Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
10-IK OLDAL’I “KRÓNIKA" 1948 november ^ CABLE ADDRESS: "VIKET Codes: Bentley’s Complete Phrase, ABC 5 6 6 ABC 5 Improved TOBACCO Co RICHMOND, VIRGINIA, LEAF TOBACCO VIRGINIA, CAROLINA, GEORGIA, KENTUCKY, BURLEY, CLARKSVILLE SPRINGFIELD, and MARYLAND TOBACCOS For the manufacture of Cigarettes, Smoking Tobacco, Cigars Chewing Tobacco and Snuff szett. Ha utolsó filléreink is elfogytak, egyáltalán nem tudjuk, mihez kezdünk. Mindez azonban miért? Mi bűnünk van? Egyetlen: hogy hívek maradtunk elveinkhez, a Szent Koronához, a Magyar Királyság gondolatához és Honvédeskünkhöz; mert nem adtuk meg magunkat a vörös rémnek, mert harcoltunk ellene ameddig csak lehetett és mert nem tértünk haza hivó, csalogató, majd fenyegető szavára; nem hódoltunk be neki. Pedig nehéz volt, nagyon nehéz. Vártunk valami “változást” a céltalan emberek konok makacsságával; talán nem is tudjuk, mi lenne az, csupán éreztük, hogy ez igy nem maradhat, sem otthon, sem idekinn. Küzdöttünk tovább létünkért a reménytelen harcot, küzdöttünk honvágyunkkal, a kísértésekkel. Pedig bajtársaink javarésze kidőlt mellőlünk, nem bírták tovább a nélkülözést, a megalázó számüzött-életet, hazamentek, vállalva börtönt, halált, vagy elhurcoltatást. Jöttek levelek is az otthoniaktól: mindkettőnk édesanyja nyomorog, kifosztották őket a vörös hordák, megmaradt vagyonúnkat az "államhatalom’’ elkobozta, szükség volna reánk otthon,, támogatóul. Valami azonban tudat alatt mégis azt súgta: ki kell tartsunk, még ha lehetetlen is, Vállaltuk hát tovább a nélkülözéseket, rúgásokat, megaláztatásokat, csalódásokat, kiábrándulásokat. Csodát vártunk talán? S ez a csoda bekövetkezett.. * Néhány nappal ezelőtt egy bajtársunknál látogatóban, egész véletlenül, kezünkbe akadt a “Krónika” néhány száma. Kölcsönkértük és mohón végigolvasva, szivünkbe ismét visszatért a bizakodás. A tudat, hogy az eddigi szenvedések, áldozatok talán még sem voltak hiábavalók, uj erőt kölcsönözött a további kemény sors elviseléséhez s kimondhatatlan örömmel és lelkesedéssel olvastunk régi álmaink, a Magyar Királyság megvalósításának előkészületeiről; trónörökösünk, Ottó királyfi herceg nemes, önzetlen, áldozatos magyar munkájáról, amely már annyi hozzánk hasonló nyomorult magyarnak nyújtott hitet, bizodalmát, támogatást. Ha késve is bár — hiszen egy •kis, Isten háta mögötti bajor faluban vagyunk s csak néha jutunk be a körzeti Magyar Irodára (melynek gépén ezt a levelet is írjuk), hogy ott néhány magyar szót halljunk, — de eljutott hozzánk is az örömhir s azonnal elhatároztuk, hogy ebből a nemes, nemzetmentő magyar munkából mi sem vonhatjuk ki magunkat* Bízunk benne, hogy egyszer, talán hamarosan, az újjászülető Magyar Királyság újjászervezett Honvédségének ismét szüksége lesz reánk is, a két, sok szenvedésben is kitartó fiatal tisztjére: valamint, hogy4 résztvehetünk szeretett Hazánk felszabadításában s mi is azok között lehetünk, akik visszahelyezik ékességétől megfosztott, meggyalázott nemzeti Nagycimerünkre a Szent Koronát. Ez a hit fog erőt adni további megpróbáltatásaink elviseléséhez, ad célt életünknek; és most már biztosan tudjuk, ki fogunk tartani mindaddig, amig álmaink maradéktalanul be nem teljesednek. Befejezésül még egyszer hálás köszönetünket fejezzük ki, hogy a véletlenül kezünkbe jutott újságukkal visszaadták reménységünket és életkedvünket, céla adva eddig céltalan életünknek; további nemes munkájukra Isten áldását kérve, maradunk őszinte tisztelettel Högling, Bajorország, 1948 július hó 21-én, Dömötör László, m. kir. hadnagy, Szabó Ákos, m. kir. zászlós. AMIT MA TILOS ÉNEKELNI MAGYARORSZÁGON. Békefy László írja londoni “Hontalan Napló”-jában: Hivatalos rendelet jelent meg háromszáz különböző népdal, müdal betiltásáról, melyet sem nyilvános helyiségben, sem utcán, sem a rádióban, sem énekelni, sem játszani nem szabad, A sok dal között első helyen szerepel egy ismert dalszöveg, melyet 1942-ben az akkori rádió szintén levett a műsorról, mert mindkét szerzőjéről néhai Vincze Zsigmond karmesterről és a náci-haláltáborban pusztult Kulinyi Ernő hírlapíróról kiderült, hogy származásilag nem felelt meg a náci idők követelményeinek. Most a népi demokrácia tiltotta be. A dal cime és kezdősora: Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország. Ennek a dalnak a betiltását teljes mértékben helyeselhetjük. Mert sem a náci világban, sem a "népi demokrácia” idején, ezt a dalszöveget valóban' nem lehet énekelni, hogyt Szég vagy, gyönyörű vagy Magyarország. ^ A sok betiltott dalszöveg közötf külön említésre méltó az ismert mókás mulatós nóta: “Schneider Fáni csak azt mondja, nem kellí néki piros szoknya”, .Vájjon ezt mért tiltották be? Az-e a baj, hogy Schneider Fáninak a szoknya nemi kell, vagy a piros nem kell? De nagy baj lehet odahaza az elvtársakkal, ha már az ártatlan dalszövegek ellen is védekeznek. Vagy] már a Schneider Fáni is összeesküvő lett? , I LAPUNK «1 New Yorkban a yorkvillei újságárusoknál, az East 79-ik és 86-ik uccákban és környékükön lévő ujságstandeken, valamint az East 86-ik utcai Kerekes-féle könyvkereskedésben kapható, ^
