Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)

1945-06-15 / 6. szám

2-IK OLDAL “KRÓNIK A’ 1945. junius 15. Krónikás megjegyzései Történelmi bűnösségek Csak az isteni szentirás szavai változhatatlanok, az emberek gyarló kezeiből kikerült írások, fogadkozások néha nagyon rövid életűek, mert rájuk cáfol ellenáll­hatatlan erővel az élet, a termé­szeti, a, földrajzi és történelmi tör­vények egész tömege. Mondatik, hogy minden területi változás, a mely közvetlen, vagy közvetve Hitlerék révén jött létre, az ér­vénytelen, ellenben szentirás mindaz, ami addig történt. íme, Bulgária 1916 végén visszavette Romániától, amit 1878-ban a ber­lini kongresszus révén kapott csu­pán, de abból 1913-ban egy dara­bot le kellett adjon Romániának. Ezt 1918-ban a vesztett háború révén visszaadta Romániának. 1940 szeptemberében Hitler nyo­mására Románia ismét visszaadta ezt a Déldobrudsát Bul­gáriának és i m e egy hang sem emelkedik ez ellen. Ruthénia, a mely sohasem volt, hanem csak az 1918-as mappacsinálók találták fel, nem a cseh mostohaanyához kerül vissza, hanem Oroszország tart rá igényt faj, nyelvrokonság miatt, no meg valami népszavazás alapján. Szentirás ide, szentirás oda, igy akarják és mindenki siet­ve fejet hajt. Egy sem kérdi mi desz azzal a bizonyos 1937-es ha­tárokkal, miképp ment végbe az a bizonyos népszavazás, megkérdez­ték-e az ungváriakat, munkácsia­kat és a többieket és arról sem el­mélkednek, hogy ruthénség több­sége még ma sincs egy hiten — ott pedig a hit döntő szerepet ját­szik — az orosz anya hitével. Ki­csire nem nézünk, mondják a bölcs ■csehek, akik mosolyogva, mintha vackort ettek volna, sietnek lélek­szakadva belenyugodni abba is, bogy ehhez a Russzinszkóhoz né­mi ráadás is jár Zemplénből, Sárosból, Szepesből, majdnem annyi ráadás, mint az eddigi Russzinszkó. Derűs mosoly van az ság teljesen objektive — eltekint­ve a dolog szentimentális oldalá­tól, az, hogy ősi magyar földekről miképp alkudoznak ide oda, anél­kül, hogy legalább az érdekelte­ket is megszólaltatnák (a népsza­vazások reális értékéről az utolsó két évtizedben volt alkalmunk mindenfelé egy pár szomorú ta­pasztalatot szerezni) — az, hogy ■a történelem során első Ízben szű­nik meg a Kárpátok északi ha­talmas hegylánca természetes ha­tár lenni az észak és a dél között. Itt térünk vissza a cikk kezdetén foglaltakra. A lengyel nép. belát­va azt, hogy ezek -a hegyláncok elmozdithatatlan határok, sohase törekedett beljebb, ; tudta, hogy azt meg nem tarthatja erőszakkal, szüksége sem volt reá, a lakosság, akármilyen nyelvű, vallásu, vagy érzelmű, csak délfelé, a széles fo­lyamvölgyeken át az Alföldre arcukon, amikor Teschent sem kapják vissza, holott azt 1938-ban nem döntőbíróság, hanem fegyve­res ultimátum kényszeritette a lengyelekhez, akik egyébként tényleg többségben vannak ott. Reánk nézve azonban a tanul­­orientálódhat. Aki ezt a tanulsá­got nem szívleli meg, legyen az gyenge cseh, vagy a világ több mint hatodrészét bíró hatalmas orosz, szembe találja magát a tör­ténelem, a földrajz igazságaival, amelyek a hatalmi helyzettel nem törődnek, ott éppen úgy nem, mint a Pyrrenei hegyeknél, az Alpoknál, a tengereknél. Ezek örökéletüek, aki ami velük szem­be száll, úgy jár mint aki gátat akar emelni a pusztító elemeknek. Minél tovább tartja fel a gátat annál nagyobb romlást hoz. Ha jól számolunk, éppen két­száz éve, 1745-ben, került a fel­törekvő poroszság kezeibe a Habsburg uralom alól, Szilézia nagy része. Ez a hóditó hadjárat, amely sem történelmi, sem nemze­tiségi jogcímmel nem bírt, közvet­lenül oka volt a hétéves pusztító, vérengző háborúnak, azonkívül pedig először annak, hogy a Habsburg dinasztia és a francia dinasztia több mint két évszáza­dos versengés után felfedezték, hogy közös érdekük az agresszív poroszság visszaszorítása. Ugyan csak ekkor első ízben kerültek szoros barátságba az oroszok a poroszokkal, akiket előbb Péter cár, utána neje Katalin cárnő megmentettek a végpusztulástól és igy elősegítették, hogy nagy hata­lom legyen. Ennek viszont a kö­vetkezménye Lengyelország első felosztása lett, amelyben a Habs­burgok is kénytelenek voltak In­tenciójuk ellenére részt venni, ne­hogy két hatalmas szomszédjuk legyen még gazdagabb, még erő­sebb az ő rovásukra. Mint még egy különlegességet kell felje­gyezni, hogy Anglia akkor elein­te a poroszok pártján volt, ké­sőbb már látta, hogy mi készül és inkább közvetített, de ez a had­járat, amely Szilézia miatt kezdő­dött, juttatta Anglia kezébe Ca­­nadát és állította utána a fiatal VÁGJA KI! SZELVÉNY KÜLDJE BE! A KRÓNIKA kiadóhivatalához 307—5th Avenue, New York 16, N. Y. Mellékelek $1.00-t, amelynek fejében kérem a KRÓNIKA című képes havi­lapot egy évig az alanti dinre küldeni; Név: .........................................................................................................................—— Város..................................................— Állam................................. (Csekket, money ordert közönséges levélben, készpénzt CSAK ajánlott levélben küldjön.) amerikai szabadságtörekvések szolgálatába a franciákat az an­golok ellen. Amint láthatjuk, egy aránylag kicsiny, akkor gazdaságilag nem is fontos terület erőszakos, elraga­­dása mily messzemenő következ­ményeket rejtett magában, ame­lyekhez még hozzáfűzhető, hogy. a porosz sziléziai lengyelség volt az első, amely a porosz állammal szembe mert szállni és ahelyett, hogy elnémetesedett volna, ő szlávositott el ősi germán terüle­teket, holott feljebb, ősi szláv te­rületek önként németesedtek el, egész Berlinig. Alhint láthatjuk továbbá, minden egyes államnak, amely ebben a hódításban vala­melyes módon résztvett, oka volt azt később megbánni: a porosz­nak, amely igy megfosztotta ma­gát az orosz ellen biztos hátvéd­jétől, a Habsburg dinasztiától és Lengyelországtól. A francia, a mely ily módon lett lassankint Európa leghatalmasabb országá­ból — a napóleoni átmenetet nem tekintve — Európa legvéresebb, leggyakoribb harctere. Anglia, a melynek ettől az időtől kellett az európai egyensúly miatt hóditó szándék nélkül többször is vérez­­nie, hol az orosz mellett, hol elle­ne. Ki tudja, hogy a közel jövőben miért megint? És ime, most Ame­rika kerül az európai sőt ázsiai harcterekre, mert Szilézia kétszáz évvel ezelőtt a porosz militáriz­­must gyarapította és mert Orosz­ország kelet helyett, nyugat felé kezdett ekkor hóditásai révén, akarva nem akarva, orientálódni. íme a leckék, amelyeket a jó tanuló megtanul, eszébe is vés. Szilézia szintén beszél, kétszáz éve, *hogy elkerült a fegyverek révén és most megint elkerülni ké­szül, ugyancsak ily módon. Hogy azután ebből mi következhetik, azt mindenki beállítottsága alap­ján hivatott eldönteni, a cikk író­jának feladata, csupán rámutatni arra, hogy a történelem nem csu­pán szerencsés vagy szerencsét­len véletlenek közbejátszása, ha­nem a századok előtt történtek okszerű következménye. A munka megindult AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ KÖZLEMÉNYE Amerika magyarsága, amely eddig tehetetlen fájdalommal kisérte szerencsétlen magyarországi testvéreink leírhatatlan szenvedését, munkához fogott, hogy enyhítsed azon. Páratlan lelkesedéssel eddig 45 magyarlakta városban alakítottak magyar segélyakció osztályokat. Rengeteg helyen folyik a szervezkedés ilyen osztályok felállítására. — Most már csak rajtatok múlik, magyar asszonyok és férfiak — mondja a Segélyakció első kiadványa, — amelyet most küldöttek szét a megalakult osztályok vezetőségének. Azt az aggódást, amellyel a magyar nép sorsát kisértétek a múltban — most adománnyá kell változtatni. A beteg, legyengült magyar népet Nektek kell lábra állítani, hogy elindulhasson a sza­badság útjára. Ez a legnagyobb és legszentebb feladat, amely előtt valaha álltatok. Elkészültek a nyomtatványok. A Segélyakció első kiadványa részletesen válaszol minden fel­merült kérdésre, felvilágosítást ad szabályokról, rögtöni tennivalókról és tervekről. Minden helyi osztály megkapta a hivatalos engedélyt a gyűjtésre (charter) gyüjtőivekkel, nyugtákkal együtt. Nincs többé akadálya annak, hogy a munka teljes erővel meginduljon. Mindenütt meg kell alakítani a helyi osztályokat; ahol ebben az irányban még nem történtek lépések, haladéktalanul hozzá kell látni, A szervezés módjairól a központi titkárság azonnal felvilágosítást nyújt. Rögtöni tennivaló. A legfájdalmasabb nélkülözött anyagok — gyógyszerek, kórházi felszerelés, vitaminok, stb., — bevásárlására mindenek felett és azon­nal PÉNZRE van szükség, — írja a központ az egyes osztályoknak. Haladéktalanul gyűjtéshez kell fognunk. Adjon és gyűjtsön minden magyar. Adjon és gyűjtsön, amennyit csak tud, — ma azonnal! Megajánlásokkal (pledge) kösse le önmagát és barátait; tegyen ígéretet, hogy mennyit fog adni a jövő 3, 6, 12 hónap alatt. Költség­­vetésünkben mától kezdve legyen egy uj tétel: Ennyit adunk hetenként a magyar nép megmentésére. Kutassunk fel minden magyart. A szenvedő magyar nép megsegitésében minden amerikai ma­gyarnak részt kell vennie. Szerezzük meg körzetünk minden magyar­jának nevét és címét és adjuk át a helyi osztály vezetőségének. Hogyan segíthetünk az AHR nagy testvéri munkájában? Csatlakozzék az AHR egyik helyi osztályához. Vegyen részt munkájában, adjon és gyűjtsön. Ahol még nincs helyi osztály, segítsen annak azonnali megalakításában. Figyelje a központi utasításokat és tanácsokat; igyekezzék azokat végrehajtani és másokkal végrehajtat­ni. Ne feledjék el: a magyar nép számit munkájára! "Nincs itt ma semmi, csak szenvedés...” "Istenem, megszakad az ember szive a nyomor láttán”, — irja egy szemtanú Svájcon át küldött levelében. "Szegény Magyarország! Nincs itt ma semmi, csak szenvedés...” Nincs többé helye a halogatásnak; minden napi késedelem ezerá nyi magyar gyermek, asszony és férfi éJetébe kerülhet. Magyarok! Teljesítsétek kötelezettségieket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom