Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-05-30 / 22. szám

KUZÉRDÉK 3-ifc oldal. 1914. május 30. 22-ik szám. mm mm mm mm kAAAAAAAAAAi mm Hü mmmmmmmmrnm mmmmmmmmmm mm mm kAAAAAAAAAAi ■■ HU TRodern vegytisztitás w -»í ifj. Steib Antalnál Nagykároly, Kereskedelmi és Iparbank palota w TRodern ruhafestés rTTTTTTTTTTIMI ■■■■■■■■■■ LAAiAiAÁOA ián ■■!!■■■■■■ ■■r?VTVTTTTVT^ii Hűk A A A A A A A A A AíÍHH Mint minden emberi mértéket túlhaladott édesapját, ugv gyászolja bt most pártkü- lömbség nélkül az egész ország. És a Kos­suth Lajos fiát sehönbrunni kastélyában őszintén siratja a király is. akinnk négy esztendőn által hiv minisztere tudott lenni úgy, hogy azért igaz fia maradt Kossuth Lajosnak is. Az ő személyében találkoztak a Habsburg- és a szinte magvaszakadt Kos- suth-dinasztia egymással. A rendkiviiliségek egyébként c-odálatos gazdagsággal sorakoz tak életében. Gyermekkorban elszenvedett várfogság, számkivetettség, két romantikus házasság, szélsőn magyar érzés és szélsőn európai modor, a legnepiesebb magyar párt vezérsége és finom művészi gourmetség. Rendkívüli ember volt. Országos nagyság lett volna úgyis, ha nem vállán egy halha­tatlan név aranyterhével születik, ám még nagyobb dicsősége volt, hogy a szemünk lát­tára tudta hordani a magyar mitosz legfé­nyesebb sugárkoronáját, anélkül, hogy annak fénye a köznap homályában tört volna meg. Mert Kossuth Ferenc nagy, igazi elhiva­tottságának, mi sem volt fényesebb bizonyí­téka, mint az, hogy báj1 ő volt az, akire eredete miatt a legnagyobb várakozással néztünk, ami túlzott igényeink mégis sosem maradtak k'elégitetlenül. Sosem csalódtunk benne és mindig Kossuth Lajos méltó daup hinjeként tisztelhettük. Mi mindig tudtuk róla és őt sosem kellett arra külön figyel­meztetni, hogy ő Kossuth Lajos fia. Ellen­kezően, ő volt az, aki mindig figyelmeztet­hetett erre és nemcsak glóriás nevével, ha­nem a cselekedeteivel is, amelyekben halha­tatlan apja hü apostolaként mutatkozott midenkoron. Mint édesapja, minden tanító mondásának ugv eleget tudott tenni annak is, hogy: a politika az egzigenciák tudománya. Azokban az esztendőkben, amikor az lehetséges volt, a reálpolitika útjaira tudta terelni azt a pár­tot, amely, amikor ő vette át a vezérletét, par excellence közjogi párt volt. És amikor niroztak a Páratlan-utcáról, hogy a tolvaj Hosenknopf padlásán van, jöjjünk gyorsan. — És nem kérdezted, hogy ki telefonál ? — kérdi a kapitány. — Igenis alásan kérem — kérdeztem : hogy a detektív ur és még aztat is szólt, hogy a tolvaj egy asszony. A csodálkozás moraja futott végig a tár­saságon, midőn a detektív felkiáltott: — Csak maga a liszttolvaj telefonálhatott, mert más engem a női ruhában nem látott 1 Maga a tolvaj fogatott el engem a saját rend­őreikkel . . . * * * Másnap reggel lólekszakadva rohant a Páratlan utcai Hosenknopf a rendőrségre. — Kérem, nagyságos kapitány ur, bor­zasztó dolog történt ez éjszaka, panaszolta Hosenknopf. Eddig mindennap csak egy zsák lisztet lopott a tolvajasszony a raktáramból. Tessék utána nézni: biztosan megszökött ma­guktól ez éjjel, mert ma reggelre épen öt zsák liszt hiányzott a raktárból I... * * * A liszttolvajt egy pár nap múlva elfogták Hosenknopf ur saját becsületes személyében. DEBRECEN, Mindenféle ka­tonaügyben tá­jékoztat és eljár az „Országos ka­tonaügyi iroda“ HUNYADI-UTCA 5. SZ. j a pártból amelynek, mint ellenzéki kisebb- ; I ségneK került élére, kormányzó többséget j csinált, Kossuth Lajos messze idegenből ha-l zatért fia az európai gentleman életmüvésze- j tével értett ahoz, hogy jósággal és tapintat- ' tál intézze el azokat a kényes személyi ügyeket, amelyek egy alkotmányosan kor­mányzó többség kebelében elkerülhetetlenek. Szivjóságával mindenkinek juttatott, a mi- ; nisztériuma alá rendelt rengeteg köztisztvi- ; selőnek és másoknak is. Sok politikus élt az ő jóságából és hogy voltak közöttük olyanok is, akik erre talán méltatlanok vol­tak, szintén csak az ő nagy szive mellett szól. Amig emberi sorsokról volt szó, addig csak a szive beszélt, de amikor eszmék sorsa ingadozott, tudott ő apja nevében erős is lenni. És amikor a függetlenségi pártból ( a kormányrajutás pillanatában hozza csatla­kozott neofiták konzervatív, sőt reakciós pár­tot akartak csinálni, Kossuth Lajosnak a Garibaldi honában nevelkedett fia mondta ki parancsoloan, hogy a függetlenségi párt, a jobbágyszabaditó Kossuth Lajosnak, a sza­badságharc kormányzójának pártja csak de­mokratikus, csak népies, csak szabadsági párt lehet. Az is maradt. Kossuth Lajos tette meg azzá, Kossuth Ferenc őrizte meg an­nak és hogy az maradjon, arról a fővezér halála után gondoskodni fognak a társve­zérek. A magyar nép édes apjának fia a haza bölcsének keresztfia, a legeurópaibb magyar, a legdemokratikusabb princ halt meg. A Kossuth-vérből már csak egy él, öreg ember az is és gyermektelen. Most már két halál malasztja teszi szentté a Kossuth-nevet, amelynek, hogy a trónörököse meghalt, ép­pen olyan gyásza ma a sehönbrunni udvar­nak is, mint ahogyan szívből fakadó gyászt, hozott ránk annak idején Rudolf királyfi el­múlása. Egy öreg ember halt meg és kö- nyünk mégis úgy patakzik, mintha az egy húsz éves óriás ravatalára hullana. Sokat, nagyon sokat vesztettünk, a nemzet édes apjának legigazibb fiát vesztettük el. . . . Kossuth Lajos fiának emléke legyen áldott, valamiként az volt élete is. * * * Históriai momentum rezeg végig a ma­gyar közéleten, amikor Kossuih Ferenc ko­porsójánál siratja a nemzet elvesztett fiát. Ennek a gyászesetnek szimbolikus jelentése van, mert ezt a ravatalt az érzések emelik most nagyszerű históriai eseménnyé, mert ami körülötte és felette lebeg, mind olyan hagyományokból és káprázatokból fakad, miknek gyökerei felnyúlnak abba az időbe, amikor ezt a nemzetet keresztüljárta egy | fenséges erőnek, a függetlenségnek és a ha­ladásnak szelleme. Kossuth Lajos isteni nevének örököse csak késő férfikorában került vissza hazájába. Amig apja élt, vele osztotta meg a száműze­tésnek sósan-könyes izü kenyerét és csak 1894-ben, ötvenhárom esztendős korában tér­hetett vissza Magyarországba, amelyet kis gyermekként hagyott el egy keletre induló dunai hajó fedélzetén. Kossuth Ferenc, mi­helyt hazaérkezett, vezére, lett annak a párt­nak, amely programmját az ő édesapja taní­tásainak betüszerint való értelmezéséből vette. Negyvenöt esztendei távoliét után tért vissza honába Kossuth Ferenc. Egy egész emberöltőt töltött külső országokban és ha ez a hosszú idő tipikusan európai embert is csinált belőle, azért megmaradt magyarnak. A legmagyarabbnak maradt meg Kossuth Ferenc hosszú, önkéntes exiliumában is és ez nem lehetett másként, hiszen aki mellett hosszú esztendőket töltött Brit honban és Itáliában, Kossuth Lajos volt, aki nemcsak neki, de mindannyiunknak, akik magyarok vagyunk, édesapja ... És csak igy lehetett, hogy amikor Kossuth Ferenc hazatért, elő­kelőén európai életmódéra, amelytől valóban alig is kiilönbözhetik egy angol hercegé, egyetlen pillanatig sem volt akadály abban hogy dísze legyen annak a politikai pártnak, amelynek gyökerei mélyen benyúlnak le egészen a legmagyarabb és legegyszerűbb népig. A Kossuth Ferenc tudása, bölcsesége, emberszerető jósága és hazafisága növesztette meg a függetlenségi pártot és diadalt-dia- dalra vezetve, azt végre kormányra is tudta juttatni. Mig a függetlenségi párt kormányon volt, addig az ő lelkiismeretes elvhüsége őrizte meg a párt históriai princípiumait at­tól, hogy a kormányzás gyakorlatában elkop­janak, amikor pedig az események újra el­lenzéki kisebbségbe juttatták, Kossuth Fe­renc szívesen látta, hogy fiatal erők és lángoló energiák a küzdelem útjára viszik Kossuth Lajos pártját. Minden jó törekvés benne élt lelkében, ennek a törekvésnek esz­ményei mindig előtte lebegtek s irányították útjait. Fájdalmainak, szenvedéseinek és csalódá­sainak keserűsége eleven visszhangot ütött szivünkben, részvétünket, szeretetiinket és kegyeletünket is ráborítjuk néma hamvaira és megeresztjük könyeink árját, mikor je­lentjük, hogy a Kossuth Lajos fia nincs többé. A költő szavával bocsátjuk útnak a végállomásra érkezett nagy halott tetemét: . . . lebegjen fölötted a meny örök fénye, S fáradt porhüvelyed nyugodjék békében ! Szenzációs újdonság! Royal kávéház ban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tar tátik. Változatos műsor 1 * *l£3í SS* Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jó­akaratot támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Folytatólagos reflexiók. Irta: Vidákovich Dániel, főgimnáziumi igazgató. A „Közérdek“ múlt heti számában közre­adtam egy magyarázó cikket, alludálva ter­mészetesen a tömegbukásra. Ugylátszik evvel nincsenek sokan megelégedve, sok a zúgoló­dás. Az esemény vihart teremtett egy pohár vízben s inkább a nem közvetlenül érdekel­tek soraiban kél a moraj. Igen jól tudjuk, hogy minden esemény után a nem érdekel­tek önérzetük tultengósében magukat illeté­kes faktorként tolják fel s mellüket verve sa­ját hangjuktól megbüvölten, szónoki eloquen- ciájuktól elragadtatva még interpellációkra is képesek s a győzedelmi mámor hevében ön-

Next

/
Oldalképek
Tartalom