Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-10-02 / 14. szám
4-ik oldal. 1915. október 2. 14-ik szára. duk stb. kérelme folytán ezek téli csizmapénzét egyenként 30 koronáról 70 koronára felemelte. A bérkocsidijjaknak a környékbeli községekbe és városokba igénybevétel esetére való megállapítása tárgyában kimondotta bérkocsi dijja kilóméterenként köves utón 40 állér legyen minden 10 kilométer után 1 órai várakozásra kötelezetten. Uj ügyvédi iroda. Dr. Suták István társadalmunk jogászköreiben is elismert ügyvéd városunk fia, ügyvédi irodáját a dr. Serly főorvos-féle házban (a Nagytemplom szomszédságában) megnyitotta. Próbaorgonálás és éneklés. A ref. egyházközség templomában a kántorválasztást megelőzőleg október hó 3-án a vasárnap délelőtti istentisztelet után a jelöltek próbaéneklése és orgonálása lesz megtartva. Ezután a presbyterium azonnal megejti a kántortanitó választást. A leégett kárpáti falvakért. Annak a lelkes mozgalomnak, amely az orosz horda által leégetett kárpáti falvak felépítéséért az egész országban megindult, fényes tanujelét adta két vezendi tanítónő: Márkusz Lukrécia és Almár Mariska urhölgyek, akik a községben gyüjtőivvel járván 82 K 24 fillért gyűjtöttek a nemes célra. Ugyancsak Yezend község, mint erkölcsi testület 130 koronát szavazott meg és a begyült összegeket be- ■küldötték az alispáni hivatalhoz. A tizennyolcz eves néfelkelök behívása. Mennek tehát az ifjú leventék . . . nemzetünk virágai. Hívja a haza. És ők indulnak más iskolába, mint a milyenben most képeznék, tanították a hazát szeretni, ha kell érette vért ontani, vagy meghalni. Menjetek! Őrangyalaitok kisérjen irtaitokban ... a jósá gos Isten angyalai. A hivatalos lap rendeletet közölt, mely szerint az 1897. évben született, vagyis tizennyolcz éves népfelkelő kötelezettek október 15-én kötelesek bevonulni. A nagykárolyi m. kir. adóhivatalnál a hivatalos órák folyó évi október 1-töl kezdődőleg további intézkedésig következők lesznek: Hétköznapokon reggel nyolc órától délután egy óráig és délután három órától öt óráig, vasár- és ünnepnapokon pedig délelőttj kilenc órától déli tizenkét óráig. Városi közigazgatás. Még a nyáron történt. Abban az időben, amikor tengerit egyáltalán nem lehetett kapni. Tilos volt kivinni a tengerit a város területéről is, le volt reqvirálva az állam számára. De az üzleti spekuláció túl járt a hatósági közegek éber figyelmén is s igy történt a dolog, hogy X. Y. kereskedő köleskása szállítás cime alatt, egy szekér tengerit akart kicsempészni a városból. Két nagykárolyi polgár: névszerint Szendrey István és Kurtyán Mihály, észrevették az atyafi turpiságát — s mint ahogy tisztességes, becsületes honpolgárokhoz illett — lefülelték az illetőt a Majtény utcán és jelentést tettek az esetről a rendőrségnek. A rendőrség illetékes tisztviselője, hivatkozva a rendőrség cskély létszámára, arra kérte a két polgárt, hogy a tengerit foglalja le és azt gazdájával együtt kisérje be a városházára. Szives kézséggel teljesítette Szendrey és társa a rendőrség felkérését és a tengeri gazdástól együtt a városházára került. Hogy azután a^ tengeri el lett árverezve, de X. Y. urnák sikerült magát tisztáznia, a büntetés alól, sőt ami több a tengerit is visszakapta, de hogy mi eimen történt ez? az egyáltalán nem tartozik a dologra. A dolog csattanós vége most következik. Mikor. X. Y. ur a tengeri mosléktól kitisztázta magát, gondolt egy merészet és nagy ott és feljelentést tett Szendrey és társa ellen személyes szabadság megsértése miatt a bírósághoz. A bíróság meg is indította a vizsgálatot, amelynek során a rendőrségi tisztviselő egyszerűen letagadta a üzendrey éknek adott megbízatást és igy ők vád alá lettek helyezve. Természetes, hogy a vizsgálat többszöri kihallgatással járt és a két polgárember, akinek foglalkozása kereskedő és iparos, napokat töltöttek a bíróságnál, azért mert becsületesen teljesítették honpolgári kötelességüket és a rendőrtisztviselő által kiadott utasítást. A múlt héten lett megtartva ebben az ügyben a főtárgyalás, amelynek során a bíróság felmentetta a két vádlottat a vád alól. Magánvádló, akit dr. KÖZÉRDEK Vetzák Sándor ügyvéd képviselt, nem elégedett meg az ítélettel, felebbezett, sőt kártérítéssel is lépett fel Szendrey és társa ellen. Ezzel egyelőre be is lett fejezve a két polgár kálváriája, de egy kép maradt belőle az utókor számára. Megrajzoltuk, hogy tudja mindenki, hogy néz ki Nagykároly város í közigazgatása . . . Kofák megrendszabalyozása. Rendkívül I üdvös intézkedést léptetett életbe a hetipiacon dr. Falussy Alajos rendőralkapitány. Meggátolni óhajtván a kofák visszaélését, a piaci záróra alatt kitiltotta őket a piacról. A rendelkezés értelmében a viszontelárusitóknak I tilos reggel 9 óráig a piac területén tartózkodni és a korláton kívül kötelesek bevárni I a záróra leteltét. Az üdvös reform alkal- I mából melegen üdvözöljük a kapitány urat jós kérjük, hasonló intézkedésekkel vegye i pártfogásába a piaci hiénák által teljesen kiuzsorázott közönséget. Meghívó. A nagykárolyi kegyesrendi j róm. kath. főgimnázium 1915. október 6-án, j d. u. 5 órakor az intézet tornatermében a hadi árvák és a Vöröskereszt-Egylet javára ifjúsági ünnepet rendez, melyre a város minden polgárát tisztelettel meghívja az Igazgatóság. Belepő dij személyenkint 1 korona. Az ülőhelyek számozottak. Felülfizetéseket — tekintve j a nemes célt -— köszönettel fogadunk és hir- lapilag nyugtázunk. Jegyek előre válthatók [ Braneczky József kegyesrendi tanárnál, Műsor: 11. Kölcsey-Erkel: Himnusz. Előadja a fögimn. ének- és zenekara. 2. a) Ziehrer: Árvák imája. I b) Erkel: Ima a hazáért. Előadja a zenekar. 3. Angyal E.: A gárda. Szavalja ifj. Róth I István II. oszt. tanuló. 4. Pécsi G. — ifj. Buchner A.: Kárpáti őrszem. (Die Wacht im Karpathen.) Előadja az énekkar zenekisérettel. 5. Gáthy E.: A koldusasszony. Szavalja Csaba László III. oszt. tanuló. 6. Schneckenburger — C. Wilhelm: Die Wacht am Reim. Német szöveggel előadja az énekkar zenekisérettel. 7. Ünnepi beszéd. Mondja Diczig Alajos VII. oszt. tanuló, az Önképzőkör ez évi elnöke, j 8. Eisner S.: Hindenburg induló. Előadja a j zenekar. Galíciai menekültek, hazájukba való visz- szaküldése ügyében, lapunkban közölt felszólamlásunkra, illetékes helyről azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a menekültek városunkban maradása záros határidőhöz van kötve, tehát jelenleg ki nem utasíthatók. A határidő leteltével azonban garanciát nyertünk arra nézve, hogy a lakhatási engedély számukra meghosszabittatni nem fog s- vissza kell térjenek hazájukba. Tizennégy hónap múlva. Azok részére, akik a harctéren eltűnt hozzátartozóikat, mint halottat siratják, vigaszta'ásul szolgálhat Tury Bálint helybeli lakos esete. Tory ugyanis j 1914. évi augusztus havában egy roham alkalmával vértől borítva rogyott a földre. Testvére, aki vele egy században szolgált | maga is halottnak hitte és erről értesítette j szüleit is. Turyt elsiratták, elgyászolták. A napokban végtelen öröm érte a Tury családot. Halottnak vélt fiuktól levelet kaptak Oroszországból, amelyben tudatja, hogy él és hadifogoly. Eddig azért nem irt, mert sebesülten feküdt a kórházban. Közérdek panaszkönyve. Hadsegélyezések köréből adták be az alábbi panaszt: Az 1882. évi 11. t.-c. és az 1914. évi 45. t.-c. végrehajtási utasítása értelmében minden segélyre jogosított fizetési könyvecskét kap, amelynek alapján fizeti ki a városi pénztár az esedékes részleteket. Nagykároly városánál a fizetési könyvecskéket nem adják ki, de egyszerűen1 ott őrzik a pénztárnál s igy nem áll módjában a hadisegélyre jogosultaknak ellenőrizni azt, hogy illetményeik szabályszerűen lettek-e megállapítva és a pénztár által kifizetve. Lapunk utján kérik a polgármester urat, hogy ezen eljárást beszüntetni szíveskedjék, mert ellenesetben kénytelenek lesznek a törvénytelen eljárás miatt felsőbb helyen panaszt emelni. Ajándékok és jutalmak elfogadásának megtiltása az államvasutaknál. Régi gyakorlaton alapuló tűrt szokás volt a Magyar kir. államvasutaknál az, hogy az állomási személyzet a szolgálati beosztásával járó kötelességeinek teljesítéséért, különösen vasúti kocsiknak rendelkezésre bocsátásáért a szállító felektől pénzt fogadott el. Az ily ajándék elfogadását a szokásjog alapján a vasúti szolgálati rendtartásról szóló magyar törvény sem tilalmazta. A háború viharában azonban sok minden szokás megváltozott s igy az ajándékok elfogadásának további megtörése is. Itt-ott korábban is elhangzott már emiatt a panasz, de most a háború alatt különösen a katonaságnak szúrt szemet egyes alkalmazottaknak az a viselkedése, hogy jutalom ellenében néhány szállítót még a hadsereg érdekeinek rovására is kedvezésben részesítettek. Az első konkrét panasz alapján a magyar kereskedelemügyi miniszter, az alkalmi jutalmak és ajándékok elfogadását azonnal és a legszigorúbban eltiltotta. A tiltó rendelkezésben kifejezésre jut az állami vasutak- nak és a miniszternek az a korrekt felfogása^ hogy az ily ajándék adása végső elemzésében a borravaló természetével bir, annak elfogadása pedig az alkalmazottakra, különösen pedig a tisztviselőkre lealázó s mint ilyen sem az alkalmazott önérzetével, sem az állás tekintélyével össze nem egyeztető. A borravaló elfogadása az alkalmazottat felsőb- sége előtt megbízhatatlanná teszi. A rendelet ezek után az ajándék vagy jutalom elfogadását fegyelmi vétségnek minősiti s figyelmezteti a személyzetet arra, hogy az ajándék ellenében teljesített kedvezés a hadiszállítások közül elkövetett visszaélésekről alkotott magyar törvény alapján, mint a hadviselés érdekei ellen elkövetett bűncselekmény, a bíróságok részéről is a legszigorúbb elbírálásban részesülhet. A kiadott rendelet hatálya a háborús viszonyok megszűnte után is óvénybeu marad. Vasárnapi munkatlansag a mezögazdasay- ban. A belügyminiszter körrendeletét intézett a törvényhatóságok első tiszviselőihez. melyben azt mondja, hogy a katonaság felhívta figyelmét arra, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság vásárnap most is tartózkodik a munkától, holott manapság, amikor katonákat is szabaságoltak mezőgazdasági munkára minden dolgos kéznek fel kell használnia az időt a mezőgazdasági munka elvégzésére. Arra hívja fel a körrendelet az alispát, győzze meg a mezőgazdasággal foglalkozó lakkosságot arról, hogy az istentisztelet csendnem zavaró mezőgazdasági munkát igyekezzék végezni vasárnap is. Az állam nem győzi ellátni a hadi árvákat. S — édes Istenünk — az állami, hidegházakban nem is kaphatják meg a háborús legártatlanabb szenvedői, a mi isteni és emberi jogok szerint őket megilleti. Legyen az az állami intézmény a legtökéletesebb. Még sem adhat meleg, minden pillanatban éber gondoskodást, anyai szeretetet minden minden falat kenyérhez, izes édes anyai mosolyt. Nem imádkozhatik velük együtt és nem is ápolhatja úgy, mint az édes otthonnak virrasztó szeretete és ébersége, bár mily drága ápolónőt fogad és tart. Mindig nagy kincse volt a magyar világnak az árvaságra jutott gyermek. Elsárgult írások őrzik a bizonyságot, hogy itt, e hazában „tudor“-ság a „gyámság“ a „keresztapaság vagy anyaság“ többször sokszor egyenlő volt az örökbefogadás“ -sál. Oh igen, a magyar nemzetnek lelkében mindig nagy kincs volt a gyermek. Hát most annyi ezer élet kialvásának nagy idejében mennyivel drágább kincs nekünk a gyermek! Az árvaságra jutott gyermekek. Csak tudják felérni, megérteni, nem csak magának az árvaságnak érzésével, de annak gondolatával . . hogy ha minden árva gyermek, mely a háború után marad és minden magyar hazajön Amerikából: akkor is maradnak betöltetlen hézagok a nemzet folyamatos fejlődésében. Most minden szeretet hijján elkallódó, vagy kifejlődni nem képes talentum veszte, nemzeti veszedelem, s aki egy hadiárvát örökbe fogad s aki a maga védő, éltető, fejlesztő családi melegházába egy gyönge palántát elültet, az nemcsak egy derék magyart ment meg épen a sok magyarral boldog magyar jövőnek, hanem esetleg egy nagy embert mert meg az el- kallódástól. . . . Erdélyben megindult egy társadalmi mozgalom, s az Erdély Pártfogó Egyesület felhívására már tömegesen jelentkeznek jó emberek, hogy az ily kedves áldozattal a nemzet megújhodásának nagyszerű
