Közérdek, 1915. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1915-11-13 / 20. szám

2-ik oldal.

KÖZÉRDEK

1915. november 13. 20-ik szám.

iái

RÓTN LIPÓT

vaikereikedcüe

la vykároly Deák-tér 14.

Merdingen kályhák, mindenféle h áz if elszerelések nagy választékban. Carbid világítási célokra állandóan raktáron. Porosz fűtöszén kicsiben és

nagyban.

várija vacsorára a húst, de az uriasszony megelégszik a délről maradt főzelékkel is) elvégez minden házimunkát, kijár a piacz- ra, takarít és főz. És semmi sem nehéz és semmi sem alantas, neki: ott segít a mosóteknő mellett, mert a mosónők ha nem figyelik őket, szeretik kefélni a ruhát.

De ez csak egyik része a dolognak. Ott vannak a gyerekek, akiket rendben kell tartani, akitől, úri mivoltuknál fogva elvárja az iskola, hogy egy kicsit tanuljanak is. Tehát a gyermekek tanításával is kell foglalkozniok.

Azután a ruha. Ennek nem szabad rongyosnak lenie. De ki győz annyi ruhát venni? honnan? miből? S előkerülnek a szekrényből az ócska ruhadarabok, férfikabát, szoknya. S a nagykabátból egy kisbabát lesz, régi ruhából aj ruha, rongyos blúzból kalapdisz.

Cseléd, varrónő és nevelőm s finom uri- hölgy egy személyben: ez a mai tisztvise- löasszony, a czifra nyomorúság mosolygó hőse. S ez nem kivétel, ez a szabály; mi, akik köztük, velük élünk, tudjuk.

Csupán a pictcz haragos kofaasszonyai nem tudják, ők csak a kalapos, mégis alkudozni merészlő dámát látják, akit szidalmazni, csúffá tenni; virtus, megéri még talán a tíz koronát is, amit büntetésből fizetni kell érte.

A háború, ez a nagy demokrata, lám válogatás nélkül ontja a halált fenn és lenn, urak és parasztok között, munkás középosztályunk vállaira a legnagyobbat helyezve.

Kérem erre a hirdetésre

FIBYELNI!

Tisztelettel hozom szives tudomására a n. é. vásárló közönségnek, hogy Nagykárolyban, a gróf Károlyi György-téren levő cipoüzletemben

megérkeztek a legújabb divatu gyermek-, női- és férfi

amerikai czipők,

továbbá a

női posztóczipök,

melyek a legnagyobb választékban állanak a vásárló közönség rendelkezésére. — Nagy raktárt tartok

saját készitményü ""3.7XT"" cipőkből, S-SSS:

csizmákból,

melyeket a nehéz viszonyok dacára igen jutányos áron bocsájtok a vásárló közönség rendelkezésére. Vadászcipök, vadászcsizmák vízhatlan bőrök bök mérték után 24 óra alatt elkészíttetnek. A n. é. közönség kegyes pártfogását kérve, vagyok kiváló tisztelettel

Papp László cipész.

Amerikai gyermekcipő különlegességek.

Azt suttogják, azt beszélik ...

hogy Hangos Gusztika és Sanyi urfi közös haditanácson döntik el, hogy ki részére adható ki a katonai felmentésekhez a hatósági bizonyítvány;

hogy a polgármester jelentést tett ugyan a közgyűlésnek az élelmiszerek biztosításáról, de ez a tevékenység csakis a krumpli és keserüsóra terjed ki;

hogy Villanyos Józsika kijelentette, hogy az ő betéteinek kamatai teljesen fedezik a városi villanyvilágitási vállalat egy évi jövedelmét;

hogy Nagykároly város azért jegyzett oly csekély összeget a Ill-ik hadikölcsönre, mert a Takarékpénztár — a város bankja — nem nyújtott be hozzá kedvező feltételek mellett ajánlatot egy nagyobb összegű kölcsön jegyzésére;

hogy a városi képviselőtestület tagjai minden közügyben „Néma“-ságra vannak kárhoztatva;

hogy Hangos Gusztika jogtudománya oly magas fokon áll, b.ogy a kihágási eseteket is vétségnek mindsiti és azt kizáró oknak tartja az erkölcsi bizonyítvány kiadásához ;

hogy a katonaság érkezésének hirére a hadiözvegyek felmondották Sanyi urfinak a természetbeni szolgálatok teljesítését;

hogy a Vereskeresztes gyászmagyarok egyike udvarias megkeresés helyett, rendeleteket ad ki a lelkészeknek gyászistentiszteletek tartásárá, amelyet azonban az Isten szolgái mosolyogva használnak fel bizonyos célokra;

hogy az érendrédi hárem basa, szomorúan tapasztalja azt, hogy a főszolgabíró nem bottal ver, de fegyelmi vizsgálattal intézi el az ő hadisegélyesek ügyeit;

hogy rokkant Bandika a Kispipában mindennap arról elmélkedik, hogy miért is lövöldöztek a muszkák a visszavonuló katonákra és miért kellett éppen neki .sebet kapnia? . . .

hogv Hangos Gusztika engedélyt adott a városi podesztának arra, hogy Sanyi urfi számára nélkülözhetlenségi bizonylatot adjon ki;

hogy Jani tata feltalálta az Alábbi legújabb magyar közmondást: „vagy cár, vagy kalaposinas“ ;

hogy. a Nyári báré a Kinczler vendéglőben állandóan előadásokat tart, a borkezelésről és a húsfogyasztásnál elérhető megtakarításokról ;

hogy a városi tisztviselőknek a tulesi- gázott munkában annyira kiszáradt a tentá- juk, hogy kék irónnal irt felhívásban kiadott figyelmeztetéssel adták tudtára a hadiözvegyeknek, a hadisegély kifizetési napjairól szóló megállapításokat;

hogy városunk nyomdászai, felelős szerkesztőnk gunár libájának vicből való eltüntetésével, Sanyi urfit gyanúsítják;

hogy a Magyar Király pocakos vendéglőse folytonosan arról panaszkodik, hogy a háború tartama alatt szerzett 25 kiló hájkövéredését, a rossz üzlet viszonyok idézték elő;

hogy a nagykárolyi míigőamalmot uzsoráért bejelentették s 10 tárgyalás után „csorba“ ítélettel felmentették;

hogy a városi atyák azon törik a fejüket, I hogy a tűzifának milyen nevet adjanak, hogy megfeleljen az árának;

hogy lapunk szerkesztője lemond a ; dohányzásról s az ezáltal megtakarított ösz- I szeget hadi árváknak osztja szét téli ruhákra ;

hogy a város által adandó tűzifának csak az árát veszik fel s az utalványt pedig I emlékül való megőrzés végett kiadják ;

hogy Lajos a hadiadós angrosista a nevét megmagyarositja s „Merkúrral“ az 1 istenek tanácsának gyorslábú előadójával i brúdert iszik az örök barátság jeléül és megpecsételéséül;

hogy a lópanama ügyben hozott Ítélet ! csakis azok körében keltett széles körben élénk örömet, akik már bankett rendezésen is törik a fejüket, hogy potya pezsgővel 'feledtessék fájdalmaikat a kedves barátaik kissé hosszas távolléte miatt;

hogy a rendőrség elhatározta, hogy I ezután nemcsak a szegény polgárok fognak, őrszolgálatot teljesíteni, hanem személyesen I a bankdirektorok és a velük hasonló társadalmi állásban levő Nagyságos urak is;

hogy fa árából begyült pénzen búzát ! vesznek ugyan, de abból nem kapnak a j lisztárusok egy csipetnyi kenyér lisztet sem.

HÍREK.

Kérelem.

Kevesek tudják talán, hogy a vármegyei szikházban, mily kedves Múzeuma van vármegyénknek. Ez a nem tudás volt oka talán annak, hogy eddig a nagyközönség részér öl nem csak támogatásban, de még csak figyelemben sem részesült.

A jelenlegi háború mindent kiforgatott rendes menetéből, az értékek milliója lesz sem mivé, nagyszerű emlékek pusziidnak el nyomtalanul, úgy, hogy a háború után csak a háborúnak fájó gondolat emlékei maradnának meg.

A Vármegyei Muzeum ezt megakarja akadályozni, azért a siker teljes reményében fordul Szatmárvármegye közönségéhez, aprajához nagyjához, gondoljon a jövő nemzedékre, arra amely csak betűből ismerné meg a háborút, hogy anyagi emlékekből, maradványokból is lássa azt.

Kérjük tehát a közönséget, különösen a lelki pásztorokat, tanítókat, jegyzőket, hassanak oda, minél több emléke legyen múzeumunknak, hassanak oda, hogy eddig értéktelen semmiségeknek tartott dolgok megőiiztessenek a jövő kornak és ezért minden ilyen emléket, jelt szolgáltassanak be a Vármegyei múzeumnak.

Milyenek is legyenek ezek az emlékek ? felsorolni az összest nem lehet? minden csep tárgy, melyet az ellenségtől szereztek küzdő katonáink, akár legyen az fegyver, kard, gránát, srapnel, akna, vagy egyszerű gomb, sajka, kés, levél, levelező lap mindezek egyformán értékesek.

Didergő katonáink öltönydarabjait, szövetséges társaink mindennemű használati tárgyait katonaicikkeit — mi szívesen fogadjuk.

Örülnénk, ha katonáink által irt levelűket, levelezőlapokat, vagy bármilyen a háborúval összefüggő nyomtatványt, vagy fényképet szin- nyomatot kapnánk.

Mindent szívesen fogadunk es köszönünk nemcsak a magunk vármegyénk és országunk, de a jövő nemzedék nevében, mely hálásan fog visszagondolni figyelmes őseire.