Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-01 / 31. szám
Nagykároly, 1914. augusztus I. 31-ik szám VII. évfolyam KÖZÉRDEK Éf^MELLÉK SZATMÁR-, BIHAR-, HAJPU- ÉS SZILÁ<SyVÁRME<5YÉRE TERJEPŐ TÁRSADALMI HETILAP. Qt Megjelenik minden szombaton reggel. ' '■ Iß'''"' Előfizetési árak: Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Előfizetési és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos SIWIKÓ ALADÁR. Helyben házhoz hordva egy évre 7'— kor. félévre 3'50 kor Vidékre postán küldve egy évre 8'— kor. félévre 4.— ko Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Egyes szám ára 20 fillér. A néma sajtó. Egy rendelet és hallgat a sajtó. E kicsinyke, régi rendeletecske bearanyozva a hatálybaléptetés erejével és megkukkult a szó. Semmit sem tudunk többé Még alig egy hete a legb hetetlenebb kombinációk csattangoltak a lapok hasábjain, ma már csak a félhivatalos megcenzurált valótlanságai kószálnak a petittel szedett sorokban. Mire való ez a feneketlen kavarodást felidéző takargalás? Miéi t, hogy tilos tudnunk' valamit is abból, ami az életünkkel* a gazdagságunkkal és nyugalmunkkal egyet jelent: a Háborúról? Keresünk valamit a sötétben, valakit, akihez bizalommal fordulhassunk. Van háború, lesz, mikor lesz, miért lesz, merre lesz ? Csupa „lesz“. Semmi pozitívum. Hogy helyesen cse!ekszi-e a a had- vezetőség, azt ... azt csak a hadveze- töség tudja. De hogy a kétség, a bizonytalanság, a lapogatódzás ezer felől ezer felé agyonroncsolja az idegeinket, tönkreteszi a lelki békénket, tény. Vitathatatlan tény ! Nem tud ma iit senki semmit Nem tud a börvelyi magyar, a vezendi polgár, a pesti börz.ianer sem semmit. A pénz, ez a legérzékenyebb időjósló is tapogat, próbál, vacilál. A koronajáradék esett. Talán emelkednie kellett volna. A gabona változatlan. Nem tudja, hova szökjön, fel vagy le. Hintajáték, kétség, cicá- zás az egész. És ebbe a nagy össze-visszaságban nem szól bele egy apró, legyen bár kétsoros hirecske. Lesz valatin? Nem lesz? Esténkint régi Írásokat olvasgatok. Hatalmas harcok forró történeteit. A fehér rózsa és piros rózsa harca talán a legizgatóbb mind között, vagy ha vesszük, Hannibál, mikor átkél az Alpokon. A hősökről Írott ódák telis-teli magasztos dicsőítésekkel. A harcosok lelkét — azt súgják a sorok — az elszántság fenséges érzete tölti be. Ha sírnak, legfeljebb az otthon hagyott szerelmüket siratják. Pénzről azonban sehol sincsen szó. Á pénz nem számit, a pénz nem témája ja hálaanó himnuszoknak, mintahogyan nem tárgya a jajveszékelő jeremiádok- nak sem. És lassan-lassan fel a századokkal — ahogy tovább lapozok egyre több és több, nehezebb és fontosabb szerepet kap. Ma már az egyedül temparált hangszer, az egyedül élvezhető akkordot adó. Végig az országban elhalt a pénz zenéje, sehol a világon nem szól az arany nótája. Az aranyládák csukva, az emberek zsebe üres, az a kis portmoné pedig elásatott a kert végébe, az akácfa alá. Nem vetettünk sokat, az aratásunk is nagyon gyenge volt. Nem volt pénzünk. Or- Az összes nvári kelmenidonsá.srokból ~®űb gyönyörű választékkal szolga RubletzkyKálmándivatárnházs ,1 iNagykároly TÁRCZA. Levél a tengerpartról . . Anyám, a Te lányod Mosolyogva ébred Mosolyogva feleszik. Dalol vidám kedvel Rózsaszín hajnaltól Lilaszinü estig. Tenger csókos habja Játszi enyelgéssel Simogatja testét. Ujjongó szivében A bánatot, s jajszót Hiába keresnéd. óriási pálmák S cipruslombok között Elmerengve járok. Elnézem a hajót Hogy kisérik lopva Hófehér sirályok. Elnézem a hajót Amely elvisz engem Oh jaj nemsokára ! Oh miért is minden Rövid boldogságnak Hosszú gyász az ára ? Anyám! Most a lelkem Tele van illattal Tele van zenével. Tengerparti álmok Tarka virágának Egész özönével. Nincs egy panasz szavam Ha lenne is átkom Imádságra válna S zzivemböl minden bú Harag, keserűség Örökre kiszállna. Úgy őrzöm a szivem, Hogy ilyen maradjon Ily fényes, virágos. Meg ne keserítse Meg ne szomoritsa Újra az a város. Ahová nem köt más Csak egy pár színtelen Eltemetett emlék, Hová édes anyám Ha ti nem lennétek Tán’ vissza sem mennék. Rovignó, jul. 16. Dániel Kató. Asszonyi furfang. Irta : Pakots József» Garamy megállt egy virágárus leány előtt és néhány ibolyaszálat vásárolt. Mialatt a leány az ibolyákat betűzte a gomblyukába, Garamy tüzes pillantással mondta neki: — Maga tetszik nekem 1 Fogászati műterein Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: termöszetkü fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban; szá.i- badiás nélküli fogpótlások u. mi; aranyhidat koronák, csapfogak, a legmüvészesebb kivitelben. Fohuzás. Fogtömés. László Jenó vizsgázott fogtechnikus.
