Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-15 / 2. szám
1947 február 15. "KRÓN1K A” 3-IK OLDAL. SZENT ISTVÁNT ELVEKKEL A SZENT ISTVÁNIMAGYARORSZÁG EBIT! A második Trianon aláírásával lezárult Magyarország egy újabb tragikus korszaka és uj harc indul a nemzet feltámadásáért úgy világpolitikai, mint belpolitikai tekintetben. Uj korszak küszöbén számot kell vetni a múltak tanulságaival és fel kell állítani a jövő irányelveit. Kül- és belpolitikai magyar céljaink ismeretesek az olvasó előtt. A szentistván eszmétől sem az egyik, sem a másik téren ezentúl sem kívánunk eltérni hajszálnyira sem, sőt sokkal hivebb követését kívánjuk annál, mint Magyarországon az utolsó évtized fájdalmas eseményei során megmutatkozott. Őszintén meg kell mondanunk, hogy az uj korszakban minden szentistváni magyart szemben kell találjon magával minden olyan irány ily belpolitika segíthet előre a külpolitikai utón. Nincs mit kertelni annak kimondása körül, hogy a magyar igazság harcának végtelenül sokat ártottak a világ előtt az embertelen gyilkosságok, gaz pogromok, amelyeket egyes nyilas csoportok elkövettek. Rablásokkal egybekötött fajpolitikai ökdökléssel legkevésbbé lehet harcolni Szent István Magyarországáért, a csonka haza határainak kiterjesztéséért. Ily módszer ellentétes azzal is, amit a nemzet keresztényi .és kultureurópai erkölcse, méltósága és történelmi rangja megkövetel. A Trianon elleni harc oly magasztos tiszta fénylő igazság, hogy a nemzet leglelkiismeretlenebb ellensége, aki e harc ügyének árt éles fajpolitikai tendenciák hirdetésével, egyes lakosság-rétegeknek jogfosztása, a nemzetből való kizat, amely a szentistváni elvekkel, államépitő tanokkal ellentétben áll. A külpolitikai siker, a nagyobb Magyarország harcának egyik leglényegesebb előfeltétele, hogy a szentistváni elvek érvényesüljenek a belpolitikában is. Az emberi jogok, egyéni szabadságok tisztelete, miként az első világháború végéig fennállott Magyarországon, úgyszintén az azidőbeli jogrend, az egyéni tulajdon szentsége és a nemzeti közösségi szellem elengedhetetlen feltételei annak, hogy a magyar nép eredmény reményével vehesse fel uj, nehéz harcát régi eszményeiért, a nyugati, legjobb értelemben vtt európai államiság helyreállításáért s a, második Trianonból való felemelkedésért. A polgári jogokat nem korlátozni, hanem ezután is kiterjeszteni, fejleszteni kell. Szent Istváni belső államélet nélkül a magyar önmaga dobna gáncsot történelmi feltámadása útjába. Keresztényi közszellem és ennek megfelelő polgári jogegyenlőség az, amit Szent István igéi írnak elő az országban levő vagy a Szent Korona jogara alá visszahozni áhított néptömegekkel szemben nemzetiségre, fajra, hitvallásra való tekintet nélkül. Csak zárása propagálásával amit csak Magyarország bitorló ellenségei használhatnak ki arra, hogy világgá terjesztésükkel a maguk malmára hajtsák a vizet Magyarország igazával szemben. Mindenki magyar, aki kész segíteni a szent istváni Magyarországért való küzdelemben. Nem szűkíteni, hanem tágítani kell a harci sorokat a mai csonka-országon belül és szentistváni szabadelvüséggel kell megnyerni az üzletes agitátorok csábítására “utódállamivá” vált nemzetiségeket is, amelyek oly keserves csalódásokkal fizettek hűtlenségükért. Soha többé magyar ember ne hangoztassa azt az embertelen fajpolitikát, amelyet most Benes, Masaryk, Gottwald és társaik alkalmaznak felvidéki véreink ellen, mint a hitleri fajüldöző barbarizmus dicstelen folytatói! * * * A magyar legitjmizmus harcosai lélekben telítve vannak a szentistváni elvek szerinti magyar feltámadásért való harc vágyával és
