Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)

1914-07-04 / 27. szám

2 ik oldal' KÖZÉRDEK 1914. julius 4. 27-ik szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat arany­ban és vulkánit kautschukban; szá.j- badlás nélküli fogpótlások u. mi; arany­hidat koronák, csapfogak, a legmüvészesebb kivitelben. Fohuzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. nagykárolyi KERESKEDELMI ÉS IPARBANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. Alaptőke: 1.200,000 korona. Tartalékalapok; 492,000 korona. FolyÓSlt ■ váltókölcsönöket bekebe­lezés, értékpapír fedezet vagy ke­zesség mellett. Leszámítolja, jparosok és ke­reskedők tárcaváltóit a legjutányo- sabb kamattétellel. Torlesztéses jelzálogkölcsönöket nyújt földbirtokokra a becsérték 50°o-a erejéig 20—50 éves idő­tartamra, a kölcsönkérvénnyel egy­idejűleg beterjesztendő az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonata és ka­taszteri birtokive. Vesz eseiad. mindennemű tőzs­dei értékpapírt, sorsjegyeket a leg­előnyösebb napi árfolyamon. Takarék és folyószámlái betéteket igen jutányos kamattétel mellett gyümöicsöztet; a tökekama!adót az in­tézet viseli, mindern íiv.ü bank- szerii ügyletet. Közelebbi felvilágosítást készséggel nyújt az intézet Igazgatósága. f FEFSENCZ FERDINAND f HOCHENBERG ZSÓFIA Lebonyolít: A borzalmas végzet ismét egy véres lappal gazdagította Magyarország történel­mét. A vad indulat, fékevesztett gyülöltség kioltotta a magyar és osztrák trónvár- mányosa és felesége életét. Kábultak vagyunk az iszonyattól, megdermedt lélekkel állunk e véres tra­gédiával szemben és őszinte és meleg részvétünk Szent István utóda, a mi jó öreg királyunk felé fordul, aki ezúttal második trónutódját veszítette el termé­szetellenes halállal. Hogy meg ne rendüljön e tragédia véres látományán: egész nagy lelki ere­jére, hivatásának teljes átérzésére, balsor­sokban megedzett jellemére van szüksége. Járuljon ezekhez az a tudat, hogy alatt­valói szeretettel, hűséggel, részvéttel álla­nak mellette bánatában s a hívők imád­sága ostromolja érette az eget, hogy viselni tudja, amit Isten iámért, hogy a leggonoszabb, legelvetemültebb, legaláva­lóbb szándék is, mely a merényletben tetté lett, célját tévesztve, a gondviselés kezében Rá és Nemzetünkre ne átkot, hanem áldást legyen kénytelen hozni. Elszorult szívvel, könnyes szemmel tekint a magyar nemzet a gyilkos őrület két áldozatára is. A teljében levő, férfias és kemény karakterű trónörökösre, akire kötelessége és hivatása teljesítése közben sújtott le orvul a halál. Zárkózott szivén, amelyben nemzetek sorsa szuny- ny.idott s tán históriai elhatározások érle­lődtek, a gyilkos golyó nyitott rést elő­ször, s ez a rés ölökre elnémít minden kérdést, minden gondolatot, hogy mi lett volna, ha egykoron átveszi őseinek nagy és terhes örökét. Emlékét, mint a férfias, lovagias és nagymüveltségü trőnvármá- nyosát fogja megörökíteni a história S fel fogja jegyezni róla, hogy mölyérzésü, meleglelkü ember volt, aki szivének su­gallatát a hagyományok és az udvari sza­bályok fölé helyezte. S akiért e nagy és messzire kiható elhatározásra képes és kész volt, lelkének és szivének osztályos­társa együtt szenvedte vele a bíboros mártírok borzalmas h.dalit. Mintha a vég­zet vas törvénye szabta volna az esemé­nyeket: akik együtt mentek a boldog­ságba, együtt mentek a halálba. Az elár­vult fejedelmi sarjuk felé fordul tőlük a könnyes tekintet, akiket a legnagyobb, a legrettenetesebb csapás ért: apát és anyát egyszerre veszítettek. Nincs emberien érző lélek, amelyben a szörnyű felháborodás mellett, amelyet az eszeveszett merénylet kelleti, a mély és igaz részvét érzetét ne váltaná ki a szerajevói tragédia. A mi belőle a tanul­ság és az igazságszolgált dús lapjaira tar­tozik, az mind eltörpül a döbbenet első pillanatában ahhoz az emberi érzülethez képest, amely szívfacsaró szánalommal és fájdalommal osztozik a fejedelmi árvák szenvedéseiben. A Polgári Olvasókör nyári helyiséget megnyílott. Mindennap friss villásreggeli. Jégbehütött Dreher sör. Pontos kiszol­gálás. Legszebb ru/iatisztitás Vegyileg száraz titon Hű ß tűjer ruhafestő, vegytisztító és gőzmosó-gy<írában Felvételi üzlet: N a g y k á r o t y, Széchenyi-utca 43. szám. — No ha igen, akkor szedje elő azt a csepp eszét és mondja meg, ismeri-e a ro hamjelt ? — Igenis őrmester ur. — Halljuk hát, fütyülje el. — Nem tudok fütyülni őrmester ur. — Bánom is én; hát akkor énekelje el. — Nem vagyok zeneileg kiképezve őr­mester ur. — Ejnye gazember, ... no megállj csak ... ha holnap az őrnagy urnák is igy felelsz, akkor biztos lehetsz benne, hogy ő fog téged zeneileg kikópeztetni, de abban nem lesz köszönet. No Csikós, hát te tudod-e mi a katonai tisztelgés ? — Fogadjunk őrmester ur, hogy tudom. Csikósnak megszokott és megrögzött sza­vajárása volt, hogy „fogadjunk.“ Még gyer­mekkorában szokott hozzá és azt elhagyni vagy arról leszokni nem birt. Bármi volt a szóbeszéd tárgya, Csikós a fogadjunkkal állt elő. „Fogadjunk“ nélkül egyáltalán beszélni sem tudott. Fogadok te jármos ökör — szólt Bogári, — hogy tizennégy napig ülsz az „ajcelben“ ha holnap az őrnagy urnák is a fogadjunk­kal felelsz; nos hát miből áll a katonai tisz­telgés ? A katonai tisztelgés az, ha jobb kezem a caákóm széléhez emelem. — Igaz is, meg nem is. A katonai tisz­telgés az a tiszteletadás, amellyel feljebbva­lóink iránt tartozunk. Gerbasics ismételd amit mondtam. Gerbasics, egy a muraközből származó, félig horvát, félig magyar fiú, akinek ujjnyi nagyságú betűkkel volt a természetes buta­ság a homlokára írva. —■ A tisztelgés az, ami tartozik a had­nagy ur, meg a főhadnagy ur, meg a ka­pitány ur, — szólt tört magyarsággal Ger­basics. — A vak apád te buta. Nem adósság az hanem kötelesség. Az ur Isten kegyelmezzen az én árva lelkemnek — meg nektek is. Szinte látom már, hogy mit hoz a holnap. No, és miből áll a katonai tisztelgés ? — Ha felemelek a jobb kéz a sapkához. — Hát ezenkívül még milyen katonai tisztelgés létezik ? — Ha prezentálok a fegyver. — Nagyon jól van fiam Gerbasics de mit csinálsz akkor, ha nincs veled a pus­kád? — Akkor kihúzok a bajonét. — Kihúzod az apád szakállát, te szamár. Ha te a bajonétodat húzod ki, akkor téged húznak nyolc napi „ajcelbe.“ Szablits (Szab lits Gerbasicsnek volt falubelije), mond meg ennek a tökfejünek, hogy mit kell tennie, ha nincs vele a puskája. — Ha nincs meg van a puska, akkor frotot kell megcsinálni. — Meg van az már csinálva fiam; csak frontállásba kell helyezkedni, c^s ki előtt kell frontba állani? — Minden fellebvaló, akinek meg van az arany csillag. — Derék ember vagy fiam Szablits, a te fejedben kezd már a piros hajnal derülni. A várva várt és rettegett holnap is be­következett és vele együtt ... No, de ne előzzük meg a történeteket. — Nagyon meg vagyok elégedve kapi­tány ur, szólt az őrnagy a gyakorlat befeje­zésével, — kitünően ment minden. Bogári őrmester ismét bebizonyította, hogy nincs párja az ujj one kiképzésben. Bogári őrmester ön derék ember, szólt dicsórőleg az őrnagy Bogárihoz fordulva, — gratulálok önnek — úgy ment minden mint a karikacsapás, az idén csakugyan kitűnő anyagot szállított a sorozó bizottság. Kapitány ur adjon a legény­ségnek huszonnégy órai „dienstfreit-t“. — Apropos; hát az iskolázással, hogy megy a dolog? Reményiem ép oly jől mint a gyakorlati kiképzéssel. Bogári, kérdezze csak ki a legénységet. Most következett még csak, amitől Bo­gári rettegett. Golyóbis nagyságú izzadtság cseppeket törölt le tarka zsebkendőjével hom­lokáról. De hát Bogári még az eleven ördög­től sem rettent volna meg és igy merészen nekivágott. — Bakos — szólt az egyik újonchoz for­dulva, mit kell tennie a katonának ha fel­jebbvalót lát ? — Tisztelegnie kell őrmester ur. — Miből áll a tisztelgés Gerbasics ? —- Felemelek a jobb láb — Bogárit a guta keringette, de csakhamar magához tért, mert Gerbasics önmagát korrigálva folytatta :

Next

/
Oldalképek
Tartalom