Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-11-15 / 11. szám
1948 november "KRÓNIK A" 11-1K OLDAL A MAGYARORSZÁGI MUNKÁSNYOMOR. A “Hazánk” cimü budapesti Barankovics-párti újságban olvassuk, hogy egy budapesti szakmunkás és a felesége együtt heti 248 forintot keres 40 órás munkával. Egy újságíró meginterjúvolta őket s a munkás örvendve mondta, hogy csak egy gyerekük van, mert ha több volna, nem tudna enni adni nekik. így is részlet-törlesztésre megy el a közös kereset java, mert hogy a pénz vevőereje nagyon kicsiny és bizony csak részletre tudják megvenni, ami az élelmen kivül kell. Ketten dolgoznak egész héten és összesen nem egész huszonhárom dollárt keresnek. Hát ez az a paradicsomi jólét, amit a magyar munkáscsalád élvez, amikor az ő nevében kormányozzák az országot. Azelőtt csak családi politikából egykézett a kisgazdanép az ország némely vidékén, ma, a moszkovita messiások korszakában a pesti munkás is egykézni kénytelen, külömben még tengődésre sem telik. És nem kevésbbé rossz a jövedelme a kishivatalnoknak is. Mindnyájan irigyelve tekinthetnek Amerika felé, ahol az átkozott kapitalizmus világában a sokszorosát keresi meg ez összegnek az egyszerű munkás is. Ezt a tényt kell elködösiteni, annyi rosszat hazudni a pesti sajtónak Amerikáról s — kell, hogy az amerikai magyar munkás annyi szeretetcsomagot küldjön még most is az óhazai munkás, vagy tisztviselő testvérnek, rokonnak, hogy megtudjon élni az istenadta. Hiába minden nagy propaganda, buzdítás, lelkesítés az óhazai sajtóban: az igazság az, hogy a magyar munkás ma nyomorog s mégcsak meg sem mukkanhat, mert ellenforradalmámak tekintik és viszik lakat mögé. Azt írja a budapesti központi kommunista napilap, hogy az országot elárasztották királypárti röpiratokkal s rajtuk ez a jelmondat: “Ha nappal jövünk örüljetek, ha éjjel jövünk ne féljetek!” Tudjuk, hadit a felszabadulás órája, örülni fognak, nem félnek a királyság visszatérésétől; várják, hogy meghozza nekik azt a szociális szellemet, amelyben a nemzet minden rétege megtalálja a maga méltányos, tisztességes megélhetési lehetőségét és nem kell félig a jószívű amerikai rokonok kegyelemkenyerén tengődni. . . Ha nappal jövünk, örüljetek, ha éjjel jövünk ne féljetek. Megváltást hozunk majd a nagy csalódások, kiábrándulások után! , -rif: "' ; i f • i ' :• . " ; ' ' > i: > j . ...• J .. jS útmutató mécses Itt, önkéntes számkivetettségben, idegen nép között, ahol nemcsak hogy nem szeretnek, de éppen, hogy csak megtűrnek minket árva magyarokat, valami fölemelő büszke-öröm tölti el megkínzott, elgyötört magyar lelkünket a gondolatra, hogy Istenem, azért mégis milyen szép, milyen jóérzés magyarnak lenni, hogy azért mégsem maradtunk egészen egyedül, elhagyatva: hogy ott, túl a tengeren, az Óhazából elszakadt, drága magyar véreink aggódó szeretettel gondolnak ránk, törődnek velünk, megértik bajainkat, enyhitik szenvedéseinket és reménytveszejtett, fáradt lelkeinket visszahozzák az eltévedelyedés feneketlen örvényének széléről. Itt, számkivetettségünkben valóságos megváltás nekünk, ha egy ilyen kedves magyar lap, mint a “Krónika” — melynek valamennyi sorából a mélységes emberi megértés, szeretet, testvéri aggódás, segíteni aka rás árad ki és hittel, reménységgel tölti meg az embertelen nélkülözések, szenvedések hosszú kálváriája alatt elfásult, elgyötört lelkünket. Egy világitó mécses a reménytelenség, a mérhetetlen csüggedés eme sötét útvesztőjében. Óh, hányán vannak derék jó honfitársaink, akik e sötétségben tévelyegnek és nem találják meg a kivezető utat, mert hiányzik az útmutató mécses és kiveszett a. fény elárvult lelkűkből. -Örök érdeme marad amerikai testvéreinknek, hogy most, amikor arra a legnagyobb szükség van, gyógyirt csöpögtetnek a világ valamennyi tájára elszórt, elüldözött, idegen földön nyomorgó, valamint az otthoni testvéreink mérhetetlen szenvedésektől elkinzott szivébe. Magamról csak annyit, hogy 1947 augusztus hó 13-án elkellett menekülnöm édeshazámból a kommunista üldözések miatt. Az akkori “népi” választások idején, valami rettenetes terror, szörnyű kegyetlenség uralkodott, mely az egész világ előtt ismeretes. Aranyossy Péter László (Németország) KOMMENTÁR NÉLKÜL Miért kellett elvetni á királyságot? A budapesti népbiróság ítéleti indokolása a földmivelésügyi minisztérium 84 letartóztatott “öszszeesküvő” tisztviselője perében: “A népi demokrácia nem harmadik államforma a nyugati s a keleti államrend között, hanem átmenet a szocializmus felé. Ez az átmenet a magyar népi köztársaság lényegét képezi. Tehát az, aki a szocializmus ellen harcol, a magyar köztársaság lényege ellen küzd, vagyis a köztársaság védelméről szóló törvény rendelkezései alá esik.’' ' => * I
