Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-09-15 / 9. szám

1944 szeptember 15 “KRÓNIKA” 7-IK OLDAL ÉRDEKEK, ÖNÉRDEKEK A KÖZÉRDEK ELLEN Társadalmi egyenlőtlenségek önmagukban még nem magyaráz­zák, hogy a modern nagyhatalmak a háborúk, forradalmak, nagy gaz­dasági és népi kataklizmák örvényébe kerültek, hiszen az Egyesült Államok lakosságának legalább harmadrésze is emésztő szegénység­ben élt. Angliában legalább is épugy volt nyomor mint Ausztriában, vagy a Balkánon és mégis ezek a nyugati nemzetek ideális békében él­tek önmagukkal. A katasztrófa akkor állt be, amikor a liberális, jó­­akaratu és ideális célokat követő alkotmányos kormányzást, követelő és türelmetlen érdekcsoportok ragadták magukhoz és a rivális osz­tályok, hatalmi vagy nemzetiségi csoportok elszánt harcba bocsát­koztak egymással a hatalomért. Mig a szabadelvű uralkodók ideálokat nyújtottak és a szabad­elvű kormányzatok az általános közjó felé terelték igazgatásukat, mi­helyt a modern államokban a gazdasági és osztályérdekek ellentétei nyilt harcokban tombolhattak, elkezdődött a liberális kormányzatok --alkonya, sőt öngyilkossága. A szabályozás nélkül egymásra törő erők folytonosan repesztették és végül szétrepitették a békét. SZABÁLYOZÁS NÉLKÜL A közérdek tudata nem minden emberben van egyformán kifej­lődve. Vannak emberek, akiket teljesen, leköt saját önérdekük. Ezek gyakran le is nézik a közérdek emberét. — Ideálisták — halljuk lépten-nyomon az ajkbiggyesztő kritikát, ha valakiben túlsúlyra jut a közérdek lelkiismerete. De ez a lenézés cseppet sem jogosult. Mert bár a társadalom szá­mára szükséges és fontos az egyéniönfenfartás. csak a közérdek tudata mára szükséges és fontos az egyéni önfentartás, csak a közérdek tudata közérdek felelősségéből, ezért szervezzük a népképviseleti rendszert. Mindenki, aki a néptől megbízást kapott a képviseletre, tulajdon­képen a közérdek jegyében kapta ezt a megbízást. A nemzet legfőbb közérdekének, a nemzeti önfentartásnak külön örökös szervet terem­tett a nép: a királyt. Később a nemzeti önfentartás akarata formát is nyert vagy a hagyományokban, vagy írott államokiratokban, ez az al­kotmány. Az Írott alkotmány tette lehetővé a köztársaság intézményét, hogy változó államfők testesítsék meg a népakarat közérdekű részét, a közjó legfőbb érdekét. * * * Mindebből az következik, hogy amikor a pártok, csoportok, osz­tályok, nem az ideális közérdekek, hanem a szervezett külön érdekek, az önérdekek alapján küldtek képviselőket, szétbomlott a nemzet­­fentartó rendszer. Amikor a főurak önérdeke érvényesült, a nép ér­dekei szenvedtek, amikor tőkés, vagy proletár osztályérdekek érvé­nyesültek, osztályokra szakadt a nemzettest. Mig a közérdek idealista szelleme felfelé vitte a demokráciát, az önérdek lefelé sodorta, de­magógiává tette. Mig az Egyesült Államokban mindkét nagy párt nagyjában meg­őrizte az általános és alkotmányos jellegét, Európában az egymás ellen acsarkodó pártok, önző klikkérdekek kifejezőivé züllöttek és krízisek, puccsok, kormányválságok kergették egymást. A közérdek tudata ki­veszett a megbomlott népképviseletből, válságba került az egész par­lamenti rendszer. A második világháború előtt Európában már csak­nem mindenütt diktátorságokká vált a kormányzat. S ez természetes is, ha nincsen egészséges szabályozás. Szabályozás, szervezés, alkotmányos államrend és a közérdek jegyében működő államfő nélkül, az egymásra törő erők minden ener­giája egymás semlegesítésében, megbénításában őrlődik fel és a gyen­gébb elpusztításában, ha az egyik erősebb. A kölcsönös rombolás szün­telen és folyamatos. Megállás nincs, mert ehez már szabályozás, fé­kezés kellene, de a közérdek ideális nézőpontja nélkül nincsen erő, melynek tekintélye lenne. Vissza kell állítani tehát a közérdek tekintélyét. A KÖZJÓ NEMZETFELETTI ÉRDEK Csak ott, ahol az ideális közérdek, a közjó ad magasabb néző­pontot az egymás ellen harcoló pártoknak‘és minden önérdek csak az összeség részévé válik és mindenki képviseletet nyer a közérdek kifejezésében, lehet szó nemzeti fenmaradásról és virágzásról. Csak demokrácia formájában maradhat fenn tehát a világ. Az Egyesült Államok pártjai nem folytatnak egymással késhe­gyig menő küzdelmeket és megőrzik ideális alapszövetüket, itt tehát a demokrácia köztársaság formájában érvényesül legjobban. Ott, ahol azonban túlsók ellentétes érdeket kell összehangolni, a nemzeti közér­deknek valami állandóbb, örökös képviseletre van szüksége, ilyen Angliában a királyság intézménye. Semmi kétség, az emberek békés életét a földön, épugy mint a csa­­ládládtagok békés életét a családban, bizonyos szabályozó, érdektelen apai főhatalomnak kell féken tartania, hogy az ellentétes erők ne egy­más ártalmára, hanem erősítésére érvényesüljenek és az önérdek so­hase rúghassa fel a közérdeket. Minden nép, minden nemzet létesí­tett ilyen államfői hatalmat. Ez akkor éri el a legáltalánosabb tekin­télyt, legüdvösebb hatóereje akkor van, ha magáért az államfői ha­talomért nem kell harcot vívni. Ha tekintélyét harc nélkül is osztat­lanul elismerik. Ilyen tekintély a hagyományon alapuló kormányforma, a hagyo­mányon alapuló alkotmány, az a hagyományos törvényes rend, ami­hez egy nemzet már hozzászokott. AZ ALKOTMÁNY ÉRTÉKE Az alkotmány értéke az, hogy érvényét nem kell folyton erőpró­bának, harcnak alávetni, mert elfogadjuk a hagyomány ereje által. De amikor az alkotmányt kívülről is, belülről is folyton veszélyek fenyegetik, a nemzetfentartás folytonosságának védelmezőre van szüksége. Ilyen védelmező a hagyományos királyság. Az Egyesült Államokat kivéve, ahol az alkotmány kívülről és belülről egyaránt megtámadhatatlan főhatalom, Angliát kivéve, ahol a királyság támasztja alá az alkotmányt, csaknem minden országban folytonosak a harcok, puccsok, belső válságok az állami főhatalom megszerzése körül. Vér folyt a diktátorságokért, vér folyt a hadsereg kontroljáért, vér folyt az elnöki állásokért. Valóságos áldás ilyenkor egy nemzetre, ha alkotmányos király­sággal bir, mely minden krízist távol tart az államforma kérdésében, hogy a fejlődés minden népi ereje az egész ország jólétének fokozá­sára érvényesülhessen. Tanulmányomnak célja tehát igazságot szolgáltatni a magyar nép kormányzó géniuszának, mely Magyarországot ezer éven át a királyság formájában fentartotta. Itt, ebben a csodálatosan szabad, nagyszerű országban is ki kell mondani azt, hogy Magyarországnak époly joga van büszkének lennie a királyság intézményére, alkotmá­nyára és a magyar alkotmánynak haladó szellemére, mint az Egyesült Államoknak a saját köztársassági alkotmányára és szövetségi uniójára. Nem azért, mintha az ezeréves formák, a korona és a jogar, a hitlevél és a koronázás valami érinthetetlen és változhatatlan rendnek lenné­nek megkövesedett maradványai, hanem mert az újkor minden ha­ladását és a demokrácia legbátrabb követeléseit is meg lehet valósí­tani a történelmi hagyományok keretein belül. Magyarország az alkotmányos királyság formájában, a világ egyik leghaladottabb szociális államává fejlődhet, kormányzásában a dolgozó lakosságnak, a föld, az ipar és az értelmiség tömegeinek teljes teret nyújthat, igazi munkásdemokráciát teremthet és fokoza­tosan behozhatja a szociálizmust is, ennek mind nem akadálya a ko­rona. De a királyi uralom azt jelenti, hogy az érdekcsoportok a köz­jóra vetik tekintetüket, a demokrácia fejlődési vonala felfelé irányul és az egymással ellentétes érdekek vállvetve dolgoznának az ország fel virágzásáért. MIÉRT KELL A SZABÁLYOZÁS? Ha nem igy lenne, ha a királyi hatalom egészséges szabályozása nem érvényesülne, a másik végletbe esne az ország. A legközönsége­sebb emberi ösztön az érvényesülési vágy. Ha nincsen szabályozás, ez úgy érvényesül, hogy aki künn van, be akar furakodni, mihelyt bejut felül akar kerekedni, mihelyt felül van, ki akarja hajigálni a többit. így van ez emberekkel, igy van az osztályokkal, csoportokkal. Magasfoku kultúra kell ahhoz, hogy ezek az ösztönök, kellő sza­bályozással úgy érvényesüljenek, hogy aki künn van, tisztességes szándékkal csatlakozzék, aki benn van, jó szomszéd legyen; aki pedig erősebb lesz, segítsen helyet adni a kívülálló gyengébbnek, aki szintén be akar jutni. * * * Az uj kiegyezésnek abból a belátásból kell fakadnia, hogy sem egyik, sem másik osztálynak nincsen joga, osztályérdekei nevében fő­hatalmat erőszakolni a nemzetre. Csak a nemzeti fenmaradás ideáljai és csak a közjó szempontja adhatnak jogot erre. Aki sajátos önös ér­dekekről nem tud lemondan, amikor az összesség bizalmát személyesíti meg, kizárja magát ebből a közösségből. A nemzet nem egy osztály? hanem az összes osztályok akaratát képviseli. Az összes osztályok együttvéve alkotják a népet, melynek nemzetfentartó akaratát a ki­rály személyesítette meg Magyarországon. A korona tehát a legmagasabb népi fogalom a nemzetben, ennek legmagasabb emberi ideáljait képviseli. A föld mint a nemzet területe s a nép mint Isten képviselője a földön, együttesen töltik be a kozmikus rendeltetést. Rajtuk keresztül olvadnak át a kicsinyes emberi érdekek a világfentartás örökéletü, magasztos elveivé. MEGEGYEZÉS AZ ALKOTMÁNY ALPJÁN Igaz, hogy a felfordulások és forradalmak is reformok behozata­lát idézik elő. De az ilyen hevenyészett reformok csak ideigleneseké But see! An ally comes to help the land: Unconquerable are his strength, his might. Without his aid the nations cannot stand: Without his help it is in vain to fight! And countless is his army, like the stars: And never does it fail to earn great fame; His aid alone decides the fate of wars. And "Victory” is his unfurled banner's name! (Apotheosis—by Mór Jókai) SS3S33SSSSSSS3SSSSSSS3SS3SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS3SSSS^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS3S%SSSSSSSS%S8S88S8SKS8r

Next

/
Oldalképek
Tartalom