Krónika, 1947 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-15 / 11. szám

8-IK OLDAL. “KRÓNIKA 1947 november. OLASZORSZÁGI MAGYAR SEGÉLYBIZOTTSÁG Kedves Főszerkesztő Ur! Az olaszországi magyar menekültek, sokat szenvedett, nélkü­löző honfitársaink nevében abban a reményben keressük fel kérésünk­kel, hogy emberbaráti és egyben nemzeti érdekű törekvéseinket meg­értő támogatásával és megtisztelő közreműködésével elősegíteni és azt lehetővé tenni lesz szives. Bizottságunk elsőrendű feladata, hogy a hazatelepülési, kiván­dorlási és munkalehetőségek hiánya következtében úgy fizikailag, mint erkölcsileg mindjobban leromló menekültjeinket a körülmények vál­tozásáig megmentse, külföldi, magyarérzésü honfitársaink nemes, együttérző támogatásának segítségével. A menekültügyi kérdések jelenlegi rendezetlensége, az I. R. O. minimálisra korlátozott támogatása, az ellátatlan menekültek számának állandó emelkedése szükségessé tették, hogy Bizottságunkat újjászer­vezzük és a genovai, milánói, trani, San Pastere-i megbízottakkal ki­­bővitsük és egyben menekültjeink ügyét, érdekeit egységesen képvi­selhessük. Tekintettel azonban arra, hogy semminemű hivatalos szervtől az erkölcsi támogatáson kívül anyagi segítséget nem élvezünk, fela­datainkat csak a legnagyobb nehézségek árán és eddig is csak kis mér­tékben tudtuk megoldani. Arra kérjük tehát, hogy ennek a nemzeti és emberbaráti célnak elősegítése érdekében tegye lehetővé a rendelkezésére álló eszközök és körülmények keretei között a közeli tél, a bizonytalan Jövő előtt álló rongyos és éhező ínségeseink megmentését. Hálás köszönettel vesszük mindennemű küldeményét — feles­leges, használatonkivüli ruhanemüek, cipők, pokrócok, nem romlandó élelmiszer, tápszer, vagy nemes pénzadományát. Egyben kérjük, hogy a küldemény utbainditásával egyidejűleg Bizottságunkat a fenti pos­tacímen kiértesíteni szíveskedjen. A csomagok tekintet nélkül tartalmukra az alábbi cimre: Co­mitato di Soccorso Ungherese Roma, presso Croce Rossa Ifaliana, Sede Centrale, Via Toscana, pénzküldeményüket pedig: Com. Socc. Ungherese Roma, — American Express Bank Co. Piazza di Spagna szíveskedjék feladni. Abban a reményben, hogy ezen a télen akciónk megvalósítását magyar együttérzésével hathatósan támogatni fogja, kérjük előre is fogadja Ínségeseink és minden itt élő magyar testvérünk nevében őszinte köszönetünk és hálánk kifejezését. Honfitársi üdvözlettel: Comitato Di Soccrrso Ungherese In Italia, Roma Centro, Caselle 80. A Bizottság védnöke: Kelemen Krizosztom, pannonhami főapát (Jelenleg vidéken tartózkodik) Dr. Mester István, a kolónia lelkipásztora. Dr. Weiszmahr Tibor, gyáros. Dr. Papp Géza, orvos. P. Vajda Ferenc, San Pastore vezetője. Vaskó Béla, butorüzemtulajdonos. Dr. Simonfai S. Ferenc, a bizottság ügyvezetője A NYILASOK MÁR HAZAMENTEK - A KOMMUNISTA PÁRTBA. Rajk, engedélyére van szüksé­günk, innen egyetlen magyar sem menekülhet át az Államokba. Amíg a megváltozott időkhöz mérten nem változtatják meg tör­vényeiket. addig az amerikai adó. fizető és választó magyar család hiába várja hozzátartozóját. 4. Az áttelepítés csigalassúság­gal bár, de mégis megindult, saj­nos csak az Alliierte D. P. részére! Hiába érkezik Brazília. Venezue­la, Argentina megbízottja, csak Äiliierteket vehet fel listájára, csak nekik van ugylátszik joguk az élethez. .Miért? Lengyel, szerb, szlovák, lett, észt, finn mind. mind kétfelé har­colt. Mind minden kis nép, akit a végzet két hatalmas szomszéd köz zé ékelt., egyénenként választotta a pillanatnyilag kevésbbé rosszat úgy ahogy kellett és lehetett, ha életben akart maradni: ma a ne­met ellen küzdött talán csak elvi síkon, holnap a német mellett a kommunizmus ellen, úgy ahogy azt Magyarország is tette. Az egyik ember a nácizmus, a pán­­germánizmus, a másik a kommu­nizmus, a pánszlávizmusban látta a nagyobb veszélyt, de közösen reménykedtek a nagy demokráci­ákban. az igazi szabadságban. És lengyel, jugoszláv, ukrán nem csatlakozott, nekik nem róják fel bűnükül, hogy a német hadse­reggel menekültek nyugatra, ne­künk magyaroknak igen. Ex- Enemik vagyunk, mi még csak ki -sem- vándorolhatunk. Ha érdek­lődünk, a délamerikai államok comissioinál. sajnálkoznak: "Mi nekünk mindegy volna". "Mi szí­vesebben vinnénk ki Önöket, hisz Önöknél több a munkás szak-kép­zett ember’.... De.... Az U. N. O. így határozott. Hol itt az igazság? Hol az egyenlőség? Hol a szabadság? Drót kerítés nélkül, de azért kon­centrációs táborban élünk, fog­lyok vagyunk, a szabadulás rémé. nyes- nélkül, gázkamra helyett a lassú éhhalálra Ítélve. Eleinte nem csodálkoztunk. Időbe kerül — mondogattuk — img rájönnek, ki is a szövetséges társuk. Majd elszáll a győzelmi mámor és ráeszmélnek ismét, hogy emberek! Di mivel biztassuk, ál­tassuk magunkat három év után? Most, mikor Nagy Ferenc, aki vi­tatkozás nélkül nézte és tűrte, hogy öt miniszterelnök elődjét végezzék ki, még az is az emig­rációt választotta? Most már tud­ják mit értsenek a "Keleti Demok­rácia" alatt, igazolja ezt az Önök rádiója, újságja. Mégse történt egyetlen lépés sem az eddigi igaz­ságtalanság megszüntetésére, még kevésbbé jóvátételére. Nem törlik ezt a megszégyenítő megkülöm­­boztetést, asszonyokat és gyerme­keket hagynak továbbra is szen­vedni, csak azért mert magyarok. Nem Hitler leggyülöltöbb tény­kedése a fajelmélet éledt itt uj életre, csak más szenvedő alany­­tiyal? Hol van az a demokrácia, amiről nekünk beszéltek? És nem jön ra arra Amerika nwcsoda óriási veszélyt jelent az egész civilizációra, a keresztény­ségre, a békére, az egész emberi­ségre, ha Európa újból kiábrán­dul a í demokráciából, tapasztala­tai folytán csak’ üres frázisoknak véve azt? Mi lesz. ha ezek a me­nekült milliók. Alliiert és Ex-Ene­­mi, volksdeutsch egyaránt, ha ezek a szerencsétlen EMBEREK elveszítik hitüket a szabadságban, egyenlőségben, humánizmusban? Hova forduljanak ha reményük sem marad, hogy még emberi éle­tet élhetnek egyszer valahol, bár­hol? Vagy kommunistákká vál­nak, hogy rabolva, gyilkolva, uj javakat szerezve ismét emberi sorsba jussanak, vagy földalatti forradalmi mozgalmakhoz csatla­kozva ismét a Hitlerizmust segítik majd uralomra. Elérkezett a 12-ik óra. Ameri­kának segíteni kell sürgősen te­kintet nélkül milyen anyagi áldo­zatot követel ez tőle. Mert a kom­munizmus ellen nem véd a távol­ság, nincs határ sorompó, hiába az Óceán, az atombomba. Ha Euro­pa elvész, utána következik Ame­rika és a Rendet felváltja a Káosz, ami végül is az egész ci­vilizáció pusztulásához fog vezet­ni, annyira, hogy a 2000 év múlva élő tudós fejcsóválva áll majd New York, Berlin. Páris romjai fölött és az akkor élő tanulónak meseként fog hatni, hogy élt egy­szer egy fehér faj, amely uralta a világot. Segítsen a magyarság odatul felvilágosítani erről minden ame­rikait. Követelje szenátorjain. asz­­szony egyesületein át az emberi jogok visszahelyezését mindenki számára! Azonnal szüntessék meg az embertelen megkülömböztetést menekült és menekül között, sürgő sen telepítsék át áz éhező Európá­ból a hontalanok tömegét. Min­den egyes áttelepített, újra hazát lelt menekült a legjobb propagan­dista lesz a totális rendszerek el­len. legjobb katonája lesz ha mun­kája után meg tud élni, a demok­ráciának. Hogy pedig ez a sürgős áttele­pítés akár az államokba, akár a domíniumokra, vagy leginkább latin Amerikába lehetetlen volna, azt nem tudjuk elhinni! Az az ál­lam,, aki két eurgpai inváziót haj­tott oly bravúrosan végre, annak ez sem lehetetlen, sőt gyerekjá­ték. csak tényleg akarnia kell! Balázs Lórándné,, Braunau. KOMMENTÁR NÉLKÜL. Az osztályérdek az első, A budapesti szociáldemokrata pártlap, a “Népszava” 1947 októ­ber 5-iki számából: "A kormányzati hibákért fel­szisszen az egész ország, amely az adott rossz viszonyok folytán törvényszerűen elégedetlen s gyakran szívesen keresi is a hibát. Az osztályvonalon elkövetett hiba ellen fellázad s tiltakozik az igazi biró: a saját osztály, s ha ezt az elkerülhetetlen ellentétet látjuk, nyíltan ki is kell mondani a szoci­alista parancsot: ha a kormány­zati érdek megütközik az osztály­érdekkel — az utóbbié a döntő szó. . .” Mélyen Tisztelt Szerkesztőség! Engedjék meg, hogy — miután megkaptam lapjuk címét — felke­ressem Önöket ezekkel a sorok­kal, amelyek a Németország ame­rikai, megszállási övezetében élő magyarság helyzetére akarják a figyelmet felhívni. Számos jel ar­ra mutat, hogy ennek a magyar­ságnak a sorsát még mindig nem ismerik kellően az amerikai ma­gyar testvérek s azt hiszem, hogy éppen a Krónikának volna hiva­tása a közfigyelmet az itteni ma­gyarok sorsára irányítani. Ezt a németországi magyarsá­got, amelynek létszáma még min­dig 30-40,000 főre tehető "nyuga­­tosok” gúny' névvel könyveli el az otthoni bolsevibi propaganda, amely egyes amerikai magyar ‘‘igazságbajnokok” tevékenysége ;révén, úgy látjuk átszivárog ;a ten­geren túlra is. Náciknak, vagy éppen háborús bűnösöknek bélye­geznek mindenkit, aki nem haj­landó arra, hogy otthon Rákosi Mátyások vörös diktatúráját szol­gálja. Hidegen és tárgyilagosan rá kell azonban végre mutatnunk az igazságra. A Bajorországban élő magyarok 95 százaléka nem volt soha sem nyilas. Akik itt ma­radtak, azok között meg már ép­pen alig vannak nyilasok, mert azok az első szerelvényekkel haza rohantak, hogy beiratkozva a kommunista pártba, folytassák ugyanazt a terrorizmust, amelyet Szálasi alatt elkezdtek. Akik itt élnek, azok a harcok elől mene­kültek és főként azért jöttek, mert tisztában voltak a bolsevizmussal s így az amerikai lobogók védel­me alatt igyekeztek védelmet ta­lálni, ariíft meg is kaptak. Ezek a Mit tettél a hontalan magyarokért?... Olvasd el cikkünket az első oldalon!

Next

/
Oldalképek
Tartalom