Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-08-15 / 8. szám

1944 augusztus 15

“KRÓNIK A”

11-IK OLDAL

Népek, rendszerek martiriuma

Huszonöt éve lesz ebben a hónapban. 1919 julius végén már megméretett és könnyűnek találtatott az a rendszer, amely Károlyi Mihály és hívei egyrészének a passzivitásából, más, nem is jelentéktelen részének az aktivitásával, a szenvedő, kirabolt, kifosztott, mellette még le is gyalázott magyar nemzetre rászakadt ugyanazon év március 21-én. Kun Béla és társainak uralma a végét járta. Nem becsülték meg annyira sem azt a népet, amelynek a nyakára ültek, mint orosz elvtársaik, akik, legalább saját hazájuk épségéért, már akkor is harcoltak. Ők, miután elődjük ,Vyx alezredes töltetlen fegyverétől beijedve, átadta neki a hatalmat, azt még akkor sem az ellenség ellen használták fel, amikor látták, hogy a naiv magyar nép lelkesedése és áldozatkészsége mily könnyű diadalokhoz juttatja őket az igazi hiénák, az igazi sakálok ellen. Ehelyett saját népük ellen folytattak irtó harcokat vésztörvényszékek utján, amelyek a magyar vidék szellemi vezetőit gyilkolták le, néhol a formákhoz ragaszkodva, néha még ahhoz sem. A fővárosban kissé már alábbhagyott a gyilkolási mánia, mert ott tudták, hogy közelednek a végnapjaik, ott tudták, hogy közeledik a román hadsereg, közeledik a megtorlás, ellenben a helyszínen volt egy, olasz ezredes, aki nyilvántartott/mindent és a legkirívóbb dolgokat fenyegetéseivel meg tudta akadályozni.

Közeledett a vég. A magyar vidék már nem adott ennivalót a kommunista fővárosnak, az osztrák és orosz elvtársak, akik belehajszolták magyarországi barátaikat, hogy az uralmat erőszakkal átvegyék, többség nélkül, politikai iskolázottság nélkül és ezzel

»0«0#0*0*0«0*0*0«0«Q*0«0»0«0»0*0«0«0*0»0*0«0«C*0*0»0

MADONNA Kiss József

Hord mindenikünk szivében egy képet,

Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb.

Egy földi asszonyt, ki, bár nincsen szárnya,

De makulátlan, foltja nincs, se árnya.

Ki tűrve tűr és nincsen egy jaja, Kinek a neved végső sóhaja — Az akit én szivemben őrizek Tanúja magam, hogy élt, létezett:

Orvul a lelkét lopta belém S e lélek szenved és szenvedek én. Elkárhozva földön el — az égben Egy bolyongó átok a mindenségben.

Áldom a szivét, mely világra hozott,

Engem az élő kárhozatot.

Zsidó asszony volt az édesanyám, Máriának hívták e földi tanyán.

Én a fia vagyok, szegény utvesztett

És roskadozva hordom a keresztet.

S8888SS888SSSS8S888S8S8SSSSS8888888SSSSSSS8SSSSSSSKS

tönkretegyék, kompromittálják a pártot, most sehol sem voltak, amint a többi országok szociálistái is, akik a harmadára csonkított, vérfüdőtől, polgárháborútól alig lábbadozó ország ellen sztrájkot tudtak csinálni egy évvel később Amsterdamban, ezúttal lapítottak. Ezúttal egyetlen egy ország szocialista pártja nem emelte fel még a szavát sem, amikor a fegyverszüneti szerződés ellenére, az ő elvtársaik kezébe jutott ország ellen területre, zsákmányra éhes imperialista csapatok rohantak rá minden oldalon. Halgattak és egy lerongyolt, igen gyenge hadsereg vonult a magyar főváros ellen, nagy étvággyal, üres zsákokkal, amelyekbe majd a könnyű zsákmányt berakják. A román hadsereg vonult igy előre. A termékeny Tiszántúl már kezükben volt, a markukban pedig minden, amit felmarkolhattak cséplőgép, tenyészállat, vetőmag, bútorok egyéb értékek, szerszámok, gyári gépek, amelyeket végelláthatatlan teher vonatok egész sora vitt beljebb Erdélybe és hogy a tragikum teljes legyen, a vonatok mozdonyvezetői, kisérőszemélyzete mind magyar volt. Előre nyomultak a román seregek és nem volt aki feltartóztassa őket, mert a vörös hadsereg volt kitűnő vezetői, Stromfeld Aurél és Julier Ferenc már skartban voltak. A hadügyi biztosok, vagy nem értettek semmit, (mint a jószándéku, szociáldemokrata Böhm Vilmos) vagy pedig a zsákmányolásra, a bosszuállására, avagy a menekülésre gondoltak. A Tisza szolnoki vasúti hidját egy 70 tagú komikus csapat után, amelyben a román hadsereg öszszevissza talán 10 embert veszített, szétrombolták, de ez még a román hadsereg számára sem volt akadály és körülbelül azon az utón, amelyen valaha Görgey csapatai haladtak előre diadalmenetben a sokkal erősebb ellenséges hadsereget maguk előtt űzve: Gödöllő, Isaszegen át haladt az annyiszor megvert román hadsereg Marderescu és Mosiou tábornokkok vezetésével a magyar főváros felé.

A kommun önmagába fulladt. Vezetői elmenekültek, némelyik öngyilkos lett, a kisebb fajsúlyú bűnösök román, illetve cseh védelmet kértek és kaptak, mert mindkét ország vezetői sejtették, hogy ezek az emberek mindenre képesek lesznek volt hazájuk ellen. A román sereg pedig bevonult Pestre és rablásaival minden a világ történelemben civilizált nemzetek között addig ismert dolgot felülmúlt rablásaival és csak Bandholtz amerikai és Clark angol tábornok erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy a magyar múzeumok tudományos intézetek összes kincseit el nem rabolták. így is az antant, enyhe hivatalos becslése szerint több mint két milliárd aranykorona értéket vittek magukkal a Tiszántúlról, Budapestről, a Duna-Tisza közéről és a Dunántúl egy részéből, amelyet soha nem fizettek vissza. (A németek a dúsgazdag

Franciaországtól 1871-ben 4 és fél milliárd aranykorona hadisarcot vettek el), hanem azzal az összeggel kevesebbet kell majd fizetni a csonka Magyarországnak hadikárpótlást. (Ennél csúnyább szatírát még aligha írtak a világtörténelem sokféle csúnyasággal telt könyvébe).

Amíg Budapest népe a bocskoros hódítókat rémülettel vegyes utálattal szemlélte,, amíg csattogott a hódítók által bőven kimért huszonöt bot, a szocialisták menteni próbálták, ami menthető és Peidl kormányt akartak alakítani. Csoda-e, hogy most már nem kértek belőlük és a másik szélsőség felé nyúltak. Viszont az sem csoda, hogy a védtelen ország fölött most már másodszor oly könnyű győzelmet aratott antant, jobban mondva annak parazitái, nem a legitim uralmat akarták viszont láini és ezért ultimátummal gáncsolták el azt, hogy ideiglenesen egy kulturált népszerű főherceg vegye át az ország vezetését és annak a rendszernek juttatták a hatalmat, egész napjainkig, amelynek révén vádolják a magyar népet, fasizmussal és minden egyébbel. Huszonöt évvel ezelőtt julius végén és augusztus ötödikén igy vetették el konciláns elbánás helyett, emberbaráti támogatás helyett a jövő összes konfliktusainak a magvait, tűzfészekké tették Európa közepét, belehajtottak állandó lázongásba húsz millió véteknélküli embert és két évvel reá ultimátummal is kikényszeritették annak a rendszernek az állandósítását azok, akik azt hirdették, hogy inkább az Anschluss, mint a Habsburgok. Ha valakinek panasza lehet az ellen, ami azóta történt, úgy azok legyenek a legcsöndesebbek, akik közvetlen okai sőt előidézői voltak annak, ami 1919 nyarán történt. Abból a vetésből, a törvényes uralom erőszakos megtöréséből nem kelhetett más, mint mérges, pusztító gáz. A mohó, telhetetlen, lelkiismeretlen rablók, akik a sikerült fosztogatás után gyutogatókat rendeltek a kifosztott hajlékra, ne csodálkozzanak, ha a tűz az ő házukat és az abban felhalmozott, összeharácsolt javasakat is elpusztította. Jó lenne ezeket a tanulságokat a nemsokára bizonyára elkövetkező béke idejére is megőrizni és felhasználni.

A REKLÁM BÍRSÁG

Van Budapesten egy vállalat, amely egy bizonyos országos gyógyszer árusításával foglalkozik.

Ez a vállalat gépkocsit is tart, amely a gyógyszereket szokta szállítani.

Egy napon ez a kocsi vadul száguldott az Andrássy utón. A rendőr felirta a rendszámot és másnap már meg is büntették a vállalatot

A cégtulajdonos ragyogó arccal fizette ki a 20 pengőt és amint hazaért, ráparancsolt a könyvelőjére:

—■ —Kérem, legyen szives hirdetést közzétenni lapokban, hogy a rendőrség 20 pengőre büntetett engem — gyors hajtásért..,

Három évszám- 1776 - 1781 - 1787 -Julius hónap negyedikén az Egyesült Államok ismét hagyományos kegyelettel ülte meg a Függetlenségi Nyilatkozat kibocsátásának évfordulóját. De amikor az emberi alapjogokat kihirdető nagyszerű okmányt 1776- ban aláírták, Amerika gyarmatai még gyengék voltak s olyan háború előtt állottak, aminek kimenetelét nem láthatták előre.

Teljes öt esztendő kellett ahhoz, hogy Egyesült Államok ténylegesen meg is szülessen és további esztendők voltak szükségesek, hogy írott alkotmányt is kapjon és ezzel mostani szilárd formájában jegecesedhessen ki.

Tizenegy év küzdelmei kellettek hozzá tehát, amig a kinyilatkoztatott elvekből alkotmányos valóság vált. Ez a 11 esztendő sok válság, nagy küzdelmek időszaka volt és nem egy Ízben vált kétségessé az uj államszövetség sorsa, nemcsak a harctér eseményei, hanem belső válságok következtében is.

Helyes lesz tehát reágondolni ezekre a közbeeső évekre és leszögezni azt, hogy az a harminc esztendő, amelyik1; 1914 óta eltelt és a két világháború kríziseibe sodorta az országokat, szintén csak valami olyan szilárd alakulatnak előfutára, mint amilyen a gyarmatok harcából született a mai Egyesült Államok formájában.

Nem lehet vitás az, hogy a világnak rendre, békére és állandóságra van szüksége és ezt csak valami szilárd alkotmányos élet adhatja meg. Most még nem láthatjuk előre, milyen formáit fog ölteni az alkotmányos rend iránt való sóvárgás.

De azt igenis látjuk már, hegy mindenütt a hagyományos alkotmányok kútfőihez térnek vissza az elkalandozó elmék és a kilengésekkel elszaladó nemzetek. Anglia gyökeres változások bevezetése mellett is megmaradt a Magna Chartával kezdődött ősi alkotmánya mellett, Amerika csak módosította és bővitette alkotmányát, de sohasem tért le ennek alapelveiről.

Azok a nemzetek, melyek ideigóráig félredobták alkotmányukat, sohasem jártak jól a változással, de mindig visszatértek hozzá és azután még nagyobb becsben tartották mint azelőtt.

így reméljük Magyarország alkotmányának és alkotmányos életének feltámadását is, igy hiszünk abban is, hogy amit ezer év államalkotó bölcsessége alkotott, nem enyészik el az idők vad viharaiban, hanem újra visszatér, hogy megint csak elhozza a szabadság, a béke és a törvényesség áldásos korszakait.

Azok az időszakok, amiket alkotmányuk nélkül éltek a nemzetek, mindig csak közbeeső stációk voltak, hogy a népek tanuljanak és becsüljék meg micsoda kincsük rejlik az évszázados elviek és hagyományok kipróbált bölcsességeiben.

BUY WAR BONDS!

/