Közérdek, 1916. január-június (8. évfolyam, 1-12. szám)

1916-01-15 / 3. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1916. január 15. 3. szám. ■ fgsftgg Híg|gg' islitilf W&É*i j£^Ps<§ Í>ífl^S H ®?^£íi Van szerencsém értesíteni Nagykároly és Vidéke me­lyen tiszteli közönségét, hogy László Jenő fogmü termét (Könyök-utca I! sz.) a háború idő tartamára 1915. évi dec. hó 4-től átvettem. Mely idő alatt a leg­kényesebb ízlésnek és megfelelő legmodernebb munká­kat u. m. platina, aranyhidak, fogak, tömések, (plom- bok) és foghúzások fájdalom nélkül (érzéstelenítve) a lehető legjobban' és jutányos árak mellett végzek. Sze­gényeknek ingyen, szives pártfogásukat kérve Török Mihály vizs. fogtechnikus, a nagykárolyi vöröskereszt kórházak müfog'ásza. a&fir S**S»s§ jjjfcíj I ■< Wá&gi* slStsiiP' síiről gavelérosan gondoskodva volt, úgy hogy bizony alapja volt annak a hírnek, melyszerint a hadsegélyezettek egyik része urizdl. A mostani télre már minden hészlel elfogyott. A drágaság mérlietlen lett. A hadi-segélyeket is mérőre kellett tenni, úgy hogy bizony a hadsegélyezettek átlag töme­gén kívül, ezren és ezren vannak, a kiket sok gyermekük miatt jobban keltene meg­becsülnünk és segítenünk is. És főleg azo­kat, a kik a maga hibája nélkül rongyo­sok, éhesek, mert a háború áldozatai leitek. A társadalmi jótékonyságnak itt nagy kötelességei vannak. Segíteni kell rajtuk okvetlenül. Fel kell keresnie őket s főleg a család munkabíró tagjai részére kereset­ről kell gondoskodnia. Legalább is olyan keresetről, melyből a mindennapi kenyér megkerül. Sajátságos tünet, hogy már minden téren érezzük a munkás kezek hiányát, mégis vannak családok, a hol arról panaszkod­nak, hogy nem tudnak a legkisebb állandó keresethez jutni. Ennek a jelenségnek okát minden bizonnyal a szervezetlenségben kell keres­nünk. Pedig a folytonos könyöradományt nem bírja el a társadalom. Nem is szocziális j jótékonyság mindig a könyöradomány. \ A szociális cél ott van, ahol munkát adunk a munkásnak, hogy könyörado- j many helyett a megérdemlőit munkabérrel válljék egészséges, hasznos részére a nemzet \ testének és lelkének. I Ott tiz koronás segítségekkel csak rövid időre toljuk odább a nyomort s nincs annyi pénze még a legbőségesebb jótékonyságnak sem, hogy megszüntesse ■ a nélkülözést . . . Bátran kimondjuk, hogy a társadal­mi jótékonyságnak nem az a f(»rendelte­tése, hogy könyör adomány okát gyűjtsön csak. Ez is. De az áldások forrását, a szociális tevékenységnek gyümölcsöző ereit akkor nyitja meg, ha az irgalmasságot munhanyujtással, tehát a legcélravezetőbb adománnyal gyakoroljuk. Délután a „Mozi tündér" ment és öröm- ! mel láttuk, hogy a rendezőség belátva hibá­ját, a címszerepet az erre hivatott primadon­nára Kürti Böskére bízta, ki igyekezett azt jól megjátszani, úgy hogy a közönség mely (zsúfolásig megtöltötte a színházat, megelé­gedéssel távozott. Hétfőn újította fel társulatunk a „Bős kém“ cimti operettet. Jobb lett volna pihen­tetni, mintsem ilyen előadásban kivitelre hozni. Szegény, Szomory ha végignézte volna az előadás, nagyon elszomorkodott volna, hogy darabja ilyen sorsra jut. Az egész elő­adásból egyebet nem állapíthattunk meg mint azt, hogy primadonnánk nagyszerűen tud csókolódni. fineszeink jól táncolnak, csak előbb nem gyakorolják be a táncot vagyis a próbát a közönség előtt végzik. Zongoristánknál az a baj, hogy néha késik néha siet a kísérettel, de gyakran meg is áll ilyenkor énekelhetnek vagy táncolhatnak a színészek kiséret nélkül. Jobb volna azt a pianninót ha már zenekar nincsen, zőngo- rával felcserélni és úgy elhelyezni, hogy a zongorista és karmester lásson a szín­padra is és nem eldugni őket a pianninó háta mögé. Kis jó akarattal már ezen régen lehetett volna segíteni. Kedden nem volt előadás. Szerdán „Szibil“ ment. Konstantin nagyherceg szerepében Takácsot még tavaly­ról ismerjük Most is kiválóan játszott. A nagyhercegnőt Szabó Mili játszotta. Ügye­sen illeszkedett szerepébe és ismételten be­bizonyította, hogy elsőrangú színésznő. Kürti Böske Szibilje gyenge volt. Csütörtökön Cabaré volt. A „Kapocs“ és „Telefon“ cimü egy felvonásosokon kívül egész sereg vidám tréfát és igen sok kupiét adtak színészeink és dacára a gyérközönség­nek, minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a jelenlevőknek az esélyt minél kelle­mesebbé tegyék a mi sikerült is mert a kö­zönség egész este nem fogyott ki a neve­tésből. Pénteken a „Szabinnők elrablása“ ke­rül színre. hogy a kávéházakban annyira elfogyott a spongya, hogy mosogatórongyot adnak a vendégeknek a táblák letörlése végett; hogy a városi mérnöki hivatal a szín­pad megerősítésére tervet dolgozott ki, nehogy az, kedvelt primadonnának súlya alatt, tánc­közben leszakadjon; hogy a városi lakosság küldöttséget meneszt a polgármesterhez, megköszönni azt, hogy a 12-ik honvéd gyalogezred helyett, idegen ajkú katonaságot szerzett a városnak; hogy a legutóbbi kardpárbaj alkalmával az egyik fél rövidlátása miatt az orvosok nem csak az ellenfelét, de a segédeket is bandázszsal látták el ...; hogy a városunkba pihenő katonaság oly udvarias magatartást tanúsított a nők iránt, hogy a városi tanács alapos megfon­tolás tárgyává tette azt, hogy ne doboltassa-e ki, hogy a katonaság itt léte alatt a hölgyek tartózkodjanak az u*cán való járkálástól. Vasárnap a Királyszinház egyik újdon­ságát a „Bájos ismeretlen“ mutatta be társu­latunk. Strausz Oszkár szép zenéjü operettje telt házat vonzott. Takács Antal Szentpáli Pista főhadnagy) szerepében egész estén át ■uralta a darabot. Kellemes bariton hangjá­val sok megérdemelt tapsot vívott ki. Az ezredes szerepét Neményi játszotta a tőle nlfegszokott jósággal. Igeu bájos volt Elly szerepében Szabó Mili. Lidiét Kürti Böske jól alakította. Azt suttogják, azt beszélik. hogy a nagypiactéri csuda susztert azért nem találták alkalmasnak katonai szolgálatra, mert 33-as gallért visel a nyakán; hogy amíg katonaság volt városunk­ban, az esteli Deák-téri korzó hemzsegett az érdeklődő hölgy közönségtől; hogy egyik 44 éves népfelkelő azzal érvelt a sorozóbizottság előtt besuroztatása ellen, hogy a haza sorsa miatt évek hosszú sora óta könnyezik a szeme; hogy a helybeli önkéntes tüzoltóegye- sület egyik kiskorú tagja annyira át van hatva hivatása érzetétől, hogy a színházban az erkélyről mindenkit ledobással fenyeget, aki neki a jegyét külön is be nem mutatja; hogy a helybeli színtársulat bájos mű­vésznői körében Meteor csillagkürt tűnt fel Sanyi urfi ellenállhatlan deli és karcsú termetével . . .; ÓRIÁSI bajok vannak most a bádogdobozok körül a nagy bádoghiány miatt úgy, hogy gyáramban több ízben üzemzavar fordult elő, mert nem tudtam a sokféle nagyságú'bádogdobozokat beszerezni. Mély tisztelet­tel" kérem tehát a t fogyasztó közönséget, hogy bevásárlásainál legyen szives csak az óriási F E P Á K cipőkrémet kérni, hogy a szükséges dobozok készí­tése egyöntetű legyen, mert csak igy lesz módomban tisztelt vevőim óriási szükségletét, dacára a súlyos viszonyoknak kielégíteni. Az óriási Fedák­CIPŐKRÉM r»a már nélkülözhetetlenné vált minden háztartásban, mert Háziasszonyaink meggyőződtek arról, hogy ezen kipróbált, jó cipőkrém az összes gyártmányokat fe­lülmúlja. — Az óriási Fedák-cipőkrém a nyers anyagok folytonos emelkedése folytán 40 filléres árban kerül forgalomba, mert sikerült nagyobb mennyiségű, elsőrendű minőségű nyers anyagot beszereznem és igy a háború előtti kitűnő minőségben in i ii cl c ii iiit li si i» ható! Vadász Zsigmond *eSíS:eti BUDAPEST, VI., Lehel-utca 29. szám HÍREK. A német dobosok. Irta: Lampértli Géza. — Előre! Előre!. . . A hős had robog. Tram-ta-ra! . . . Rohamra pereg a dob. Pergeti névtelen paraszt fia Egyszerű közlegény, 1tincs sarzsija. Van szive s hős szive dobog a dobban Roma a vuska s a aránát robban. Szinlh-átiz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom