Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-06-15 / 6. szám
"KRÓNIKA’' 3-IK OLDAL (Folytatás) De a helyzet komolyságának legveszedelmesebb jele az az orcátlan támadás, amellyel a prot, egyházak iskoláit akarják megsemmisiteni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy milyen szoros egységet alkot Magyarországon az egyház és az iskola: hogy Kelet-Európa civilizációja és kultúrája mennyit köszönhet a magyar ref. egyház iskoláinak és hogy amaz egyház élete és növekedése mennyire függ az általa fenntartott iskoláktól. S most, éppen ezek miatt az okok miatt, ezek az iskolák a román kormány legkíméletlenebb támadásainak a tárgyai, dacára a kormány a békeszerződésben foglalt ünnepélyes togadásának. Torda városában van egy szép polgári leányiskola, amit a reformátusok emeltek. A román tanfelügyelő minden áron hibát akar találni a tanításban, amely sokkal magasabbrendü, mint amit a román állami iskolák adnak. Találomra az egyik kisleánynak könyveit megvizsgálta és az egyikben egy lapon ezt az írást találja: “A mi fővárosunk Budapest.” Ez hazaárulás volt. És emiatt az iskolát magániskola színvonalára fokozták le, elvéve tőle azt a jogot, hogy olyan bizonyítványt adjon a növendékeknek, a mellyel tovább mehetnek. Bűntény az, amelyet rögtön az iskola bezárása követ, ha a tanitó a múlt hires magyar hőseit említi, amilyen például Hunyadi János vagy fia, Mátyás király. Mind olyan nevek, amelyek oly kedvesek az erdélyieknek, amilyen Wallace Bruce a skót gyermekeknek. Sőt, ha a tanitó a tanítási órákon kívül beszél eme nemzeti hősöknek a történetéről, “irredentizmus”-nak számit a tanfelügyelő szerint, akinek az Ítéletével szemben nincsen fellebbezés. Beszél azután a cikkíró egy közoktatásügyi kormányrendeletről, amelyben a kormány megszabja az egyes osztályok létszámát, ezzel akarván elejét venni annak, hogy az intelligens elemben túlprodukció álljon elő. Ez a törvény kevés különbséget jelent a román népességnek, mert az általában szólva, kiáltóan iskolázatlan és tudatlan nép, a melynek a nevelés nem jelent semmit. De a meglepően intelligens magyaroknak, akik a múltból örökölték a tudományszeretetet, ez a törvény egyszerűen tűrhetetlen. A theológus diákok Kolozsvárott olyan egészségtelen és zsúfolt szobákban kénytelenek lakni, hogy a tüdővész jelentkezése közöttük 15 százalékkal nagyobb, mint a város egyéb helyein. Az egész helyzet a végletekig tragikus. Veszedelmes ez Kelet- Európa művelődésére és nem lehet másnak venni, mint határozott kísérletnek arra, hogy Erdély protestáns kultúráját aláaknázzák. Románia miniszterelnöke nem csinál titkot ama reményéből, hogy az egész magyarság ottUT.a 1 ■ ■ " 1 " ■■■' ■■"■■■■ - 1 — ■■■ ..... - .... ■— , _________ Amerikai és angol vélemények Trianonról hagyja szülőföldjét és román polgártársainak hagyja azt. Engedi-e Nagybritánnia, hogy ez megtörténjék? Ma reggel egy hosszú és szivreható okmányt kaptam Erdélyből. Arról beszél, hogy egy uj törvényt terjesztettek a bukaresti parlament elé, amely ha megszavaztatik, teljesen megsemmisíti ama iskolák protestáns jellegét, amelyek közül igen sok 400 éves nagyszerű szolgálatra tekint vissza. Ezzel a fájdalmas kiáltással végzi: “Isten segíts rajtunk!” Mindabban, amit én elmondtam, némelyek talán a nagyítás tényeit gyaníthatják. Lehetségese az, kérdezhetik, hogy ilyen tetteket visz véghez Európában a 20. században egy kér. hatalom, amely Nagybritánnia szövetségese volt a háború alatt? Azután felsorolja, hogy 1920- tól kezdve először a Skót Egyesült Szabad Egyház nyújtott be az akkori külügyminiszterhez egy hosszú memorandumot, majd hasonló értelemben cselekedett később a Presbiteri Világszövetség és más testületek is, felsorolva a cikkíróéhoz hasonló eseteket, de hiába. Látszólag a mi külügyminisztériumunk magatartása az, hogy semmit sem lehet tenni anélkül, hogy meg ne sértenénk egy olyan nemzetnek az érzékenységét, amely a mi szövetségesünk volt. De hát nem kötelesség-e Nagybritánniának az is, hogy Románia megtartja-e adott szavát ama kisebbségekkel szemben, a melyeket gondjaira bíztak? A helyzet oly botrányossá vált, hogy 1924-ben egy nemzetközi bizottság látogatta meg Romániát vizsgálattétel céljából. Ezután megemlékezik a cikkíró e bizottságnak a jelentéséről és igy folytatja: Eme pártatlan bizonyítékra nem hajlandó-e a brit kormány cselekedni? A helyzet a végletekig veszedelmes, úgy a nevelésre, mint a vallásra Európa keletén, llgy a Népszövetséget, mint a hágai nemzetközi bíróságot azonnal fel kell keresni, hogy közbelépjenek és megmentsék Erdélyt ettől a fenyegető szerencsétlenségtől. Románia saját maga bizonyította be alkalmatlan voltát ama kötelezettségek teljesítésére, amelyeket a szövetségesek reábiztak, és elérkezett az ideje annak, hogy a békeszerződést kiigazítsák és visszaadják Magyarországnak ama területeket, a melyek századokon keresztül az övéi voltak. (K. Sz. 1925 jun. 20.) 16. Colligan J. Hay: Erdély balkanizálása címen a The Christian World, a legnagyobb angol protestáns lapban (1925 junius) felhívta honfitársait arra, hogy az üldözött erdélyi protestánsok érdekeit éber figyelemben kell részesíteni. Colligan lelkész az angol presbiteriánus egyház tanulmányi bizottságával keletre utazott és hazatérőben néhány napig Erdélyben tartózkodott. A cikk bevezetőben ismerteti Erdély természeti szépségeit, de megjegyzi, hogy Erdélyben az emberi természet ezidőszerint nem áll összhangban a természetnek ezzel a harmóniájával. Az oláh király elhárítja a személyes felelősséget azért a politikáért, amely már nagy elkeseredést okozott. A kormány Erdélyt történelmi hagyományaitól meg akarja fosztani és teljesen el akarja oláhositani, vagy jobban mondva balkanizálni. Uj földreformot és uj közoktatási politikát léptettek életbe. A földreform alapján bizonyos személyeknek vagy testületeknek nem szabad 32 holdnál több földdel rendelkezniök. A közoktatási reform a legszigorúbb rendszabályokat tartalmazza, amelyek minden iskolára rákényszerítik az oláh nyelv és történelem tanítását. Ezeknek az uj intézkedéseknek az az intenciójuk, hogy a lakosságot eloláhositsák és a református lelkészséget, lakosságot, iskolákat és középiskolákat Erdélyben egyszerűen eltüntessék a föld színéről. Mit éreznének Anglia egyházai, ha egy hatalom alá akarná ásni Anglia erkölcsét, meg akarná semmisíteni, hagyományait, üldözné az angol nyelvet, elkobozná a közalapítványokat és a tanuló ifjúságra egy idegen nemzet nyelvének és történelmének oktatását kényszerítené rá? Az angol lélek kétségtelenül a leghevesebben fellázadna ez ellen és az angol egyházak ezt bizonyára fényesen kifejezésre is juttatnák. Erdély most a trianoni békeszerződés béklyóiban szenved és nem tud egyebet tenni, mint azt, hogy felhívással fordul a civilizált emberiséghez. A külföldön a száműzött erdélyiek százai munkálkodnak fáradhatatlanul hazájuk felszabadítása érdekében, amely ma a reánehezedő súlyos szenvedések miatt ezerszerte drágább előttük. A cikkíró röviden ismerteti Tordán tett látogatását, majd annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy a világ valamennyi protestáns egyházát tettekre kell ösztönözni, mert be kell látni annak a szükségét, hogy az üldözött erdélyi protestánsok érdekeit éber védelemben kell részesíteni. Az oláh kormányt csak a legmeszsebbmenő nyilvánosság kényszerítheti arra, hogy megváltoztassa politikáját egy oly országgal szemben, amely büszke a múltjára, lakosságára és protenstáns hagyományaira, Az oláhok azzal védekeznek, hogy a magyarok, mikor hatalmon voltak, szintén nem voltak mindig méltányosak ellenfeleikkel szemben. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az oláh kormány most kígyókból és skorpiókból font fenyitő korbácsot suhogtat. Az ilyen megfélemlítés azonban nem vezet engedelmességre, hanem felkelti a lázadás szellemét annak a népnek a szivében, amely érzi, hogy letapossák csak azért, mert elég bátor ahhoz, hogy vallási meggyőződése legyen. Borzalmas tragédia volna, ha Erdély elveszítené protestáns örökségét, még pedig nem saját hibájából, hanem oly politikai helyzet következtében, amelyet nem az ország maga teremtett és amelyet maga nem tud megváltoztatni. (M. 1925. junius 10.) (Folyt, köv.) o— Magyarország államformája Az-Office of War Information egyik jelentésében megemliti, hogy a moszkvai rádió Magyarországról úgy beszél, mintha köztársaság volna. Hasonlóképen láttuk egyes amerikai magyar lapokban is, hogy az ideiglenes magyar nemzetgyűlés tagjairól úgy irtak, mintha a magyar köztársaság képviselői volnának. Mióta köztársaság Magyarország? Nem tudunk arról, hogy a magyar államformát megváltoztatták volna. Igaz, sok mindenről nem tudunk, ami Magyarországon történik. Magyarországgal még mindig nincs közvetlen összeköttetésünk. Amerikai újságírókat még mindig nem engedtek be Magyarországba. A postaszolgálat még nem állították helyre. Elvétve, rendszertelenül érkeznek Magyarországból lapok, de ezekből nem lehet teljes képet kapni a magyarországi eseményekről. Az ideérkezett lapok egyetlen példányában sem olvastunk hirt arról, hogy az ideiglenes magyar nemzetgyűlés, vagy az ideiglenes magyar kormány foglalkozott volna az államforma kérdésével. De nem is foglalkozhattak, mert ehhez nincs alkotmányos joguk. Az ideiglenes parlament tagjait nem a nép választotta szabad választás utján. A nemzetgyűlési képviselőket a pártvezérek nevezték ki. Az ideiglenes kormánynak és parlamentnek a feladatai közé tartoznak a legsürgősebb kérdések megoldásán kívül alkotmányos parlamenti választások kiírása, hogy a nép maga választhassa meg parlamentjét és a választások alapján olyan kormány vegye át az ország vezetését, amelynek összetétele megfelel a népakaratnak. Alkotmányos kérdésekben nincs joga dönteni ideiglenes kormánynak és ideiglenes parlamentnek. A fennálló magyar alkotmány értelmében Magyarország királyság, s a királyság intézményét nem szünteti meg az, ha bármilyen rádióállomás, vagy bármilyen lap is úgy ir Magyarországról, mintha köztársaság volna.