Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

Érmellék, 1914-04-11 / 15. szám

Ermellék 3-ik oldal. 1914. április 11. 15-ik szám lános felebaráti szeretet magasztos elvét hirdetem, s követem! Mások egyéni gon­dolkozását, hitbeli meggyőződését tisztelet­ben tartom, de azt a magam részére is el- ■ várom, s megkövetelem. Községi, kulturális, társadalmi, gazdasági életünk irányításában készséggel, s örömmel részt veszek, a köznek szolgálván, közvetlen embertársaim javát munkálom ezek által is. Iskoláinkat, felekezetűnk veteményes kertjeit az édes apa szerető gondjával ápo­lom ; a tanítókat, mint munkatársaimat édes tetvérnek tekintem, mig arra érdemesek, de | a mostohánál is rosszabb, kérlelhetetlenebb leszek, ha kötelességeik elhanyagolása által kicsinyeink lelki világát látom veszélyez­tetni. Általában békességes szándék, türelem vezet, s irányit mindenekben, de egyházam érdekében kifejtendő munkásságomban ha­tározott s szilárd leszek. Nekem kell tudni legjobban, hogy annak érdekében mi az üd vös, mi a jó, mi a célszerű; a kicsinyeske­dések felett is napirendre térünk, alkotó, teremtő munkára van szükség, hogy egyház­megyénk legnagyobb egyháza a többieknek mindenekben példányképe, mintája legyen. Ezen munkára az én gyenge, gyarló erőm tudom elégtelen, de hogy nemes célomban s törekvésemben nem leszek elhagyatva, sőt felettes hatóságom is velem érez, s támogat, bizonyság elég nekem eziránt első sorban személye, egyénisége iannak a férfiúnak, lelki vezéremnek, ki ezerféle elfoglaltatása közt is lelt időt, megjelenni itt, támogatni engem a gyengét, fényt, meleget adni ünnepségünk­nek és személyiségének varázserejével tettre, áldozatra buzdítani a jó, a szép, a nemes iránt netalán közönbös lelkeket 1 Megkö­szönni ennyi jóságot, ilyen figyelmet, megse kisérelem, arra nem egy templomi óra, de talán egy élet is kevés. Hogy itt vagyok, s itt állok, tudom nem az én érdemem, de a kegyelem munkája, mely szivetek érzelmeit felém fordította. Hogy boldog vagyok e pillanatban magya­rázatra nem szorul, hiszen itt van előttem, velem ünnepel e gyülekezet, melyet mától kezdve, büszkén magaménak mondhatok ; itt látom soraiban valláskülönbség nélkül pol­gári községem társadalmi életének vezető, intéző egyéniségeit; eljöttek többen szolga­társaim is, részvevő szivök meleg dobogását itt is érzem. Egyházmegyénk irányításában munkatársaim, ti világi papok, itt vagytok ti is, hogy feledhetetlenné tegyétek nekem figyelmetek által e napot , . . 1 Ünneplő Gyülekezet 1 A Megváltó útjára e napon, mit Jeruzsálembe való bevonulása emlékezetére ünnepel a keresztyén világ, vi­rágot szórt a sokaság! Én porba borulok most, s felszedem s csokorba kötve azokat tinéktek ajándékozom jelképileg 1 Tinektek adom a tavasz hervadó virágai helyett a szivem mélyével táplált, s onnan felfakadó hála, tisztelet, szeretet hervadhatatlan virá­gait. Letéve kezetekbe jövőmet, sorsomot, s azokét, kik Isten után nekem a legdrágáb­bak, a családomét, előttetek teszem azon eskiiszerü fogadást, hogy Istenemnek ke­gyelméből, Főpásztoromnak, Megváltómnak útmutatása szerint, az általam röviden kör- vonalozott elvek alapján élek. cselekszem, s munkálkodom! Isten engem úgy segélyen ! Ámen. A székfoglaló beszéd után ima zárta be a magasztos ünnepélyt, amely után közönség teljes rendben kivonult a templomból. Küldöttségek fogadtatása. Az egyházi szertartás után küldöttségek fogadása következett. Először az érmihályfal-j vai ref. egyház presbitériuma jelent meg a püspök előtt, “„Végh József esperes vezetése alatt. Ezután az érmelléki ref. egyházmegye : dr. Babos János vezetésével. A róm. kath. egyház : Szőke János plébános ; a gör. kath. egyház: Barotha Kor Jolán tanító; az izr.. egyház: Schönfeld Benő főrabbi; a járási tisztikar: Dobozy Kálmán főszolgabíró; a község elöljáróság: P. Kovács Sándor főbíró ; a tanítóegyesület: Üröghy Sándor igazgató-! tanító; Az államvasutak tisztikara: Makutz Gyula főellenőr, állomásfőnök; a dohány­beváltó hivatal: Meskó György tisztartó; a pénzintézetek : Fráter István nagybirtokos ; az ipartestület: Dehrer Mihály elnök és a Kassinó-egyesület: Makutz Gyula xezetésóvel jelentek meg a püspök előtt. A püspöknek mindenki számára volt egy- egy kedves szava és mint egy diadalmas hadvezér, e rövid idő alatt, leereszkedő nyá­jas modorával, szeretetreméltóságával az ösz- szes sziveket meghóditotta. Hosszabb választ adott a Végh József esperes beszédjére, aki az érmihályfalvai egyház keblében dúló bé­kétlenséget ecsetelte. A szeretet nevében kérte a hívőket az összetartásra, annak a szeretetnek a nevé­ben, amelylyel létesíteni, alkotni lehet a haza és a vallás javára. Meleg szeretettel üdvö­zölte Szőke János róm. kath. plébánost is, akit jóllehet vallási külsőségek el is válasz­tanak tőle, egyben közösök az Ur dicsőítésé­ben és a felebaráti szeretet hirdetésében. Schönfeld Benő főrabbi üdvözlő szavára megjegyezte, hogy az ő felekezeti gondolko­zása ismeretes mindenki előtt, ez marad to vábbra is, mert nagy tisztelője az izr. egy­ház és a kiváló rabbii karnak. A tanítótestü­let üdvözlésénél, ahol az összes felekezeti tanítók együttesen tisztelegtek, örömének adott kifejezést, hogy együtt látja őket, mert ez is fényes bizonyítéka annak, hog3r a nép művelődés érdekében az állami iskolák nem zárnák ki a tanítók egymás iránti kölcsönös becsülését. Makutz Gyula üdvözlésére meg­jegyezte, hogy sajnálja, hogy nem lett lel­kész, mert kitűnő hitszónok lett volna be­lőle. A küldöttség ezután tisztelegtek Végh József esperesnél is, ahol meleg szívre és őszinte jóbarátra találtak az uj lelkészben. Látogatások. Fogadás után a püspök kíséretével láto­gatást tett Szűke János róm. kath. plébános­nál, Barotha Korjolán gör. kath. tanítónál, Szatmáry Sándor nyug. ref. lelkésznél, Schön­feld Benő főrabbinál, Dobozy Kálmán főszolga­bírónál, Jakab Rezső főjegyzőnél, Lovass Sán­dor és István nagybirtokosnál és Komád László ügyvéd, egyházmegyei tanácsbirónál, ahol újból megköszönte a szives fogadtatást és a meleg üdvözlést. Társasebéd. Délután két órakor a püspök és Végh József esperes tiszteletére társasebéd volt az Iparos Otthon helyiségéken, amelyet ez al­kalomra diadalkapuval díszített fel az egye­sület figyelmes elnöksége. Az ebéden a járás és a város előkelőségén kívül 240 en vettek részt. Sajnosán kellett azonban tapasztalnunk azt, hogy a gazdaközön­ség teljesen távoltartotta magát ez utóbbi ünne­pélytől, amelynek okát talán éppen a Végh Jó­zsef esperes által hangoztatott békétlenségben kell keresnünk. A derék iparosság azonban, mint minden alkalommal, úgy ezúttal is tekinté­lyes számban képviseltette magát és részt vett a község igazi ünnepélyén. A nagykárolyi pincérgárda által teljesített mintaszerű kiszolgálás — de egyes fo­gásoknál felórás várakozás mellett feltálalt — ebéd alatt, a felköszöntők sorozatát dr. Balthazár Dezső püspök nyitotta meg; aki a legalkotmányosabb és népet szerető magyar királyra emelt poharat. Dobozy Kálmán főszolgabíró dr. Balthazár Dezső püspökre mondott pohárköszöntőt. Ecsetelte Ermihályfalva sivár és kietlen homokbuckás határait ezelőtt 40 évvel, ame­lyet a gondos, szorgalmas kezek virágzó szőlőskertté varázsoltak és ezzel kapcsolat­ba hozta azt az apostoli működést, amelyet dr. Balthazár Dezső rövid püspöksége alatt kifejtett, amely idő alatt csak alkotott és épített a haza, az egyház és a népek javára. A lelkes éljenzés lecsilapodtával Jakab Rezső gyönyörű beszédben üdvözölte Végh József esperest, akit barátságon, szeretet és megbecsülésen kívül egybeforraszt az is, hogy édes atyjuk 1848-ban, mint honvédek együtt küzdöttek Magyarország függetlenségének ki­vívásáért. A hivatalos felköszöntők elhangzása után megindult a pohárköszöntők áradata. Szat­máry Sándor nyug. lelkész, a társasebéden túlnyomó részben megjelent nem református polgárságért, Kiss Ferenc tanár Végh József­ért, Végh József, dr. Balthazár Dezső, az egyetértés, szeretet és Ermihályfalva közön­sége, Magyary Miklós székelyhídi ügyvéd a tudós debreczeni profeszor, Kiss Ferencért, Fráter István nagybirtokos a püspökért, Márk Endre udvari tanácsos, a felekezetek szép és magasztos egyetértéséért és a felekezeti bé­kéért, Komád László ügyvéd az ünnepély rendezőbizottságának fáradhatlan és tevékeny elnökéért, Dobozy Kálmán főszolgabíróért, dr. Lencz Géza jogakadémiai tanár, Szat­máry Sándor nyugalmazott és az uj lelkész­ért, Végh Józsefért. Varga Béla érköbölkuti lelkész gyújtó beszédben a püspökért, mint a Kálvineum megalapítójáért, Bányai László bagaméri lelkész azokért, akik jelen nem voltak : Végh József családjáért, ifjú Fráter István joghallgató a debreczeni jogászság nevében dr. Balthazár Dezső püspökért emel­tek poharat. Befejezte a toasztok árját Szőke János róm. kath. plébános pohárköszöntője, aki azt megelőzőleg Üröghy Sándor vezetése alatt a Himnusz eléneklésére kérte fel a kö­zönséget, amely lelkesedéssel tett eleget a plébános felhívásának. Ezután lelkes meleg, szeretettel, áthatott hangon az igaz testvért, a nyugalomba vonult lelkésztársat: Szatmáry Sándort köszöntötte fel. Négy óra után a püspök és kísérete tá­vozott az ebédről és Érsemjénbo utazót, ahol Végh József esperes és családjának volt rendkívül meleg szeretettel látott vendége. Este 8 órakor visszatért Érmihályfalvára és a 9 órás vonattal hazautazott székhelyére. A bankettező társaság a késő éjféli órákig maradt együtt és a legkedvesebb emlékekkel eltelten távozott a vacsorába húzódó társas­ebédről. Előfizetőink, munkatársaink, lapunk ol­vasói és barátainak kellemes húsvéti ünne­peket kivánunk. Ünnepi Istentiszteletek. A róm. kath. tem­plomban : szombaton délután teltámadási ün­nepély, jó idő esetén körmenettel. Vasárnap délelőtt Istentisztelet és szent beszéd. Ünnep másodnapján délelőtt Istentisztelet. Mindkét Atkölti özés al kalmáhftl 1^14. évi május hó 1-ig I\ Uj 11XJ. U nj vJ J. a mostaEj helyiségben DEBRECEN, Piac-utca 59. rendkívül mérsékelt árakban áru­Szőn^egrels: ZET-U-tólr-A_g,37-teritől?: Fényesen berendezett nagyszabású uj helyiséi Haas Fülöp és J-^.szta-lteritőlc II IKCencsexát-vetöls: ZE’apHa.xxoIs: ZEPTÁg-g-ön^öls: 0-37-a.pjnta. Carols || Entorszö-sretelz ]ünk május hó 1-én Debrecen, Kossuth-utca 7. szám alatt (Kardos László üzlete mellett) nyílik meg. ?iái szőnyeg és bútorszövet gyárosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom