Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-09-04 / 10. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. szeptember 4. 10-ik szám. ig)0ig) i ^i^.5ig)®r A gazdaközönség figyelmébe! Minden gazdának elsőrendű érdeke, hogy termését tűz ellen biztosítsa és igy magát az esetleges elemi csapástól megvédje. Kevés költséggel mindenki megteheti. Forduljon bizalommal hazánk legnagyobb és legmegbízhatóbb biztositó társaságához, az Első Magyar Általános Biztosító Társ föügynöksége: fl Nagykárolyi Önsegélyző Népbanknál. »P ami igazság szerint azt jelenti, hogy Írni és olvasni nem tud, akkor ott már hibának kell lenni az oktatásban, mivel az | elemi dolgokat könnyen megtanulhatja a gyermek, ha normális eszü, ha pedig nem az, nincsen helye az iskolában. De ha a gyengébb tehetségű azt látja már az év elején, hogy ö nem képes együtt haladni a kiváló teheltséggel, elmegy a kedve a tanulástól, zavart, télszeg lesz, azt sem tudja, amit tulajdonkép megtanult, a tanítónak sincsen kedve foglalkozni vele, s igy hátramarad a gyermek, ha csak nincsen apjának módjában privát órákkal pótolni azt, amit az iskolában a rossz beosztás miatt el kellett mulasztania. Magara is azt hiszem, de mások is azt mondják, hogy a 15 százalék elbukása nem ijesztő. De vegyük azt, hogy elemi iskoláról van szó és hogy 130 bukott gyermek egy csomóba mégis csak jelent valamit, világos, hogy a nagykárolyi elemi iskolai oktatás reászorulna egy kis reformra. Meit, hogy épeszű gyermek ne tudjon Írni, olvasni megtanulni meg egy kis elemi ismeretet elsajátítani — ha jól van vezetve — az teljesen ki van zárva. így igazán csak egy kérdőjellé változik az ember, hogy hogyan történhetik ilyen dolog épen Nagykárolyban ? Mert ha más középiskoláról van szó, onnan bizony ki kell zavarni azokat, akiket tehetségük inkább a kaptafa mellé utal ; de az elemibe osztályozni kellene a gyermekeket, hogy ne bámuljon az iskolai év végén 130 kérdőjel a nagyvilágba . . . Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás ffiry tartatik. Változatos műsor! — Képek a világháborúból! Beléptidij nincs! A nagyérdemű közönség- jóakarata támogatását kéri: Braun Márton tulajdonos. Panamák és a felmentések. A napokban ismert kezektől két levelet hozott a posta számunkra. Mindkét levél érdekes dolgokra hívja fel a szerkesztőség figyelmét. Az egyik levélíró a nagykárolyi lópanama ügyében fejezi ki csodálkozását, hogy a bűnösök még mindig nem nyerték el méltó büntetésüket, egyben újabb adatokat sorol fel magára a panamára vonatkozólag, a másik levélíró a katonai szolgálat alóli felmentésekre hívja fel újból figyelmünket. Mindkét dologra tulajdonképen „szerkesztői üzenetekben“ kellett volna válaszolnunk és a felvetett eszmékre felelnünk, de oly fontosnak tartjuk a hozzánk intézett panaszos leveleket, hogy azokat külön rovatban tárgyaljuk. * -:j.b .'••• * * A szatmármegyei lópanama ügye teljesen ki van derítve. Egy ideig azt rebesgették, hogy a katonai lóvásár alkalmával történt volna valami suskus. Drágán vették a lovakat, s azokat az éj leple alatt kicserélték. A vizsgálat ki is derítette a visszaéléseket és a bűnösök egyrésve fogva is van. Amit a levélíró újabban a panama nagykárofyi' részét illetőleg felhoz, azok oly súlyos vádak egyesek ellen, amiket nem szabad csak amúgy könyedén szárnyra bocsájtani, ha nincs feltétlen meg a bizonyosság. Viszont ha igaz és a kellő bizonyítékok rendelkezésre állanak — nem szabad egy pillanatig sem elhallgatni. Mert mi egyébb volt ez a gyalázatos eljárás, mint hazaárulás ? Igen, mert aki vagyo- nilag megkárosítja az államot, az árulást követ el ellene. De megint lelkiismeretlenség volna a látszat után Ítélni, s már előre is — mielőtt vizsgálat ejtetnék — meghurcolni a szereplő egyéneket. Mert könnyű dolog sárt dobni valakire, de sokkal nehezebb azt a sárt lekefélni róla. Valami kis piszok mindig marad a dobott sárból. Annak pedig, aki a sárt dobja szeny- nyes marad a tenyere. Azért tehát óvatosan kell el járni az ilyen ügyekkel 1 De ha vannak bizonyítékok : bűn volna elhallgatni I Fel kell jelenteni a kassai katonai parancsnokságnak és vizsgálatot kell kérni! Bűnhődjenek a hazaárulók ! 11 Egy tekintetben azonban megnyujtat- hatjuk a levél Íróját. A kir. kincstár nevében az ügyészség a panamában szereplők vagyonára elrendelte a zárlatot és azt foganatosítva is lett. így a kincstár kárára némileg megtérül. A cikk közzétételét a felelősség elvállalása dacára a fent kifejtették alapján megtagadjuk. Tessék a katonai hadbírósághoz fordulni 1 * * * Ismét a katonai felmentések felett kesereg, ami kedves barátunk, a második levél Írója. Vissza kell térnünk ennek a kérdésnek a tárgyalásánál a „Gyászmagyarok“ cimü vezércikkünkre. Mert az abban kifejtettekhez sem hozzáadni, sem pedig abból elvenni nálunk nincsen. Most csak azzal toldhatjuk meg az abban elmondottakat, hogy mi a katonai szolgálat alóli jogtalan és igazságtalan felmentéseket. mint az előbbi számunkban a lópanamát Azt suttogják, azt beszélik ... hogy a galíciaiak távozásuk után két feledhetlen emléket hagynak maguk után hátra: a panamát és a tetüt; hogy dr. Piatnik Zoltán kérvényt adott be a hadvezetősóghez, a Breszt-Libov-szki kormányzói állás elnyerése iránt; hogy a házassági ajánlatot hirdető német nyelvtanár majtény-utcai lakását a férjhez menni óhajtó asszonyok valósággal ostrom alá fogták; hogy a Teibeles család legkedvesebb nótája, melyet minden reggel kórusban énekel, a „sárga csikó, sárga lovam sárga“: hogy a háború kitörése óta az „Apolló Mozgó-vállalat“ vezetője teljesen Schvarcz-cá lett; hogy a hosszunapot a város lakossága a drágasága miatt felekezetre való tekintet nélkül fogja megbőtölni; hogy a mértékhitelesitő hivatal a „filkó asztaltársaság“ alapszabályait, csak a deciliterek félére való leszállítása mellett hagyta jóvá ; hogy egy élelmes vállalkozó a Somos erdőben kójlakot és vívótermet épit az epeke,lő és a harcias szerelmesek, valamint az orosz hadifoglyok számára ; hogy a városi tanács elhatározta, hogy a mérnöki hivatalban segédkező izraelita vallásu orosz hadifogoly technikust, hosszú- napon megvendégeli; hogy a katonai szolgálat alól felmentettek kérvényt adtak be a városi hatósághoz, hogy karszallagot viselhessenek, ezzel a felminősítettük, hasonlókép „hazaárulásnak“ tartjuk. Mert aki magát — amikor a haza veszélyben van — jogtalanul kivonja a honvédelem köréből, az hazaárulást követ el ! Ez ellen a kijelentés ellen nincs feleb- bezés, nincs mentség ! Hiába mondja azt valaki, — egyes hivatalokat kivéve — hogy itthon a civiléletbon nélkülözhetlen. Nincs nélkülözhetlen ember! De még pótolhatlan sincs! Ha — amitől a jóságos Isten mentse meg a világot — a hires német hadvezér Hindenburg megtalálna halni, ő sem pótolhatatlan — ő maga sem hiszi ezt magáról. Ma mindenkinek, aki kezében tudja tartani a fegyvert -- és a sorozó bizottság alkalmasnak találja — ott a helye a harcmezőn. Aki nem teszi, s aki kibúvást keres, az hitvány, gyáva, hazaárulo ! A hozzánk intézett panaszos levélírója nem tud konkrét esetet felhozni: mi sem \ tudunk. Aki arra való volt, az mind hadbavo- nult, vagy vonul ezután. Pletyka beszédek pedig nem jöhetnek számításba. Majd kisül a háború végén, hogy kik lebseltek itthon, mint pótolhatatlanok, s kik voltak a hitvány, gyáva, hazaárulók. A
