Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-05-23 / 21. szám
2 ik oldal. KÖZÉRDEK 1914. május 23. 21-ik szám. Fogászati műterem Nagykároly, Könyök-utca 11. szám. Készítek a gyökér eltávolítása nélkül- is : természetim fogpótlásokat aranyban és vulkánit kautschukban ; szájpadlás nélküli fogpótlások u. mi: aranvhiciak. koronák, csapfogak. a legmüvész- esebb kivitelben. Foghúzás. Fcgtömés. vizsgázott fogtechnikus. mobilt szereznek be 40—50 mm. teljesítő képességgel. Egy ily teherautó 16,000 K s 6 évben csak egyszer vonják be 2 heti gyakorlatra, de akkor is napi 40 K bért fizetnek érte. Egy ily teherautóval a város az összes utcáira szükséges fedanyagot képes beszállittatni május elejétől október elejéig. Általánosan ismert tény az, hogy maga a fedanyag csekély értéket képvisel, azonban a fuvar méreg drága. Ugyanis 5—6 kilométerről szállítva egy köbméter tört kő belekerül 6—7 koronába, mig maga a kő csak egy korona. Eddig a városok fuvarosokkal hordat- ták a fedanyagot, mi sem természetesebb tehát, hogy fuvarra elköltötték a kövezetvám bevételeiknek kilenctized részét, köre tehát alig maradt, mig ellenben, ha azt autóval szállítják, úgy a fuvaron jelentékeny összeget megtakaríthatnak s a megtakarított összeggel mindig több és több utcát lehet jókarba helyezni. Egy autó 16.000 K, 10 éves amortizációval számítva évi üzemköltsége, jókarban tartása a beszerzett adatok szerint 8500 K. Ma pedig a kisebb városok is fuvarra 14—15.000 K-t költenek el, — tehát jelentékeny megtakarítás érhető el a kövezetvámnál. Minthogy azonban ily teljesítményű autóval, ha nem nagy távolságról kell a fedanyagot szállítani, az évi szükséges 1—2 hónap leforgása alatt, miután óránkénti sebessége 6—7 kilóméter, kényelmesen meglehet hordani, az év többi részében pedig fel lehet használni sze- méthord.isra, avagy fuvarozásra, tehát a közpénztár részére még jövedelmet is hajt. minden város arra törekszik, hogy háztartásában' meglakari- tásolsal érjen el. Ennek elérésére pedig eggt ti legkézenfekvőbb eszköz a teherautó beszerzése. 1 vm' Szenzációs újdonság! tp* Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! *l£3í JKS“ Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Inasotthon. * II. Régi világban a céh, mikor inast szegődte- tett, a gyerek előtt felmutatott egy seprüt és azt mondotta neki: „Te ennél is alábbvaló vagy, mert ha ezen seprű utadba kerül, neked ezt fel kell venned.“ Az akkori közfelfogás azt az intelmet nem megbecstelenítő tormában értelmezte, hanem a rendszereiét és engedelmesség szimbólumának tekintette. Valamiképpen a foglalkozásoknak kaszljai, azonkeppen az osztályoknak is fokozatai voltak. Az inasnak, ki a seprű mellől indult az élet útjára, egy tisztes és tág pálya nyílt meg, amelyen szorgalommal és komoly ambícióval felemelkedhetett a digni- tariusság legmagasabb méltóságáig: az atyamesterségig, vagy a polgármesteri székig, sőt nem ritkán a pallósjog birtoklásáig is. A kasztrendszer megdőlesével megdőlt a céh intézményé is. Az iparos osztály elvesztette kiváltságát. A hagyományok dogmái helyébe a szabad gondolkodás es a szabad verseny lépett. Az iparos világ nincs megelégedve vele, sem nálunk, sem más országokban. Panasszal telve keresi azóta a maga igazát s a maga védelmét. Megpróbálja mindenfelé, hogy bar megközelítőleg visszatérjen a regi rendszer, de ez, legalább is nehezen sikerül. Áttörheletlen akadályként áll egyfelől a gép, mely gyorsabban és többet dolgozik, másfelől a munkásosztály, mely íöbbé nem családtag, jóban és rosszban nem osztályosa a munkaadónak, hanem alka- lomról-alkalomra hatalmas ellentől. Az emberiségnek ezen nagy megpróbáltatásokkal terhes korszakában megujuió kísérletek történnek az ipar nívójának es az ipari foglalkozás becsülésenek kiemelése coljából. A sérelmek tömkelegében érzik, hogy az ipari pálya a régmúlt időkhöz viszonyítva dekadenciában sinyiik. Az ipari szaktudás és az általános ipari műveltség nem tart lépést a világhaladással. Legalább nálunk még nem. A jobb módú osztálynak, sőt magának az iparos polgári osztálynak ifjúsága idegenkedik ettől a pályától. Helyenként hamis ts megalázó előítéletek arcátlonkodnak a mesteremberi sors és az izom-munka felelt. Bár emelkedettebb szempontból nincs lét- jogosultsága a bántó előítéleteknek, még is — valljuk meg — van valamelyes alapja. Az inas. Ennek néhol páriának való sorsa van. nehány gazda meg-meg téved s a seprüt nem jelképnek, hanem a szó való értelmében — seprűnek látja. A bár nem gyakori, de szórványosan meg is előforduló példák elrettentésül vissza-vissza hatnak. S az inasvilág tömegéből elmaradozik az az elem, amelyik az iparos pálya magasabbrendü feladataival, önmagáért s a nemzetgazdaságért is tartósabban helyt altani képes. Modern ruha festés bármilyen divatszinre Hú fiú Jer Púi ruhafestő, vegytisztító és gőzmosö-gyárában Felvételi üzlet: Nagykároly, Szécheny i-utca 4,3. szám. öevegy régi udvarházába és boldog, kimondhatatlan boldog volt, hogy abban az értékes, nemes tűzben égő szívben, az ő kacaja ébresztett sok, sok év után először derült, hogy leányos rajongása, mint lassú tűz a kőből az aranyat, kiváltotta a legkomolyabb érzést abból az egész férfiből, mely érzés nem ös- mer más megalkuvást, mint azt, hogy élete osztályosává akarja tenni a nőt, kit szeret. És éltek boldogan, nem tudva semmiről, egymásért, egymásnak. A fiatal asszony bámulattal csüggött urán, a férfi becézte, mint félig gyermekét, félig szeretőjét, a nőt. A vármegye gavallérjai, kik többé ke- vésbbé mind megpörkölődtek Denghy Kata leányságának idejében, az ő közelében, vigasztalódtak. Mulattak nagyokat, agarásztak, járták más leánnyal, más asszonnyal hajnalig a csárdást és titokban lesték, mikor nyílik meg már a kapu vendég előtt a Kosztolnay portán, mikor lesz vége a tarbókolásnak, mikor jön el az ő idejük. Soká-soká tartott a böjt. Végre, majdnem egy évi visszavonult- ság után, egy őszi napon, az agár derby napján,a szandai gyepre bekanyarodott rókafarkas négyesén Kosztolnay is és mellette, frissen, üdén a felesége. O lett ismét a központja a társaságnak, mint, valaha régen. Körülrajongták és ünnepelték. És ő élvezte vígan, öntudatlan mámorral, hisz asszony volt. E naptól kezdve Kosztolnayék újra részt kértek a társaságban, annak életében. Névnap, szüret, vadászat, verseny, mindmegannyi alkalom, mi mindsürübben hozta össze a szép asszonyt egykori gavallérjaival. De ezek most valahogy .másként bántak vele. A lovagi szolgálatok apró figyelmessége mögött, mindig lappangott valami gyanús, valami a férfióhességből. Elejtett megjegyzések, célzatok, burkolt tréfák nem hagyták soká kétségben az asszonyt afölött, hogy mindazok, kik egykor önzetlen, tiszta szerelemmel vették körül, ma számítanak valamire. Valamire, egy gyenge percre, melyben a fiatal asszonyban feltámad teljes szilajsággal a vér, mikor először veszi észre, hogy az egész társasága fiatal vele együtt, s csak a férje az öreg. A feltevés sértette, bántotta, mert hisz őszintén szerette most is az urát. Lealacsonyitónak találta a feltevést, hogy azoknak legyen igazuk és ő tévedett érzéseiben, az életben, mikor szabad jószántából idősebb emberhez kötötte a sorsát. S hogy ennek tudatára ébred, pajtáskodása a férfiakkal szemben megszűnt. Büszke, hideg, szép, magára tartó asszony lett, ki a kódolást elfogadja, de nem bivja ki. Hamar észre vették ezt az urak is. Mert hisz ebben a férfi nagy. Abban az ösztönben, mely megsúgja, hogy itt nincs mit keresni s onnét tovább is áll. Csak hárman állották továbbra is egyforma hévvel, egyforma kitartással, a sarat és nem tágítottak. Mind a bárom ott lakott a közelben s mind a bárom azzal a komoly szándékkal és bittel volt tele, hogy bármiként is, de az övé lesz egyszer az asszony. Az asszonyt hol mulattatta, hol untatta, hol meg boszantotta hangulata szerint a bárom férfi között folyó csendes vetélkedés, melynek kimondott pályadija, az ő csókja, ölelése volt. Végre mégis csak megunta. Félt, hogy szájára veszi őt is a pletyka, az a csendes szú, mely már annyi boldog élet alapját rágta tönkre és elhatározta, hogy valami tréfás, finom formában fogja előttük bebizonyítani, hogy minden fáradságuk hiába való. És erre rövidesen megnyílt az alkalom. Férje több napra Pestre ment valami agrár gyűlésekre s a szép asszony hozzá fogott tervének megvalósításához. Elővette címeres halványlila levélpapirosát és minden megszólítás nélkül leírta a következő sorokat : „Unom magam. Férjem távol van. Ha van kedve unalmamat és magányomat megosztani, úgy szívesen látom holnap este 5 órakor egy csésze teára. Szívből üdvözli D. K.“ Leírta egyszer, kétszer, háromszor. És estére már mind a bárom gavallér azzal a bittel feküdt le, hogy holnap az övé lesz bét vármegye legszebb asszonya. És jött a másnap. A szép asszony ideges türelmetlenséggel szívta kis angol cigarette- jeit, beletemetkezve nehéz hímzésű japán vánkosai közé és nézte az órát mint múlnak a percek, kétkedve, jönnek-e mind vagy csak az egyik s mi lesz akkor, ha csak egy jön ? Már alig birt türelmetlenségével, mikor még a kis Biedermeier óra Ámorjai nem is kezdhettek bele az öt órának elkalapálásába,
