Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-09-15 / 9. szám
6-IK OLDAL “KRÓNIK A” 1944 szeptember 15 lehet kibújnia a kötelesség alól, hogy saját gondolataival is gondolkodjon, saját leikével is érezzen és saját felelősségével is kormányozza cselekedeit. Ha csak parancsok lennének ezek az előírások és gondolkodás nélkül vakon engedelmeskednénk, értelmünk baromi primitívségbe sülyedne. agyunk kiszáradna és csak idomított állatok lennénk. A vallás tehát azt akarja, hogy mi is gondolkodjunk!" a szimbolikus formák fellett, melyekkel szánkba adja az emberek szeretetének, a föld szolgálatának és Isten mindenhatósága követésének tételeit. Holott ezek kézenfekvő világos és reális igazságok, amiket az értelmes elme tudományként, törvényként is fel tudna fogni. így jutottam reá a népi demokrácia legnagyobb törvényére. Hiaba tudunk valamit jobban, hiába akarjuk a jót mi magunk, jóakaratunk kárba vész, ha nem tudjuk a többiek jóakaratát, hozzájárulását, együttműködését is megnyerni. így van szükségünk a nép beleegyezésére, megértésére, segítségére még a legjobb szándékunkban is. így adta Amerika a demokrácia vallását hitetlenkedő elmémnek és igy sodort tovább valami ellenállhatatlan erő megtudni, mi is az akadálya, hogy közös erővel igyekezzünk a földgömbön mindenki számára üdvös, virágzó emberi életet teremteni. EURÓPA LELKE Kiderült ekkor, hogy a természetnek egyik fontosabb és csodálatos tétele, hogy a föld és az emberiség szép életének előmozdításához kétféle ösztönző erő vezet. Az egyik az önérdek, de ez nem vezet messzire. Ennek csak saját bendőnk, saját kezünk, saját eszünk legjobb felhasználása mértékéig van értéke. A másik a közérdek, vagyis az általános jószándék, amelyiket nem vezet közvetlen, kicsinyes érdek, üzlet, éhség, hatalomvágy, nem hajtanak emberi szeszélyek, faji, nemzeti, vallási, foglalkozási, vagy osztályellentétek. Vannak tehát olyanok akik az általános emberi érdeket nézik és saját tulajdonukra, saját érdekükre nem vigyázva, mégis jobban képviselik az összesség érdekeit, mint az egyoldalú érdekemberek. A müveit nyugat országaiban bőségesen vannak igy gondolkodó emberek és ezek alkotják az igazi keresztény civilizációt. A nagy protestáns igehirdetők, a katolikus egyház fenkölt gondolkodói, a különböző vallásfilozófiák "képviselőinek gondolatai Amerikában és Angliában belekerültek a politika vérkeringésébe. Megtermékenyítették, bekerültek alkotmányaik és törvényeik szellemébe, őszinte és átérzett mély vallásosságot juttatnak kifejezésre az állami élet dolgaionm i TT ^^»siWsairTiVé’giíyjc'éa'tejüket a Mindenható akarata előtt, nem önös érdekek, nem osztályok, vagy fajok hatalmi érdekei alapján, hanem az összes népek jóvoltát, egyenlő boldogulási lehetőségét nézve viszik keresztül reformjaikat, amiknek célja, hogy minden ember mindenhol boldogulhasson és a saját értelme, nyelve, szokásai alapján, szabadon, boldogan élhessen. Abban az Európában ahonnan én eljöttem, nem ilyenek voltak a Könyörgés a harc hajnalán Nem kérem. Uram, hogy rám tekints És lássad, nincs még a föld berekén Ki haragodhoz közelebb jutott. Mert Jóbnál jobban megszenvedtem én. Aláztál engem barmok vályújáig S hajcsárt rendeltél Urnák én fölém. S mikor lelkemben szent rózsáid, nyíltak, Senyvedni hagytál, bodzafák t(J*€n. És mégse kérem, hogy reám tekints, S megsokald szörnyű vezeklésemet. Csak őt tekintsd, a gyöngét, a szomorút, Aki soh’ sem vétett ellened. Uram. szépséget Te adtál neki. Te adtad nekem a zengő igét. Ha engem elnyel itt a vérözön. Uram, szépséget ki zenghet neki? Ki mondja neki aztán “Gyönyörűm, Az ég legdrágább angyala vagy” . . . így elhervadni engednéd-e ‘őt, Oh én Uram. kit jónak mondanak? Lásd, nem dicsértem meg még a szemét. Melyet házadban most bánattal süt le. Uram. könnyekben ússzon e szem, Mely jóságodnak legfényesebb tükre? Nem kértem Uram Tőled semmit se. Mert nem alkotád kérő szóra szám . . . S most mégis kérlek — szegény életem Ajándékul add neki, jó Atyám! Gyóni Géza. politikusok a világháború után. Az volt az ügyes politikus, az ért el sikereket a tömegek előtt, aki minél hangosabban ordítozta, hogy csak ennek vagy annak az osztálynak, nemzetiségnek, fajnak, társadalmi rétegnek; vagy politikai irányzatnak van joga élni és többit mind legjobb lebunkózni. Köteteket tudnék megtölteni az argumentumaikkal, hogy miért életérdeke egyik népnek a másik kiölése, legázolása, miért kell elpusztítani az eddig uralkodott osztályokat, hogy helyükbe a még tudatlan osztályok kerüljenek és miért nem élhet meg egyik nemzet, ha ugyanakkor a másik is megél. Csoda-e tehát ha ettől az Európától megcsömörlöttem? A NEMZETFELETTI EMBEREK Kerestem, kutattam, a közel és a távol multat, hogy odaát Európában kik voltak azok az emberek, azok a csoportok, amelyek mégis csak lehetővé tették Európa virágzását. Kérdeztem magamtól, kiknek köszönhetjük az európai civilizáció szépségeit, közszabadságait, fejlődését és sokáig élvezett, sok mindenféle formában kibontakozott békés jólétét? Kik képviselték Európa igazi lelkét? Kik alatt fejlődött, haladt és jutott az élre az öreg földrész, bölcsője és virágos kertje minden más látványnak? Reá kellett jönnöm arra, hogy Európában is azok mozdították-elő a közjót, akik nem önző párt, osztály, nemzetiségi, vagy faji érdekeket hangoztattak, hanem a külön érdekek helyett az általános jólétet, hatalmaskodás helyett az igazságot, önző kevélység helyett a jóságot és szépséget akarták. Hát voltak ilyenek? — kérdezte a világháború véres szennyétől, gennyétől és a forradalmak, ellenforradalmak hánykolódásaitól elfásult lelkem. — Voltak — feleltem önmagámnak. Voltak nemzetfeletti emberek, akik gondolkodtak. Elméjük szabadon tudott szárnyalni, mert nem tartották lekötve őket érdekek, tulajdon, világi gazdagság. Kik voltak ezek az emberek? — kérdeztem. S némi elmélyedés után válaszolni is tudtam: Elsősorban is ilyen szellemi erő volt a szegény; nép. Nem voltak világi javai, de a lelke gazdagabb volt. Édesebbé, értőbbé tette, hogy önző gondjai alig voltak, hogy örömeit gyakran váltotta fel szenvedés, tépi őket a balsors és táplálja a remény, de minden érzésekben, dalban, kultúrában is.kifejezést nyert. A szegény nép gondolkodó lelke nagy érték volt, az emberi szellem kimeritheteten kincsesháza. Voltak európai gondolkodók, akik a nép leikéből szólaltattak meg valamit és volt európai lélek, mely vissza-visszatért az egyszerű emberi elméhez. Európa kollektiv lelke nem volt értéktelen tényező. De maga a tudomány is ilyen erő volt Európában. Mi a tudás? A földi élet tárgyi adatainak és az emberi elme feltevéseinek vizsgálása, tanulmányozása. A tudomány a tényekből törvényszerűségeket, elméleteket farag, de kétségtelen tény, hogy mindezeknek legigazabb' összefoglalása az, hogy a földön az ember éljen és szaporodjék el, de nemcsak az embernek élvezetei javára, mert hiszen falánkságunk tobzódása egy-kettőre elpusztítaná az emberi fajt, hanem a föld rendeltetéséhez képest és úgy ahogy ezt minden bizonnyal Isten parancsa írja elő. Európa magasra fejlesztette ezt a tudományt, de nem tudta hasznát látni izgága emberei miatt. Harmadsorban pedig előttünk állt annak a kormányzásnak művészete, mely elfogulatlan és érdektelen törekszik lenni, nem az önzést, hanem az önmegtartóztató önzetlenséget, nem az érdekek tobzódását, hanem ezeknek az összesség szolgálatába állítását hirdeti. Ilyen kormányzást hirdettek Európa nagy államférfiak emberbarát idealistái, a kiváló gondolkók, nagy költők is. Ilyen elvek alapján törekedtek kormányozni Európában a jó királyok, az igazságos fejedelmek, a népbarát uralkodók is. Vagyis Európa mindaddig erős békés, virágzó lehetett, ameddig olyan alkotmányos tényezők irányították, akiket nem vezetett nemzeti hatalomvágy, terjeszkedő önérdek, vagy féktelen hiú nagyzolás. De ezeket a jóakaratu királyokat is elsöpörte a felfordulás. AZ ALKOTMÁNYOS URALKODÓK KORA De maradandó benyomást tett reám az a felfedezés, hogy Európa egyes uralkodóházai ideálisan békés és demokrata kormányelveket követtek, népeik és az emberiség jólétét csaknem vallási odaadással szolgálták, népeik alkotmányához és parlamentáris rendszereihez bámulatos önmegtartóztatással, sőt néhol alázattal alkalmazkodtak, ha talán formák tekintetében nem is alkalmazkodtak mindig a demokráciák külsőségeihez. Világossá vált előttem, hogy ezeket az alkotmányos uralkodókat igazságtalanság éri, amikor nem ismerjük el, hogy nagyrészt ők biztosították Európa békés, virágzó korszakait. Nincs elég érzékünk a realitások iránt, amikor elmellőzzük, hogy egy Viktoria angol királynő. egy I. Ferenc József személyes érdemeinek tulajdonítható évtizedek, sőt több mint félszázad páratlan rendje, haladása, virágzása. Ameddig az ő uralkodási művészetük tartotta fenn az egyensúlyt nyugodtan és szépen élhetett a világ. A baj csak ott kezdődött, amikor a kormányzás érdekek porondjává vált és az egymással viaskodó önző kilengések felrobbantották a világ egyensúlyát.
