Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-30 / 22. szám
I 2-ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. május 30. 22-ik szám. műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is: természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; sznj- badlás nélküli foírpótlások u. mi; aranyhidat koronák, csipfogak. a legmüvészesebb kivitelben. Fohuzás. Fogtömés. László Jenő vizsgázott fogtechnikus. mai, utcai tüntetéssel, görög, római közönnyel, zsidó botránkozással, azt az ékesszólást, mely meggyőz, fogjul ejt oly sok lelkeket, azt a vágyakozást, mely tudakozódik a teendők felöl; de mégis az állitt meg bennünket, s az kelti fel méltó tiszteletünket, hogy, „akik hisznek együtt valának, s mindenek köz vala, jószágokat, marhájokat osztják vala, mint a szükség mutatja1“ Nosza kapva az írás eme szavain, a gazdag a tőke; az a tendentia, ide magyarázható a Lélek ereje, a Szent Lélek? ! Indokolatlan lenne az ijedelem. A Szent Lélek nem vagyon közönségre, birtokfelosztásra, társadalmi felfordultságra vezető erő. Nem. De sokkal inkább megszentelője a vallás erkölcsi világrendnek. Ismertetője nem a gyűlölet, irigység, a rombolás, de szeretet, részvét, könyö- rületesség, nem emberi, de Isteni vonások. Ha pedig ezek az ismérvei; bátran kérdhetjük ma a világot: ti pedig vettetek e Szent Lelket? És ha ezt valja a világ, hogy igen, bételénk Szent Lélekkel és a sok sirás, panasz, gyűlölet, irigység, elégedetlenség, durva önzés, fegyverbe álló ellenségeskedés fényesen hazudtolja meg a világot, s tett bizonyságot arról, hogy sokkal inkább „azt sem tudjuk, mi az a Szent Lélek“! I Amig betelünk hát mindnyájan Szent Lélekkel, hadd nyiljanak meg a szent vágyódás előtt a hitnek templomai, s hadd hassa át az életet Istennek áldott Szent Lelke, s legyen az élet hirdetője, hogy mindnyájan egyakarattal vagyunk.., Jövel Szent Lélek Ur Isten! ? Mándi Szabó Miklós ref. lelkész. NAGYKÁROLYI KERESKEDELMI ÉS IPARBANK RKSZVENYTARSASAG. Alaptőke : 1.200,000 korona. Tartalékalapok; 492,000 korona. FolyÓSlt ■ váltőkölcsönöket bekebelezés, értékpapír fedezet vagy kezesség mellett. Leszámítolja, ipar0sok és kereskedők tárca váltóit a legjutányo- sabb kamattétellel. Türiesztéses jelzálogkölcsönöket nyújt földbirtokokra a becsérték 50Va erejéig 20—50 éves időtartamra, a kölcsönkérvénnyel egyidejűleg beterjesztendő az ingatlan hiteles telekkönyvi kivonata és kataszteri birtokive. Vesz és elad . mindennemű tőzsdei értékpapírt, sorsjegyeket a legelőnyösebb napi árfolyamon. Takarék és folyószámlái betét3ket igen jutányos kamattétel mellett gyümöicsöztet; a tűkekamatadót az intézet viseli. f ahnnwrtlif 1 mindennemű bankLeUUliyUlM . szerü ügyletet. Közelebbi felvilágosítást készséggel nyújt az intézet Igazgatósága. Kossuth Ferenc 1841—1914 Kossuth Lajos elsőszülött fia nem él többé. Kossuth Ferenc, aki Kossuth Lajos, a magyar nép édesapja vérének vére volt, meghalt. Nehéz, hosszú haldoklása volt, ám esztendők kinszenvedése, amely a végső elmúlást megelőzte, sem mérsékli, ami fájdalmunkat most, hogy fekete ravatalra jutott a legnagyobb magyar névnek utolsóelőtti viselője. És bár a hetvenen felül halt meg, mi túlságosan korainak érezzük az ő elvesztését. Kossuth Ferenc meghalt és mig sokat szenvedett teste a ravatalon fekszik, mi, az ő eszményeinek hü szószólói, a ravatal előtt állva, fájdalmon és könyün túl is, mint valami derengő felsőbb hirnökséget, úgy érezzük ; Kossuth Ferencből csak a múlandó test halt meg. Halhatatlan neve, amelynek mig élt, nagyszerű paladinusa volt, fenmarad és az eszmék, amelyekért váltakozó szerencsével, de egyforma lelkesedéssel küzdött mindig, e nemzet életével vannak egybeforrva. A Kossuth-név, a Kossuth-eszmény megmarad. A Kossufh-név köré fűződő magyar klenodium-világnak egyik koronája hullott a földre, amikor meghalt Ferenc, Kossuth Lajos első gyermeke, akire a magyar nép, már kis fiú korában, mint a szabadság született hercegére tekintett. És emberi jelentőségét éppen ez hirdeti a legdicsőségesebben, ez, hogy az utódnélküli férfiú meghalván is örökéletü marad és árvája leszen a nép, amelyet sok millió tagú zokogó családként már titáni apjától örökölt. E földön való vándoréletét becsülettel tette a nemzet számára hasznossá és miként ő sértetlenül vette át apja isteni örökségét, úgy tudott gondoskodni arról, hogy napjai betelvén, a szabadság eszméjének méltó ország- nagyjai vegyék őrizetbe a magyar Grál-kin- cset, a Kossuth-kultuszt. Legszebb ruhatisztltás Vegyileg száraz utón Hú jtá Jer ruhafestő, vegytisztító és gözmosö-gyárában Felvételi üzlet: N a g y h á r o l y, Széchenyi-utca 43. szám. lyen a lisztes zsákok és a menyezet között nagyobb ür maradt, de ezek fölött semmi rongálást sem lehetett felfedezni. A detektivnek ekkor ötletszerűen a meny- nyezetig érő korpa-zsákos kalitkán akadt meg a szeme, melyet a zsákok összeszámlálásánál azért hagyott figyelmen kívül, mivel sohse hiányzott a korpából, hanem csak a lisztből. A lisztzsákok pedig ezen kalitkán kívül voltak mindig. Hirtelen elhatározással odatámasztotta a létrát és a legfelső korpa-zsákokból néhányat oldalt taszított. A zsákok felett két padlásdeszkából ügyesen összeállított csapóajtót fedezett fel, amelyet a padlás felől egy üres láda takart el. Most már világosan látta, hogy a liszttol- val ezen az utón jutott be a raktárba és csak a kimozdított legfelső korpazsákokat kellett a helyökre huzni, hogy teljesen nyoma vesszen: A felfedezett nyomon haladva, a többit már könnyebb volt megállapítani. A zsinde- lyes háztető a vele tőszomszédságban levő ház teteje felőli oldalán igen ügyesen volt felszakitva s a zsindelyek csapóajtó módjára voltak a nyílás fölé illesztve. A helyzetek egybevetésétől világossá lett az is, hogy miért sikerült a tolvajnak e.>dig észrevétlenül a raktárba jutDia ? A házak mögött elhagyatott kocsiszínek voltak, a szomszédos ház tetejének közvetlen helyzete pedig olyan, hogy az utca felől látni nem lehetett, az elhanyagolt színeken túl pedig a tolvaj emberrel alig találkozhatott. A detektív az egész felfedezésből csak annyit árult el Hosenknopfnak, hogy a betörőnek már a nyomára jött s reméli, hogy még a mai nap éjszakáján ártalmatlanná fogja tenni. Az est beálltával fölment a padlásra, női ruhába öltözött s a csapóajtóval szemben lesbe állott. Szép holdvilágos este volt. Minthogy a detektív a betörőt a késő éjjeli órákra várta, egyideig még sétált a padláson. Nagy volt azonban meglepetése, mikor már kilenc óra tájban minden várakozáson és sejtelmen felül észrevette, hogy a nesztelenül kinyitott esapóaj tónak nyílásán át beszűrődő doldfény világánál valaki éppen őt vizsgálgatja. Hirtelen a pisztolyához kapott, de abban a pillanatban a csapóajtó bezárult és a tolvaj kereket oldott. A mai napra elveszettnek hitte minden fáradozását s tanácstalanul járt-kelt a padláson. De alig múlt el tiz perc, a ház több oldaláról emberi hangok csapták meg a fülét. Kitekintett. Rendőrök vették körül a házat. Alig telt bele néhány perc és a női ruhába öltözött, kitünően maszkírozott detektívet a rendőrök leráncigálták a padlásról és minden ellenkezése dacára közrefogták s a rendőrségre hurcolták. A rendőri kirendeltség sok kiváncsit vonzott Hosenknopf háza felé, akiknek zsivaja elnyelte az asszony-detektiv minden igazoló szavát. Az ordítozó és rángatózó fogoly sokszor hallotta a rendőri asszisztencia fölényes és kíméletlen szigorát: — Fogd be a szádat! És ehhez még a zajongó népkiséret gúnyos megjegyzéseit: — Vége a potya galuskának I Mikor már a városházánál voltak, épen a színházból jövő kapitánnyal találkoztak. Már már megdicsérte diadalittas rendőrei sokszor tapasztalt ügyészségét, midőn az elfogott asz- szony bariton hangjának ismerős volta hallgatásra intette. Csak a hivatalban szakadt vége a zajnak, amikor a rendőrök hapták-állása a csizmák dübörgésének véget vetett. A következő pillanatban mindnyájuk megrökönyödésére az asszony-fogoly lerántotta fej kendőjét, parókáját — és a saját detektivök állott előttük s a méltatlankodás kemény szavait zúdította fejükre. — Mi a patvar hozta ezeket épen akkor Hosenknopf házához, amikor nyomozásom már-már teljes sikerrel kecsegtetett ? Erre nézve kérek felvilágosítást! — Minekután itt kellemetlen tévedés történt, az a kérdés merül fel, kinek az utasítására történt a kirendelés ? — kérdi a kapitány. Jelentkezzék az ügyeletes! — Alásan jelentem, ón voltam épen az őrszobában — szólal meg az egyik. Telefo-
