Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)
1916-01-08 / 2. szám
agy karó v, ;9 6. jamiar 8 2*ú S2am. IX. cvfQUam. KÖZÉRDEK ______________________________ f ______----------------------------------------- "•P1® w KgoM aE",^3P» fammaasssmamm iip '—irw-p awaMggjMK-: .- :■■*. SH t?« 3? - P§«J ä n B ■’ IS"» IrtL wn mi in ■ i rí—ii mi ■!■■■«!■ ■■II n«“ **-»*0 iM tfönJR MMM Tnmifiii1li,~~llMiMlH?ili^|l'iii » n i.H A Ji'JW > i i Saatrár-, Bihar., Hajdú- én Szilágy vármegye kre terjedő trrsada'mt hetilap. ■!0 > Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adimk vissza. 8terkc?ztöség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. =r-'-: Telefonszám: 95. H=d== Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Eicüaeíési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételéi e a felelős szerk. jogosul A magyar egyéniségről. Midőn végignézünk a nemzetek hosszú sorozatán és megfosztjuk őket a közös buroktól, amelyet internacionalizmusnak nevezünk, midőn minden közös J vonást elkoboztunk, midőn pártatlanul nézzük Őket, megtaláljuk magát az illető! nemzetet, mint olyant. Meglátjuk nyersen, minden szépitgetés nélkül, több rossz tulajdonsággal, mint jóval, de szívósan és egészségesen, féltékenyen, konzervatív an. Ez az óriás, nyers energia maga a nemzet egyénisége. Ha valamely néppel. van,, dolgunk, ezt kell megismerni, ez ellen kell harcolni, avagy ügyünknek megnyerni, mert annak a nemzetnek vezére, melynek szava mindenkiben visszhangot talál. Ö a közösség a nagy embertömkelegben, amely hivatva van kormányozni és összetartani, minél erősebb, annál hatalmasabb népe és vice verza, minél erősebb a nép, annál szilárdabb lesz ő. A nemzet egyéniségének az alapja és főrugója az az óriási önzés, melylyel önmaga felé húz és minden idegent megvet. És minél erősebben van ezen főalkatrész kifejlődve, annál nagyobb lá- maszul szolgál önmagának és ezáltal népének, ez tehát a hatalom titka. Ebből következik még egy másik substancia, amely azzal a varázserővel bir, hogy sok gyengéből egy erőset csinál és ez az összetartás. Tekintsünk vissza a történelem távoli korszakaira, Egyiplom, Hellas, Róma addig őrizték meg nagyságukat, amij* a nemzeti egyéniség kultuszát űzték, amíg féltékenyen távol tartottak minden idegen behatást. Idővel azután engedtek idegen vallást, szokásokat országukba kerülni, amely megmételyezte a nemzeti egyéniség kultuszát, eleinte alig észrevehetően fordított át mindent, de később mindinkább lazult a nemzeti egyéniség ideája, már nem hatott népére erejfe, mert népe nem fejlesztette, ő meg népe nélkül nem kormányozhatott, így halt el lassanként Egyiptom hatalmas ereje, vezérszelleme, vele együtt a nemzet. Meghalt, vagy át- vedlett?' Nem tudjuk, de tény, hogy nincs többé. Azért nem azt mondom, hogy egy nemzet ne fejlődjön a korral, sőt haladjon, tanuljon, fejlődjön, vegyen át idegen szokásokat, de mindezt csak külsőleg, rétegről-rétegre, egész odáig, amelyen túl I az egyéniség birodalma következik. Ezt ■ ^féltékenyen, meri ez az ^illető nem- jel űlles-sarka. Fejlődjünk külsőleg, elsőnket hagyjuk tisztán. Nem célom más országok egyénisé- gét^.féirni, azt mindenki megtalálja. Keresem a magyar nemzet egyéniségét. Elsősorban lehámozom külső burkot: csu^Pdegen befolyás, idegen iz, csupa külföldi érzés, hanguíuT, szokás, káosza, milyen hosszú az ut az egyéniségig; széjjelszórva meg is találom, de igen gyengén, erőtlenül. Mit nevezhetnénk faji jellegnek? Elsősorban a harcra területiséget, a hősiességet, amely nem néz se jobbra, se balra, hanem harcol, mert született hős, aki nfem kérdezi miért? Megtaláljuk az önzetlen lovagiasságot másokkal és különösen idegen nemzetekkel szemben. Továbbá látjuk, hogy a magyar mások nak jobban hisz, mint saját magának. Idegennek szót fogad, de önmagának nem. itt egy pár alkatrészét soroltam fel a nemzeti egyéniségnek, amely nem csoda, ha rendellen, hiszen nélkülözi az alapot, az összetartó erőt, a hatalom forrását, nélkülözi az önzést, amely önmaga felé huzza; tehát ez az egész egyéniség egészségtelenül fejlődött, mert mindig kifelé húzott, mindig az idegenbe; nem fejlesztette soha önmagát, hanem mást hivott segítségül. Természetes tehát, hogy a magyart sohasem kormányozta önön lelke szelleme, illetőleg energiája, hanem mindig valami az idegenből. Vájjon tisztább volt-e azelőtt, régen, az egyéniségünk? Nem hiszem, hogy sokkal, már az a tény is mutatja, hogy az összes nemzetek között Magyarország múltjáról tudunk legkevesebbet, azt mondják, a sok háború eltörölte az írott emlékeket. Pedig hát, ha egy nép természettől fogva ragaszkodik a hagyományokhoz, nincs az a háború, amely 1 eltörölné azokat. Ennek az okát ott kell keresni, hogy a magyar mindig vágyott valami uj után, a külföld volt a mérvadó, amig átvedlett a jelenbe, elhagyta és elfelejtette a multat. Az Árpádok alatt látunk bizanticizmust, majd germánizmust. Később jön a francia, majd olasz befolyás, mig Mátyás alatt látjuk az olasz renaissance-ot Magyarországban. Még lehetne szláv befolyásról is be- Iszélni. Elég az hozzá, hogy népünk sohasem tudta önmagát önmaga erejéből kormányozni és mivel a nemzeti energia j nem fejlődött, összetartás sem volt népében Példa rá a pártviszályok, amiből kitűnik, hogy a magyar saját népéből való ellenfelét jobban gyűlölte, mint külellen- ségét. Az összetartás nem ismerése folytán nein létezett engedelmesség, mindenki parancsolni akart, de engedelmeskedni senki sem, a vége az lelt, hogy minden ember önön célját szolgálta és I elfelejtette az egyéniségnek a kultuszát. A szubordináció abszolút hiánya sok véres napot szerzett az országnak; szegény II. Lajos hiába kér te országa nagyjait, rukkoljanak ki seregeikkel, de azok mással voltak elfoglalva. Különben a mohácsi vész több volt, mint véres nap. Vájjon miből következik e szubor- dinációtlanság, talán bizonyos fokú mii- veletlenség, bogy sohasem a nagy célt, a közös szent célt tartották szemük előtt, hanem mindent elsősorban önmagukra vetettek, p. o. „én nem hagyok magamnak parancsolni“; ezen a pontnál megakadt minden, ilyen okoskodás mellett nem munkálkodhattak közösen egy magasabb, egy felsőbb célért. Ha azonban egy idegen kopogtat az ajtón alamizsnát kérve, a magyar az ő határtalan vendégFog töméseket, műfogakat, platinahidakat aranykoronákat teljes garancia mellett készít; fog- ... ]Mir gyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: Frrkas Mér i’fi, Nagykároly, Jókai-n. £1. sz.
