Közérdek, 1914. július-december (7. évfolyam, 27-37. szám)
1914-07-04 / 27. szám
1914. Julius 4. 27-ik szám. KÖZÉRDEK 3-ík oldal. mm mm íAAAAAAAAAAá 318! ■■■«■■■■■» SKS EISBBIIIG x x ITRodern vegytiszíitás \Í líj. Sieib Mainál £*• Nagykároly, Kereskedelmi és Iparbank palota mm BB iAAAAAAAAAAÁ Háj 8888888888 mám ssmmmmm W~^ X X X X ► 4 mm Í.AAAÁAAAAAAA IB mm modern ruhafestés X X X X iAAAAAAAAAAÁ mm mm Kávéház-megnyitás. Tisztelettel értesítem a n. é. közönséged, hogy a volt Balaton és később Korona cím alatt vezetett kávéházat átvettem és teljesen átalakítva „A B B A ZIA A V s&i U A fővárosba utazunk s onnan Debreczenbe és hazatérve a hosszú utazás alatt elzsibadt lábainkkal jót fog tenni Nagykárolyban egy séta a különböző nevet viselő utcákon: Essünk túl a ceremóniákon. Minden ünnepélyes kikisértetés nélkül ültünk fel a vonatra, a mely elvitt bennünket az ország szivébe, a büszke székesfővárosba. A hogy lesz állottunk a vonatról, előállott a gumrnirádhs és mi beleütve egy rövid negyedóra alatt megállottunk a Nemzeti Kaszinó impozáns épülete előtt. Nem mentünk be, nem lévén egyikünk sem tagja az egyesületnek, csak néztük az épületet kívülről, a melynek művészi kivitelű bejárata egyszerre megragadta figyelmünket. Az asztalos és lakatos ipar remeke volt a kapu, a melyet bizonyára valami, külföldi nagy művész készíthetett. —Faragványai, összeállítása kiváló érzékre vall és dicsőséget szerezhetett a mester annak a városnak, a honnan a mestermü a Kaszinó épületére került. Érdekelni kezdett a dolog, hogy kik voltuk a művészi kivitelű munkálat készítői. Kalaplevéve, mély meghajlással kérdeztem meg a Nagyságos portás urat: Ugyan lccdres főigazgató ur, ki csinálta az ajtót és a hozzá való vasrácsozatot az épületre ? ? A portás leereszkedőleg, de nyájasan felelte. Látszik az ur még nem járt a fővárosban. Ezt a kaput mindenki megcsudálja aki erre jár, de még a Kaszinó berendezését is. Ezeket még az Istenben megboldogult gróf Károlyi István mél- tóságos ur készíttette két nagykárolyi iparossal, az egyiket ftlakay Jószef, a másikat Ősz Jánosnak hívták. Hej! de derék, jó fáintos emberek voltak. | Maguk dolgoztak, de égett is kezük alatt a munka. 4. mikor készen lettek a munkálattal, valóság- j jal ünnepelték a kaszinóbeli tagok. Évelődni kezdtem az öreggel. Hát kedves al- gazgató ur, olyan hires iparosok azok a nagy- zárolyiak, hogy még a fővárosba is megbeesülik 'éket ? ! ? Dühösen mordult rám az öreg : Halja az ír, fogja be a száját, mert aki a nagykárolyi párost meg meri sérteni, az nem érdemli a be- evö falatot sem a szájába . . . Úgy vettem észre kedves polgármester ur, hogy Ön a beszrlgetés alatt roppant kényelmetlenül érezte magát. Hol elsápadt, hol meg olyan vörös lelt mint a főtt rák s mikor az öreg portás a nagykárolyi iparosokat kezdte dicsérni, bizalmasan karon fogott és elhúzott s meg sem állt velem csak a nyugati pályaudvaron s azonnal jegyet váltatott s mire észrevettem magamat, a vonat már robogott velünk az Alföld rónái ! felé . ... Az utón nem szólt egg szót sem hozzám, pedig az ut kezdett kissé unalmassá válni. Czegléd körül elfogott a buzgóság és én bizony szégyen, nem szégyen, elaludtam. Gyönyörűt álmodtam ... Láttam Nagykárolyt csillogó pompában, fejlődése tetőpontján. A Nagy piac-tér gyönyörűen parkírozott kertje kellős közepén emelkedett az uj püspökség p>alo- tája. — Ettől balra a pénzügyigazgatóság két emeletes épülete, jobbra a városi Takarékpénztár és Zálogház hatalmas tetőzetében verődött vissza a nyári napsugár. Láttam, hogy serény kezek miként dolgoznak az uj vágóhíd építésén, a kórház kibővítésén és láttam, amit sohasem hittem volna, hogy öntözik és sepregeiik a város utcáit. Egyszerre csak eltűnt minden előliem. Egy fekete tömeg hullámzott a piactér felé. Közibük furakodtam s a piacon rémes látvány tárult elém. Egy máglya volt készítve, a melyen Ön állott polgármester ur. Miska barátunk egy fáklyával közeledett a máglya felé, hogy meg- gyujtsa. János gazda pedig egy hatalmas pisz- j kafával ott állott, hogy a rozsét felemelve élessze I a lángot. j Oda szaladtam. Kikaptam az égő fáklyát és eloltottam. Mit akartok, ti szerencsétlenek / Még nem jött el az idő. Még csak a püspökség veszett el. A pénzügyigazgatóság még itt van. Várjatok legalább pár hétig, mig a sétákat befejezem .. . * * * Egy zökkenésre ébredtem fel. Megállóit a gyorsvonat. Megérkeztünk Debrecenbe. Kiszállottunk és behajtattunk a Royalba. Megmosakodva, átöltözve elmentünk egy sétát tenni a városba. Hogy ott mit láttunk ? Arról beszámolok a jövő héten. * Alásodik kérdés : Alit szól polgármester ur, a nagykárolyi iparosok fővárosi sikereihez ? ! ? a • kávéház cím alatt, f. hó 5 én vasárnap délután Krizsán György zenekarának közreműködése mellett A m w ünnepélyesen Amidőn biztosíthatom a n. é. közönséget teljesen szolid ki- @ szolgálásról a személyem iránt 0 eddig tapasztalt jóindulatra tá- ▼ maszkodva b. pártfogást kérve ▼ vagyok kiváló tisztelettel Rosner Márton Polgármester ur. Ezúttal ugyancsak messze és pár hétre megyünk sétálni. A hosszuszáru csizmákat azonban ennek dacára sem hagyjuk itthon . .. Egy hét óta tartja sánfán a kedves jó barátja a Miska s bizonyára elsimultak róla a lábát szorító ráncok. Tanácsolom azonban, hogy tessék szépen befestetni János gazdával a harisnyáit, mert hát tetszik tudni, nem tudhatja az ember, nem e történik vele az utón valami s a kupéban bizonyára nem csak ketten leszünk s ha szoritni találja, le kell huzni a csizmákat és egy város polgármestere csak nem húzhat fehér fuszeklil, a kiglancozott csizmába. — akarok mondani, felemelek a jobb kéz a „felkappehez“. — Helyes. — S igy ment tovább. A buták hada jobbnál jobb feleleteket adott és Bogári őrmesterbe már-már uj lélek kezdett szállani, midőn egyszerre csak közelebb lép az őrnagy: — Most már magam óhajtok néhány kérdést intézni ezekhez a derék fiukhoz. Hogy hivnak téged fiam. szólítja meg egyiket az őrnagy. — Johan Szablits. — Nos Jóban Szablits hallottad, hogy mit kell tennie a katonának, ha felebbvalót lát. Tudod-e hát, hogy mi történik azzal a ki a tisztelgést elmulasztja ? — Visznek neki a dutyiba. — Nagyon jól van fiam. Hát képzeljük, hogy te ogy szép napon a fő utcán sétálsz és ő felsége a király arra hajtat és te elmulasztod a tisztelgést, mi történik akkor ? — Akkor a felséges király komandirozsa a nagyságos kocsis urnák, bogy : halt; kiszáll a kocsiból, odajön infanterist Szablits- hoz, pofont ad neki és azt kérdezi: hogy hivnak a Herr Hauptmann ? Bogárit e szavak hallatára ájulás környékezte. Pokoli kínban volt. De az őrnagyot nem hagyta el flegmája és oktatólag folytatta : — No no fiam Szablits, arra már még sem kerülne a dolog, — miért is nevetsz te ott a második sorban . . . hogy hivnak ? — Infanterist Csikós, őrnagy ur. — No hát infanterist Csikós tudod-e hogy mi történne az elmondott esetben ? — Fogadjunk, hogy tudom őrnagy ur. De ez már több volt mint amit az őrnagy türelme elbírt. Kiszólitotta Csikóst a glédából. — Hát te fogadni szoktál infanteriszt Csikós. No, hogy kigyógyitsalak ebből az angol betegségből: Bogári a Csikós bárom napi ajcelbe megy és minden huszonnégy órában hat órai kurtavásat ad neki; a Szab- litsot pedig egy hétig naponta egy órán át oktassa a tisztelgésben. Csak azért szabok ily enyhe büntetést, mert egészben véve meg vagyok elégedve a kiképzéssel. Einrücken! Csikós pontosan megkapta az áristomot és a kurtavasat, de jaj volt annak, aki később azt merte neki mondani, hogy „fogadjunk“. Csődtömeg-eladás. Vb. Darányi Iván üzleti berendezése Dr. Taub Géza lakásán e hó 6-án, hétfőn — a csődválasztmány közreműködésével — délután 3 órakor nyilvános árverésen eladatik. Sport. A sportért. A Nagykárolyi Sport Egyesület teljes erővel hozzálátott a munkához. A Lövölde- kertben naponta erős training folyik. Öröm látni az intelligens ifjúságot, amint nemes felbuzdulással igyekszik minél derekasabban kivenni részét a munkából. Az egylet foot- ball-csapata a legszebb reményekre jogosít. Az első csapat már dresszt is beszerzett: lila ing fehér betéttel. Biztosan minden erejével és igyekezetével oda fog törekedni a csapat minden tagja, hogy a lila dressznek elismerést és becsületet szerezzen. Tehetség, felbuzdulás, szorgalom, lelkesedés mind található bőven. Erkölcsi tőkében nincsen hiány. Annál jobban érzi a fiatal egyesület az anyagi tőke hiányát. Nem akarunk e helyen példákat felhozni városokról,
