Krónika, 1945 (2. évfolyam, 2-11. szám)
1945-05-15 / 5. szám
1945. május 15. “K R Ó NIK A” 3-IK OLDAL CHURCHILL Irta: ÖREG DEMOKRATA. Beteljesedett a nazi-fascizmus végzete, halleluja! A két idefutott kalandor, aki demagógiájával és terrorizmusával oly mérhetetlen katasztrófát hozott nemcsak nemzetére, de az egész világra is, nincs többé. Hitler és Mussolini, s reméljük velük együtt a zsarnok diktátorok szörnyű világa, örökre letűntek a romhalmaz Európa vérrel ázott szinpadáról. Nincsenek már az élők között és sor kerül a többi bűnös, átkos cinkostársaikra is. Meg kell tisztítani a világot a nazi-fascizmus gonosztevőitől és kiirtani istentelen, embertelen rabló-tanaiknak még az irmagját is. Amerika hősi katonái és népének nagy nemzeti erőfeszítései párosulva szövetségeseinek vitézségével és kitartásával a legdicsőbb, legnagyobb történelmi győzelmet aratták a barbarizmus és sötétség erői felett. Óriási áldozatokba, emberéletekben, vérben és anyagban rengeteg értékbe került ez a győzelem s amikor most ünnepeljük, szivbéli forró örömmel üdvözöljük az emberbecsület világra szóló diadalát, egyben fájdalommal gondolunk az áldozatokra, akik már nem lehetnek velünk az ujjongás e napjaiban s megfogadjuk, olyan legyen a most induló uj korszak, amely méltó az 6 legnagyobb, legdrágább martiriumukra. A szabadság és demokrácia zászlaját emeltük a magasba, hogy megnyerjük az élet-halál harcot a szabadságrabló, a népek és emberek jogát eltipró nazi totalitarizmus és imperializmus ellen s e zászló jegyében kell megnyernünk a békét is. Egyik nép se akarjon uralkodni a másik felett, a kisebb népek ne legyenek “érdekszféráként” alárendelve a nagynak és hatalmasnak és ne legyen az országokon belül sem semmiféle osztály-imperializmus, se a tőkéseké, birtokosoké, se a munkásoké, hanem úgy a nemzetek egymásközt, mint az egyes nemzetek polgárai éljenek kölcsönös méltányosság testvériségében, egymásnak az élethez prosperitáshoz való jogát kölcsönösen megbecsülve. Szabadság és haladás kell Európában olyan vezetőkkel, akik mindezt a demokratikus civilizáció rendjének nyugalmas életkeretei között tudják biztosítani, mert nem engednek meg hatalmi túlkapást, elnyomást egyik osztály részéről sem, osztályok feletti tekintélyi helyzetükkel fékezni, egyensúlyt tartani tudnak minden irányban a nemzet békéje, haladása, a demokratikus szabadság uralma érdekében. Ezt az Európát kell most megteremteni. Csak ilyen Európa biztosíthatja a n a z i métely örökre való kipusztulását. Jólétet kell biztosítani a tömegeknek, munkát és tisztes boldogulást, s ezt csak a demokratikus rend alapjainak szilárd alátámasztásával lehet elérni. Nincs mit titkolni rajta, hogy Európát szélsőséges osztályimperialista veszélyek fenyegetik. Még nem vagyunk a végén a nagy útnak, amely a szabadság és rend konszolidációjához vezet. Most kell beigazolódnia, hogy nem folyt hiába a töméntelen embervér, nem pusztult hiába számtalan emberélet, a demokrácia háborúját most kell megkoronázni a megújhodás demokratikus szellemben való megvalósitásával, a demokratikus világnézet uralmának biztosításával. * Churchill angol miniszterelnök talán legjobb ismerője, szakértője az európai demokrácia belső problémáinak. Amennyire módunkban volt megfigyelni és értesüléseket szerezni, a szigetország politikai vezére tisztán látja, mi az útja Európa helyes, demokratikus újjáalakulásának. Amerika politikusai, kiváló vezérei is nagyrészt, hasonlókép látják a jövő demokratikus irányvonalát és sok megértéssel viseltetnek Churchill felfogása iránt, amely az európai szárazfölddel való közelebbi kontaktusa révén alaposabban, élesebben fejlődött ki. Határozottabban látja mi a tennivaló, közvetlenebbek a tapasztalatai és benyomásai az európai részterületek kérdéseiről, világosabban érzi a veszélyeket és tudja ez elhárítás legalkalmasabb módozatait. Churchill nem akar semmiféle osztályimperializmust Európában, lelke mélyén elveti a totalitarizmus minden fajtáját és a szélsőségek egyre komolyabb fenyegetésével szemben a demokratikus királyság államformájában, amely Angliában oly sikerrel biztosítja a nép minden rétegének boldogulását és szabadságát, látja Európa számos országa megóvásának legmegbízhatóbb, legbiztosabb garanciáját. Nem tűrte Európában a nazifascizmust, élesen szemben állt vele már akkor is, amikor mások meg jóllakatni, “appeasolni” remélték s most nem akarja azt sem, hogy Európa talaját bizonytalan jellegű, osztály-imperialista forradalmi kormányzatok tegyék vulkanikussá, állandó láva-kitörések veszélyében élővé. Nem akarja, hogy Európa egyes országai könnyű zsákmányként játékszerei legyenek az osztályharcos izgatok hatalomratörő terveinek s hogy egyre vészesebben sodródjanak egy másik totalitarizmus örvénye öfelé. Szánja Európa sokat szenvedett népeit s a demokratikus állandóság nyugalmát, békéjét és zavartalan életlehetőségeit akarja kivívni számukra. Nem azért harcolt Európáért, hogy fél—■, háromnegyed— és végül egész bolsevizmusok uralmát segítse nyeregbe! * A bolsevizmus ügynökei egymás közt, de sokszor a sajtóban is mint reakciósról beszélnek róla, mert ha demokráciáról beszél, akkor tényleg demokráciát is ért alatta. Számára nem jelszó a demokrácia, sem pedig taktikai lépcsőfok, ugródeszka, hanem maga a meggyőződés, maga a cél. Demokrácia és alkotmányosság: ezek Churchill eszményei s ezek szellemében megtalálta Anglia legnehezebb órájában is az együttműködés útját a munkásságnak azzal a széles rétegével, amely az alkotmányosság, a nemzeti rend alapján áll. A "Labour Partyval” való koalíciója példája a nemzeti demokratikus együttműködésnek s nem véletlenség, hogy az angol királyság lakosságának alig másfél ezreléke kommunista, a parlamentben csak egyetlen kommunista képviselő lézeng. Hasonló kicsinyre akarja leszállítani az osztályimperialista bolsevikiek számát nem egy európai országban is s ezért hive annak, hogy azokban demokratikus uralkodók vezessék a népet. Churchillt sokan józan, rideg gondolkodású politikusnak állítják be.‘ Biztos, hogy semmi sincs benne a totalitárius irányzatok szószólóinak alacsony és olcsó demagógiájából, de senki sem tagadhatja, hogy a maga demokratikus politikájának nagyképűség és póz nélküli, természetes logikájú, céltudatos és gerinces képviselője. Nem “forradalmár” a szó osztályharcos értelmében, mert hiszen nem akarja egyetlen osztály túlsúlyát sem s mert az összes osztályok együttműködését, érdekkiegyenlitődését akarja az alkotmányos demokrácia korrekt játékszabályai szerint. Exisztenciális válságok ellen külön is biztosítani kíván az ismert Beveridge-tervvel a bölcsőtől a koporsóig s ez például szolgálhat a kontinens demokráciái számára is. Még nem reakciós, aki nem akar bolseviki világot, szuperkapitalista marxi paradicsomot s az emberi egyéniség jogainak elkobzása nélkül is megoldhatónak látja, hogy senki se legyen ínségben és senki se szűkölködjék nyomorban a szabadság és rend napfénye alatt. Az osztályharmóniának, a demokratikus rend eszményének humánus érzésű bölcse, zsenije és ha kell szívós gladiátora ez az ember, aki hetven évvel a vállán is fáradhatatlan frisseséggel áll eszméi frontján. * • «k Amikor Franciaország összeomlása után Anglia magára maradt a posztján, amely akkor az európai demokrácia megmentésének végvára volt, Churchill keményen kitartott s ezzel megmentette Európát a nazi-fascizmus uj rendjének sötét rabszolga korszakától. A demokrácia bajvívója volt az emberiség e legsúlyosabb, csaknem reménytelen órájában s biztosak vagyunk abban, hogy nem áll meg a félúton, hanem betetőzi a demokráciáért való harcát azzal, hogy Európát segíti megmenteni az állandó zűrzavaroktól, forradalmi megrázkódtatásoktól, bolsevizálódástól. Churchill tudja, hogy a fellazult Európában csak szilárd államintézmények, alkotmányos demokráciák állhatnak ellent a szélsőségek türelmetlen feltörekvésének, a természetüknél fogva telhetetlen, kizárólagos, egyoldalú osztály uralmi irányzatok várható egyre hevesebb ostromának. Monarchista demokráciákat akar Europa nagy részében, mert nem akarja csöbörből vödörbe juttatni Europa népeit. Békét, igazi békét akar számukra, amely oly nagyon rájuk fér és rendezett állapotokat, a szabadság és haladás körülbástyázott biztonságát és bizton számítani lehet arra, hogy a világdemokrácia nagy patronusa, Amerika megértőén támogatni fogja e cél kiharcolásában. A nazi-fascizmus megdöntésében óriási, történelmi érdemei vannak Churchill bulldog kitartásának, de nagy munkája még nem ért végcéljához. Reményteljes bizalommal és forró várakozással tekintenek feléje s Anglia és Amerika felé a magyar legitimista demokrácia, Ottó népkirályságának meggyőződéses hívei s mindazok, akik káosz és barrikádok, a fejetlenség lavinája és osztály-imperializmus helyett igazi demokráciát, nyugodt haladó államéletet, szebb, jobb, uj világot akarnak Európa szerencsétlen népei számára. A FARKAS Juhász lett a farkas és egymás után Faldosta fel szép nyája tagjait. Szokása lévén bőrt, bélt, csontokat Meghagyni, hitte, hogy még van juha, S őrzötte őket. lm de megéhezek, Akkor tudta meg, hogy már nyája nincs, S midőn a büzhöde bélt is faldosá, Gebedve dőlt el a csonthalmokon. Tirannusok! Mi lesz belőletek, Ha nyúzni jöttök népetek nyakára? A bőr, bél és csont nem tesz nemzetet, S ezeknek őre hentes, nem király. Vörösmarty Mihály.
