Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)
1915-11-13 / 20. szám
Nagykároly, i9I5^ novenú.er 13. 2G-ik szám. Vili. évfolyam. KÖZÉRDEK------------------------------— érlellek .......................... = Sza fntár-, Bihar-, Hajdú- és Szilágy vármegyékre terjedő társadalmi hetilap. Megjelenik minden szombaton reggel. Hyilttér sora 50 fillér. — Kéziratot nem adunk vissza. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Károlyi György-tér 36. Telefonszám: 95. ■■ - Felelős szerkesztő és laptulajdonos Simkó Aladár Előfizetési árak: Helyben és vidékre postán küldve egy évre 8 K, félévre 4 K Egyes szám ára 20 fillér. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére a felelős szerk. jogosult. Az éhínség felé... Hihetetlen dolog, de mégis úgy van, hogy mi, Magyarország népe, élünk a mai világban a legdrágábban. Pedig ebben az áldott országban miden megterem, amire az embereknek szüksége van, sőt annyira gazdag ez a föld élelmi javakban és más minden jóban, hogy irigy szemmel néznek rája más nagyhatalmasságok. Ebben azért, mert ez a föld, minden javakat nyújt, csodálatos az a rettenetes drágaság aminek súlya alatt az ország lakosai nyögnek. A bajnak forrását keresik, kutatják mindenfelé, talán tudják, talán sejtik is hogy honnan fuj a szél, dehát olyan istennélküli gyámoltalan nálunk minden hatóság, hogy nem mer a százféléi, ezerszemii szörnyeteg fejére rágni mindaddig, raig a hydra feje mind porba nem hulll. Az a lelketlen üzérkedés, ami nálunk az élelmiszerekkel végbe megy, az hallatlan. Törekszik egyik-másik kicsi hatóság saját hatáskörében az üzérkedők körmére koppintani, de ez a koppintás oly szűk területen történik, hogy egyáltalán számításba sem vehető. Itt Nagykárolyban is próbálkozott a hatóság az üzérkedés letörésével, de csak ideig-óráig sikerült az s azután menekültek az üzérkedők a vidékre, ott tovább uzsoráznak, üzérkednek. A közönség pedig zúgolódik, de mert enni kell, vásárolja élelmi cikkeit olyan árban, a minő árban kapja. A drágaságot a gazdálkodók és a nagybirtokosok szívesen vehetik, hiszen minden terményeiket eddig soha nem álmodott magas árban értékesítik s ha eddig irigyelték a hivatalnok osztályt, a készpénz keresetből élőket, most szánakozhatnak rajtuk, mert most a tisztviselő és az iparosság nem él, hanem tengődik, mint hajdan a zsoldosok csekély éhbérükön. Az óriási drágaságot tulajdonképpen nem a termelő idézi elő, hanem az a sok dologkerülő üzér, ki a {keresethez mérten növeli a nap minden órájában az élelmicikkek árait. Emlékezhetünk arra, hogy pár évtizeddel ezelőtt, midőn a magyarországi felvidék az üzérkedő és uzsorások kegyetlen szipolya folytán erkölcsben és vagyonban a végpusztulásnak nézett elébe, néhány hazafias érzésű magyar lankadatlan fáradozása és működése folytán megindult egy mentő mozgalom, amely a felvidék népét az üzérkedőktől és uzsorásoktól nagyrészben megmentette, a züllött erkölcsöt kiirtotta s a vagyont a népnek tartotta meg. Ennek a népmentő mozgalomnak, az erkölcsi sülyedésből való kiemelésnek és a nép vagyona megmentésének támaszát és talpkövét akkori nagyjaink a szövetkezésben vélték föltalálni s ennek következtében létesítettek a felvidéken, a már akkor elpusztult észak és északkeleti Magyarországon ^ szükséghez mérten olyan szövetkezeteket, melyek úgy gazdasági, mint hitelügy szempontjából az ottani népnek javára, fejlődésére, haladására szükségesek voltak. Tömörült a nép, kicsiny és nagy egyaránt és már tiz év után meglátszott nyoma a szövetkezetek áldásos működésének s a felvidék nem egy községe valóságos „Boldogháza “ lön De el is pusztul ám árról a vidékről az üzérkedők tábora és mert olt lábuk alól kisiklott a talaj, elvándoroltak az uj boldogulás hazáját keresni. íme itt a kulcsa a drágaságnak. Mert hát élni kell, egy üzleten értve most az élelmi cikkek üzletét, nem egy ember keres, hogy mire a fogyasztóhoz jut a szükségleti cikk, azon már legkevesebb tizen nyerészkedtek és a jövedelemből talán százan is élnek kényelemben. ^Legelső kötelessége volna tehát a kormánynak ezekre az üzérkedőkre figyelemmel lenni, de mindenekelőtt minden néven nevezendő házalást, ügynököskös- ködést betiltani s tüzzel-vassal kel ki irtani. Hiszen ha a házalás be lesz tiltva, az élelmiszer ügynökösködés megszüntetve, abban az esetben egyszerre vége szakad annak halatlan drágaságnak, ami a városi nem termelő, de fogyasztó lakosságot az éhínség veszedelmével fenyegeti. A fpiftrc ho/nJiM egyszerűen kvalifikálhatatlan goromba ha a „naccsága,“ „a kalapos úri dáma“ alkudni merészel a 'portékájára s nem fizeti ki szó nélkül a lehetetlen árakat. Ha- ragasznak reá mert neki a húsz fillér is pénz, ma, mikor a megélhetésért jobban kell húzkodni, mint valaha; és — éppen ez az, amit a kofák nem tudnak az uri- nőknek megbocsájtani. Ha naccsága, hát legyen naccsága! azaz: ne sajnálja a pénzét. Mit keres a kalap annak a fején, aki számolja a krajczárt, úgy filozofál a piacz kofája. Es a telt zsebü kofa gőgje dühösen fordul azok felé akik urinök mernek lenni, holott prédáim való tőkéjük nincs hozzá. Nekünk, a csekély vagyonú vagy részben egész vagyontalan középosztálynak, mely legtöbbet szenved a háború drágasága miatt, nekünk szól ez a parázs kis hadüzenet,. amelyet komikusnak is vehetnénk, ha nem nehezítené meg napről-napra jobban a megélhetést. Köztudomású, hogy a tisztviselő, még a jobban fizetett is, most valósággal nyomorog. Mert ő a maga munkájának árát föl nem emelhette, mig minden, amit másoktól vesz, száz perczenttel drágább lett. Vásáros asszonyoknál, munkásoknál szinte elv: ha úriember kérdi mennyibe kerül: drágább, mint a maguk fajtájának. Ami helyes is volna, ha az igazán gazdagot adóztatnák meg vele; de nem helyes, mikor egyik nyomorúságot különböztetik meg a másiktól. Azok a bizonyos kalapos urinök, akiket inzultálni ma már — ugylátszik — virtusszámba megy, tudják-e, mit dolgoznak manapság ? Cseléd nélkül vagy egy kisebb fajta kisegítő leánnyal, (mert a cseléd megkiFogtöméseket, műfogakat, platinahidakat | gpsr aranykoronákat teljes garancia mellett készít; foggyökereket és fájós fogakat fájdalom nélkül eltávolít: a Farkas Mór f„gSm°klú. Nagykároly, Jókai-n. 3. sz. ß
