Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-09-15 / 9. szám
1944 szeptember 15 “KRÓNIKA” 5-IK OLDAL! ELSŐ FEJEZET MIRE TANÍT A MÚLT? MI A SZÁNDÉKOM? Nyílt lélekkel vallom be, hogy a szándékom megegyezést keresni király és nemzet, a szövetségesek és a magyar nép között. Szeretném, ha fejtegetéseim meggyőznék magyar és amerikai magyar testvéreimet, hogy Magyarországot semmi veszély nem fenyegeti, ha bátran és fentartás nélkül rátér a szociális reformok útjára és mint 1848-ban a polgári szabadságok felé, úgy most a dolgozó emberek — földművesek, testi és szellemi munkások — gazdasági demokráciája felé engedi fejlődni az országot. Ugyanekkor szeretném meggyőzni a magyar földmivest, ipari munkást, intellektuelt és mindazokat, akik a szociális haladást kívánják és remélik, hogy csak a magyar alkotmány, csak a hagyományos magyar királysági forma és csak a magyar történelmi osztályokkal való megbékélés és összefogás teremtheti meg a lehetőségét annak, hogy egy nagyszerű, virágzó, haladó, békés uj Magyarország lépjen be a szabad nemzetek társaságába. Amerika köztársasági államformájának itteni rajongó csodálatával mondom: az ezeréves magyar királyság épilyen csodálatra méltó odaát. Legyen vége minden harcnak osztályok és rétegek, vallások és nemzetiségek, friss magyarok vagy tősgyökeresek között a hegemóniáért. Ne legyen többé kizárólagos hegemónia. Ám vetélkedjenek egymással az osztályok, a nemzetiségek, a vidékek, de építő értelemben, egymás jószomszédi megértésével és tiszteletével. A magyar földnek mindenki erejére, munkájára, tehetségére egyformán szüksége van. Ki kell mondanunk: senkit sem akarunk orozva megtámadni, senkit sem akarunk leigázni, senkitől sem akarjuk semmijét törvénytelenül elkobozni. Ki kell kiáltanunk: a törvényes hatalom ellen lázadni nem fogunk, de együtt dolgozunk és összefogunk, hogy minden szomszédnépünkkel békességben és megértésben, újra felvirágoztassuk népünket. Erőszak ne bolygassa meg többet a törvényes rendet, mert ilyen rend nélkül egyetlen pártnak vagy csoportnak sem lehet szabadsága a közjóért munkálkodni. Ilyen törvényes rendet Magyarországnak csak alkotmánya képes nyújtani és ennek legfőbb őre — a király, A NAGY BALLÉPÉS Csak Amerika tágította ki annyira a szemhatáromat, hogy mindezeket átláthassam és megirhassam. Nem szégyellem bevallani, hogy Európában én is szűk látókörű és a tömeghangulat által befolyásolt ember voltam. Nem volt bátorságom szembeszállni a közhangulattal. Ott voltam Budapesten azokban a napokban, amikor a háború elvesztésétől felingerelt budapesti nép a köztársaságot követelte. Még azok is meghökkentek ettől, akik a forradalmat idáig vitték. Mert senki sem akart akkor többet, csak véget vetni a háborúnak és elindítani azoknak a szociális reformoknak sorát, amik Magyarországot is a nyugati szellemmel rokonszenvező demokráciává teszik. Az ezeréves magyar királyság megdöntése senkinek sem állt) szándékában. Olyan lépés volt ez, amit csak az ucca szeszélye erőszakolt és a magyar vidékek józan része semmiképeen sem látott szívesen. Akkori politikusaink csak az uccának engedelmeskedve hódoltak be a hevenyészve kitört és váratlanul jelentkező köztársasági jelszónak. Gróf Károlyi Mihály, aki mint baloldali politikus nyerte meg IV* Károly király bizalmát, érthető habozással kért engedélyt, hogy viszszavonhassa a királynak adott esküjét. Ha az akkori korszakot joggal nevezhetjük a vereségek és ballépések sorozatos rémregényének, ezt a lépést kétségkívül a legvégzetesebb ballépés fejezetének kell tekintenünk mind között. Mert Magyarországnak akkor olyan koronás királya volt, aki minden tekintetben igazat adott a háború négy éve alatt szenvedett és vérzett népnek és életcéljául tűzte ki, hogy minden népjogot, minden szociális védelmet, minden haladó szellemű reformot megadjon. '.Magyarország nem fordult a király ellen és nem okozta, nem okolhatta a tragédiáért. Magyarország a tragikus hibát akkor követte el, amikor menni hagyta koronás királyát és nem hívta vissza, hogy jóban-rosszban együtt szenvedje át vele a nagy sorstragédiát. IV. Károly nemcsak mint igazi népkirály segített volna teljesebb demokráciát, újabb közszabadságokat, üdvös reformokat adni, de együtt tartotta volna és esküje értelmében megvédte volna az ország egységét és épségét . . ; Mária Teréziáért egykor a magyar urak ajánlották fel életüket és vérüket. Magyarország épségéért, ha IV. Károly helyén marad, az a koronás király szállott volna síkra, aki az ántántnak ismételten különbékét ajánlott, akit a nemzetiségek királyhü része uralkodójának tekintett ... A magyar urakat nem szerették a nemzetiségek, ez kétségtelen. A magyar kormányzat iránt szintén bizalmatlanok voltak 5 i s De a koronás király az ő királyuk is volt és hűséggel viseltettek volna iránta. 5 Magyarország tehát királyával az élén, a királyi szó által garantált reformokkal sokkal inkább visszaszerezhette volna a nemzetiségek bizalmát vagy elkerülte, vagy jóvátette, vagy esetleg, az uj federativ megegyezés formájában, még előnyére is fordította volna nemzetiségi testvéreinek önállósági és önkormányzati vágyát. Anélkül, hogy Szent István ezeréves birodalma szétszakadt volna. Szánom-bánom a vétkemet, de bár homályosan már akkor is éreztem mindezt és igyekeztem menteni, amit lehetett, nem tudtam ezt tisztán és öntudatosan átlátni. Mentségem csak az lehet, hogy akkoriban a közvéleményt teljesen megmérgezte a németekkel való átkos szövetkezés miatti felzúdulás és Magyarország trónját is elsöpörte az ár. Noha IV. Károly király megint-csak megtett mindent, hogy a német moloch erőszakos fojtogatásaiból kiszabadítsa a monarchiát. Akkor még senki sem látott tisztán. AMERIKAI ÉS A GLOBÁLIS TANULSÁGOK Amikor az Egyesült Államokba megérkeztem és mint szabad ember vehettem újra lélekzetet, gondolkodnom kellett és minden gondolatomat a lelkiismeretemen is keresztül szűrni. Legjobban megkapott az a felfedezés, hogy egy földgömbön élünk, amelyik meghatározott nagysággal bir és ma még csak igen ritkásan van benépesítve. Ez a földgömb teszi lehetővé fizikai életünket, ez adja testünket és funkcióinkat, ez táplál bennünket, ez adja terveinket, céljainkat és gondolkodásunk nem más, mint alkalmazkodás a föld terveihez, szándékaihoz. Isten felé vezető vágyódásainkban is a föld hajt bennünket, mert Isten értelmét a föld gondolatkörén belül kapjuk. Mindent öszszevéve: a Földnek értelme és lelke, eszköze és mestere vagyunk, tehát eszerint keli élnünk. Szaporítanunk kell az embert, mert még mindig nincsen belőle elég és minél jobban, a mostaninál sokkal jobban kell kihasználnunk ehez a földet, mert a földnek ez az emberiesitése életcélja az embernek is, a glóbusnak is. A földgömb minden nemzetiséget szeret, mert mindegyikben kifejlődött valami értékes sajátosság. De minden személy is értékes sajátosságot jelent és igy a földgömb minél több embert és minél jobb emberi megmunkálást kíván. Az emberben bennerejlő természetes jog és a természet kiaknázásában rejlő területi jog együttesen alkotják a földgömb szuverénitását, aminek csak része a nemzeti szuverénitás. Amikor tárgyat, vagyont, hatalmat, érvényesülést, elvet vagy gondolatot többnek tartunk mint magát a földet és az embert, tulajdonképen megcsaljuk önmagunkat, planétánkat é.s az Istent. El kell ámulni tehát, hogy az emberi faj mégsem. L-a-,--) másul venni, nogy földlakók vagyunk, a földért élünk. Istennek tetsző és neki kedvező alapigazság ez, de olyan egyszerű, hogy nem is lehet csak ilyen kevésre tanítani az embert. Hiszen az emberiség értelme, esze, érzelmi világa, tudománya és intelligenciája millió és millió gondolatot kíván és agyunkat nem lehet, nem szabad skatulyába zárni ilyen elemi egyszerűségű tantételekkel. De azért létezésünk és fenmaradásunk mögött örökösen meghúzódik az a nagy igazság, hogy a földgömb és az emberiség fenmaradása közös érdek. Össze kell fognunk, a földgömb egész területét, az emberi faj eloszlását rajta, bizonyos világosan kivehető isteni elgondolások szerint úgy kell szerveznüünk, hogy okosan és szépen gazdálkodjunk mindennel, mindenütt és minden emberek, az egész emberiség javára. Párhuzamosan ezzel: a termő anyaföld, az egész földkerekség javára is. De viszont mégsem úgy, hogy az emberi faj uniformizálódjon és egyformává legyen, egyet gondoljon, vagy épen gondolkodás nélkül vegetáló, táplálkozó husmasszává váljon. A vallások erkölcsi parancsként szimbolikus formában hirdeti!^ ezeket az isteni előírásokat. Megint csak azért, mert az embernek nem Régi dal, régi dal Régi dal, régi dal, régi dicsőségről! Fényes napnak ragyogása rozs afelhős égből. Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül, S a dicsőség hová tűnt el a szép magyar földről? Fényben úszott az urinép, bőségben a szolga, Az utolsó parasztnak is öröm volt a dolga, Igazságot a szegénynek, diadalt a hősnek, A gyöngének oltalmazást, harcot az erősnek. Örömmel jött a jóbarát örömek házába, Reszketve jött az ellenség, siralom harcába: Fejedelmek kezeiket nyujták szövetségre, Ki meg dugta mincT a kettőt, háta mögé, félve. Tudós urak tudományát arannyal fizették, Magyar nemzet virulását világnak hirdették. Merre nap jár, merre hir jár, három tengerpartnál, Boldogabb nép, délcegebb nép nem volt a magyarnál. Világverő Mátyás sírján még a virág zöldül; A dicsőség hová tűnt el a szép magyar földről? Leáldozó nap sütése, alkonyodó égről: Régi dal, régi dal, régi dicsőségről s > s Jókai Mór.
