Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-06-15 / 6. szám
1947 junius 15. "KRÓNIKA” 7-IK OLDAL SZEMLE JÓVÁHAGYTA A SZENÁTUS a második Trianont a junius ötödiki ülésen. Fullbright szenátor javaslatot terjesztett be, hogy tartsák függőben a négy párisi "békeszerződést” január 25-éig, amikorra kiderül lesz-e osztrák és német szerződés, lehet-e zöldágra vergődni az oroszokkal? Vandenberg szenátusi elnök ellenzésére elvetették az indítványt, ami előre látható volt azok után, hogy Truman elnök, Marshall és Byrnes azt hangoztatták, hogy a szerződéseket sürgősen ratifikálni kell. Az olaszok is megpróbálkoztak egy halasztó akcióval és több pártfogójuk is akadt az amerikai politikusok között, akik rámutattak, hogy a szerződés ‘‘hét évi szolgaságot ’ jelent az olasz népnek s hogy az angolszász haderő kivonulása után kommunista forradalmi kísérletek várhatók Tito támogatásával, aki ha Triesztet birtokába akarná venni, semmiféle olasz ellenálló haderővel nem találná szemben magát. Hasonló okokat nemcsak fel lehetett volna hozni a magyar ügyben is, de épp e napokban a magyar közállapotok abba a stádiumba jutottak, amelyről az olaszok kapcsán csak mint a demokrácia jövendő veszélyéről beszéltek a Szenátusban. Nem akadt pártfogója a magyar igazságnak s megszavazták a szerződést tekintet nélkül a szovjetkormány által megrendezett puccsra. Kezdettől fogva nem értettünk egyet azokkal az amerikai magyar sajtó nemkommunista részében is felbukkant sürgetésekkel, amelyek szinte reszkettek azért, hogy haladék nélkül mondják ki a Szenátusban az uj justicmordot. Nem tartottuk ezt sürgősnek, részben mert tisztában voltunk azzal, hogy az oroszok és magyar csatlósaik még a kivonulás előtt befejezett helyzetet akarnak teremteni a kommunisták javára, részben mert tudtuk, hogy ez azt jelenti, hogy 90 nap múlva kimegy az amerikai misszió is Budapestről, feloszlik a Szövetséges Ellenőrző Bizottság, az oroszok azonban az osztrák vasúti vonalak őrzése címén továbbra is csapatokat tarthatnak bent. Igaz, hogy az amerikai missziót az orosz megszálló parancsnokság önkénye meggátolta abban, hogy hasznos munkát fejthessen ki a magyarság javára, ám ha az oroszok egyedül maradnak benn Budapesten, még kiszolgáltatottabb a magyarság helyzete. De elsősorban azért nem tartottuk sürgősnek a ratifikálást, mert szerettük volna, ha Amerika nem siet ellenjegyezni az uj békebünöket, szerettük volna ha kivárja az általános békealkotási helyzet végső kialakulását, amikor is úgylehet, ha nem jön létre az osztrák és német béke, megmenekedhet a második Trianon jóváhagyásának ódiumától... Nem igy történt és ezt sajnáljuk. A mi érzésünk Fullbright javaslata mellett volt s még kiderülhet, hogy Fullbrightnek volt igaza. Nem tudjuk, lesz-e békés szerződés Ausztriával és Németországgal, de tudjuk, hogy a most jóváhagyott magyar szerződés mindent jelent csak nem igazi békét. S talán az események hamarosan bebizonyítják, hogy felesleges volt minden sietség, amig a legnehezebb békeszerződés nincs megoldva, — a béke Oroszországgal. . . * * * SZEGEDY MASZÁK ALADÁR amerikai magyar követ több megnyilatkozásával szemben súlyos ellenérzéseket tápláltunk követségének másfél esztendeje: alatt s általában nem rokonszenveztünk szerepével, amely legalább is kifelé a koalíciós kényszerkormány ténykedéseinek és nemzeti szempontból oly nagy kifogás alá eső politikájának fedezéséből állt. Többfelől azzal mentegették a követet, hogy mint hivatalnok nem eshet kritika alá, mert csak utasításra cselekszik. A németországi események óta, amelyek bírósági tárgyalásain a gázkamrák mesterei is a hivatali kötelességteljesitéssel védekeztek, ez az indokolás sokat vesztett hiteléből. Szegedy Maszák és sajtófőnöke Borsody többször tettek olyan kijelentéseket, kivált a magyar nemzet trianoni sérelmei és az azok enyhítését célzó szerencsétlen, de hősi kísérletek felől, amelyekre senki sem kötelezheti őket, mert az ember elsősorban magyar és csak aztán közhivatalnok s külömben is hallgathattak is volna, ily parancsnemteljesités kockázatát nyugodtan vállalhották volna. De most Szegedy Maszák és Borsódy István maguk döntötték meg a hivatalnoki felelőtlenség elméletét, mégpedig igen örvendetes és nemzeti szempontból üdvös módon: megtagadták az elismerést a szovjetterror bábkormányától s ezzel derék magyar dolgot cselekedtek, ami lényeges enyhítő körülmény a múltak dolgában. Szegedy Maszák Marshall külügyminiszterhez intézett jegyzékében feltárta nemcsak a kommunista puccs sötét lényegét, de egyben rámutatott a szláv imperializmus és bolsevizmus szörnyű rabságára, a politikai és gazdasági iga martiriumára, amelybe az oroszok és csatlósaik kényszeritették a magyar népet. Számos ujságnyilatkozata, amelyek az angol nyelvű nagy világlapokban jelentek meg, igen hasznos szolgálatot jelentenek az oly vészes veszélybe sodrott magyar szabadság ügye számára. Elismerés ileti ezúttal Borsódy Istvánt is, aki bár Veress Péter parasztpártjának tagjaként került az amerikai követség sajtófönöki posztjára, szembenhelyezkedve pártjával, amely otthon Dinnyés bábkormányát támogatja, teljesen csatlakozott Szegedy Maszák álláspontjához. Meleg érzéssel kell megemlékezni Medgyessy László főkonzul, az amerikai magyarság régi barátja külön megjelent nyilatkozatáról, aki szintén megtagadja az elismerést a Quisling-kormánytól. Medgyessyt már régebben szabadságolták a new yorki konzulátos éléről antikommunista gyanú alatt s ha valakit, úgy őt teljesen igazolták a gyászos fejlemények. Legnagyobb elismerés azonban a követség kisebb tisztviselőit illeti, akik legnagyobb részt szintén csatlakoztak a követhez, noha ez existenciájuk bizonytalanná válását jelenti számukra. Az ő elhatározásuk a leghősibb és előttük kölün elismeréssel tisztelgünk. A State Department ugyan teljes rokonszenvvel menedéket biztosit a Dinnyésellenes követségi többségnek, de e kisexistenciák kenyérkérdése olyan marad, aminek megoldásában az amerikai magyarságnak is módja juthat a segítésre, uj elhelyezkedésben kezükre járásra, amelyet oly igen megérdemelnek. A követség vezetését Rákosi- Dinnyésék, Marik Pál követségi (Lh Az Oltványi Imre kommunistabarát kisgazdapárti vezér és Katona Jenő képviselő és köziró szerkesztésében megjelenő “Politika’’ hetilap 1947 junius ílseji számából vettük ezt az idézetet: "Kevesen tudják, hogy szép magyar nyelvünk az utóbbi időben egy uj szóval gazdagodott, amely uj szó ugyan mindennek nevezhető, csak szépnek nem, amely azonban annál kifejezőbb és amellyel későbbi korok búvárkodó nyelvészei még alighanem sokat fognak foglalkozni, kortörténelmi jellegx következtetéseket vonva le születéséből. Ez az uj szó valahol a pesti utcán született, avagy valamelyik espresso babkávéillatu levegőjében és e sorok írója a Váciutcán találkozott vele, ahol is a minap egy rég nem látott ismerőse állította meg. Kicserélvén információinkat kölcsönös hogylétünk felől, azt kérdi a régi ismerős: — Mondd csak, nem tudsz valami jó paifaj dolgot? — Talán parajt akarsz mondani? — álmélkodom. — "Dehogy is paraj... — nevet a régi ismerős. — Pafaj öregem, pafaj... . — De mi az ördögöt jelent az, hogy "pafaj"? A régi ismerős lenézően, csaknem megvetően mér végig: — Na hallod, öregem, — mondja — szégyelheted magad, hogy újságíró létedre nem tudod, mi a pafaj. .. Panamából fakad a jólét. .. Ez a pafaj, öregem. . Bevallom, tényleg elresteltem magam. Valóban szégyen, hogy ezt újságíró létemre nem tudtam. Viszont a fehér akác utján ezennel ünnepélyesen átadom a "pafaj” szót a magyar nyelvészetnek. Vonuljon be a szótárba. Ezzel szemben vajmi szép lenne, ha a köztudatból kivonulna." tanácsosra bízták. Rajta kivül még dr. Sik Endre kulturattasé és dr. Nagy Iván követségi titkár ismerték el a muszkák darabantkormányát. Auer Pál párisi, Gordon Ferenc svájci, andaházi Kasnya Béla ankarai követ és Perlaki Andor belgiumi ügyvivő nevét is fel kell jegyeznünk, mint akik szintén nem ismerik el Szviridov- magyar miniszterelnököt. * * KÁROLYI MIHÁLY Londonba utazott, ahol a háború alatt is tartózkodott s ahová azzal a “nemhivatalos megbizással" ment, hogy az angol Labor Party politikusait a kommunisták bábkormánya iránt barátságra hangolja. Angliának a magyarországi puccs ügyében Amerikával való szolidaritását megtorpedózza. Bár az angol Labor Party politikusai kissé ingatagnak látszanak, megjósolhatjuk, hogy ez a missziója épp úgy kudarccal fog járni, mint emlékezetes útja a párisi konferenciára, ahol szintén nem hivatalos megbízatás alapján a cseheket kellett volna kapacitálnia a felvidéki magyarság ügyének emberséges megoldására. Amikor azonban Károlyi meghallotta, hogy Vishinszky orosz helyettes külügyminiszter lelkesen helyesli és igazságos, emberséges dolognak tartja a felvidéki magyarság nemzetiségi jogainak elrablását, sőt az ősi humuszról való elkergetését is, azonnal szabotálni kezdte a feladatot. Negyedszázadig a csehek talpát nyalta és folyton azt ígérte ez idő alatt, hogy ha neki még egyszer szava lesz, milyen nagyszerű “kiegyezést” fog csinálni a csehekkel. Látjuk, hogyan hallgatott Benes a szavára, — a felvidéki magyarok arról koldulnak most... A csehek mindig csak kihasználták Magyarország elleni agitációira, de eszük ágában sem volt, hogy komolyan vegyék és bármiben is változtassanak a magyarellenes náci-módszereiken. Most egy nyilatkozatában, amelyet Prágában tett amerikai újságírók előtt a magyarországi bolsevik puccs gyalázatát igyekszik szépíteni Károlyi. Falaz a moszkvai erőszaknak s a bolsevik Quislingeknek s azt hazudja, hogy akiknek nem kell a mai helyzet, uj fascizmust akarnak hozni Magyarországra. A sorok között még Nagy Ferencet is ezzel gyanúsítja meg s ártatlan képpen azzal próbálja félrevezetni a világot, hogy hiszen a kormány továbbra is koalíciós. Hogy ebben a koalícióban a Kisgazdapárt már csak az agyon terrorizált rab szerepét játssza. Dinnyés Lajos pedig csak kirakati báb, azt persze elhallgatja a pucscsisták cimborája. Valamikor a kommunisták és szociáldemokraták koalíciója épp úgy dobta ki pucscsal őt a kormány éléről, mint most Szakasits és Rákosi Nagy Ferencet, de most ő is a puccsistákkal dolgozik együtt, hátha még elérheti, hogy újra államfőt csinálnak belőle Tildy helyén. .. A budapesti kommunista párt “Tovább" című hetilapjának junius elseji számában nagy útibeszámoló cikket közöl az Interparlamentáris Unió cairói üléséről, ahol a magyar csoport elnöke