Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-12-11 / 24. szám
Nagykároly, 1915. december II. 24-ik szám Vili. évfolyam. KÖZÉRDEK +% <43 ERMELLEI Szatnxár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fillér, — Kéziratot nem adunk vissza, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36, Telefonszám: 95. ■ ::-vs Felelfis szerkesztő és 1 áltulajdonos Simkó A: adar Hősök galériája. illusztrált újságok, a háború adta ötleteket valóra váltják és a közreadott képcsoporlok igen sok érdekes és köz- érdeklődésre számot tartó olyan dologgal ismertetnek meg bériünkét, amelyeket nem igen van alkalmunk a maguk valóságában láthatni s igy csakis e képeden keresztül ismerkedhetünk meg vélük Fantáziánk bizony szegényes ahhoz hogy a háborút a maga teljes vérlázitó borzalmasságaival együtt elképzelhessük. És a legjobb, lehübb felvétel sem segít el ahhoz bennünket, hogy a háború hangjaival és rettentő szagaival^ megismerkedjünk. Meg aztán ritka kép i.s az, ' amely valamely csata lefolyása közben, ott az ellenség rettenetes tüzelésében készül. Hivatásos Képész odáig el sem juthat. Az amatörök pt dig ilyenkor, a Tűire hevéKeír ^geszeíi 'mássáí taglalkodnak. kivételesen akadhat egy-egy, akit sem a feladata, sem az ellenséges tűz nem gátol egy részlet felvételében. De a leglöbb felvétel bálul, a tartalékvonalakban, vagy a legjobb esetben a nehéz tüzérség állásai körül történik; Azok a rohamok, a miket a fényképek, vagy a mozik -mutatnak ire, a leg.óbb cselben egy tartalékban heverő raj vonalnak az elöl lévő álásokba való masirozását ábrázolják. Hogy az alakok futnák, az csak természetes, mert ott igazán nem tanácsos sétálni. Ilyen exponáltabb helyeken a masirozás is futólépésben történik. De a nehéz harci életről igen gyakran kapunk megkapó képeket. Megismerjük a harcteret majd egész mélységében. Látjuk a gépfegyvereket, ágyukat, a szállításokat, a sebesültek elátását, továbbá a hidászok és árkászok munkáit, a páncélos vonatokat, a folyókon és nehéz terepszakaszokon való átkeléseket és a lövészárokéletet is részleteiben. És mindehhez még nagyon-nagyon sokat kell hozzáadnunk a fantáziánkból és minden szendelgés nélkül el kell gondolnunk, hogy fiainknak és tesvéreinknek a legnagyobb lelki megrázkódtatásokon - kívül, éhezni, fázni, ázni, es szenvedni kell, gyákTan aF önkívületig elfáradni és vé- rezni és meghalni. Egy része e képeknek azonban mindennél jobban érdekel benünket. Minden elfogulatlanságtól menten, magunkba mélyedve, hálás szomorúsággal telve szemléljük ezeket. Rendesen „hősök galériája“, vagy más ehhez hasonló cime van a képcsoporlnak, amelyről korán ellobogott fiatal életek néznek vissza reánk. Mennyi remény, mennyi szép, talán nagyszerű jövendő n ull, el bennük örökre! Mennyi gondolat, mennyi erő, tevékenység és munka, amelyet Hadúr magának foglalt le. Mennyi sok szépet akarhattak, 'mennyi sok jóra vágytak; mennyi édesség és melegség hiányzott az életükből, ! melyet" még folytatni akartak — a há- I horu után. És félbe, szerbe hagytak miudent, a munkát a tanulást, a gondolatot, az álmokat, a ^lárlot és végül az óTotuket ifl. ' ............ - — Ha elgondoljuk, hogy hányán nem keiülhetnek e galériába, (mert hisz ki tudná összeszedni és csoportosítani azokat a milliókra menő képet) és ha elgondoljuk, hogy ki, mindenki vár reájuk otthon, és mi mindent hagytak maguk mögött, akkor azt szeretnők arcképeik fölé Írni: „a nemzet“ örök szenvedéseinek galériája. És ide^ úgy kellene I beiktatni őket, - abban a ruhában, azzal j az ‘arckifejezéssel és mozdulattal, amelyet akkor viseltek, a mikor életüket abbahagyták. Mert Így nem teljes ez a 'galéria. Ezek a fényképek legnagyobbrészt még a béke boldog idejében, otthon készüllek valamely ünnepi alkalommal. Hisz a legtöbb ember valami ün- I nepiességet érez magában amikor a gép elé áll. Mig ha azt olvashatnók le e sokat szenvedettek arcáról, amit a halál vésett reájuk, a nép, a nemzet dicsőséges, de rettentő szenvedéseit kapnók meg a legfájdalmasabb hieroglifákban. De ezt már nem tudjuk soha többé megcsinálni. Nehány újsághír, egy csomó í veszteségi lajstrom és a kiválasztottaknak nehány fényképe, a mögöttük sötéten hozódó mérhetetlen gyász, köny és nyomorúság az, ami nekük megmaradt. Ki fogja ezt a késő jövendőknek úgy megörökíteni tudni, hogy megérez- zék a nép s az egyesek szenvedéseit? Milyen kicsinyek vagyunk mi ehhez emberek és miiyen rosszak! Már ma is túl tesszük magunkat a fájdalmon, pedig a vihar még el sem múlt. Egy uj kor fekszik előttünk, amely ezzel a világháborúval kezdődött és mi még a régi, frázisos és szívtelen viliág hagyományai szerint tengetjük életünket és azt hisszük hogy igy folytathatjuk is. Pedig a fiaink odakint már uj gondolatok közt élnek, amelyeket — lehet, hogy nemsokára — haza is fognak hozni. Ök tudják már, hoyy egy újkor kezdődött és talán kíméletlenek lesznek azok iránt, akik az ö rovásukra az elmúlt idők muzsikája me-* let akarnak mulatni tovább is. Ök nagyra nőttek a népek sorsválloztató viharában és velük nagyra nőtt a nép,-t* rviö^yíir — «h---Vér- ----rrrrHrói^y*éle t áldozatával nőtt nagyra és ezen jó lesz gondolkozni, amikor a „hősök galériáját“ múló borongással szemléljük. Senki sem tudja megmagyarázni, hogy tulajdoiikópen hogyan is született meg a rém drágaság. Ez a háború megfejthetetlen problémája. A termelő, a közvetítő, a kereskedő, az iparos, a viz, a levegő, a por, a sár, a bacillus, az üres gyomor, a lyukas cipő, a rongyos ruha, mind uniszóló tiltakoznak, mintha ők lennének az okai. Nincs más hátra, mint a fogyasztó. Ha tehát senki sem oka a drágaságnak, bizonyára ő. A szocziáldemokraták hivatalos orgánuma is úgy gondolkodik, mint mi, hogy végre még kisütik, hogy tulajdonképen minket, fogyasztókat kellene lecsukni, mert mi csináltuk a bajt. És ezt a nagy fölfedezést szelemesen s imigyen aposztrofálja: Kérdezd meg az agráriust, hogy oka e a drágaságnak? Azt mondja, nem vagyok. Kérdezd meg a nagykerkedőt, hogy oka-e a drágaság megcsinálásának ? így felel: nem vagyok. Kérdezd meg a közvetítő kereskedelmet, hogy minek csinál ilyen nagy drágaságot ? ügy védekezik, hogy: csinál a fene. Kérdezz meg mindenkit, akiről gondoi ■/ Fogtöméseket, műfogakat, platinahidakat aranykoronákat teljes garancia mellett készít; fog- gyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: Farkas Mór vizsgázott fogtechnikus Nagykároly, Jókai-u. TT
