Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-08-01 / 31. szám
2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. augusztus 1. 31-ik szám. Nagy választék I Olcsó árak ■ a A „llagyai Áruháziban Megérkeztek a legújabb nyári áruk: szalma- és könnyű nyúlszőr kalapok, nyakkendők, divat harisnyk, Ínyek, kerti székek, úti kosarak. Gyermekkocsik és cikkek. ami volt is elfogyott. Elosont a kedvünk, ami lenne is belénk fagy és most még rája, ráadásul jövő eshetőségének kusza vonalait is le akarja törölni a Rendelet. Eddig hazán, határon keresztül össze- nyultak az érdekkarok. Egy egységet, kos- mopolitikus egészet képezett szabó a szabóval, vasas a vasassal. Ma már a láncot tarló kezek is kettészakadtak. Az álmos diplomácia lomhán borítja el árnyékával a még meglevő utolsó világos foltokat. Jó, hát legyen meg ! Belenyugszunk, hiszen úgysem számos a lamentálásunk. De legyen már meg, hiszen kétséges az utolsó betevő falatunk. Ez a vígan lobogó háborulángot oltani nem szabad, perzseljen fel mindent, kezdhessük újra a teremtéshez, a munkához, az újbóli felépítéshez. Lássuk már ismét szolid kombinációt a tőzsdén, beszélhessünk újból a külkereskedelemről, induljanak neki ismét a hajók a világnak és szabadjon már végre újra „A selyemhernyó tenyésztés intenzivebbé tételé“-Töl vezércikket Írni. Kölcsön zsákokat, vízmentes ponyvát, kévekötő zsinegeket bármily menyiségben jutányos áron szállít Darvas Mór Nagykároly. Kossuth-utca 1. A rehabilitátió. Ez a cime annak humánus javaslatnak, amelyet a kormány a napokban nyújtott be a képviselőházhoz, a melyet a humanizmus nevében már régen sürgetett a magyar jo gászvilág. „A büntető ítélet hátrányos jogkövetkezményeinek megszűnéséről“ címet viseli a törvényjavaslat. Törvénnyé válása után azok, kik ifjúkori könnyelműség, gondatlanság, vagy más ok miatt büntető utón felelősségre vonattak és elítéltettek, módot és alkalmat nyernek, hogy ezen Ítélet hátrányos kellemetlenségeitől és az ítéletnél is súlyosabb társadalmi megbélyegzéstől megszabaduljanak, ha büntetésüket már elszenvedték és a büntetés kitöltése óta a törvényben meghatározott idő alatt példás, becsületes életmódot tanúsítottak és ha büntető cselekményekkel kárt okoztak : a kárt megtérítették, vagy megtéríteni komolyan igyekeztek. Az eddigi törvények ridegségét, szigorúságát és a kicsinyes társadalom ostobaságát lesz hivatva az uj törvény letompitani, különösen ez utóbbi, mely soha nem elégedett meg a pártatlan biró által kiszabott büntetés mértékével, hanem az egyszer megtévelye- dett embert, még ha évtizedeken át a legbecsületesebb polgári életet élte is, holtáig üldözte és üldözi ballépése miatt és gyakran az utódok életét is megkeserítette és megkeseríti szüleik, vagy hozzátartozóik ballépésének kegyetlen fölhánytorgatásával. Ismertem egy férfiút, aki 40 esztendő előtt, kereskedősegéd korában valamelyes bűncselekményt követett el. Büntetését kiállította, azóta más községben példás életet élt, önál- I lósitotta magát, tekintélyes vagyonra tett J szert, szép családi életet él s még ma is nyögi ifjúkori botlásának következményeit. ; Egy hiéna természetű ember volt földije megfelebbezte ugyanis gyámi kirendelését és 40 évi tisztességes élet után, mely idő alatt gazdasági téren maradandó emléket biztosított magának, jótékonysági téren pedig ezreket áldozott, le kellett mondani úgy a gyámi kirendeléséről, mint községi képviselő- testületi tagságáról, valamint egyéb közéleti tisztségeiről. Itt városunkban is van egy vagyonos kereskedő, aki mintegy tiz évvel ezelőtt önhibáján kívül fizetési zavarokkal küzdött, csődbe jutott, elitélték. Azóta újból sikerült magának egzisztenciát teremteni, hitelezőivel kiegyezett, az okozott kárt megtérítette. Mi, j akik tudjuk, hogy a fizetésképtelenség gyak- ! ran a körülmények és viszonyok szerencsét- I len szüleménye, nem vetünk követ erre a kereskedőkre. De a törvény szigorúbb. Minden évben, a legtöbb adót fizetők jegyzékébe felveszik ezt a büntetését már elszenvedett kereskedőt is, mert adóalapon törvényhatósági bizottsági tag lehetne, de ez sohasem I lehet, mert a jegyzet rovatban feltüntetik, hogy vétkes bukás miatt egy havi fogházra volt ítélve. Kibékített ez a szerencsétlen fló- tás már mindenkit, .kifizetett már minden kárt, elszenvedte büntetését, évek hosszú során még csak ki se „hágott“: a rideg paragrafus üldözi holtáig és egyszer egy esztendőben kiállítja őt a pellengére. Nemrégiben egy kinos jelenetnek voltam tanúja. Becsületsértés, tehát nem valami ritka és főbenjáró bűncselekmény elkövetésével vádoltan állott a bíróság előtt egy köztiszteletben álló- úriember. A személyi adatok fölvételekor a biró az iratokból megállapította, hogy a vádlott 1881-ben, tizenkilencéves korában lopás kísérlete miatt büntetve volt. A vádlott halálsápadtan hallotta,, hogy eddig féltve őrzött titka napvilágra került és talán még ma is retteg, hogy a nyilvánosságot képviselő jelenvoltak valamelyike elfecsegi ezt a tárgyalási adatot. Ilyen és ehhez hasonló lelketlenségetakar Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Hú § Mm Jer ruha festő, vegytisztító és gőzmoső-gyárában Felvételi üzlet: Nagykő r o l y, Széchengi-utca d3. szám. A leány nevetett, megszokta már ezeket a semmitsem jelentő vallomásokat és Ga- ramy továbbsétált. E pillanatban az egész világ nagyon tetszett neki. A levegőben langyos fényhullámok úsztak, az arcát bujkáló szellők csiklandozták és minden, minden áradozott a tavasz leheletétől. Mert tavasz volt, az első tavaszi nap. Garamy impresszionista volt. Egy kis fény, egy kis virágillat boldoggá tudta tenni és gyakran megesett vele, hogy egy felhőfoszlány, amely függönyt vont a nap elé, úgy elszomorította, mintha valami nagy veszteség érte volna. Felöltő nélkül, sétapálcáját lobálva, vígan nekivágott az utcáknak. Amint kerülgette a szemközt jövőket, kiváncsi pillantást vetett az asszonyok kalapja alá. Nézte a csillogó szemeket, a pírral elöntött arcokat s lassan- lassan mindjobban elhullámosodott benne a mámor. Garamy fiatal volt, húsz és egy néhány éves és ereiben egy-egy indulatrohamra még zuhogni szokott a vér. Az a láz, amely a szivében úrrá lett, végül is türelmetlen vággyá formálódott benne. Vágyott egy asszony, egy édes, szerelmes pillantás, egy forró, mámoros tavaszi kaland után. A tekintete végigsiklott az utca gyalogjáróján, végigmustrálta a közönséget és gondolkozott. Ah, kiragadni ebből a tömegből egy mit sem sejtő, gyanútlanul édes asz- szcnyt s vinni magávai drága zsákmány gyanánt, elárasztani a lelkét, szivét a szerelem napfényével, a mámor tengerével, úgy ragadni magával a szenvedélyek hullámhegyein, mint egy szép, karcsú, fehér yachtot a sötétzöld, csapkodó, tajtékot túró tenger. Megindult. Minden asszony közelében megremegett a szive. Ez az! A mámor mindjobban hatalmába kerítette. Már zavaros volt a nézése, már nem gondolkozott, már csak egy nagy vergődő, kitárt szív volt. És elszakadt benne minden fék, felborult benne minden önuralom. Magáénak szánt minden asszonyt, a képzelete rabul ejtette valameny- nyit, egy lila kalap, egy szürke fátyol, egy kivillanó fehér csipkeblouse, egy suhogó selyemszoknya már szárnyra röpítette a fantáziáját. Talán éppen ez ? Talán éppen ez ? Odaszegődött egy-egy asszony mellé, kisérte, hajszolta makacs elszántsággal, mohón, szenvedélyesen, aztán türelmetlenségében a félúton átcsapott egy másikhoz és azt üldözte. Kereste a tömegtorlódásokat, odabujt az asszonyok mögé, a kezével, a karjával hozzáért a derekukhoz, a karjukhoz. A vakmerőségétől néha maga is megrettent, a szive valósággal a torkában lüktetett, az arca tüzelt, de nem tudott megállni, szédületes erővel ragadta magával a mámor, az ifjúság a tavasz . . . Végre egy gyönyörű, fekete asszonynál diadalmasan, szinte ujjongva dobbant fel a szive. A keze remegve ért az asszony kez- tyiis kezéhez, amellyel ez ruháját fogta fel s ime az asszony feléje fordította a tejét és lopva, titkon rámosolygott. Garamy elkapta ezt a mosolyt és vad, akaratos, mámoros pillantással viszonozta. A karja szinte megrándult a vágytól, hogy derékon kapja az asz- szonyt, de a nő nem volt egyedül. Egy férfi ment mellette, egy szótalan, mogorva férfi, a közömbössége rögtön elárulta a férjet. Garamyt a férj jelenléte még jobban tüzelte. A helyzet ingere izgalommal töltötte el és vakmerőén követte őket. Igyekezett magát a férjjel észre nem vétetni, de minden alkalmat megragadott arra, hogy az asz- szony közelébe jusson, hogy melléje simulhasson, hogy megérinthesse a kaiját, hogy elkaphassa a pillantását, a rejtett mosolyát. S az asszony reagált mindenre. Egy nagy- titkos párbeszéd indult meg köztük, egy bit zalmas, benső, leplezetlen diskurzus, amelyről valaki, aki pedig közvetlen közelben vol- s akit e diskurzus nagyon érdekelt volna, nem tudott semmit. És egyszerre, váratlanul az asszony odafordult a férjéhez és kigyult arccal, haragosan mondta neki, mialatt Garamyra mutatott : —- Kérem, szabadítson meg ettől az embertől ! — Mi? Mi az? — riadt fel a férj. — Ez az ember szemtelenkedik! Garamy úgy érezte, mintha hirtelen hideg vizet zúdítottak volna a nyakába. Hebegve mondta: — De bocsánat, asszonyom . . . — Hallgasson nyomorult aszfaltbetyár t
