Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-15 / 3. szám

V Nagykároly, 1916. januar 15. 3-ik szám. IX évfolyam. KÖZÉRDEK ssnÄEissaeKzsa í ERMELLE S aatirÉr-, Bihar» Isjdii- <-« Szilágy wírnneqvpkre Serjseíö táisadalmi hetilap. / Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. ^elefor.szám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési is hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jo 'Napról-napra. A háborút majd eldöntik a tábor­nokok ís a négy vén keltések, de azok, akiknek látása áiíveli a m it és a holnap reggelt és bevilágít a holnap estébe és esetleg a holmi putánba, ' udják, hogy eljön az idő, amikor a tábornokok és negyvenkettesek ismét elcsendesednek és az európai emberiség sorsának intézése visszakerül a béke embereinek és a béke eszméinek hatalmába. Azt mindenki tudja, hogy a háború nem fog örökké, sőt nem is fog soká tartani, de azok, akik ezt a tudásukat, átviszik cselekedeteik vezérfonalává és mértékegységévé, csak kevesen vannak, ha mindjárt a számuk állandóan gyara-1 podik is. Egyszóval, egyre többen lesznek tterrhy «Asik -ráeszmélnek, hogy Európa népei belátható időn belül már nem fonák mint ellenségek egymással szem­beszállni, hanem együtt fogják felépíteni az európai civilizácónak bombáknál, ak­náknál, és torpedóknál százszorta vésze­sebb hazugságoktól rombadöntött épü­letét. A jósolás általában hálátlan mes­terség, de hogyha valamit egyáltalában, meg lehet jósolni, akkor meg lehel jó­solni ezt: három évre a béke megkötésé­től számítva nemcsak, hogy hírük ham­vuk sem lesz azoknak a testületeknek, szövetségeknek, egyesületeknek, amelyek a háború alatt különösen Német, Angol és Franciaországban alakultak tömegesen és amelyeknek célja az, hogy a hadvi-j selő nemzetek között a gyülölséget a ■ háború utánra is konzerválják, a nem­zetek közötti kulturális válaszfalakat oly erősre építsék, hogy még a békekötést is túléljék. Azok az angol és fiancia tudósuk, irók és egyebek, akik mostanában vér-| szerződésre lépnek egymással, hogy né­met tudóssal, íróval többet, amig a vi­lág-világ szóba, nem állnak, együtt nem dolgoznak, a békekötés után nemcsak, hogy nem fogják beváltani gyűlölködő ifogadkozásaikat, de haláluk napjáig le Ifogják tagadni, hogy efféle németvér- jszürc-ölö társasjátékodban valaha is resztvettek. É- ugyanez, áll a német án- 1 tái i tfaló szellemi munka-okra is. Á nagy tömegnél ped'g még csak cire se le z szükség, ;ú nagy tömeg jó­indulatú, józan é- könnyen felejtő és hangulatára nézve semmi sem jellemzőbb mint azok az állandóan vissza-visszaíérö hírek, amelyek az ellenséges katonáknak a lövőárkokban, fegyverszünet közben való barátkozásáról szólnak. Ez a háború testyéreháboru, a ci­vilizált emberiség lestvérháboruja és azok akik ezt a tényt állandóan a küzdő nem zetek emlékezetébe idézik, minden had­vezérnél nagyobb szolgálatot tesznek nemcsak a nemzetek összeségének, ha­nem elsősorban saját nemzetüknek is. Minden nemzet kebelében akad­nak egyes kiváló férfiak, akik nem ra­gadtatják el magukat ,■> ma vak szen­vedélyétől és gondolnak és emlékeztetnek arra, hogy abban a nagy családban, amelynek neve Európa, nemsokára hely­reáll a megbontott családi béke és hogy erre készülni kell. Arra azonban eddig még nem volt, eset, hogy a jövőbelátó emberségesség­nek erre a fokára valamely hadviselő nemzet kormánya emelkedett volna. Annál nagyobb ölömmel kell üdvözöl­nünk azt a híradást, hogy az első hiva­talos lépést a nagyszellemi helyreállítás' irányában a magyar kormány tette meg. A magyar közoktatásügyi minisz­ter nemrégiben körlevélben utasította a magyarországi tanárokat és tanítókat j hogy szenteljenek különös figyelmet annak, hogy a tanulóifjúságba az ellen­séges nemzetek becsülését és tiszteletét j beoltsák. A tanítók kötelessége kiirtani tanit-l ványaikból azokat a gvülölségeket és balitéleteket, amelyek az ellenség ember-1 voltát tagadják és minden ellenséges nemzethez .tartozó egyént mint vészom- jas duvadat láttatnak, amelyet minden eszközzel pusztítani kell. Ezek a babfélétek, mondja minisz­ter körlevele, nem méltók civilizált nem zelhez. A magyar közoktatásügyi miniszter­nek ezt az állásfoglalá.-át nem lehet elég gé die érni. Az a szellem beszél ebből az intéz­kedésből, amelyeknek feladata lesz az elpusztult kultnréiLékek helyreállítása, a nemzetek testvériségének összforrasztá- sa, a nemzetközi gyűlő et mérges gázai­nak elosztása. És hogy a másik oldal­ról milyen ölömmel és készségei tógád ják az ilyen közeledéseket, annak bizonyí­téka az egyik nagy piltsburghi angol- nyelvű, német- és magyarfaló lapnak egy vezércikke, amely a magyar közoktatás- ügyi miniszter körleveléről a legnagyobb elismerés és lelkesedés hangján emlé­kezik meg. A hivatalos körök ily állásfoglalása, ha egyelőre elszigetelten jelentkezik is, az idők örvendetes jele és mi is remél­jük az idézett piltsburghi lappal, hogy „ezt a csodálatraméltó magyar példát rövidesen valámenyi hadviselő nemzet kormánya követni fogja.“ A háború keserű kísérője a nyomor is kezd jelentkezni itt is, amott is. Mert úgy van a dolog, hogy ezekben a háborús időben az emberek helyzete két szélsőségben leng ki a normális társadalmi viszon 'jóknak megzavarásával. Egyeseknek a háborús idők jólétet, so­hasem remélt bőséget hozott. Sokan azon­ban elvesztették a békés időknek minimális jólétéi is. Elvesztették keresetüket, előbbi 'pozíciójukat és nemcsak a nélkülözésnek, de a nyomornak útjára löködtek. Már valósággal grassál a kiáltó szük­ség egyes tűzhelyeken a téli időben is, de főleg szövetséget talál magának majd azon idő alatt, mikor tél anyóka elköltözik és a föld megmozdul, hogy áldásaival felszaba­dítsa a súlyos megpróbáltatások alól a szegény embereket is. Nem a múlt telet éljük. A múlt télre még mindig maradt valami segítő anyag a békés időből. Az ittlionmaradottak sor­Fogtöméseket, műfogakat, platinahidakat aranykoronákat teljes garancia mellett készít; fog- gyökereket és fél jós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: I Farkas Mór Nagykároly, Jókai-u. 3. sz

Next

/
Oldalképek
Tartalom