Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)

1944-08-15 / 8. szám

1944 augusztus 15 “KRÓNIK A” 11-IK OLDAL Népek, rendszerek martiriuma Huszonöt éve lesz ebben a hó­napban. 1919 julius végén már megméretett és könnyűnek talál­tatott az a rendszer, amely Káro­lyi Mihály és hívei egyrészének a passzivitásából, más, nem is je­lentéktelen részének az aktivitá­sával, a szenvedő, kirabolt, ki­fosztott, mellette még le is gyalá­­zott magyar nemzetre rászakadt ugyanazon év március 21-én. Kun Béla és társainak uralma a végét járta. Nem becsülték meg annyira sem azt a népet, amely­nek a nyakára ültek, mint orosz elvtársaik, akik, legalább saját hazájuk épségéért, már akkor is harcoltak. Ők, miután elődjük ,Vyx alezredes töltetlen fegyveré­től beijedve, átadta neki a hatal­mat, azt még akkor sem az ellen­ség ellen használták fel, amikor látták, hogy a naiv magyar nép lelkesedése és áldozatkészsége mily könnyű diadalokhoz juttatja őket az igazi hiénák, az igazi sa­kálok ellen. Ehelyett saját népük ellen folytattak irtó harcokat vésztörvényszékek utján, amelyek a magyar vidék szellemi vezetőit gyilkolták le, néhol a formákhoz ragaszkodva, néha még ahhoz sem. A fővárosban kissé már alábbhagyott a gyilkolási mánia, mert ott tudták, hogy közelednek a végnapjaik, ott tudták, hogy közeledik a román hadsereg, kö­zeledik a megtorlás, ellenben a helyszínen volt egy, olasz ezredes, aki nyilvántartott/mindent és a legkirívóbb dolgokat fenyegeté­seivel meg tudta akadályozni. Közeledett a vég. A magyar vidék már nem adott ennivalót a kommunista fővárosnak, az oszt­rák és orosz elvtársak, akik bele­hajszolták magyarországi barátai­kat, hogy az uralmat erőszakkal átvegyék, többség nélkül, politi­kai iskolázottság nélkül és ezzel »0«0#0*0*0«0*0*0«0«Q*0«0»0«0»0*0«0«0*0»0*0«0«C*0*0»0 MADONNA Kiss József Hord mindenikünk szivében egy képet, Egy nőről, ki minden nőnél fehérebb. Egy földi asszonyt, ki, bár nincsen szárnya, De makulátlan, foltja nincs, se árnya. Ki tűrve tűr és nincsen egy jaja, Kinek a neved végső sóhaja — Az akit én szivemben őrizek Tanúja magam, hogy élt, létezett: Orvul a lelkét lopta belém S e lélek szenved és szenvedek én. Elkárhozva földön el — az égben Egy bolyongó átok a minden­­ségben. Áldom a szivét, mely világra hozott, Engem az élő kárhozatot. Zsidó asszony volt az édesanyám, Máriának hívták e földi tanyán. Én a fia vagyok, szegény ut­­vesztett És roskadozva hordom a keresz­tet. S8888SS888SSSS8S888S8S8SSSSS8888888SSSSSSS8SSSSSSSKS tönkretegyék, kompromittálják a pártot, most sehol sem voltak, amint a többi országok szociális­­tái is, akik a harmadára csonkí­tott, vérfüdőtől, polgárháborútól alig lábbadozó ország ellen sztráj­kot tudtak csinálni egy évvel ké­sőbb Amsterdamban, ezúttal la­pítottak. Ezúttal egyetlen egy ország szocialista pártja nem emelte fel még a szavát sem, ami­kor a fegyverszüneti szerződés ellenére, az ő elvtársaik kezébe jutott ország ellen területre, zsák­mányra éhes imperialista csapa­tok rohantak rá minden oldalon. Halgattak és egy lerongyolt, igen gyenge hadsereg vonult a magyar főváros ellen, nagy étvággyal, üres zsákokkal, amelyekbe majd a könnyű zsákmányt berakják. A román hadsereg vonult igy előre. A termékeny Tiszántúl már kezükben volt, a markukban pedig minden, amit felmarkolhat­tak cséplőgép, tenyészállat, vető­mag, bútorok egyéb értékek, szer­számok, gyári gépek, amelyeket végelláthatatlan teher vonatok egész sora vitt beljebb Erdélybe és hogy a tragikum teljes legyen, a vonatok mozdonyvezetői, kisé­­rőszemélyzete mind magyar volt. Előre nyomultak a román sere­gek és nem volt aki feltartóz­tassa őket, mert a vörös hadsereg volt kitűnő vezetői, Stromfeld Aurél és Julier Ferenc már skart­­ban voltak. A hadügyi biztosok, vagy nem értettek semmit, (mint a jószándéku, szociáldemokrata Böhm Vilmos) vagy pedig a zsákmányolásra, a bosszuállására, avagy a menekülésre gondoltak. A Tisza szolnoki vasúti hidját egy 70 tagú komikus csapat után, amelyben a román hadsereg ösz­­szevissza talán 10 embert veszí­tett, szétrombolták, de ez még a román hadsereg számára sem volt akadály és körülbelül azon az utón, amelyen valaha Görgey csapatai haladtak előre diadal­menetben a sokkal erősebb ellen­séges hadsereget maguk előtt űz­ve: Gödöllő, Isaszegen át haladt az annyiszor megvert román had­sereg Marderescu és Mosiou tá­bornokkok vezetésével a magyar főváros felé. A kommun önmagába fulladt. Vezetői elmenekültek, némelyik öngyilkos lett, a kisebb fajsúlyú bűnösök román, illetve cseh vé­delmet kértek és kaptak, mert mindkét ország vezetői sejtették, hogy ezek az emberek mindenre képesek lesznek volt hazájuk el­len. A román sereg pedig bevo­nult Pestre és rablásaival minden a világ történelemben civilizált nemzetek között addig ismert dolgot felülmúlt rablásaival és csak Bandholtz amerikai és Clark angol tábornok erélyes fellépé­sének volt köszönhető, hogy a magyar múzeumok tudományos intézetek összes kincseit el nem rabolták. így is az antant, enyhe hivatalos becslése szerint több mint két milliárd aranykorona értéket vittek magukkal a Tiszán­túlról, Budapestről, a Duna-Tisza közéről és a Dunántúl egy részé­ből, amelyet soha nem fizettek vissza. (A németek a dúsgazdag Franciaországtól 1871-ben 4 és fél milliárd aranykorona hadisar­cot vettek el), hanem azzal az összeggel kevesebbet kell majd fizetni a csonka Magyarország­nak hadikárpótlást. (Ennél csú­nyább szatírát még aligha írtak a világtörténelem sokféle csúnya­sággal telt könyvébe). Amíg Budapest népe a bocsko­­ros hódítókat rémülettel vegyes utálattal szemlélte,, amíg csatto­gott a hódítók által bőven kimért huszonöt bot, a szocialisták men­teni próbálták, ami menthető és Peidl kormányt akartak alakíta­ni. Csoda-e, hogy most már nem kértek belőlük és a másik szélső­ség felé nyúltak. Viszont az sem csoda, hogy a védtelen ország fölött most már másodszor oly könnyű győzelmet aratott antant, jobban mondva annak parazitái, nem a legitim uralmat akarták viszont láini és ezért ultimátum­mal gáncsolták el azt, hogy ideig­lenesen egy kulturált népszerű főherceg vegye át az ország ve­zetését és annak a rendszernek juttatták a hatalmat, egész nap­jainkig, amelynek révén vádolják a magyar népet, fasizmussal és minden egyébbel. Huszonöt évvel ezelőtt julius végén és augusztus ötödikén igy vetették el konciláns elbánás helyett, emberbaráti tá­mogatás helyett a jövő összes konfliktusainak a magvait, tűz­fészekké tették Európa közepét, belehajtottak állandó lázongásba húsz millió véteknélküli embert és két évvel reá ultimátummal is ki­­kényszeritették annak a rendszer­nek az állandósítását azok, akik azt hirdették, hogy inkább az An­schluss, mint a Habsburgok. Ha valakinek panasza lehet az ellen, ami azóta történt, úgy azok legye­nek a legcsöndesebbek, akik köz­vetlen okai sőt előidézői voltak annak, ami 1919 nyarán történt. Abból a vetésből, a törvényes uralom erőszakos megtöréséből nem kelhetett más, mint mérges, pusztító gáz. A mohó, telhetetlen, lelkiismeretlen rablók, akik a si­került fosztogatás után gyutoga­­tókat rendeltek a kifosztott haj­lékra, ne csodálkozzanak, ha a tűz az ő házukat és az abban felhal­mozott, összeharácsolt javasakat is elpusztította. Jó lenne ezeket a tanulságokat a nemsokára bizo­nyára elkövetkező béke idejére is megőrizni és felhasználni. A REKLÁM BÍRSÁG Van Budapesten egy vállalat, amely egy bizonyos országos gyógyszer árusításával foglalko­zik. Ez a vállalat gépkocsit is tart, amely a gyógyszereket szokta szállítani. Egy napon ez a kocsi vadul száguldott az Andrássy utón. A rendőr felirta a rendszámot és másnap már meg is büntették a vállalatot A cégtulajdonos ragyogó arc­cal fizette ki a 20 pengőt és amint hazaért, ráparancsolt a könyvelő­jére: —■ —Kérem, legyen szives hir­detést közzétenni lapokban, hogy a rendőrség 20 pengőre büntetett engem — gyors hajtásért.., Három évszám- 1776 - 1781 - 1787 -Julius hónap negyedikén az Egyesült Államok ismét hagyo­mányos kegyelettel ülte meg a Függetlenségi Nyilatkozat kibo­csátásának évfordulóját. De ami­kor az emberi alapjogokat kihir­dető nagyszerű okmányt 1776- ban aláírták, Amerika gyarmatai még gyengék voltak s olyan há­ború előtt állottak, aminek ki­menetelét nem láthatták előre. Teljes öt esztendő kellett ah­hoz, hogy Egyesült Államok tény­legesen meg is szülessen és to­vábbi esztendők voltak szüksége­sek, hogy írott alkotmányt is kapjon és ezzel mostani szilárd formájában jegecesedhessen ki. Tizenegy év küzdelmei kellet­tek hozzá tehát, amig a kinyilat­koztatott elvekből alkotmányos valóság vált. Ez a 11 esztendő sok válság, nagy küzdelmek idő­szaka volt és nem egy Ízben vált kétségessé az uj államszövetség sorsa, nemcsak a harctér esemé­nyei, hanem belső válságok kö­vetkeztében is. Helyes lesz tehát reágondolni ezekre a közbeeső évekre és le­szögezni azt, hogy az a harminc esztendő, amelyik1; 1914 óta eltelt és a két világháború kríziseibe sodorta az országokat, szintén csak valami olyan szilárd alaku­latnak előfutára, mint amilyen a gyarmatok harcából született a mai Egyesült Államok formájá­ban. Nem lehet vitás az, hogy a világnak rendre, békére és állan­dóságra van szüksége és ezt csak valami szilárd alkotmányos élet adhatja meg. Most még nem lát­hatjuk előre, milyen formáit fog ölteni az alkotmányos rend iránt való sóvárgás. De azt igenis látjuk már, hegy mindenütt a hagyományos alkot­mányok kútfőihez térnek vissza az elkalandozó elmék és a kilen­gésekkel elszaladó nemzetek. Anglia gyökeres változások be­vezetése mellett is megmaradt a Magna Chartával kezdődött ősi alkotmánya mellett, Amerika csak módosította és bővitette al­kotmányát, de sohasem tért le ennek alapelveiről. Azok a nemzetek, melyek ideig­­óráig félredobták alkotmányu­kat, sohasem jártak jól a válto­zással, de mindig visszatértek hozzá és azután még nagyobb becsben tartották mint azelőtt. így reméljük Magyarország alkotmányának és alkotmányos életének feltámadását is, igy hi­szünk abban is, hogy amit ezer év államalkotó bölcsessége alko­tott, nem enyészik el az idők vad viharaiban, hanem újra vissza­tér, hogy megint csak elhozza a szabadság, a béke és a törvé­nyesség áldásos korszakait. Azok az időszakok, amiket al­kotmányuk nélkül éltek a nemze­tek, mindig csak közbeeső stációk voltak, hogy a népek tanuljanak és becsüljék meg micsoda kin­csük rejlik az évszázados elviek és hagyományok kipróbált böl­csességeiben. BUY WAR BONDS! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom