Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-11-15 / 11. szám

1948 november ‘KRÓNIKA” 9-IK OLDAL VITA - FÓRUM E rovatunkban közölt cikkek nem min­denben azonosak szerkesztőségünk felfogásával s közlésük azt a célt szolgálja, hogy alkalmat adjunk fontos kérdések megvitatására. A HARMADIK FÖLDBIRTOKREFORM Monostory László, (Folytatás) Ezt a termelési csődöt ők Oroszország segítségével akkor fogják kulmináltatni, amikor az az ő mindent bolsevizáló tervükbe éppen beleillik s akkor ki fogják jelenteni, hogy: íme mi mindent megtettünk, hogy ti kisemberek önállóan élni tudjatok! De látjá­tok, hogy mily nehézségekkel küz­­ködtök, lehetőleg hozzá fogják tenni, hogy az “átkos, kapitalista, imperialista fascista nyugat” mi­att — s nézzétek az oroszországi •kolhoszokat, micsoda termés ered­ményeket produkálnak, hallhatjá­tok naponkint a rádióban,, hogy x-i kolhosz mennyit termelt s a z-i kolhosz parasztjai ezért vagy azért mennyi jutalmat kaptak a szovjet államtól, önálló szakkönyvtáruk van, stb.., Egy szóval . . . meg­történik a magyar mezőgazdaság bolsevizálása s jön a kolhosz vagy szovhosz. Eltűnik a magyar nép törhetetlen erejét s utánpótlását biztositó gerinces parasztság s he­lyébe lépne az uralmon levő tör­pe kommunista kisebbség által az orosz szuronyok árnyékában azok nak kénye-kedves szerint ránga­tott, megfélemlített, erkölcsileg, anyagilag teljesen tönkretett tö­meg! Kiktől ezen vezetők egy toll­vonással még azt a keveset is el­vonhatják, amellyel nyomorult életüket máról-holnapra tenged­hetik! Hogy erre a lépésre már nem kerülhet sor az nem rajtunk fog múlni! Azzal tisztában kell lennünk, hogy egy a saját hazájában is gyűlölt s csak a G. P. U.-n nyug. vó parancsuralmi rendszer semmi­féle visszavonulást nem bir el, az bukását jelentené! Ékes bizonyíté­ka ennek a szemünk láttára elbu­kott hitleri Németország. Ugyan ez a helyzet áll ma fent Oroszor­szágban csak barna helyett piros­ban. Arra egyáltalán nem lehet számítani ■— ne átitassuk magun­kat -—„ hogy az orosz bolseviz­­must békés eszközökkel lehet visszavonulásra kényszeríteni! Tudják ők azt nagyon jól, hogy az rendszerük végét jelentené. Te­hát: A pánszláv-bolsevista ural­mat s világuralmi törekvést fegy­veres erővel kell leverni! Mit jelent ez Magyarország szempontjából, gazdasági szem­szögből mérlegelve a helyzetet? Azt már tudjuk, hogy mozgósítás esetén csak a teljesen “megbizha­­tó”-ak kerülnek fegyveres szolgá­latra. A többiek — a férfiak 16-60 évig s a nők 16-40 évig “munka­­szolgálatra” a Szovjet Unióba lesznek elszállítva a mozgósítási tervezet értelmében. Tehát egy hatalmas tömeg parasztgazdát s magasabb végzettséggel rendelke­ző mezőgazdasági szakembert is el fognak hurcolni. Másrészt — mivel Magyarország a most elkö­vetkezendő háború gyújtó pont­jain kívül fekszik, s talán az ide­­oda hullámzó mellékhadszintér színhelye sem lesz, — az remélhe­tőleg már Németország területén le fog zajlódni — a háború köz­vetlen borzalmaitól talán meg fog menekedni. De mig az esetleg Ma­gyarországon rekedt, körül kerí­tett orosz erőket a nyugati felsza­badító seregek el nem fogják, ad­dig ... az oroszok másodszor is kipusztitják. felélik válogatás nél­kül az ország állatállományát s gabonakészleteit! Tehát amikor hazakerülünk, — az otthon maradt és megmenekült gazdasági szakemberekkel együtt ilyen adottságok mellett gigászi alapvető munkát kell kezdenünk! Ezen munka lényegét a követ­kezőkben látom: 1. Egészséges, életképes parasztbirtokok létesíté­se, amelyből egy földmives család sági szakiskola kötelező elvégzése meg tudjon élni. 2. Mezőgazda­­mindazon ifjak részéről, akik pa­rasztbirtokot örökölnek, vagy vá­sárolnak s azon maguk akarnak gazdálkodni. 3. Hosszú lejáratú, igen alacsony kamatú hitelek fo-^ lyósitása beruházások — főleg gé­pesítés .—■ céljából. 4. Az ipari termékek és a mezőgazdasági ter­mények és termékek árainak egész séges összhangba hozása. Az ország létalapját jelentő ma­gyar mezőgazdaság megmentését — egy immár rövididőn belüli — 3-ik földbirtok reformmal kell megkezdeni. Életképes, egy föld­mives családot teljes egészében eltartani tudó birtokokat kell léte­síteni! A birtok nagyságát még ál­talánosságban sem lehet megszab­ni, az teljesen a helyi viszonyoktól függ. Budapest mellett elég lehet egy 3. kh.-as kertészet s az alföld egy távolabbi zugában szikes ré­szekkel keverten minimum 60-80 kh. is szükséges. Mindenesetre minden pártérdeket mellőzve csak az egész életükben földmiveléssel (kertészet, szőlő és gyümölcs ter­melés,, stb.) foglalkozókat szabad földhöz juttatni! Mert jól jegyez­zük meg: Parasztnak valaki csak születhet — gyermekkorától kell bent élnife a paraszti munkakör­ben •—, felnőtt korában még a leg­pirosabb párt igazolvány sem fa­rag senkiből földmivest! A földhöz juttatott nem gazdák helyett a föl­deket s a gazdáknak kell adni! (Folyt, köv.) LEVELÜK VAN. Űrje László (Cleveland) és Űrje Mihálynak (Chicago) leve­lük van a szerkesztőségben Dr. Űrje Lászlótól (Németország). KERESTETÉS. Nánássy Antal Bideford, Eng­land, keresi Baner Józsefet, Phila­delphiából. A HONTALAN-SEGÉLY KÖZLEMÉNYEI Szántó Lajos újabb adománya a hontalan magyarok megsegé­­lyezésére: Szántó Lajos, legutóbb újabb ezer dollárt juttatott el hozzám a hontalan magyarok megsegítésére. Amikor ezért az újabb igen jelen­tékeny adományért azok nevében mondok köszönetét, akiknek ez talán az életet jelenti, annak a reményemnek adok kifejezést, hogy a nemes példa hatása nem marad el s a szépen megindult akció egyre erőtelje­sebben teljesítheti embermentő hivatását. DR. SULYOK DEZSŐ. * * * A “KRÓNIKÁHOZ" BEÉRKEZETT A HONTALANOK SZÁMÁRA: Germey Bélánétól, New York $10.00, Mrs. Rábcától, Wentham, Mass. $10.00, St. Nicholas Greak Catholic Magyar Church, Rev. Joseph J. Mackowtol, Trenton $25.00, B. B., Fairfield, Conn. $25.00, egy vezető magyar közéleti egyéniségtől ‘Jóska és Gyuri ado­mánya’’ jelzéssel $20.00. * * * TISZTELETTEL KÉRJÜK KÜLDJE BE EGYHÁZA VAGY EGYLETE ADOMÁNYÁT A HONTALAN-SEGÉLY PÉNZTÁR­NOKÁHOZ, DR. SULYOK DEZSŐ ÚRHOZ, 118 WEST 57th STREET, NEW YORK, N. Y. BEKÖVETKEZETT A CSODA... Tekintetes Szerkesztőség! Sok-sok, — eddig céltalannak látott — szenvedésben, keserves nélkülözésben, kínzó megalázta­tásban gazdag utón jutottunk el e levelünk megírásához; és ezzel a levéllel — biztosan hisszük — le­zártnak tekinthető emigrációs éle­tünknek eddigi, jellegzetesen ma­gyar, céltalanul csodaváró, meddő szakasza. Nem célunk, hogy e levelünk­ben szenvedéseink történetét rész létezzük, vagy jelenlegi mostoha helyzetünk miatt panaszkodjunk, mégis úgy érezzük, hogy néhány szóban vázolnunk kell életünket és helyzetünket, csupán azért, hogy érthetőbb és annál szembe­tűnőbb legyen, az a változás, amely lelkűnkben néhány nappal ezelőtt végbement és amely e so­rok megírására késztetett bennün­ket. Mi is, épen úgy, mint a mai ma­gyar fiatalságnak jelentős része, végigharcoltuk az emigrációnkat megelőző nagy világégést, mint a Magyar Királyi Honvédségnek — az iskola padjaiból épen kikerült — két névtelen, fiatal tisztje. A háborút elveszítettük, nem mirajtunk múlott. Mind a ketten megsebesültünk, majd a Szabad­ság Földje fiainak hadifogságába jutottunk. Sok gyötrelemben volt részünk itt is eleinte, azonban ez hamarosan végétért; az amerikai­ak igazán elismerésre méltóan nemes magatartása velünk, ma­gyarokkal szemben, sokban eny­hítette a fogság, még inkább ha­zánk elvesztése miatti lelki kínja­inkat.- Ezután következett azonban életünk legkeservesebb korszaka. Fogságból elbocsátva belekerül­tünk az emigrációs magyar életbe, ahol keservesen tapasztalhattuk felemás jogi helyzetünk összes át­kait. Nem lehettünk DP-k, mert magyarunk vagyunk, akik mind­végig harcoltak; igy az ellátás, valamint a kivándorlás lehetősé­gei el voltak zárva előttünk. Pe­dig, hogy a "vendéglátó” bajor közigazgatás hogyan lát el, arról regényt lehetne írni. Hónapokon keresztül laktunk csűrökben, kilá­tástalan harcot vívva élelmiszer­jegyeinkért. Élelmezésünk végül annyira rossz lett, hogy velünk levő orvosaink szerint két héten belül valamennyien elpusztultunk volna. Ekkor végre amerikai bea­vatkozásra lakásokat, majd élel­miszerjegyet kaptunk, azonban a szobák javarésze, igy a miénk is, füthetetlenek, igy huztunk ki há­rom telet. Ruhautalványt a mai napig nem kaptunk: kopott, agyon foltozott katona-rongyainkban já­runk mindketten ma is, cipőnk pedig minden ellenállás nélkül engedi be a gyakori esők után a bajor föld sarát. Munkát sem kap­hat bajor földön az “Ausländer ”, igy puszta létünk fenntartása is csak a legnagyobb gondok, ne­hézségek közepette volt csak le­hetséges. A most bekövetkezett pénzreform pedig mindent beteté-I Bö a magyar család Istenáldása, van helye a segélynek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom