Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-08-28 / 9. szám

2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1915. augusztus 28. 9-ik szám.-Q cn -O -cd

Mielőtt cipőtvásárolna, keresse fel

“° T" — </> »!=

r{ .. ■ w - - női-, férfi- és

148 £

urunspain lgnacne gyermekcipő.

^^1

® 5

r *0 üzletét,

Nagykároly, Széchenyi u. 32. sz. ahol a legdivatosabb és legjobb minőségben szerezheti be szükségletét, f

számára adományozható legmagasabb érdemet: a „Ferencz József-rend tömör keresztjét“ adományozta a vitéz katonának.

A kitüntetésről a vitéz katona az alábbi levelet intézte szüleihez:

VárpalánTca, 1915. augusztus 16.

Szeretett drága jó Szülőim!

Szeretve tisztelt kedves Atyám !

Áthatva bensőm legmélyéből folyó örömtől, tudatom kedves Atyámat, hogy Isten kegyelméből ma érzem magam a legboldogabbnak.

Életem legszebb napja a mai. Túl boldog öröm és büszkeség s arcomon alá hulló könnycsep árulja el végtelen boldogságomat.

Életemnek-e legszebb órájában is Önökre gondolok szeretett drága Szülőim és büszkék lehetnek Önök is hős fiókra, kinek mellére ma tűzték fel azon legnagyobb kitüntetést, amelyet egy altiszt katona csak elérhet.

Igen kedves Atyám, a mai Vasárnapon az egész ezred a tiszt urak vezetésével előttem defelirozott és az ezred előtt az ezredes ur óméit, háromféle hős tetteimért és az ellenség előtt tanúsított bátor magaviseltemért ó felsége a király által adományozott. „Ferencet Jözsef-rencL tömör ezüst keresztjét a vitézség! szállá- gon“ mellemre feltüzte, egy hosszú beszéd kíséretében s aztán kéz szorítással gratulált és Isten áldását kívánta részemre. Azután a tiszt urak is gratuláltak; mi több a század parancsnokom annyira kitüntetett a többi fiuk előtt, hogy elvitt a kávéházba, ott a tiszturaknak bemutatott és mindenféle jó dologgal ellátott és bárhogy is szabadkoztam nem engedtek el, egész éjjel huzatták a fülembe. Gondolhatja édes Atyám jól eső öröm könnyeimet. Egy pont, hogy fölemeli az embert; igaz életem többszöri feláldozása mellett, de Isten megsegített, nem hagyott el, 0 oltalmam, — és úgy is érzem magam a harctéren, nem vagyok oly csendes, mint odahaza; eddig a muszkákkal bajoltóm most e hó 25-ike táján hazám másik ellensége ellen, az olaszhoz megyek narancsot enni. Büszkék voltak reám édes jó Atyám a tiszt urak, mert az 5-ik gyalog ezredben én vagyok az első, ki ezen keresztet megkaptam, mert még itt senkinek sincs. Jelentősége és tisztelete nagyobb az arany éremnél, — tehát büszkék lehetnek ők is én is, de önök is drága jó Szülőim, kik engem engedelmes, hü és bátor katonának neveltek.

Édes Atyám tessék el menni és meg kérni a lap szerkesztőséget, tegye ki az újságba : 46 magyar katona tűéből, a Szán- folyónál vizböli kimentése, orosz telephon összetörése, vezeték elvágás es a harctéri telephon állomások felgyujtása volt reá érdemem, büszke lehet Nagykároly városa is, mert hős katonákat ad, nem hozunk reá szégyent. Ha kiteszik az újságba, tessék egyet kérni és eltenni, ha Isten haza vezérel, hadd olvassam, mit Írtak rólam. Elő is vagyok léptetve. A keresztre vonatkozó „okmányokat“ az ezredes ur mondta, tessék berámáztatni, nem szabad, hogy elpiszkolódjon.

Ezen iratokat egy asszonnyal küldöm, ki Csanálosra való és idejött az ura meglátogatására.

Mihelyst megtetszik kapni, nagyon szépen kérem az én megnyugtatásomra egy pár sort Írni, hogy meg kapták, mert félek, hogy elvész s ez baj. Az iraton 2 f f {keresztel) megjelöltet kaptam. A pontos címemet a boríték hátuljára Írtam, arra tessék címezni.

Drága jó egészséget kíván s a jó Isten áldását. Imádkozzanak érettem, forrón szerető hü fokért, ki ölelésemet és kézcsókjaimat szeretve küldöm és bocsánatukért könyörgöm, ha vétkeztem ellenük.

Maradjon velük a jóságos Isten — gyermekük Gyuri.

Igaza a vitéz katonának, büszkék lehetünk és vagyunk is reája mi Nagykárolyiak, akik hazafias lelkesedéssel, csodás szeretettel üdvözöljük a harcmezőn és kérjük a Mindenhatót, hogy hozza őt vissza egészségesen körünkbe, hogy ünnepelhessük és leróhas suk hálánkat előtte, a legvitézebb nagykárolyi magyar katona előtt43—50 éves

bevonulása előtt keresse fel az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnak az Önsegélyző Népbanknál levő főügynökségét, hol minden pótdij nélkül a

rendes díjtételek mellett, 30,000 koronáig biztosíthatja magát a háború veszélyére. Ezen társaság már is óriási összeget fiezetett ki a háborúban elesett hozzátartozóinak és igy nem csoda, ha mindenki bizalommal fordul hozzá.

Krónika.

I

A polgárság körében mind jobban tért hódit az az óhajtás, hogy katonaság jöjjön a1 városba. Hogy azonban lesz-e a dologból j valami, azt csak az a pár „bentfentes“ tudja, akik minden közügyben a saját véleményű-1 két tartják irányadónak a város vezetésre | nézve.

Pedig egy olyan városban, mint Nagykároly, feltétlenül szükség lenne a katoü naságra. . '

Egyesek úgy vélekednek ugyan, hogy ahol katonaság van ott nagy a drágaság is. Ez a vélekedés nagyon téves, mert ha ennek a hitnek csak egy parányi alapja volna, nem törtetnék magukat városaink a katonaság után.

Nézünk csak szét egy kicsit. Hol van olyan város még csak kettő is a széles hazában, mint Nagykároly katonság nélkül.

A szomszédos hasonló nagyságú, sőt kisebb városokban, községekben is mindenütt van katonaság.

Biharmegyében Székelyhidon is van katonaság csak Nagykároly város az amely dacára modern berendezésű kaszárnyájának, gyönyörű lövöldéjének, a katonaságot nélkülözni kénytelen.

Ebben a kérdésben valakinek hibásnak kell lennie. Mert az világos, hogy Nagykároly hadászati szempontból is fontosabb hely, mint Reszege és még sincs senki, aki a város előnyére a szükséges intézkedéseket megtenné egy zászlóalj katonaságnak a városba helyezése iránt.

Ha nincs meg a vezetőségben a hajlam a város fellendítése iránt, tegye meg a képviselőtestület.

Tessék pótolni az elmulasztottakat és a múltak hibáit.

Kérjen a képviselőtestület katonaságot a városba. A kérésnek bizonyosan foganatja lesz.

De a közügyekről összetett kezekkel tovább is aludni nem szabad. Még ha ezt a várost Nagykárolynak is hívják.

* *

*

Irtják a piaci uzsorásokat, ezeket a lé- lekkufárokat, de nem fog ezeken semmi büntetés.

A rendőrség sújtó keze hiába üt le reájuk, nem fog ezeken a bírságolás, mert a pénzcrdöge és kapzsiság karöltve járnak és befészkelődött a lelkűkbe.

Szomorú dolgok ezek, nagyon szomorú dolgok! A fővárosban az élelmiszer uzsorásoknak a neveit hírlapokban közlik a közönség megjegyzi ezeket a neveket és kerüli ezeknek a kufároknak üzlethelyiségeit, ez által akarják elmetszeni az uzsorások megélhetésének életgyökerét.

Ami rendőrségünk, mondhatjuk bár, hogy szigorúan büntet, de keztyüs kézzel bánik el az élelmiszer uzsoráért megbüntetett egyénekkel, mert neveiket nyilvánosságra nem hozza, pedig ezeknek a neveknek nyilvánosságra hozatalával igen nagy szolgálatot tenne a közönségnek.

Ámde hát ez a rendőrség dolga ugyan, de kérjük amennyiben lehetséges, bocsássa nyilvánosság elé az élelmiszer uzsoráért megbüntetettek neveit, hogy bojkott alá vehető legyen minden uzsoráskodó kufár.

A közönség is jól teszi, ha minden uzsora esetet közöl szerkesztőségünkkel teljes névaláírással. Mi kíméletlenül lerántjuk a leplet minden uzsoráskodóról.

Azt suttogják,

azt beszélik...

hogy a nagykárolyi kocavadászok egyike, vadászat előtt a Rubleczky Miklós üzleti kirakatában levő őzikéken végzi célzási gyakorlatait ;

hogy a Rákóczi vendéglőben közraktár- noki Ferenc barátunk elnöklete alatt «Még egy kriglit“ címmel asztaltársaság alakult;

hogy Teibelesz ur Őexellentiája és társai, az Arany János-utcai telepükön hatósági segédlettel kitertjedt lókereskedést folytatnak ;

hogy a 43—50 éves népfölkelők sorozása alkalmával a bizottságba a rokkantak egyesülete is küld ki képviselőket;

hogy az október 6-iki gyászünnepély alkalmával a vértanuk életet egyik itthonmaradt gyászmagyar fogja ismertetni;

hogy Sanyi urfi a hadiözvegyek gyá- molitása körül szerzett érdemeiért, „fügefalevél" kitüntetést fog kapni;

hogy a hadiözvegyek körében egy idő óta rendkívül elterjedt betegség lett a fogfájás ;

hogy egyik helybeli tisztviselő, abból a célból, hogy a katonaságtól megszabadulhasson, magáról hülyeségi bizonylatot állíttatott ki;

hogy a városi gyepmester, a helybeli felmentettekhez »kedves collega* címzéssel bizalmas levelet intézett;

hogy a városi közgyűlésen legutóbb divatba jött, a kölcsönöket pénzügyi bizottság véleménye nélkül tárgyalni:

hogy maximális árakat nem az ármeg- állapitó-bizottság, de a piaci bíróság tagjai esetről-esetre önkényesen állapítják meg;

hogy a városi tanács azért nem gondoskodik a katonaságnak idehozataláról, mert félti tőlük ahadiözvegyeket;

hogy a legutóbbi városi képviselőtestület a rendőröknek nem drágasági, hanem kávépótlékot szavazott meg;

hogy a városi közügyekben, mint legfontosabb tényezők a galíciai menekültek szerepelnek;