Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-02-15 / 2. szám

6-IK OLDAL “KRÓNIK A" 1945. február 15. Isten béke-delegátusai — Legsürgősebb probléma az agrárkérdés megoldása. El­végre agrárország vagyunk. Javítani kell a földmives munkásság és parasztság sorsán és ezt csak úgy tud fűk keresztül vinni, ha Magyarországon igazán átfogó, gyökeres földreformot viszünk ke­resztül sürgősen. Ottó kir ály, Toledo, 1943. Aki e gondterhes sorokat papír­ra veti. nem túlságos sokat kop­tatja semmiféle templom küszöbét. Mindig elismerte az egyházak nagy és áldásos szerepét a tömeg­nevelés terén, amire a demokrácia szempontjából különösen nagy szükség van, mert erkölcsibb, ne­mesebb érzületet olt a népiélekbe, érett gondolkodású egyének ösz­­szességévé igyekszik emelni azo­kat, akik külömben lelketlen ut­­széli demagógok, izgatok önző és alantas céljainak válhatnak játék­szerévé. Nem hiába Hitler Názi- Németországa hamar hadat üzent a vallásnak s egyházellenes propagandával térítette el a népet a helyes útról, hogy rávihesse ar­ra a katasztrofális lejtőre, amelyen immár nincsen megállás a teljes bukásig,. Önmagát azonban mindig va­lahogy a tömegek fölött állónak, külömbnek érzi az értelmiségi ember és a saját feje szerint akar­­fa megszabni felfogását a világról, annak válságos bajairól. Szinte féltve óvta “lelki függetlenségét" 4s kevély irtózással vonakodott holmi “elvont vallási teóriák, kenetes igék” hatása alá kerülni. Most azonban na^ot fordult a világ nemcsak a minden eddiginél szörnyűbb uj világháború és pél­dátlanul nehéz problémái révén, de olyik. jóhiszemű, igazságot és szabadságot, emberi testvériséget sóvárgó értelmiségi ember látásá­ban és tapasztalatában is. Ma­­gyar-Amerikában eddig az értel­miségi körök részéről mintha min­den elfogultság, lekicsinylés és gyűlölet az egyház képviselői el­len futott volna össze, rágalomig fajult harag céltábláivá lettek, a "reakció szolgáinak” becsmérel­ték őket. E sorok igazság^-kereső önhajszolásban fáradhatatlan Író­ja azonban őszintén megvallja, hogy ha ma körülnéz a politikai mezőnyön s látja a különféle, ön­zőbbnél önzőbb, egyoldalúnál egyoldalubb, vásárinál vásáribb irányok zajos, sőt nem is egészen terror-mentes handabandáját. ak­kor tekintete azok felé az annyi­szor ledorongolt magyar papok felé fordul, akiknek szavából és szivéből az egyetemes igazságnak az örök igazságnak és a magyar nép igazságának változhatatlan ihlete sugárzik e napokban is... A veteránság utján ballagó, so­kat látott, sok vihart megért ma­gyar újságíró, ha émelyedetten az álarcos, hazug “demokratikus” szájhősök demagóg szavalataitól, írásaitól és a népért való harc frázisaival takaródzó hivatásos hazaárulás porhintő mesterkedé­seitől, az igazi erkölcsiség és igazi magyarság mannája után vágyik, a magyar papság tagjait keresi fel. Katholikus. református, bap­tista s más felekezetek pásztorai azok, akikkel való beszélgetések­ben-talál üdítő oázisra, erősítő vi­gaszra és reményre e tragikus és egyre tragikusabbá komorodó időkben. S ha elnéz a magyar lé­tek világán túlra, minden nemze­tek vezérei, az ellentétes irányok harcosai, az eszméknek és hatal­hi vágyaknak milliók vérével áz­tatott küzdőtere felé, akkor is az egyházak szavában találja meg ma leginkább a kikristályosodott erkölcsi bölcseség. a magasabb emberi és erkölcsi igazság útmu­tatását, iránytűjét. Alkalmasint nem csak e cikk írója van úgy vele. hogy azzal az érzéssel olvassa az egyházi na­gyok és testületek időnkénti ma­­nifesztációit, mint amelyekről leg­­igazabban hihető el. hogy felüláll­­va minden nemtelen részrehajlá­son. osztályérdeken, kiváltság­támogatáson, az összesség lelki és fizikai javáért emelnek szót a leg­­önzetlenebbül. Csak korholjanak és nézzenek le továbbra is szána­lommal az értelmiségi “óriások”, nekem lelkileg ezerszer többet mondanak a katholikus, reformá­tus és más felekezeti egyházna­­gyoknak a kor fölött álló szellem­től vezérelt olykori megnyilatko­zásai. deklarációi, mint a világ­­politikai öreg rókák mindenféle rejtett érd.ekszempönttól sugalt csavaros állásfoglalásai. Akik var lóban emelkedett szellemű vezér­­politikusok, miként elsősorban Amerika jószándékaiban vitatha­tatlan Rooseveltje, amugyis lelkes harmóniában működnek egybe az egyházi törekvésekkel s igyekez­nek azok sugallatát követni a kár­tékony irányok képviselőivel való keserves harcukban. Akiket meggyőződésük szembe állít mindenféle totalitarizmussal, államistenitő tanokkal, szabadság­rabló és lélekrabló erőszak­­rendszerekkel, mindazok a magyar értelmiségi emberek, akiknek aj­kán nemcsak szólam a. demokrácia és szabadsági ennek az ő szelle­miségüknek klasszikus és legtisz­tább kifejeződését igenis korunk egyházi megszólalásaiban találták meg. * * * Az önmagával vivődő emberi­ség számára soha nem volt oly mérhetetlen szükség e megszóla­lásokra, mint a szélsőséges irány­zatok előretörésének e végzetes korszakában. Soha nagyobb szol­gálatot nem tettek az egyházak az emberiségnek, mint amikor most szóval és tettél részt kérnek az emberi lét nagy kincseinek, a sza­badságnak és krisztusi kultúrának védelmében és megmentésében és egy igazabb világ, a nemzetek és emberek testvéribb világának megteremtésében. Nincsenek ágyúik, puskáik, csak az erkölcsi igazság óriás-tankjaival harcol­nak, de a demokrácia világi har­cosai büszke elégtétellel tekinte­nek fel reájuk, mint .legmegbízha­tóbb, legőszintébb. legkülömb fegyvertársra. Pius pápa karácsonyi szózata, az emberiség jövőjéért reszkető egyház üzenete a vérző világhoz, szivéből szólt pártra, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül mindazoknak, akik a szabad de­mokratikus haladás igazi hivei és meg akarják óvni Európa keresz­tény civilizációját a szélsőségek pusztító fergetegétőh Minden gondolata, minden szava arem­berszeretet, az emberiség boldog­ságára, törekvő apostoli küldetés­tudat bélyegével ékes és felemeli a sziveket, amelyek a demagógia öntelt fennhéjjázó törtetésével szemben az igazság és szabadság erőinek egyensúlyozó megmutat­kozásai után áhitoznak. A katholikus egyház legfőbb feje szólt, de igazsága előtt alá­zattal hódol és harcában mélysé­gesen vele érez, ma ugyanezt vall­ja és ugyanezt érzi még a legvi­­lágibb demokrata is. Amikor a vészes zátonyok közt vergődő vi­lág sorsáról van szó, leomlanak a válaszfalak és minden emberséges hit emberei találkoznak a demok­ratikus világberendezkedéshez, a szabadsághoz való ragaszkodás becsületes akarásában. Egyek Hitler és Marx faji- és osztály­uralmi diktatórikus tételeinek elí­télésében s a krisztusi szeretet egyedül helyes, mindenek érdekeit felkaroló és arányosan egybehan­goló helyreállításának és fejlesz­tésének égő vágyában. Pius pápa igéinek szelleme a mi szivünk üdvössége is. Mily átütő logikájú az jgazuk, amikor elvet­nek minden totalitárius irányt, rámutatva arra, hogy ha a nép­akarat szabad ellenőrzése meg lett volna, soha nem következik be e világraszóló embermészárlás! S mily szinigazság a többi fenkölt megállapítása is: "Az ember mél­tósága, egyéni és szociális jogai a legfontosabbak. Akár köztársasá­gi. akár monarchikus az állam­forma, a demokrácia biztosíthatja legjobban e jogokat; A népet nem szabad gépi tömegakarattá ala­­csonyitani, mert ezzel az igazi de­mokrácia ellenségévé használható fel.” Mindenféle “érdekszféra” — szándékoknak üzen hadat a mikor hangoztatja, hogy csak a demok­ratikus szellem hozhatja meg a jö­vő békéjét, az emberek és a né­pek családja egységét s hogy a világ népeit nagy egységbe kell egybefogni, hogy minden népnek egyforma jogá legyen az igazság­ra és önállóságra s Krisztus de­mokráciája uralja a világot. A mi igéink ezek hajszálra, ezt a világot akarjuk, nem pedig ame­lyet egyik másik rövidlátó kótya­­gos prófétái, nem is sejtve, hogy ővele bánnának el legkíméletle­nebbül azok, akiket dőrén uralom­ra segíteni kész. Demokrácia a népek között és a népeken belül, a nemzeti éjs emberi méltóság megbecsülése, a nemzeti és embe­ri jogok egyenlőségének elismeré­se, a szociális államvezetéssel megteremtett osztályközi harmo­nia: ezek azok a nagy vezetőesz­mék, amelyek helyes mederbe te­relhetik a jövőt s biztos gátat nyújthatnak a szélsőségek árvizei ellen. Ezeknek atyai szivü tolmá­csa, forrószavy igehirdetője, isteni bajnoka Pius pápa éppúgy mint többi hitfelekezeteink egyházi nagyjai és közkatonái. Mindlsten szolgái a szó magasztos vallási. mint legjobb emberi értelmében, Istennek az emberrel való fensé­ges szándékait szolgálják. Való­ban helytállnak e legveszedelme­sebb, legádázabb történelmi vi­harban ott, ahova Isten és az em­beriség érdekének szolgálata állí­totta őket. A balga gyülölködőknek, más­fajta célok esztelen, bábjainak gunyjával szemben feléjük száll a tisztességes demokratikus és tisz­tességes magyar lelkek szeretete, mert érzik, hogy harcuk megvál­tást akar a mai. korszak tragédiá­jából s megváltást uj tragédiák tornyosodó orkán-fellegeitől. Ha az ő szavuk. Isten, az emberbe­csület, az igaz béke és haladás­­akarat követeinek szava, befolyá­sa, szelleme ott lesz a békeasztal­nál, hatalmas szószólót fog találni bennük minden elnyomott nép, minden elnyomott ember, minden elnyomott igazság. .. Egy S. O. S. kiáltástól visszhangzó világ, egy téveszméktől elgyötört, szenve­désektől elcsigázott, szerencsétlen emberiség sirám-kórusa sóvárog­ja. hogy úgy Tegyen! Öreg demokrata. KERESKEDELMI TENGERÉSZEK TOBORZÁSA WASHINGTON. ~ Telfair Knigh, a Háborús Hajózási Iroda helyettes vezetője bejelentette, hogy a Háborús Munkaerő Bi­zottság engedélyével a kereske­delmi tengerészek toborzása az egész országban előnyben része­sül a munkásoknak egyéb hadi­­munkákra való toborzásával szemben. A Háborús Hajózási Iroda vezetője hangsúlyozta, hogy ez az intézkedés mutatja, hogy milyen nagy a hiány kereskedel­mi tengerészekben. A Csendes Óceánon megnö­vekedett hadműveleteink több, mint megháromszorozták a keres­kedelmi tengerészet ' feladatát. Havonta 8000 uj embert kell ki­képeznünk, ha azt akarjuk, hogy e feladatnak eleget tudjunk ten­ni. A Csendes Óceánon a távol­ságok olyan óriásiak, hogy há­romszor annyi hajó kell a hadi­anyag és katonai felszerelések szállitáásra, mint ugyanolyan mennyiségű anyag és felszerelés szállítására Európában. Vala­hányszor hadseregünk újabb te­rületekre hatol a Csendes Óceá­non, kereskedelmi tengerészetünk újabb feladat előtt áll, amelyet egyszerűen el kell végeznie,” mondotta Telfair Knight. Most először történik, hogy a Háborús Munkaerő Bizottság el­sőbbséget engedélyezett kiképzet­­len kereskedelmi tengerészek to­borzására. Minden 17 és 50 év között lévő férfi jelentkezhetik kiképzésre, ha kiképzés után mint rádiókezelő, szakács, gép­házi, vagy fedélzeti tengerész, számvevő tisztviselő, vagy hajó­kórházi alkalmazott kiván szol­gálni. (OWI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom