Krónika, 1944 (1. évfolyam, 2-12. szám)
1944-08-15 / 8. szám
10-IK OLDAL “KRÓNIR A" 1944 augusztus 15 vonagló, vérző testrésszé vált. Mindegyik rész, külön-külön mérlegre téve sorsát, többet szenvedett az elválással és utána, mint amennyi sérelmet felpanaszolt az összetartozás alatt. Itt van példának a horvátok esete is. A közigazgatás hibái Még csak az alkotmányban, vagy az államiság közjogi pilléreiben sem találhatunk olyan szervi hibákat, amik Magyarország egyenletes népjólétét akadályozhatták. Csakis és kizárólag a közigazgatás hibái, a szervezési tudatlanság, a demokratikus nevelés hiánya és a primitiv korszakokból visszamaradt hatalmaskodási babonák okozták, hogy a magyar nép és testvér-nemzetiségei nem örültek egymás virágzásának, hanem időnként akadályozták ebben egymást. A basáskodó szolgabiráktól egyformán szenvedett a magyar, a szlovák, a román, a szerb és a vend nép a régi Magyarországon. De ez a basáskodás világszerte egyformán hibája az úri és rendi eredetű társadalmaknak, a tisztek és altisztek kasztjai mindenhol kiformálódnak, s akár fogyatékosság ez, akár bűn, nem Magyarország törvényeiben, alkotmányos jogrendszerében volt a hiba, mert a törvények előtt egyenlőek voltak az összes nemzetiségek, az összes osztályok, felekezetek és egyének. A törvények megállták helyüket Magyarország, sőt az egész régi monarchia területének, törvényeinek, hagyományainak változatlan visszaállítása esetén is meg tudna felelni minden demokratikus követelménynek és semmi egyebet nem kellene tenni ehez, mint gondoskodni a törvények és közszokások, hagyományok által megszentelt gyakorlatok pontos végrehajtása felől. De ha a monarchia ilyen visszaállítása vagy legalább is Magyarország területi helyreállítása nem is jöhetne létre nagy "demokratikus és szociális változások nélkül, a tökéletesebb politikai, gazdasági és területi demokráciát olyan csodálatosan természetes harmóniába lehet hozni a magyar és monarches államszerkezettel, hogy semmikép sincs szükség radikális rombolásokra, minden reformot bele tudnánk helyezni az adott alkotmányos keretek természetes kiszélesítésébe. Ne essünk az általánosítás hibájába Amikor területi demokráciáról beszélünk ne essünk újra abba a hibába, hogy minden egyes vidéket a nagy egész általánosító rabságába helyezünk. Meg kell adnunk minden egyes vidéknek, hogy sa'át feltételei, természeti és lakossági adottságai szerint fejlődhessen és aszerint, hogy milyen nemzetiségek lakják, önálló autonómia formájában élhesse ki életképességét és fejleszthesse természeti és emberi értékeit, tehetségeit. Ilyen szervezési egység volt a régi Magyarország területén a vármegye. A vármegye egész kis állam volt az államban, de szerkezetük és igazgatásuk elromlott, amikor nem területi szervezéssel, gazdasági virágzással, hanem politikával és politikai hatalmaskodással kezdtek foglalkozni. Ma, a belterjesebb, intenzivebb igazgatás és szervezés időszakában, a vármegye túlságosan nagy terület ahoz, hogy területi egységként szerepeljen. A modern terüdeti szervezésnek sokkal kisebb egység lehetne a kulcsa: a járás. Minden egyes járást egy miniatűr országként kell felfogni, úgy mint ahogy miniatűr országként fogtunk fel a külterjes gazdálkodás időszakaiban egy-egy megyét. Minden egyes járás külön törvényhatóság lenne, tehát a területén levő faluk, kisvárosok úgy' úgy szerepelnének csak, mint a modern városokban, a kerületi elöljáróságok. Egy ilyen járás politikailag autonómiával is rendelkezik, de viszont szövetségi adminisztrációval is bir. Különösen gazdasági tekintetben kerülne központi tervgazdasági adminiszrálás alá, melynek célja minden egyes járást öneltartóvá tenni. Az ilyen öneltartó járás a központi 1 ormány^at szolgáltával és següíégével törekedje minél többet, minél Lőségesebben termelni és fogyasztani. A modern járási rendszer Minden egyes ilyen járás, mohon törekedne kiépülni, intenziven és tervszerűen gazdagodni és népesülni. A központi kormányzat csak a járásokon keresztül, a járások demokratikus területi igazgatása utján fejleszthetnék az országot, tehát mindig a járások szívnának magukhoz hitelt, vállalkozást, szakembereket, gépeket. Minden egyes járás számot vetne természeti kincseivel és szünet, megállás nélkül igyekezne kiaknázni természeti kincseit, kiépíteni lakossága jólétét, magas életszínvonalát, a nép egész évi foglalkoztatását és intenzív szociális gondoskodást vezethetne be aggkor és munkaképtelenség esetére és magasnivóju iskoláztatással az ifjúság számára. ' De hogyan lehetséges az ilyen járási kormányzatoknak megadni a lehetőséget az öneltartásra és virágzásra? Csakis azzal, hogy a központi kormányzatok a területi demokrácia elvei alapján, a járási egységeken keresztül viszik keresztül a modern tervgazdálkodásnak minden olyan vívmányát, amit eddig csak egyenlőtlenül tudtak nyújtani, mert a központi kormányzatok és a helyi önkormányzatok között nem volt szervezett együttműködés. A helyi és országos kormányzatok versenye a járásokban A területi demokrácia alapján a központi kormányzat is a járási egységekben működik és a járások virágzását segíti. Minden egyes járásban önkormányzat is van pieg országos kormányzat is. Decentralizálódna tehát a központi igazgatás és a járás lenne a területe ennek is. Minden járás az ország rendelkezésére bocsájtja termelését, feleslegeit és viszont az országtól kap embereket, szakembereket, berendezést és konstrukciót, hogy többet és egyre többet termelhessen. Elfelejtett járások, elhanyagolt vidékek nem lehetnek többé. Minden egyes járás egy-egy uj Klondike, tele életerővel, élniakarással, termelési és fogyasztási energiákkal. Mint ahogy régebben a metropolisok szívták magukba a vidékek erejét, most minden járás külön alakul ilyen metropolitan szervezési központtá és szívja magához a termelőket, a dolgozókat, hozzáértőket, a magasabb, jobb, gazdagabb vidéki életlehetőségekkel. A magyar megyerendszer Ennek a járási szervezésnek alapjai le vannak már rakva Magyarországon a régi vármegyei szerkezetben. Régente a megye volt a közigazgatási egység, de ma már tulnagy terület ez az egyenletes és belterjes kiépítéshez. Az önálló és öneltartó járások azonban nemcsak közigazgatási és politikai alakulatok lennének, mint a megyék voltak, hanem gazdaságiak is. Minden egyes járás iparkodna államegységként élni a megyei szövetségben, minden megye országként szerepelne az országos federációban. Egy-egy járásnak aszerint alakulhatna a nyelve és nevelése, amilyen nemzetiségű lakosságának a többsége. Az iparosodás, a kultúra, a közművelődés, utak, közlekedés, technika, házépítés, egyszóval a modern civilizáció vívmányai a városok ilyen elvárosiasitásával mind magas fokra emelkednének a járásokban, hiszen igy is bőven jutna terület az őstermelésre, anélkül azonban, hogy az őstermelés alacsony, csak nem állati paraszti sorssal is össze lenne kötve. Minden járás könnyen, gyorsan és sokat termelthet, ha 1. helyben is van fogyasztó piaca; 2. minden feleslegét az állam vészi át, ha netán önmaga nem tudná jobban értékesiteni bőségét; 3. az ország összes járásai a közös tervgazdasággal egymást biztosítják és kártalanítják az esetleges károk, vagy veszteségek ellen. Láthatjuk tehát most, hogy a magyar alkotmány fentartása esetén vagy törvényes módosításával is, a régi vármegye rendszerből könnyen át tudnánk térni olyan járási alapon működő önkormányzati és szövetségi igazgatásra, mely tökéletes területi demokráciát tesz lehetővé, vagyis minden területrésznek és lakosságának egyenletes virágzást enged. Láthatjuk azt, hogy a magángazdálkodás elveinek sérelme nélkül is be lehet vezetni fontos szociális reformokat, hatalmas lendületet lehet adni az iparosodásnak. Lehetővé válik, hogy minden egyes járás központi és helyi kormányzatot egyaránt kaphasson és mindkettő ne politikával, de tervgazdasággal és kulturális tevékenységgel igyekezzék az egyenletes pozitív népjólétet megteremteni és fentartani. A modern népjóléti állam csakis akkor képes á dolgozók, földművelők és értelmiségi pályán levők számára virágzást biztosítani, ha a szabad mozgás elvének sérelme nélkül támogatáshoz, foglalkoztatáshoz, jövedelmekhez segíti őket azokon a területeken, aminek javára munkálkodnak. Az uj járási közigazgatás, kiegészítve a tervgazdálkodás és társadalombiztosítás, sőt aratási, termelési, haszon és árbiztositással is, a magángazdálkodást megvédené a krízisek és depressziók veszélyeitől, ugyanakkor pedig az országos vagy nemzetközi trösztöktől is, mert minden járásnak módot és lehetőséget nyújtana gazdasági öneltartóság és függetlenségre törekedni. Csak arra van szükség tehát, hogy szabadítsuk meg az ujjáébredő Magyarországot a politikai, nemzetiségi, társadalmi és vallási villongásoktól, állítsuk helyre az alkotmányt és a pártokon felül álló alkotmányos királyságot, hogy egy uj Magyarország épüljön a régi helyén, amelyik nemcsak keveseknek, de minden ott élő és dolgozó polgárának Kanaánja lesz. Következő cikkünk: Országos tervező testületek. DEWEY ÉS ROOSEVELT Megtörténtek az elnökjelölések. A republikánus konvenció Thomas E. Deweyt, a demokrata pedig Franklin Delano Roosevelt mostani elnököt jelölte ismét. Roosevelt elnököt minden bizonnyal negyedszer is a Fehér Házban tartja az Egyesült Államok népe. Bajos elképzelni, hogy a nemzet, a külpolitika, a hadvezetés és a békefeladatok nélkülözhetnék azt a tapasztalt, bölcs, sőt sok tekintetben magasztos vezetést, amit Roosevelt elnök nyújtott és amit Amerika a negyedik terminus alatt is elvárhat tőle. Az Egyesült Államok politikai ideáljait kétségkívül nagy elnöke testesíti meg. Meg van benne az idealizmus erkölcsi ereje, de ez olyan bámulatos gyakorlati érzékkel párosul, ami ritkaság a legnagyobb szabású államférfiak és államfők között is. A szövetségesek együttműködésének és összemüködésének és a vezető nagyhatalmak különleges érdekei és világnézetei összehangolásának erős, sőt nélkülözhetetlen oszlopa Roosevelt elnök. Bármilyen kimagasló képességgel rendelkezzék is az ellenjelöltje, az Atlanti Charter ma már históriai piedesztálján álló FDR méreteit nem közelítheti meg. A háború győztes végét váró szövetségesek és a felszabadulást reménylő népek egyaránt, bízva bíznak az amerikai nép bölcsességében, hogy újabb négy esztendőre Roosevelt elnök kipróbált kezeire bízzák az Egyesült Államok hajójának kormányzását. Amerika ma a világ vezető hatalmassága, anyagi, katonai és erkölcsi téren egyaránt. Elsősorban ezt a vezetést kívánja épségben tartani a demokrata párt.
