Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-08-28 / 9. szám
Nagykároly. 1915. augusztus 28. 9-ik szám. Vili. évfolyam. KÖZÉRDEK ....ERMELLEE = Sz atmár*, Bihar-, Hajdú- és Szilágyvármegyékre terjedő társadalmi hetilap. ■ V, • * véfe v < Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. •- Telefonszám: 95. Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Főmunkatárs Dr. Merts László. Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetésidijakfelvételére a felelős szerk. jogosult. A közéDOsztálv. A háború és a — közönség ? A mai kiválóan nagy és nehéz idők teljesen elnyomnak minden egyéni érvényesülést és mégis ma mérlegelhetjük legkönnyebben az egyén értékét. Ez ez afroizmaszerü mondás mintha ellent mondást rejtene magában, de be kell látnunk a*; igazságát. Közösen, vállvetve dolgozik ma mindenki, mint valami nagy egység, a harctereken és itthon. Nem válnak ki nevek, alakok, ha csak a csatatér egy nagy bravúrjában nem; itthon az egyénekből álló 'nagy társadalom dolgozik fáradhatatlanul. És e névtelen, általában társadalomnak, vagy közönségnek nevezett nagy embertömeg az egyének értékétől függ és örök időkre szégyenteljes bélyeget visel az a tagja, ki ma nem teljesiti kötelességét. A magyar közönség tevékenységével a legteljesebben meg lehetünk elégedve. Ma nincs párt és különbség ebben a máskor mindig széthúzó országban ; ma az összetartásnak, a szeretetteljes együttdolgozásnak köszönhetjük számtalan jótékony háborús akcióink sikerét. A magyar ember leleményessége, éleseszüsége nyilvánul meg abban a temérdek különböző módban, melyben a jótékonyság filléreit szedi az itthonmaradottaktól, katonáiknak, hazánknak javára. És a közönség nem merül ki a folytonos kéregetéstől, minden kopogtatást szive ajtaján barátsággal hallgat meg és azután megindul a nemes verseny, hogy ki gyakorol több jót, ki ad többet a haza oltárára! A háború kitörésekor olvastunk egy cikket. Annak Írója kifejtette és megjósolta, hogy ezek a jótékonysági akciók szépek és meghatőak ugyan, de mégsem ajánlatosak és célszerűek, mert a szegény koldusasszony el fogja ugyan hozni utolsó vánkosait a sebesültek részére, de a tőkepénzesek távol fogják tartani magukat minden nemestől. Ilyen nagy időkben jótékonysági adót kellene kivetni minden egyes polgárra, a vagyon arányában. A jóslat részben csakugyan bevált. A tulajdonképeni tőkepénzesek hűvös tartózkodással fogadták a hadikölcsönt, mint más akciókat is, de annál többet tett és tesz polgári középosztályunk. A középosztály adta oda sokszor egyetlen ékszerét: a jeggyürüt a hazának, ugyanez az osztály küldte el fehérneműjének bármily kis fölöslegét a hadikórházak céljaira ez állította össze szeretettel a katonák karácsonyi ajándékát, ez szedte elő az éveken át megtakarított filléreket a hadikölcsön céljára. És ez a körülmény nagyon örvendetes. Mert bármennyit is tesz közönségünk, minden kevés a harctéren küzdő katonáink óriási atdozataiiioz kepest. Tudatában vannak azonban az itt- honmaradottak a katonaság nagy áldozatainak és olyan szeretettel becézik katonáinkat, mintha minden egyes katona testvérünk, vérrokonunk lenne. A kis iskolás gyermekek ozsonna-pénzüket összerakva, kedves karácsonyi emléket küldöttek távoli csataterekre. A magyar nők munkájáról pedig elsősorban kellett volna megemlékeznünk. Sok szenvedéssel sújtja ez a rettenetes dúló háború a nőket is, kiket azoktól szakit el sokszor örökre, kiket legjobban szeretnek: fiaiktól, férjüktől, vőlegényüktől. De a magyar nö hamar felszántja könnyeit, átérzi azt, hogy most mindenkinek helyén kell állni; felveszi a vörös- kereszt jelvényét és a finom női léleknek legjobban megfelelő szolgálatot teljesíti: sebesült katonáink ápolását. Ezt a nemes és nehéz hivatást azután olyan csodálatraméltó rátermettséggel a fiatal asszonyok és fiatal leányok, akik talán még sohasem voltak íérfi közelében, olyan magától érthetően, olyan szíveEgy vitéz nagykárolyi katona. Ő felsége legmagasabb kitüntetése. Levél a szülőkhöz. Azok között a vitéz, bátor katonák között, akik már egy év óta folytonosan tűzben vannak, akik vérüket ontják miérettünk, oroszlán bátorsággal, tigris vakmerőséggel harcolnak, nappal afrikai forróságot, éjjel kemény hideget panasz nélkül tűrnek, állva szundikálnak egy-két órát, harcolnak, támadnak s ha kell meghalnak is a hazáért: ezek között a félistenek között kimagaslik egy nagykárolyi születésű fiatal ember: Turzuj György az 5-ik gyalogezred ősmetere. Mint a helybeli pénzügyőrség fővigyá- zója vonult be az általános mozgósításkor ezredéhez s azóta, panasz nélkül, rajongó lelkesedéssel teljesítette kötelezettséget. Több csodákkal, hátoros hősi cselekedeteket vitt véghez a „harctéren s annyira kitüntette magát, hogy Ő felsége az altisztek Nagykároly! Önsegélyző Népbank f mini a Haditermény Részvénytrásaság- fömegbizottj a kicsiben és nagyban vesz búzát, rozsot, árpát, zabrt, hüvelyeseket stb. A legmagasabb előlegeket nyújtja méltányos, olcsó kamattétel mellett. sen teljesitik a legnehezebb, minden női erőt kipróbáló szolgálatokat, hogy épugy meg kell hajolnunk ezen önkéntes női hőseink előtt, mint azok előtt, akik az ágyuk zajában küzdenek ... Jó volt ez á háború arra is, hogy megismerjük a magyar nemzetnek nagy összetartó erejét és ezen erőben rejlő hatalmát. Ellenségeink széthúznak, civakodnak egymásra fogat vicsorítva, vádolják egymást, hazug diadalok mámorával kábítják el közönségüket; mi józanon látjuk az eseményeket, összetartunk, mint egy ember és közös erővel, becsületesen dolgozunk. Erre az összetartásra, erre az önzetlen, áldozatkész munkára nagyobb szükségünk van, mint valaha, mert ebben az itthoni, vértelen küzdelemben épugy benn áll a siker egy része, mint a csataterek ütközeteiben.
