Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-06-15 / 6. szám
1947, junius 15. “KRÓNIK A" 9-IK OLDAL AZ EMBERI JOGOK BIZTOSÍTÁSA ÉS A TOTALITÁRIUS RENDSZEREK. ŐSZINTE SZÁNDÉK VAGY CSAK PAPIRHATÁROZAT? Az Egyesült Nemzetek már sanfranciskói alakuló-közgyűlésükön elhatározták és az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapítólevelébe iktatták, hogy az uj organizáció egyik legfontosabb feladata: az emberi jogok megvalósítása és biztosítása. Ugyanakkor elhatározták, hogy rövid időn belül elkészítik az emberi jogok korszerű charterét, amelynek alapelveihez és intézkedéseihez a világszervezet minden tagállamának alkalmazkodnia kell. A new yorki közgyűlés, amikor megválasztotta a szociális és gazdásági tanácsot, kimondta, hogy ez a tanács készítse el és terjessze minél előbb az Egyesült Nemzetek teljes ülése elé az emberi jogok uj deklarációját, amely remélhetőleg ugyanazt jelenti majd az egész világnak, mint annakidején az 1776-os Függetlenségi Nyilatkozat az Egyesült Államoknak. Nem véletlen, hogy az Egyesült Nemzetek közgyűlése éppen a szociális és gazdasági tanácsot bízta meg az emberi jogok “kódexének” elkészítésével. Ezzel azt óhajtotta eleve kifejezésre juttatni, hogy a modern emberi jogok nem mozoghatnak csupán közjogi téren, hanem azoknak ki kell terjedni a szociális és gazdasági élet területére. A megfelelő nívójú és félelemmentes emberi élet csak úgy valósítható meg, ha a pplgárok és munkások elidegeníthetetlen jogokat kapnak nemcsak a polgárnak az államhatalomhoz való viszonyában, de az egyéni szabadság és érdekképviselet minden terén is. A szociális és gazdasági tanács már megválasztotta az emberi jogok tervezetét megforgalmazó albizottságát, amelynek elnöke Roosevelt özvegye lett. Mindeddig nem ismerjük azokat a javaslatokat, amelyek az albizottság elé kerültek. Csupán egyetlenegyet hoztak nyilvánosságra. A World Affairs közli teljes szövegében azt a Draft Declaration of the International Rights and Duties of Man-t, amelyet a Mexico Cityben összeült pánamerikai konferencia megbízásából készített az Inter-American Juridical Committee, az Amerikaközi Jogi Bizottság. Ezt a tervezetet most szétosztották az emberi jogok albizottságának tagjai között. Az emberi jogoknak ez az uj javaslata megállapítja, hogy: “Minden embernek joga van az élethez a fogamzás pillanatától kezdve; ez a jog megilleti a gyógyíthatatlanokat, ügyefogyottakat és elmebetegeket is. . Az államnak kell gondoskodnia az életjog biztosításáról, ha valaki nem tudja azt önmagának biztosítani saját erejével.” A nyugati demokrácia hitvallói nem fogadják el azt a hitleri álláspontot, hogy a nyomorékokat és gyengeelméjüket meg kell ölni! Aki a világrajött, az megváltotta jogát az élethez!) A személyes szabadság jogához — mint az Amerikaközi Jogi Bizottság megállapítja — hozzátartozik a szabad ki- és bevándorlás lehetősége is. "A személyes szabadság elengedhetetlen feltétele, hogy mindenki szabadon költözködhessek bármely állam egyik részéből a másikba és bármikor elhagyhassa bármely országot.” A szabadságjogok szerves része a Right to Petition the Government. Ez azt jelenti, hogy: “Mindenkinek jogában áll egyedül, vagy másokkal panasziratot intézni a kormányhoz bármely közügyben, vagy olyan magánügyben, amely a közügyet sérti. Az ilyen panasziratok nyilvánosságrahozatala sem közvetlen, sem közvetett formában nem képezheti bűnügyi eljárás, vagy bárminemű üldöztetés alapját.” Ez a pont a modern emberi jogok kódex-tervezetének egyik legfontosabb szakasza, mert ez tenné lehetővé, hogy minden hatósági erőszak, minden visszaélés és minden jogtalan magánérdek leleplezést nyerjen! Felmerült persze a kérdés:Kivánatos-e, hogy az ilyen panaszokat publikálják? — Nem lenne-e elég ezeket a peticiókat a kormányokhoz benyújtani és a büntetlenséget csupán a “zártkörben’ előterjesztett panasziratok számára biztosítani? A válasz igy hangzik: Semmiféle garancia nincs és nem lehetséges a “zártkörben” felhozott panaszok kivizsgálására és orvoslására. Egyedül a teljes nyilvánosság garantálhatja az erőszak kiküszöbölését és a visszaélések megszüntetését! I * * Az emberi jogok pánamerikai tervezete az egész vonalon a legteljesebb nyilvánosság ellenőrzése alá kivánja helyezni az emberi jogok korszerű teljességét! Nincs is más mód az emberi jogok megvalósítására és megőrzésére. Azonban a helyzet úgy áll, hogy amíg a nyugati országok számos pártjai, köztük a magyar legitimista demokrácia is, szivvel-lélekkel magukévá teszik a demokrácia ez alapelemeit,, addigra totalitárius hatalmak, legyenek akár fascisták, nácik vagy kommunisták, a gyakorlatban élesen szemben állnak velük. Szovjet-Oroszország egyik vezető hatalma az Egyesült Nemzeteknek, de sem földjén, sem pedig egyes csatlósországaiban, a keleti “uj rend” területén nincs meg az emberi jogoknak legtöbbje, sem pedig szabadságuk nyilvános ellenőrzése. Aki nyilvánosan panaszt emelne, egyenesen a börtönbe juthat, — mint — “fascista”, mint "reakciós”, mint “öszszeesküvő” és ellenforradalmár.” Ha tehát az Egyesült Nemzetek elé kerül az emberi jogok uj deklarációja, amelyhez —■ ismételjük — “minden tagállamnak alkalmazkodnia kell,” csak akkor nem lesz kirakati papirhatározat, ha annak alapján kimondják az emberi jogokat sértő totalitárius programok pártjainak törvényen kívül helyezését. Az emberi jogokkal teljesen ellentétes a diktatórikus rendszerek eszméje. Ez épp úgy vitathatatlan, mint az a tény, hogy afajpolitika épp úgy szemben áll az emberi jogok demokráciájával, mint a bolsevik osztályuralom. Ha e téren egyik szemét behunyja az Egyesült Nemzetek tanácsa, ne remélje, hogy az emberi jogok meggyőződéses híveinek az igazi demokratáknak örömük lesz abban, amit a jövő hoz. Csak félmunka a náci-fascizmus leverése, sőt a náci-fascizmus csak újabb bátorítást és ösztönzést kap, ha a másik totalitarizmus a háború alatt Yaltában kipresszionált engedmény alapján tovább űzheti és űzi pokoli játékait. .. Szemelvények a mai Magyarország legkimagaslóbb asszonya, Slachtá Margit 1946. ÉVI PARLAMENTI BESZÉDÉBŐL. (Folytatás.) dezte a kérvényt átvevő tisztvise-Itt van az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról szóló 7330. sz. rendelet. Hogy ezt hogyan alkalmazták, az ismeretes a parlament előtt, ismeretes az abból folyó nagy vihar, amikor egyesületeink feloszlatása ellen különösen a kisgazdapárt tiltakozott. Ezeket a példákat különböző körökből vettem. Nyomatékosabban azokra a rendeletekre szeretnék rámutatni, amelyek a tisztviselőikar szakszerűsége ellen vannak. így például a 6570. számú rendelet, amely a tanítói képesítés rendkívüli megszerzésére ad felhatalmazást, vagy a 6710-es számú rendelet, amely arról intézkedik, hogy a 9334—1944. számú rendelet alapján orvostudori oklevelet szerzett személyek tanulmányai hogyan egészittessenek ki. Az ilyen rövidített tanulmányokkal óklevelet szerzettekről mondotta Verebély tanár, hogy ezek a temető kertészei. így van ez az igazságszolgáltatás vonalán is. Ries igazságügyminiszter urnák arra a kijelentésére, hogy a népbiróságoknak is be kell gyakorolniok, méltán jegyezte meg egy köz beszóló: halálos Ítéletekben. Az orvosoknak is az embereken kell gyakorlódniok, esetleg halálos kimenetelű operáció, vagy mindig nagyon komoly esetben félrealkalmazott kezelések utján? Itt van azután a 7650. számú rendelet, amely a középiskolai énektanári ‘és tanitóképzőintézeti ének- és zenetanári képzettsg rendkívüli megszerzésére vonatkozik, ugyancsak a szakszerűség rovására. Itt van továbbá a 7570. számú rendelet, amely az 1946— 1947. években szervezendő közigazgatási tanfolyamra való felvételhez megkívánt községi gyakorlat elengedését teszi lehetővé. Akár az orvosi • vonalat, akár a tanügyit, akár az igazságügyit, akár a közigazgatásit veszem, a szakszerűségtől való eltekintés, eltérés és a dilettantizmus érvényesítése, az országnak statisztikailag ki nem mutatható nagy kárára van. De ugyanezt látjuk a külpolitikai vonalon, ahol ennek egészen tragikus kihatása van az országra. Az ostrom után egymásután jelentek meg a külügyminisztériumban fiatalemberek — aki abban az időben ott járt, az velünk együtt tanúja, lehetett ennek — kérvén az ő kérvényük átvételét, mert, mint mondották, ők a külügy minisztérium körében óhajtanak dolgozni. Mindegyiktől megkérlőnő, hogy mi a végzettsége és a nyelvtudása. Az egyik büszkén felelte, hogy négy polgári, mert hiszen előzőleg a szakképzettséget, mint feltételt már törölte egy rendelet. A má- síktól megkérdezte, milyen nyelven tud. Az illető azt felelte: magyarul. Megkérdezte tőle a tisztviselőnő, hogyan fog akkor külföldön az illetékesekkel érintkezni? Az illető fiatalember nagy biztonsággal felelte, hogy tolmács utján. (Derültség.) A Szabad Szájban nemrégiben Bidault aláírással egy sürgöny jelent meg a párisi követséghez kinevezett követségi tanácsosnak címezve, aki szintén nem tud franciául. Ebben az állt, hogy: “Örömmel veszem tudomásul követségi tanácsossá történt kinevezését és már tanulok is magyarul, hogy önnel felvehessem a kapcsolatot-.' (Derültség.) A Szabad Szájban olvasható éleselméjü, keserű szarkaz-— musu tréfa az országra nézve a valóságiban sokkal keserű és sötétebb következményekkel jár a dilettantizmus nyomában. Arra vonatkozóan, hogy a müveit nagy államok milyen fontosnak tekintik a külképviseletet, legyen szabad egy példát megemlítenem egy olyan állam törvényhozásával kapcsolatban, amelynek demokratikus voltához kétség nem fér. Az Északamerikai Egyesült Államokat említem meeg. Az Unió 1905-ben hozott egy törvényt arról, hogy ki lehet az ő követe. Minthogy az akkori elnök az Osztrák-Magyar Monarchia követségének ügyvezetését minősítette az Amerikában lévő összes külképviseletek közül a legkitűnőbbnek, a legelsőnek, tehát az osztrák-magyar nagykövethez irt. (Folyt, köv.) FERENC JÓZSEFNEK IGAZA VOLT... Márai Sándor, a jelenleg élő magyar írók egyik legkiválóbbja, aki nagy higgadtsággal szemléli a marxista nemzetmegváltók garázda tülekedését, írja a “Magyar Nemzet” budapesti napilap május 4-iki számában megjelent vasárnapi “Napló'’-jában. “Ferenc József ruganyosán lépdelt és időnként nyájasan megkérdezte: “Milyen a termés?” E kérdésen a monarchia irodalmi kávéházaiban röhögtek. De az idő múlt és megtudtuk, hogy Ferenc Józsefnek e kérdéssel tökéletesen igaza volt. Erről van szó. Minden más csak áttélel és következmény.”
