Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-06-15 / 6. szám

“K R Ó N I K A 8-IK OLDAL.------------------------­volt s abban megállapítja Európa és a kommunizmus viszonyról, hogy “Európának az a történelmi hivatása, hogy nem is a XX. szá­zad rendjének hirdetője de a XXI. század rendjének előfutárja le­gyen"’ Kell-e több magyarázat arra, hogy Károlyi miért rémiti a vilá­got azzal, hogy fascisták akarják birtokába venni Magyarországot? Segít szóban és írásban vörös to­talitarizmus fascistáinak, akiket a XXI. század előfutárjainak tart, segít eltiporni a magyar szabad­ságot, koldussá jobbágygyá és rabszolgává tenni a magyar né­pet, hátha mégis báb-elnök lehet belőle Sztálin és Rákosi kegyel­méből. .. * * * A MÉRSÉKELT HALADÁS ÁRULÓJÁNAK nevezi — Jászi Oszkárt a budapesti kommunista párt napilap, a “Szabad Nép" azért a cikkért, a melyet hír­hedt lapja, a “Huszadik Század’ feltámadása alkalmából a lap el­ső számában irt. Csécsy Imre, Já­szi régi fegyvernöke szerkeszti a lapot s a régi Nagymagyarország hivatásos nemzetiségi agitátorai­nak egykori balek kedvence e be­vezető cikkben Amerikából kül­dött programcikket, amelyben dacára, hogy Amerikában a há­ború alatt sőt még utóbb is buzgón egységfrontozott a kommunisták­kal, olyanokat is, amiből kitűnik csalódottsága, kiábrándulása az együttmenéssel szemben. Rekla­málja a szabad vélemény-nyilvá­nítás lehetőségét, sőt olyanokat is mond, hogy a kommunisták szá­mára csak egy vélemény van, az övék, ez az ő demokráciájuk, ame lyet rendőri fedezettel biztosíta­nak. A kommunisták valláselle­­nességét is kifogásolja, sőt való­ban álmélkodást keltő fordulattal gúnyolódik a “szabadkőműves kiskáték" felett. Cseppet sem cso­dálkozunk, hogy a kommunista lap — Sulyok Dezsővel, a fascis­­tának rágalmazott Szabadságpárt vezérével emlegeti Jászit egysor­­ban. Mindenki fascista s a hala­dás árulója, aki nem akar vissza­térni az évezredek előtti primitív kollektivizmushoz és nem esküszik az államkapitalizmus, pártkapita­lizmus és világ bolsevizmus moszk­vai szentháromságára. Jászi sem kerülhette el ezt a sorsot. Úgy járt az amerikai egységfrontozással is, mint a csehek, románok imperia­lizmusának, magyar ellenességé­­nek segítésével. Ami a felvidéki magyarsággal történt, mélyen ki­ábrándította és most kiábrándult a bolsevikiekből, mint egységfron­tos fegyvertársakból, a demokrá­cia bajnokaiból is. Mindkét tévedésbe mi sohasem kerültünk bele, sőt kezdettől tisz­tán láttuk hol a helyünk s akkor Jászi reakciósoknak, fascistáknak ócsárolt bennünket. Most neki jut­nak ki ily minősítések a kommu­nistáktól, marxistáktól. Van neme­­zis... Nem vagyunk kárörvendők, gunyorosan diadalmaskodók, csak megkérdezzük: Érdemes volt? A földmivesnek eső, a kereskedőnek vevő kell, nem pedig a hároméves terv ország­bolsevizálása. A magyar népnek a marxisták fogadatlan messianizmusával szem beni józanságára misem jellem­zőbb mint Nagyiván János szege­di kisgazda — képviselő híressé .vált mondása, amely szerint, nem hároméves terv kell, hanem eső. Ebben benne van a magyar gazda egész életlátása, világnézete. Nyu­galmat, rendet, prosperitást akar a .maga portáján, nem pedig a gőzfejü pártkapitalisták gyámko­dását. S érdemes ideiktatni a Nagyiván János mondásának mél­tó párjául a budapesti "Magyar Nemzet" május 4-én megjelent “Munkátlanitó bürokrácia” cimü cikkét, amely Rónai Sándor marx­ista kereskedelmi miniszternek Szól: A legutóbbi fővárosi közgyűlé­sen elmondották, hogy a főváros­ban minden hét polgárra esik egy köztisztviselő. Amióta ez a döbbe­netes megállapítás elhangzott, a kereskedelmi minisztérium két uj bürokráciát szervezett meg. Az egyik a szövetkezeti felügyelők kara, a másik a “záróra-ellenőrző bizottságok”. Ez az utóbbi testület egészen különleges célokat szol­gál. Hivatása gondosa« ügyelni arra, hogy egy iparos vagy keres­kedő valahogy ne kövesse el azt a főbenjáró bűnt, hogy esetleg egy félórával vagy egy órával többet dolgozzon, mint amennyit a ható­sági előírás számára engedélyez. Miután minden - közgazdasági és szociálpolitikai vélemény, minden kormánynyilatkozat nálunk is, az egész világon is abban kulminál, hogy Európát csakis a munka, csakis a több munka mentheti me, tehát nálunk a kereskedelmi minisztérium uj szervezetet teremt nem annak elősegítésére, hanem­­annak megakadályozására, hogy egy iparos vagy kereskedő — Is­ten ments! — többet dolgozzon, mint az előírás. Ezek a munkátlanitó bizottságok “az üzletek zárórája betartásának hatályosabb biztosítása érdeké­ben” alakítandók meg. A megala­kítást nagy előkészítés előzi meg. Ebben — megszámoltuk a rende­letben — nem kevesebb, mint hat kamara, igazgatóság, iparhatóság, központ, tanács és szövetség vesz részt. Ha ezek végre kiszemelték a munkátle.'nitásra leghivatottabba­­kat, azok ünnepélyes fogadalmat tesznek "becsületemre s lelkiisme­retemre” hivatkozva, hogy a fen­­költ kötelességet a többmunka megakadályozására lelkiismerete­sen fogják teljesiteni. De még a fogadalom sem elég garancia. A bizottságok működé­sét a belkereskedelmi igazgatóság és a kamarák fogják irányítani és ellenőrizni. Ha pedig egy-egy bi­zottsági tag mégis rossz útra tér­1947 junius 15. ne és valami elnézést tanúsítana egy szerencsétlen fodrász vagy cukrász javára, aki több munkájá­val bűnbe esett, akkor az elsőfokú iparhatóság akcióba lép, a bizott­sági tagot elmozdítja és méltóbb, • szigorúbb munkátlanitót állít he­lyébe. Ezzel szemben viszont egy Bel­giumból hazatért francia kereske­dő megírta a “Les Échos”-ban, •hogy a belga gazdasági élet azért lendült fel a háború óta, mert ott nincs záróra, az üzletek, a műhe­lyek szükséghez képest egész éjjel dolgoznak, az utcákon az üzlet­­helyiségek ki vannak világítva és ez a megfeszített, szorgalmas mun­ka viszi át a belga ipart és keres­kedelmet minden nehézségen. Angliában pedig a kormány felhí­vást tett közzé, hogy az összes sporteseményeket tegyék át a hét­végi szünetre, azokat hét közben ne rendezzék, hogy a tisztviselők és munkások, akiket a sport any­­nyira érdekel, ne terelődjenek el a munkától a sportesemények felé. így most a Derbyt, amely Anglia legnagyobb sport- és társadalmi eseménye, szombati napon futják, amire 120 éves fennállása alatt nem volt példa. Ebbe a légkörbe a kereskedelmi minisztérium újabb bürokrácia­alkotásai igazán nehezen illeszthe­tők be. A kereskedők és iparosok hálásakban lennének azért, ha a kereskedelmi minisztérium a sok hatóság, ellenőrzés, irányítás, sza­bályozás, rendelet és bizottság he­lyett rendelőket és vevőket sze­rezne nekik. Kétmillió földmunkás maradt ki a föld­reformból és él most is zsellérsorban Magyarországon. A budapesti "Magyar Nemzet" május 14-iki száma írja: Kiss Gergely kisgazdapárti nem­zetgyűlési képviselő Csepelen többszáz kubikus előtt beszédet tartott. A földmunkások nagy tet­széssel hallgatták végig Kiss Ger­gely fejtegetéseit, majd a gyűlés végén két beadványt adtak át ne­ki. Az egyik kérvényben elmond­ják, hogy a kubikosok az újjáépí­tésből már nagyon kivették részü­ket. A legtöbb romot ők takarítot­ták el. Néha kaptak fizetést, néha nem. Nem zúgolódtak. Dolgoztak tovább az ország talpraállitásának érdekében. Most már azonban tarthatatlan a helyzetük. Bakan­csuknak nincs talpa, ruhájuk, ca­fatokban lóg le róluk. Egyes sze­rencsések, mondják a csepeli ku­bikosok, üzleteztek eddig, amíg a földmunkások erejükön felül dol­goztak. A földmunkásoknak nem jutott UNRRA-segély, nem kaptak ru­­haakció-adományokat. Hiába for­dultak segítségért a szakszerveze­tekhez. Nekik nincs üzemi bizott­ságuk, ahol érdekeket képvisel­nék. A kollektív órabér csak so­vány táplálkozásra elég, abból egy szál ruhát venni nem lehet. Egy másik írásukban a kubikusok amiatt panaszkodnak, hogy bár mindig a földdel viaskodtak, a földreform során földet nem kap­tak. Közel kétmillió azoknak a föld­munkásoknak a száma, akik to­vábbra is zsellérsorsra kénysze­rülnek. Kérik Kiss Gergelyt, hogy mint törvényhozó, a parlamentben tegye szóvá méltatlan helyzetüket. Kérik azonkívül a kisgazdapárt központi vezetőségét, hogy a va­gyontalan kubikusokat és föld­munkásokat öregkorukra ember­ségesen biztosítsák. Ma az a helyzet, hogy 63 éves kor után 24—40 forintig terjedő segélyt adnak nekik. A költségve­tésben még a fogházak lakói ré­szére is nagyobb összegű napi el­látmány jut. Kérik a 63 éves kor­határ leszállítását. Igen sok kubi­kos nehéz munkája közben nem is éri meg a hatvan esztendőt. Kiss Gergely képviselő megígér­te, hogy a legsürgősebben el fog járni az érdekükben. SZAKASITS FAJPOLITIZÁL... A budapesti kisgazdapárti “Ma­gyar Nemzet” napilap írja május 1-iki számában a SzakasitsÁrpád vezérlete alatti szociáldemokrata párt lápja, a Népszava címére: “Rákosi Jenőt úgy aposztrofálja a Népszava, mint a “magyar im­perializmust sváb apostolát". —> A Rákosi-féle magyar "imperializ­mus" nem terjed túl a történelmi Magyarország határain. Ami pe­dig Rákosi "svábságát" illeti: kis­sé furcsa, hogy éppen egy mtin­­káspárti lap kérje számon, a "szár­mazástudatot". KOMMENTÁR NÉLKÜL Majdnem megkésett,.. A Zsolt Béla főszerkesztésében megjelenő "Haladás" a "polgári radikális párt" hetilapja május 8-i számának "A magyar demokrácia a külföldi sajtóban cimü cikkéből: "Számtalanszor megcáfolt, ko­holmány az is, hogy a Kommunis­ta Párt a hatalom átvételére tör és teljes szovjetdominiciót készít elő, mielőtt az orosz csapatok kivonul­nának. Ezt a kommunista részről számos formában és számos eset­ben kereken dementálták. A Kom­munista Párt részéről tisztában vannak azzal, hogy ez minden realitással ellenkezik, ezt keresz­tülvinni nem lehet, nem kívánatos és nem célravezető és ellenkezik a nemzetközi erőviszonyokkal is. Teljesen alaptalan ráfogás,mintha a kommunisták Magyarországon a hatalom átvételét készítenék elő." ' , LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újság­árusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyv­­kereskedésben kapható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom