Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1947-02-15 / 2. szám
4-IK OLDAL' "KRÓNIK A" 1947 február 15. testvéri bajtársul hívnak minden magyart, aki valóban a szentistvání elvek vonalán kivan harcolni s azokat nemcsak ajkára veszi, de szivében js híven követni, betartani kész. Soha, soha többé ne fordulhasson elő, hogy a polgári jogegyenlőséget lábbal tipró, barbár törvények és nyilas gyilkosságok fortéimé árnyékolja be a magyar igazságért, a szent istváni eszme Magyarországáért vívott harc makulátlan, tündökletes zászlaját! Ismételjük: mindenki szemben fogja találni magát a magyar legitimizmus ma még tömegei hatalmának megmutatásában akadályozott erejével, mjnden történelmileg céltudatos igaz magyar elszántságával, aki nem viseltetik méltóan Szent István elvei zászlajához s alantos ösztönök csábítására foltot volna képes ejteni rajta és önártó esztelenséggel és elfogultsággal újra hátráltatná diadalát. Úgy érezzük, hogy a magyar trón szellemi és lelki erényeinél fogva is hivatott, törvényes örököse, Ottó főherceg, de minden nemes és bölcs magyar szív érzületének adtunk kifejezést ez óvó és figyelmeztető szavunkkal, amelyet a nemzet uj korszaka küszöbén erkölcsi és hazafias kötelességnek tartottunk ily becsületes nyíltsággal megmondani: KRÓNIKÁS A KRÓNIKÁNAK Irta: KRÓNIKÁS A nagy győzelem utáni békecsinálásból, vajúdás, marakodás, koncért kapkodás után, amelyből az egyetlen dicsérendő kivétel az Egyesült Államok, aggasztó módon szaporodnak ama tünetek, amelyek az emberiség úgynevezett legjobb részének, a fehér fajnak a súlyos megbetegedését mutatják. Ezek a tünetek, ezek a kisérő jelenségei a kórnak. A kortárs regisztrál, de fájdalommal teszi, néhol visszás, gyomrot kavaró émelygéssel, megjegyzéseket fűz a történésekhez, de sokkal jobban szeretné, ha ezek a történések nem történnének meg. Kénytelen jósolni is, de mily boldogság lenne, ha a tények alapján, a múltak alapján eszközölt jóslatai rémlátásoknak bizonyulnának csupán. Ezeknek az előrebocsátása mellett csak nehány kirívó jelenséget tűzzünk a toliunkra: Jelszavak a piacon. rait. Ekkor megszólal az Egyetlen, aki soha sem adta el magát az ördögnek, semmi előnyért, az egyház, felkentJeje révén. Sem katonája, sem repülőgépei, sem atombombái nincsenek, Gestapoja, vagy Csekája sem, amelyekkel kényszeritheti a tömegeket, hogy meghallgassák és íme az agg egyházfő hívására megjelenik fél millió ember a szabad ég alatt, hogy meghallgathassa az igazságot, meghallhassa, hogy mi fenyeget és mit kell tenni ez ellen. Noé bárkájából látszó olajág ez, amelyet a galamb hozott a végtelen vizsivatag egyetlen élve maradott családjának és hinni kell, hogy a jelszavak szennyes árvize gyorsan le fog apadni, a mocsár felszárad, kezdetét veheti a szántás-vetés békés kora, totalitáriusok és az emberiség egyéb agyonboldogitói nélkül sőt ellenükre. Munka után édes a pihenés. bírálatot a későbbi események mondják meg, amjkor azonban már, épugy mint a negyedszázad előtti békemüveknél, a szerzők felelőssége már elévült. Sajnos, nem azé a nemzedéké, amely elődei hibájából majd fizetni fog a most oly önmegelégedetten kérődző diplomaták sietsége, vagy tudatos cselekedetei miatt. Játék a nevekkel. Gyermek dolog az erőszakos hódítóknál oly gyakori elkeresztelése a földrajzi neveknek, akik azt •hiszik, hogy ezzel már eltörölték az elkeresztelt hely évezredes történelmét.. Sajnos sokszor a közvélemény lustasága és közömbössége miatt ez látszólag sikerrel jár, de az igazi erő, az igazi jog ehhez sohasem fordul, amint az Egyesült Államok sem országainak, sem városainak nevéből nem akarta, nem is fogja eltüntetni az eredeti birtoklók, vagy városalapitók neveit, akár indiánok, akár franciák, hollandok, spanyolok, vagy angolok, sőt németek legyenek és pld. New York kegyelettel őrzi Stuyvesant holland városparancsnok nevét, aki városát hollandnak akarta megtartani. Gyermekes és néha utálatos is ez, akár csak a hódítók szobrainak meghódított országokban a felállítása, régi szobrok ledöntése. Nagyon utálatos is lehet mint pld. A Duna-TisZaköz felső részében és a Magyar Alföldön hemzsegő Lenin, Sztálin utcanevek és nem hihető, hogy még az a nagy bajuszu moszkvai diktátor is komolyan hinné, hogy most már Kossuth Lajost, Ferencz Józsefet ő van hivatva helyettesíteni a magyar nép szivében, magyar városok utca tábláin, képben, szoborban megörökítve. Az utálatos, aljas hizelkedés netovábbja. Még kommentár sem kell ahhoz, amikor azt olvassuk, hogy Budapesten ‘ Reakciós, fasiszta," és a most annyira használatos piszkolódó jelzők egész halmaza zudul olyanok felé, akik egész életükben az igazi haladás, az emberi jogok mellett állottak ki, csupasz mellel is kiáltottak, amikor még sokan a hangos legények közül vértezve sem mertek kiállani, vagy éppenséggel a most annyira kárhoztatott jelszavak mellett küzdöttek illő haszon reményében. A dinasztiák felé, az egyház felé, az egyedüliek felé, akik akartak, mertek tenni va lamit a totális eszmék csapása ellen, akik soha nem akartak, nem tudtak megalkudni a totálisokkal, a barna vagy vörös szinüekkel, akiket épp ezért mindkét szin halálos ellenségének tekint. Harsognak a jelszavak, mögöttük soviniszta pánszláv birvágy lépett a názismus helyére, vörös özönvíz, minden vallási, kulturális érték megsemmisitésére. Azok, akik annak idején örök barátságot kötöttek Hitlerrel és társaival, azok, akik megosztoztak vele Lengyelországon, a Balti Államokon, ma mint vádlók mernek szerepelni a fórumon, Amerikát vádolják, az egyházat, az összes pozitív vallásokat támadják, a még megmaradt dinasztiákat kezdik ki, a törvényesség, a jogbiztonság, a szabadság, a műveltség utolsó végváA külügyminiszterek és egyéb járulékaik boldogan nagyot fellélekzve térnek haza országaikba minekutána megalkották hosszú vajúdások után a februárban már a legyőzöttek által is aláirt békeszerződéseket, amelyek mindenre vontkoznak, kivéve a németeket és Ausztriát. Meg lehetnek elégedve, nagyszerű munkát végeztek. Mindent a mi rossz volt az 1919-es szerződésekben, mindent ami azután fasizmust s hitlerizmust életre hivott, meghagytak, kivéve mégis Bulgária esetét, amely miért, miért nem, megtarthatta a Romániától visszavett Dobrudsarészletet, no és persze Oroszország is megtarthatott mindent, amit valaha még álmodni sem mert. Ellenben ezúttal hiányzanak a wilsoni kisebbségi jogok, még beszélni sem szabad róluk, helyettük népkicserélésnek nevezett tömegkirablás, tisztára hitleri fajvédelmi alapon. Még egy Danzigról is gondoskodtak. Ezúttal Triesztnek hívják. Tetejébe pedig egy óriási hadisarc, minél szegényebb, minél gyöngébb, annál nagyobb. Boldogak lehetnek a kitűnő diplomaták, hogy ily szép munkát végeztek. A bírálatot nemrég mondta el Truman elnök, nagyon finoman, amikor egyik szerződést sem tartotta kielőgitőnek. Az igazi Zita királynő utcáját Montgomery angof fővezérről nevezték el. A kommentárt egy csúnya mozdulat kíséretében maga a vitéz tábornok adná meg, akinek erről a piszkos hizelkedésről biztosan meg van a maga véleménye. A bárány levelet irt a farkasnak. 'Talán inkább valami más állatot mondjunk a bárány helyett, a farkas helyett is inkább a hiénát. Egyszóval az egyik levelet irt a másiknak; hogy kérem alássan Pane Benes, hagyjuk abba a káros husevést, hiszen mi olyan jó demokrata barátok vagyunk, még 1919-ből, amikor az ön vitéz hadserege úgy megfutott Kun Béla szedettvedett csapatai elől. Képzeljük, hogy milyen jóízűen kacagott a husevéstől véres szájú hiéna, a naiv levelen. Vagy talán a levél nem is annyira naiv, mint inkább alibi volt régi barátságért, uj barátságért, azokért a hazug jelszavakért, hogy a cseh csak azért ellensége a magyarságnak, mert nem demokrata. No hát most az, a kutyafáját annyira az, hogy a levélíró egykori leghűségesebb munkatársait is bebörtönzi, mint fasisztákat. Vicc? Nem. Sírni való szégyen. i Újfajta szabadságjogok» Amerre csak nézünk az első világháború után állítólag felszabadított” utódállami népek között, vagy nem is kell nézni, elég ha jól hallunk, — hallhatunk kivégzési sortüzeket s pedig nem első sorban közönséges bűnösök ellen, hallhatjuk a kiüldözöttek jajszavát, a börtönökbe, koncentrációs táborokba csömöszöltek, 'éhenhalók, agyonfázottak panaszszavait . . . akárcsak Hitler idejében. Jugók, csehek, tótok, úgynevezett demokratikus magyarok, románok, osztrákok, mind egyformán. Politikai nézeteltérések, vallási külömbségek, más nyelv, jogcím az élet meg fosztására, akasztófa, a legelemibb emberi jogok elkobzására. Ha ezzel szembenállitjuk %z úgynevezett “feudális" monarchiát, hát igazán, a külömbség annál is inkább kirivó. A Magyar Osztrák Monarchiában politikai bűnökért kisebb, úri államfogház járt, de ily bűnnek pld. nem tekintetett a köztársasági elv követése, lásd Nagy Györgyöt és társait, vagy; még előbb Madarász’ Józsefet, Irányi Dánielt, akik még képviselői mandátumokat is megtarthatták és elveiket bántátlanul hirdethették, akárcsak később Károlyi Mihály, aki társaival nyíltan agitálhatott az orosz szövetség mellett és a szövetséges ellen. Abban a bizonyos korszakban a bíróság egész egyszerűen felmenthette a Lukács miniszterelnök ellen fellépő Désy Zoltánt, az esküdtbjróság pedig Tisza István merénylőjét. Kovács Gyulát, másokat pedig, akik a háború idején esküdtek össze, csupán kisebb fogházra. Akkor a trónörökös pár merénylőjét, mivel még nem töltötte be a huszadik, évet — egy hónap híjával —- még élethosziglani fogházra sem lehetett Ítélni, akkor Adler Fritz szocialista vezért, fel merte menteni az esküdtszék, holott háború idejében lőtte agyon Stürgkh osztrák miniszterelnököt. Akkor nem végezték ki a cseh hazaárulókat vagy Kornilov orosz tábornak cseh megszöktetését és abban a béke korszakban a súlyos hazaárulásban bűnös horvát két főpap királyi dorgatoriumot kapott, csupán pedig nem állott mellettük az egész világ közvéleménye, mint a mostani zágrábi érsek mellett. A cseh, a tót papok, a görög, a ruthen papok, olasz iredenta politikusok is szabadon működhettek, Írhattak az esküdtbiróság garanciája mellett. De minek folytassuk, a szivünk megfájdul az összehasonlítástól és mai úgynevezett demokrácia áldásai mellett sóhajtva vágyjuk vissza a feudálisnak elkeresztelt restaurációt, a királyi szabadság és rend korszakát, minden emberi, nemzeti és vallási törekvés biztos várát. LAPUNK New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható.
