövendő ve­szélyéről beszéltek a Szenátus­ban. Nem akadt pártfogója a ma­gyar igazságnak s megszavazták a szerződést tekintet nélkül a szovjetkormány által megrende­zett puccsra. Kezdettől fogva nem értettünk egyet azokkal az amerikai magyar sajtó nemkommunista részében is felbukkant sürgetésekkel, amelyek szinte reszkettek azért, hogy hala­dék nélkül mondják ki a Szená­tusban az uj justicmordot. Nem tartottuk ezt sürgősnek, részben mert tisztában voltunk azzal, hogy az oroszok és magyar csatlósaik még a kivonulás előtt befejezett helyzetet akarnak teremteni a kommunisták javára, részben mert tudtuk, hogy ez azt jelenti, hogy 90 nap múlva kimegy az amerikai misszió is Budapestről, feloszlik a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, az oroszok azonban az osztrák va­súti vonalak őrzése címén tovább­ra is csapatokat tarthatnak bent. Igaz, hogy az amerikai missziót az orosz megszálló parancsnokság önkénye meggátolta abban, hogy hasznos munkát fejthessen ki a magyarság javára, ám ha az oro­szok egyedül maradnak benn Bu­dapesten, még kiszolgáltatottabb a magyarság helyzete. De első­sorban azért nem tartottuk sür­gősnek a ratifikálást, mert szeret­tük volna, ha Amerika nem siet ellenjegyezni az uj békebünöket, szerettük volna ha kivárja az ál­talános békealkotási helyzet vég­ső kialakulását, amikor is úgy­­lehet, ha nem jön létre az osztrák és német béke, megmenekedhet a második Trianon jóváhagyásának ódiumától... Nem igy történt és ezt sajnál­juk. A mi érzésünk Fullbright ja­vaslata mellett volt s még kiderül­het, hogy Fullbrightnek volt iga­za. Nem tudjuk, lesz-e békés szer­ződés Ausztriával és Németor­szággal, de tudjuk, hogy a most jóváhagyott magyar szerződés mindent jelent csak nem igazi bé­két. S talán az események hama­rosan bebizonyítják, hogy feles­leges volt minden sietség, amig a legnehezebb békeszerződés nincs megoldva, — a béke Oroszország­gal. . . * * * SZEGEDY MASZÁK ALADÁR amerikai magyar követ több meg­nyilatkozásával szemben súlyos ellenérzéseket tápláltunk követsé­gének másfél esztendeje: alatt s általában nem rokonszenveztünk szerepével, amely legalább is ki­felé a koalíciós kényszerkormány ténykedéseinek és nemzeti szem­pontból oly nagy kifogás alá eső politikájának fedezéséből állt. Többfelől azzal mentegették a követet, hogy mint hivatalnok nem eshet kritika alá, mert csak utasításra cselekszik. A német­­országi események óta, amelyek bírósági tárgyalásain a gázkam­rák mesterei is a hivatali köteles­­ségteljesitéssel védekeztek, ez az indokolás sokat vesztett hiteléből. Szegedy Maszák és sajtófőnöke Borsody többször tettek olyan ki­jelentéseket, kivált a magyar nem­zet trianoni sérelmei és az azok enyhítését célzó szerencsétlen, de hősi kísérletek felől, amelyekre senki sem kötelezheti őket, mert az ember elsősorban magyar és csak aztán közhivatalnok s kü­­lömben is hallgathattak is volna, ily parancsnemteljesités kockáza­tát nyugodtan vállalhották volna. De most Szegedy Maszák és Bor­­sódy István maguk döntötték meg a hivatalnoki felelőtlenség elméle­tét, mégpedig igen örvendetes és nemzeti szempontból üdvös mó­don: megtagadták az elismerést a szovjetterror bábkormányától s ezzel derék magyar dolgot csele­kedtek, ami lényeges enyhítő kö­rülmény a múltak dolgában. Szegedy Maszák Marshall kü­lügyminiszterhez intézett jegyzé­kében feltárta nemcsak a kommu­nista puccs sötét lényegét, de egy­ben rámutatott a szláv imperializ­mus és bolsevizmus szörnyű rab­ságára, a politikai és gazdasági iga martiriumára, amelybe az oro­szok és csatlósaik kényszeritették a magyar népet. Számos ujság­­nyilatkozata, amelyek az angol nyelvű nagy világlapokban jelen­tek meg, igen hasznos szolgálatot jelentenek az oly vészes veszélybe sodrott magyar szabadság ügye számára. Elismerés ileti ezúttal Borsódy Istvánt is, aki bár Veress Péter parasztpártjának tagjaként került az amerikai követség saj­­tófönöki posztjára, szembenhe­­lyezkedve pártjával, amely otthon Dinnyés bábkormányát támogatja, teljesen csatlakozott Szegedy Ma­szák álláspontjához. Meleg érzés­sel kell megemlékezni Medgyessy László főkonzul, az amerikai ma­gyarság régi barátja külön meg­jelent nyilatkozatáról, aki szintén megtagadja az elismerést a Quis­­ling-kormánytól. Medgyessyt már régebben szabadságolták a new yorki konzulátos éléről antikom­­munista gyanú alatt s ha valakit, úgy őt teljesen igazolták a gyászos fejlemények. Legnagyobb elisme­rés azonban a követség kisebb tisztviselőit illeti, akik legnagyobb részt szintén csatlakoztak a kö­vethez, noha ez existenciájuk bi­zonytalanná válását jelenti szá­mukra. Az ő elhatározásuk a leg­hősibb és előttük kölün elisme­réssel tisztelgünk. A State Depart­ment ugyan teljes rokonszenvvel menedéket biztosit a Dinnyés­ellenes követségi többségnek, de e kisexistenciák kenyérkérdése olyan marad, aminek megoldásá­ban az amerikai magyarságnak is módja juthat a segítésre, uj elhe­lyezkedésben kezükre járásra, amelyet oly igen megérdemelnek. A követség vezetését Rákosi- Dinnyésék, Marik Pál követségi (Lh Az Oltványi Imre kommunista­­barát kisgazdapárti vezér és Ka­tona Jenő képviselő és köziró szerkesztésében megjelenő “Politi­ka’’ hetilap 1947 junius ílseji szá­mából vettük ezt az idézetet: "Kevesen tudják, hogy szép ma­gyar nyelvünk az utóbbi időben egy uj szóval gazdagodott, amely uj szó ugyan mindennek nevezhe­tő, csak szépnek nem, amely azon­ban annál kifejezőbb és amellyel későbbi korok búvárkodó nyelvé­szei még alighanem sokat fognak foglalkozni, kortörténelmi jellegx következtetéseket vonva le szüle­téséből. Ez az uj szó valahol a pes­ti utcán született, avagy valame­lyik espresso babkávéillatu leve­gőjében és e sorok írója a Váci­utcán találkozott vele, ahol is a minap egy rég nem látott ismerőse állította meg. Kicserélvén infor­mációinkat kölcsönös hogylétünk felől, azt kérdi a régi ismerős: — Mondd csak, nem tudsz va­lami jó paifaj dolgot? — Talán parajt akarsz monda­ni? — álmélkodom. — "Dehogy is paraj... — ne­vet a régi ismerős. — Pafaj öre­gem, pafaj... . — De mi az ördögöt jelent az, hogy "pafaj"? A régi ismerős lenézően, csak­nem megvetően mér végig: — Na hallod, öregem, — mond­ja — szégyelheted magad, hogy újságíró létedre nem tudod, mi a pafaj. .. Panamából fakad a jó­lét. .. Ez a pafaj, öregem. . Bevallom, tényleg elresteltem magam. Valóban szégyen, hogy ezt újságíró létemre nem tudtam. Viszont a fehér akác utján ezen­nel ünnepélyesen átadom a "pa­faj” szót a magyar nyelvészetnek. Vonuljon be a szótárba. Ezzel szemben vajmi szép lenne, ha a köztudatból kivonulna." tanácsosra bízták. Rajta kivül még dr. Sik Endre kulturattasé és dr. Nagy Iván követségi titkár ismer­ték el a muszkák darabantkormá­­nyát. Auer Pál párisi, Gordon Ferenc svájci, andaházi Kasnya Béla an­karai követ és Perlaki Andor bel­giumi ügyvivő nevét is fel kell je­gyeznünk, mint akik szintén nem ismerik el Szviridov- magyar mi­niszterelnököt. * * KÁROLYI MIHÁLY London­ba utazott, ahol a háború alatt is tartózkodott s ahová azzal a “nemhivatalos megbizással" ment, hogy az angol Labor Party poli­tikusait a kommunisták bábkor­mánya iránt barátságra hangolja. Angliának a magyarországi puccs ügyében Amerikával való szolida­ritását megtorpedózza. Bár az an­gol Labor Party politikusai kissé ingatagnak látszanak, megjósol­hatjuk, hogy ez a missziója épp úgy kudarccal fog járni, mint em­lékezetes útja a párisi konferen­ciára, ahol szintén nem hivatalos megbízatás alapján a cseheket kellett volna kapacitálnia a felvi­déki magyarság ügyének ember­séges megoldására. Amikor azon­ban Károlyi meghallotta, hogy Vishinszky orosz helyettes kü­lügyminiszter lelkesen helyesli és igazságos, emberséges dolognak tartja a felvidéki magyarság nem­zetiségi jogainak elrablását, sőt az ősi humuszról való elkergetését is, azonnal szabotálni kezdte a fela­datot. Negyedszázadig a csehek talpát nyalta és folyton azt ígérte ez idő alatt, hogy ha neki még egyszer szava lesz, milyen nagy­szerű “kiegyezést” fog csinálni a csehekkel. Látjuk, hogyan hallga­tott Benes a szavára, — a felvidé­ki magyarok arról koldulnak most... A csehek mindig csak ki­használták Magyarország elleni agitációira, de eszük ágában sem volt, hogy komolyan vegyék és bármiben is változtassanak a ma­gyarellenes náci-módszereiken. Most egy nyilatkozatában, ame­lyet Prágában tett amerikai újság­írók előtt a magyarországi bolse­vik puccs gyalázatát igyekszik szépíteni Károlyi. Falaz a moszk­vai erőszaknak s a bolsevik Quis­­lingeknek s azt hazudja, hogy akiknek nem kell a mai helyzet, uj fascizmust akarnak hozni Ma­gyarországra. A sorok között még Nagy Ferencet is ezzel gyanúsítja meg s ártatlan képpen azzal pró­bálja félrevezetni a világot, hogy hiszen a kormány továbbra is ko­alíciós. Hogy ebben a koalícióban a Kisgazdapárt már csak az agyon terrorizált rab szerepét játssza. Dinnyés Lajos pedig csak kirakati báb, azt persze elhallgatja a pucs­­csisták cimborája. Valamikor a kommunisták és szociáldemok­raták koalíciója épp úgy dobta ki pucscsal őt a kormány éléről, mint most Szakasits és Rákosi Nagy Ferencet, de most ő is a puccsistákkal dolgozik együtt, hátha még elérheti, hogy újra ál­lamfőt csinálnak belőle Tildy he­lyén. .. A budapesti kommunista párt “Tovább" című hetilapjának junius elseji számában nagy úti­­beszámoló cikket közöl az Inter­parlamentáris Unió cairói ülésé­ről, ahol a magyar csoport elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom