Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
2-IK OLDAL "KRÓNIKA1 1945. május 15. Ottó Magyarország népkirálya Előbbi cikkemben rámutattam, Pozzi könyvéből vett föltétien hiteles adatok nyomán, hogy a trianoni békediktatum legnagyobb hibája, bűne a Monarchia felosztása volt. Nem volt többé erős nagyhatalom, amelyet Németországnak figyelembe kellett vennie. Sőt Hitler sem kerülhetett volna felszínre, hogy megalomániája suggalta eszméivel, Mein Kampfjával a megszállottságig, a dölyf őrültségig fanatizálja a német' népet. Ha valamikor, a már is előkerült és még előkerülendő, még meg nem semmisített titkos diplomáciai aktákból, levelekből és jegyzékváltásokból szerzett okiratok alapján megirják, főleg ennek a második, a legborzalmasabb világháborúnak az oknyomozó történetét, filozófiáját, a történetírók, az elfogulatlan elme és hideg ész kritikájával összegyűjtött adataikat az emberiség itélőszéke elé fogják lerakni. Az ítélet nagyon is elmarasztaló lesz azok számára, akik az érvényesülés és hatalomrajutás hevétől égve, hamis, vagy meghamisított adatokkal szolgálva, minden eszközt felhasználva (még olyant is, amely a tiszta erkölcsű Masarykot megbotránykoztatta, de hát hazai mosollyal leszerelték az öreg Masarykot) ott settengtek állandóan a befolyásos és befolyásolható jóbarátok mögött és — talán csak a gyűlöletük okozta rövidlátásból <— nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a gyűlölet sötét szellemével megalkotott Páris-környéki szívtelen békealkotásukkal ennek a legborzalmasabb, legpusztítóbb második világháborúnak gyújtó kanócait elhelyezzék. “Lansing emlékiratainak minden szava keményen ostorozza azokat, akik meggyilkolták a békét és megbecstelenitették Franciaországot. Ma Inár igazolva láthatjuk ezeknek az emlékiratoknak befejező sorait: “A békeszerződések lesznek az uj háború okai. Ez olyan biztos, mintahogy a nappal után az éjszaka következik.” (Lansing: Les Negotiations de la Paix-1921.-L. Pozzi: Századunk Bűnösei... 211. lap.) Tardieu, Benes és társaik rossz szolgálatot tettek az igazi békének,"de még saját hazájuknak is. Lehet, hogy a Beneséknek partikuláris célkitűzésűk volt a nagypánszláv álmok érdekében. S ezt odaadóan is támogatták, s mondjuk nem kis sikerrel. De a történelem nagy tanító mester és sok világhóditásra törekvő hatalmasságot buktatott már el. Elbukott ebben a rettenetes viaskodásban Hitler pángermanizmusa és bukóban van a Japánok pánazsiatizmusa is. A történelem törvényei nem változnak. Életképes, küldetésüket teljesítő és az egyetemes kultúrát is szolgáló kis népeket semmiféle hatalom se fogja igába foghatni. Minden a népeket, nemzeteket a saját arculatára alakítani akaró nyers erő és hatalom máris elbukásra hajlik. "A nemzeti egyéniség van olyan, mint az egyes ember, s ha az egyes embert szolgámmá s eszközömmé le nem fokozhatom, ha egyéni szabadságától meg nem foszthatom, akkor a nemzetet sincs joga semmiféle hatalomnak a fejlődési s boldogulási szabadságától megfosztani, más szóval nemzeteket legyőzni, leteperni, országokat elfoglalni, — rájuk kormányformát kényszeríteni ■— barbárság és vadság. Ebbe a nemzetközi barbárságba kell majd a jobb jövőnek rendet s zenét teremtenie! “A nemzetközi béke lesz az emberiségnek néma zenéje.” (Prohászka: Magasságok felé. 206.1.) * 1918 decemberében történt. D- be utaztam. A vonaton csak első és harmadosztályú kocsik voltak. Egyik állomáson egész sereg asszonynép szállott föl nagy tejeskanákkal. D-be vitték eladni. “■— Hát talán köztársaság volna” biztatták egymást és legtöbben az elsőosztályu kocsikban helyezkedtek el. A vonat elindult. Közben egyik asszonynak földöntötték a tejes kannáját. A drága jó tej szétfolyt. Tulajdonosa dühbe gurult. Jött a kalauz és az asszonysereg vihongva azzal fogadta, hogy most nem parancsol már senki, mert “köztársaság van." — Mennyire rávilágított az a néhány szó a magyar nép gondolkodására. A magyar lélekben örökre gyökeret vert a tekintélyt parancsoló királyságeszme. Ez a kis epizód jutott eszembe, amikor “Debrecen” cimü kisgazdalap 1945 március 14-iki számában ezeket olvastam: “A köztársasági párt elismertetési kérelmét terjesztették elő a Politikai Bizottság ülésén.” — Uj párt egy egész csomó uj alakulat mellett. Szükséges-e mindez? Nem, mert a magyar népiélek sajátosságaival, a csaknem ezeréves hozzászokásával a Szent István koronájához, a történelmi és jogfolytonossággal s a nemzeti hagyományokkal teljesen ellenkezik. Hát talán azért kell, mert a köztársasági államforma modern? Minden modern vagy régi dolog annyit ér, amenynyi a belső értéke, ami esetünkben éppen a néplélekben. A mai vagy tegnapi kelet még nem okvetlen bizonyítéka a portéka kiválóságának. Vannak államformák, melyek egyes országokban egyedül válnak be, de ez még nem bizonyiték arra, hogy minden népre alkalmazhatók. Minden nép a hagyományain építi továbbra jövőjét és ha valamely nép elhagyja dicsőséges múltját és hagyományait, az az nép homokra épit és saját magára dönti "modern épületét” s alatta pusztul el. A tömegszeszélyeket és tömegszenvedélyeket föl lehet korbácsolni, amint erősen korbácsolják is most Magyarországon ismét felszínre jutott egyének. De tudják-e azok, hogy a néphangulat és népvélemény folyton változó? S tudják-e, hogy felszított, felkorbácsolt hangulat csak a sok szenvedés tengerének hullámai, amelyekre építeni nem lehet. Ebben a leirhatatlan világkataklizmában Európa nemzetei szenvedtek legtöbbet. Közöttük a jobbsorsra méltó Magyarország is. A szenvedést pedig csak jóság enyhítheti és gyógyithatja. Jósággal telitett szivü vezetők kellenek a sokat szenvedett népek élére és nem demagógok. Szerény nézetem szerint el kellene tünniök a vezetés színpadáról mindazoknak, akiknek szerepük volt a Páris-környéki béke létrehozásában, hogy mea culpa-zva készüljenek az örök Biró előtti leszámolásra. Talán nem hisznek Benne? Ez nem segít azon a tényen, hogy az örök Biró elé kerülnek. VAN ISTEN, AKI ÖRÖK BÍRÓ IS! * Van-e valami, ami a lelkeket közelebb hozná egymáshoz, mint a szenvedés? A siralomvölgyében a szivek a fájdalmak kohójában olvadnak össze. Grillparzer drámaíró, akinek müveiben a végzet sötét hatalma kormányoz, azt irta Sapphojában: "Szenvedők mindenütt rokonok!” Szenvedők megértik a szenvedőket s mivel mások nem értik meg őket, keresik a szenvedőket. A szenvedés szeretetre és vigasztalásra, no meg megértésre tanít. Szenvedés és szeretet között tagadhatatlan kölcsönhatás szerepel. Isten legnagyobb jótéteménye, ha sokat szenvedett lelkekkel szegélyezi az élet utaic. Istennek legnagyobb jótéteménye Magyarország számára, ha olyan uralkodója lesz, mint Ottó főherceg. Ottónak gyermek kora óta kijutott a szenvedésből, sőt a nélkülözésből is. Csupa közvetlenség, csupa elme és szivjóság. Fényes elméje és meleg szive eleve Magyarország királyi trónjára rendelik. “A diadém és hermelin velejárója a fenségnek, de kiegészítője és föltétien hódolatot biztosító kiváltságlevele a szivjóság, mely által a királyok nemcsak az államoké, hanem a népeké lesznek s mely dicsőségüket nemcsak okleveleken, törvényeik lapjain és kőemlékekben örökíti meg, hanem milliók hódolatában és vallásos kegyeletében.” “Élet és történelem igazolja az ősi mondást: az igazságosság az országok alapja. S én mégis haboznám azt állítani, hogy az igazságszeretet és az igazság szolgálata legnagyobb biztosítéka a királyi tekintélynek. Mert bármenynyire vágyik is az élet alsó lépcsőfokán robotoló ember hatalmas kéz után, mely védőleg nyúlik föléje, van valami, ami jobban megragad s százszor inkább megnyer, mint a legünnepélyesebb igazságszolgáltatás s ez a szeretet, a szivjóság, mely ha a hatalom részéről megnyilvánul, annak nem annyira erejét hirdeti, mint inkább azt érteti meg a legkisebbekkel s legegyszerűbb lelkekkel is, hogy hordozója értük él s az ő boldogságukért áll őrt helyén és e tudat minden erőnél nagyobb biztonságot nyújt." “Hasznos munkát végeznének a föld hatalmasai, a népek kormányzói, vezetői, ha gyakran elolvasnák a századik zsoltárt, amelyben egy királyi lélek fenséges képet rajzol az igazi királyi útról, amelyen járva népek bizalmát és ragaszkodását meglehet nyerni." Figyelni fogok a szeplőtelen útra, — ez a jámbor uralkodó szava — nem fog ragaszkodni hozzám az álnok szív, a tőlem elhajló gonosz terveinek nem leszek ismerője, kinek a szeme kevély, szive telhetetlen azzal nem eszem, szemeim a föld hívein lesznek, hogy velem üljenek, ki szeplőtelen utón jár, az fog szolgálni nekem.” C. zs. 2-7. Magyarország népe teljes bizalommal lehet az iránt, hogy Ottó népkirályban ilyen fejedelmi programmot valló uralkodót nyerne. Ha szó lehet Isten kegyelméből való uralomról, annak minden komoly jogcíme ez a programm. A monarchikus államrend lehanyatlása akkor kezdődött, amikor mindinkább szakított a gyakorlati kereszténységgel, amióta a fejedelmek megszűntek hatalmukat “Isten kegyelméből” valónak tekinteni s épen ezért feltétlenül kötelező magasabb törvénnyekkel körülhatároltnak látni. S valóban, ha a fejedelmek joga nem felsőbb jogon épül fel többé, ha csak diplomáciai és katonai konstellációk tartják uralmon, nincs értelme annak, hogy a nép elismerje felsőbbségüket s meghajoljon uralmuk előtt: a legelső alkalommal ki is fogja vonni magát kormánypálcájuk alól s forradalmat csinál. A trónt csak addig lehet . szentnek tekinteni, amíg az oltárral áll kapcsolatban. Magyarország keresztény ország, sőt többségében katolikus. Kereszténységével él, vagy pusztul. Valamikor az egyiptomi József felé kiáltotta a hét szűk esztendőben a tömeg: “Megmaradásunk a te kezedben vagyon.” Ott volt a nép reménye és menedéke, mert az ószövetségi pátriárka Isten gondviselésének volt az eszköze s ő nem a maga erejében bízva, hanem Isten segítségét kérve s tanácsát készséges lélekkel fogadva szervezte meg a mentő műveletet. Ottó trónörökös kezében legyen Magyarország újjászületése, föltámadása, boldogít lása és békessége! Nagy László. —' A latifundiumok ideje lejárt. Magyarország jövője attól függ, sikerül-e az országot alkotmányos formák között átalakítani egy demokratius paraszt és munkás állammá, mely minden dolgozónak emberi megélhetést és haladást biztosit. Ottó király, Toledo, 1943.
