Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-09-15 / 9. szám
VOLUME IV. ÉVFOLYAM. NEW YORK, N. Y., 1947 SZEPTEMBER 15. NO. 9. SZAM. KRONIK AMERICAN HUNGARIAN MONTHLY - 10c A COPY - AMERIKAI MAGYAR HAVILAP QUISLINGS ALKONYA MAGYARORSZÁGON! A kommunisták mindenféle mesterkedéseik dacára csupán néhány százalékkal tudták növelni szavazataikat az általuk kikényszeritett választásokon. — Sajtó- és gyülekezési szabadság hiánya és sok más antidemokratikus nehézség ellenére az utolsó hetekben a porondra lépett két uj ellenzéki párt együtt négyszázezer szavazattal kapott többet mint a kommunisták. — A Kisgazdapárt elvesztette szavazatai kétharmadát, mire Dinnyést és kollaboráns minisztertársait kibuktatták a vezetőségből. — Nagy vihar a szociáldemokratáknál és kisgazdáknál a tömeges választási becstelenségek miatt. <— Mindkét párt vezetői "ad audiendum verbum" Szviridov megszálló generálisnál. — Csak az orosz beavatkozás nyomása tartja még együtt a koalíciót. — A szociáldemokrata pártgyülés is szabad uj választásokat akar az oroszok kivonulása után. 78 SZÁZALÉK A BOLSEVIZMUS ÉS A SZLÁV HÓDOLTSÁG ELLEN: MEGBUKOTT RÁKOSI ÉS TÁRSAINAK REMÉNYE, HOGY A KOMMUNISTA-URALOM PARLAMENTÁRISÁN ÁLLANDÓSUL. Vajúdtak a hegyóriások és született — egy nevetséges kis egér: tartja a klasszikus közmondás. Vajúdtak a puccs-hegyek, terror-hegyek, választási panama-hegyek, svindli-hegyek és született egy pocsék kis ötszázalékos kommunista szavazattöbblet... Moszkva magyarországi ötödik hadosztálya,, Rákosi Mátyás és társai augusztus 31-én elvesztették az utolsó alkalom csatáját arra, hogy "törvényes keretek között’ kommunista többséget érjenek el. Miután előzőleg terrorral és macedóniai stilusu államcsinynyel orosz szuronyok támogatása alatt letörték azt a pártot, amely arra kapott a nemzettől abszolút többséget, hogy egymaga kormányozzon s miután a választójogi törvényt s a választásokat a maguk gusztusa szerint ütötték nyélbe, alig sikerült öt százalékkal több szavazatot kapniok, mint az 1945 novemberi választásokon. Százezrével fosztották meg indokolatlanul az embereket szavazati joguktól, nem adtak sem sajtószabadságot, sem gyülekezési és szólásai szabadságot az ellenzéki pártoknak,, miként azt Yalta betűje és szelleme megkívánta volna. A kommunista belügyminiszter kezében az országos rendőrséggel és a marxistákkal megrakott államgépezettel állt mint választási diktátor a parancsnoki hidon s aki ismeri a múltból, a magyarországi választások történetét, tudja, hogy már maga ez a tény félgyőzelmet szokott jelenteni. Aki kezében tartja a közigazgatást, annak rendkívüli előnyei vannak arra, hogy elnyerje a nagy többséget. Rákosiék nem nyerték el. Nyomorúságos pár százalékot harácsoltak minden megfélemlítés és svihákság, csirkefogás dacára. . . Az ellenzék legnépszerűbb jelöltjeit. Sulyokot., Drózdyt, Nagy Vinczét, a Szabadságpártot nemcsak elütötték attól, hogy választói gyűlést tarthassanak, mert minden gyűlésüket véresen kergették szét a kommunista rohamgárdák, a terrorista Rajk-fiuk, Lenin-fiuk, nemcsak meggátolták abban, hogy sajtójuk legyen, de belekényszeritették őket pártjuk feloszlatásába, sőt többüknek külföldre menekülésébe is. Az egykori úgynevezett Függetlenségi Front pártjainak, a kisgazdáknak, kommunistáknak, szociáldemokratáknak és parasztpártiaknak mégcsak választási ajánlásokra sem volt szükségük, ellenben az ellenzéki uj pártoknak minden kerületben óriási tömegű ajánlás alapján volt csak módjukban jelölni s ez ajánlások mindegyikét közjegyzőileg kellett hitelesíttetni, ami eltekintve attól, hogy ily hitelesítés egyenként 17 és fél forintba került, a titkosság megsértése és a terror-helyzet szemérmetlen kihasználása volt, hiszen kit ne ejtett volna gondolkodóba, legyen-e ellenzéki jelölt nyilvános ajánlója, amikor a Rákosi Mátyás és társainak nem tetsző emberek ezrével ülnek az Andrássy ut 60 alatti borzalmak-háza kinvallató tömlöcében és a többi rendőrségi fogdákban, ami még a jobbik eset, mert aki a Vilma királyné ut 33 alatti orosz politikai rendőrségre kerül, az nyugodtan búcsút mondhat családjának, sőt legtöbbször hazájának is. Már maga az a tény, hogy a kormány pártjainak nem kellett ajánlókkal rendelkezni, áz ellenzéki pártoknak azonban igen, beszédes illusztrációja az egyenlőtlen szellemnek, amely a választások körül érvényesült s bizonysága az antidemokratikus tisztességtelenségnek, amely valóságos orgiákat ült e választási komédiában. * * * > Köztudomásúak a választójogtól való megfosztás százezerszámla előfordult esetei, amelyeket az amerikai sajtó is bőven ismertetett és amelyek miatt Amerika és Anglia is tiltakozó jegyzékben emelte fel szavát: matrónákat és apácanővéreket ‘erkölcstelen életmód’’ címén, az internáló táborból hazatért zsidókat, mint nyugatos nácikat tettek szavazati jog nélkülivé, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsük. Ellenben az ez alkalomra készült választási törvényben megengedték, hogy nem mindenki köteles a szabályszerű lakhelyén szavazni s ezzel megadták a ’törvényes” green light-ot minden csalásra: a Gerő elvtárs közlekedési minisztertől rendelkezésre bocsájtott autókon, teherkocsikon és egyéb utazási alkalmatosságokon kommunisták özöne utazta be az ország külombözó vidékeit és igyekezett annyiszor leszavazni,amennyiszer csak lehetett, úgy a saját, mint a le- és felmenő, élő vagy halott rokonsága tagjainak nevében. A külföldi követségeken is szavazhatott bárki minden pártközi ellenőrzés nélkül és például a kommunista vezetés alatti jugoszláviai követségen sok ezer állítólag munkára Jugoszláviában tartózkodó magyar adta le szavazatát, — mind egy szálig — képzelhető-e máskép?, — a kommunista pártra. .. Ha mindezeket tekintetbe vesszük, nemcsak azt merhetjük megállapítani, hogy az öt százaléknyi szavazat-többletet sem becsületes utón szerezték, de alkalmasint igen közel járunk az igazsághoz, amikor azt hisszük, hogy voltakép becsületes szavazatokban kevesebbet kaptak, mint 1945-ben, amikor mindössze a szavazatok tizenhét százaléka jutott reájuk. Testvérpártjuk a szociáldemokrata párt olvasta fejükre legélesebben a választási visszaéléseket, csalásokat és ha nem ülne orosz generális Budapesten már régen úgy otthagyták volna Rákosi Mátyást mint Szent Pál az oláhokat, hiszen nem kevesebbel, mint 185,000 szavazójuk szavazati jogának jogtalan elgáncsolásával vádolják legközelebbi szövetségeseiket, akiket pedig oly buzgón támogatott Szakasits Árpád és esztelen vezérkara a Kisgazdapárt tönkreterrorizálásában. * * *, Mindezt legalább nagy vonásokban ismertetnünk kellett itt, hogy mindenek látva lássák, mennyi becstelenséget, antidemokratikus gazságot mozgósítottak Rákosiék, hogy végül kiszorítsák maguk számára annak a hivatkozásnak lehetőségét, hogy ők "kapták” a legtöbb szavazatot. Komoly számottevő többségről nyilván maguk sem mertek ábrándozni, de gonclolta Rákosi, hacsak egy pár percenttel is többségbe kerülnek a többi pártokkal szemben, ez biztosítja számukra,, a “törvényes keretek közötti” diktatúra számára a fügefalevelet, amelyre az amerikai haderő németországi jelenléte tartamára, úgy gondolják, még szükségük van. Annak idején a Kisgazdapárt abszolút többséget kapott, negyven percenttel többet mint a kommunisták, de belekényszeritették a koalícióba, alárendelték Rákosinak, most ők az ő nyomorúságos 22 percentjükkel mint a sarló és kalapács Napóleonjai akarnak diktálni. Hja az a Kisgazdapárt volt, annak nem álltak helyszíni muszka generálisok, “felszabaditók” a háta mögött! Rákosi mögött azok állnak s ennek dacára megtörtént, hogy egy párt, amelynek sem sajtója, sem pedig országos szervezet kiépítéséhez szükséges lehetősége nem volt, második helyre került a kommunisták 1. 112000 szavazatával szemben 817000 szavazattal, holott csak az utolsó tizennégy napban, egymásközti ajánlásokkal folyt érté a választási agitáció. A demokratikus néppárt ez, amelynek vezéreként Barankovics István, a katolikus körökhöz közelálló s hol megjelent, hol meg nem jelenthetett “Hazánk" című keresztényszociális hetilap szerkesztője szerepel. Ha nem öt hét. hanem a szokáshoz híven legalább tiz hét áll rendelkezésre a választási agitációra, ha sem svindliznek a kommunisták és a választási határidő korai kitűzésében is Tildy elnök
