Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-04 / 10. szám
r ' I \ /i A Á ti -^1 Nagykároly, 1915. szeptember 4. _______________10-ik szám. j~J y ^ Vili évfolyam. •• jr Szatmár«, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nylltlér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. Telefonszám: 95. ..... Felelő s szerkesztő és iaptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult. Egyszázharminc kérdőjel. Nagykároly, 1915. aug. 30. (***) Most, hogy közeledünk az uj iskolaév felé, minden mozzanat érdekel bennünket, ami az iskolával van összefüggésben. De hát ez nem is csuda, hiszen az iskolai oktatás, mely egyszersmind a jellem fejlesztésére is igen nagy hatással van ; a jövő nemzedék jóvoltának, gyakran testi-lelki épségének a meg alapitója. Aki hivatásból lép a gyenneknevelés, tanítás szolgálatába, annak nagy gyönyörűsége lehet abban a tudatban, hogy százak és százak ébredező szellemi életének ő nyújthat egy mécsest. Néha halványát, néha erőteljesen ragyogót; de mindenesetre világosságot, [ amelynek fényénél az ébredő lélek uj szépségeket ismer meg, uj érdekkört fedez fel, s bámuló szemekkel, de nagy örömmel olvassa össze a betűket, vagy számlálja össze a számjegyeket, s megnyílik előtte a tanulás gyönyöre vagy keserve, ahogy a természet kedvezése1 vagy mostohasága arra való tehetséggel ellátta. Mert hiszen tudjuk jól, hogy a gyermekek — nem számítva a teljesen gyönge elméjüeket — nagyon különbözőképpen vannak tehetség dolgában megáldva. Mintha a természet is dokumentálni akarná azt a igazságot, hogy az egyenlőség csak könyvekben és újabban a nagyon is szabadon röpködő szónoklatokban van jelen. Hogy mennyire nincsen egyenlőség, még az élet hajnalán — az iskolákban sem — mutatja az a szomorú statisztika, amelyet a helybeli elemi iskolák értesítőiből szedtünk ki, hogy az elmúlt iskolaévben 130 iskolás gyermeknek volt szomorú vakációja, lévén 130 kis iskolásnak elégtelen osztályzatú a bizonyítványa. Nagykárolyban elég sok a gyermek és az elbukottak mintegy 15 százalékát teszik az összes tanítványoknak, tehát nem hallatlanul nagy ez a percent. Igen ám, de minden gyermek önmagáért egy ember és nem 15 máshoz viszonyítva járna neki olyan oktatás, amely az irni-olvasás meg a számolás nagy mesterségére megtanítja. Ennek pedig csak egy módja lenne. Ha a természetet nem tudjuk kikorigálni, igyekezzünk a természet által nekünk adott anyagot úgy felhasználni, hogy egyenlőséget teremtsünk legalább a tehetségek összeválogatásában, hogy ne kerüljenek lángeszű gyermekek nehéz fel- fogásuakkal és ne kívánjuk ugyanannak az anyagnak a megemésztését két ugyancsak különböző szellemi képességektől. Mert ha már az elemibe bukik a gyermek, — pláne ily nagy számban — Nagykárolyi Önsegélyző Népbank * mint a Haditermény Reszvónytrásaság1 kicsiben és nagyban vesz búzát, rozsot, árpát, zabot, hüvelyeseket stb. 8QT* A legmagasabb előlegeket nyújtja méltányos, olcsó kamattétel mellett. Ül í Egy percre mily tömegje van, de aztán Eggyel kevesbb szorgos kis angyala . . . Katonazene zeng, habár a lelked’ Orgonaszó ringatta egyedül; Pompa kisér kit hü emléked őriz Egyszerűség örök jelképéül. Kis ajkadon bár tilalom remegne, Már ezt a fényt csak szokd előre meg, Körröűed égben úgyis a legelső, Legszebb anggalkartársak fénylenek! S lent kis fejfádat árva koszorúként Örök frissen öleli át dalom ; Nem hervad el, mert minden kis virágát Egész szivemből tépem, szaggatom ! . . . "£ m</> mO Mielőtt cipötvásárolna, keresse fel-n x- .a* o5 < o: ■o -r- — c/j j— ^ ä| <x> £ f* ,, ■ w x „ női-, férfi- és Grunspain Ignacne-J Pí- CO 2: o- — M ta cr 1 3' BNagykároly, Széchenyi-u. 32. sz. ahol a legdivatosabb és legjobb minőségben szerezheti be szükségletét. ^ Q. ”* »5 TÁRCZA Apáca temetés. Irta: Szepessy László. Fehér apácák . . . hófehér koporsó : Koromszin olvasó a tetején ; Kékszalagos, csillámló Mária-érem, Liliomkoszoru integet felém. Elhal a mélábus „circumdederunt“, Fölbug a nővérek bucsudala, Miként ha csöndes esti fuvalomnak Napalkonyért zokogna ájaka . . . Egy dallal én is halkan elsiratlak, Te ifjú, sugaras, szelíd halott! Katonakori ápolásomért már Egyébb jutalmat úgysem adhatok. Te tán nem is serénykedtél körültem, De mégis olyan édes valami, Te a szeretet tihervadt rózsaszála, Porod fölött hálát sóhajtani, Meghatva állnak néma sorfalakként Vad, marcona kórházi katonák; Ablakokból betegek könye áld meg, Vén fák is mintha könnyük’ ontanák. Szétcsillogó egyenruhákra népre Csodálva néz a kórház agg fala :
