Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1914-04-11 / 15. szám
l-X Nagykároly, 1914. április II. 15-ik S2ám. VII. évfolyam KÖZÉRDEK É^MELLÉK KERESKEDELEM, IPAR ES TTt EZŐG AZD AS A G ÉRDEKEIT SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik minden szombaton reggel. Nyilttér sora 50 fi ér. — Kéziratot nem adunk vissza. Itöiretésl és hirdetési dijak felvételére csak felelős szerkesztő jogosult Szerkesztőség és kiadóhivatal Gróf Károlyi György-tér 36. Telefon 95. Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos “Helyben házhoz hordva egy évre 7’— kor. félévre 3'50 kor 5IMKÓ ALADÁR* Vidékre postán küldve egy évre 8*— kor. félévre 4.— ko Egyes szám ára 20 fillér. i 7 'e/Ü2 ß '■& * A megfeszített szeretet. (S.)E hét a nagyhét, melynek középpontjában áll a nagypéntek. Évfordulója annak az eseménynek, mikor a testté lett Ige legnagyobb bizonyítékát adta végtelen sze- retetének: meghalt a kereszten. Ez volt betetőzése 33 éves földi vándorlásának, megpecsételése mindannak, a mit ezen idő alatt a szerétéiről szóval és cselekedettel tanított. Mikor az utolsó vacsora befejeztével nagy búcsúbeszédét tartotta apostolaihoz, többi között ezeket mondta: „Ennél nagyobb szeretete senkinek sincs, mintha valaki életét adja “ Az élet a legdrágább, az egyedüli visszahozhatatlan, az egyedüli pótolhatatlan. Aki tehát ettől válik meg valakiért, vagy valamiért szeretettről, annak szeretete megállta a próbát, legnagyobb bizonyítékát adta szeretetének. De a halált megelőzte a szenvedés. Szeretni és szenvedni az egy! Lehet szenvedni szeretet nélkül, de szeretni szenvedés rtélkiil azt nem lehet, az annyira emberi tulajdonság, hogy az Isten fiának emberré kellett lennie, hogy emberileg szerethessen, emberileg szenvedhessen ! És ha körültekintünk a világon, ha bepillantunk egyének és nemzetek életébe, fájó szivvel kell látnunk, hogy; vajmi sokan vannak, akik szeretnek és1 szenvednek, akik éveken, évszázadokon át keresztre feszitvék, a kik benn a szívben hordják a szenvedés koronáját, mely- j nek minden tövisét egy-egy fénylő vér- csepp jelöli. Egyének c,zen,'C- J a bölcsőtől a sírig, hajnaltól estig, s még mikor másra az álom jótékony szárnya borul is, ők szenvednek, kínlódnak, mert szeretnek. A nemzetek pedig ? Ne kalandozzunk idegen országokba, ne menjünk tengeren-1 tuti birodalmakba, tekintsünk önmagunkra, nézzük saját hazánkat, édes Magyarországot. Jó egynéhány száz éve — mióta II. Lajos a Csele patakban lelte halálát — szenved a nemzel, hordja testén az ostorcsapások nyomait, viseli fején a tövisek fájó koronáját, függ a kereszten, mert szeretett. Szerette jbgait, szabadságát, függetlenségét, vért is ontott érte, ezrek és ezrek élete ment veszendőbe és 1526. augusztus 29. óta mi más Magyarország élete, mint egy soha meg nem szűnő, folyvást tartó hosszú nagypéntek. Óh ha megtudott volna alkudni, ha elfogadta volna az oly sokszor oda dobott csalétket, ha magán hagyta volna a reá rakott bilincseket, ha fejet hajtva el- lentállás nélkül hordta volna az igát, ha jogai, törvényei, szabadsága iránti szere- tetét kiirtotta volna leikéből és csendes megadással tűrte volna a megalázást, nem volt volna Arad, Újépület, Kufstein, RUBLETZKY KÁLMÁN női- és uridivat-áriKliáza iAGYMAROLY, Deak-ter 1§. Ajánlja legdusabban felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehérne- miiekben, úgyszintén színes és fehér damast asztalteritékekben. TÁRCZA. Az örökség. (Elbeszélés.) Mr. James 0‘Wayne, aki egy erdélyi kisvárosban úgyszólván emberemlékezet óta oktatta a jobbmódu családok gyermekeit az angol nyelvre, egy téli napon meghivót kapott a helybeli közjegyző irodájába, amely szerint másnap délelőtt „pontban fel 11 órakor jelenjék meg saját érdekében stb. . . . örökség tárgyában.“ Az öreg ur elbámult, amikor ezt a meghivót olvasta, mert nem tudta elképzelni, ki a csodától örökölhet ő, akinek e világon egyetlen szál atyafia sincsen. De azért természetesen nem mulasztotta el. hogy a kitűzött időtlen megjelenjék s amidőn az öt fogadó hivatalnok megkérdezte, hogy kihez van szerencséje, kopottas redingotjában. borotvált arcával és kezében borzas cilinderét tartva, már bizonyos büszkeséggel nevezte meg magát: — James 0‘Wayne, angol nyelvmester vagyok. Azzal átnyújtotta .a meghivót, amit a tisztviselő egy szempillantás alatt átfutott, és aztán leültette a tekintélyes külsejű öreg urat, udvariasan megjegyezvén: — Méltóztassék várni, amig & közjegyző ur befejejezte most folyó tárgyalását. — Bocsánatot kérek . . . nem méltóztatik tudni, kitől örököltem én ? A hivatalnok összeráncolta homlokát. — A névre már nem emlékszem — mondta, — de valami amerikai rokonától . . . igen, valamelyik amerikai rokonától. Mr. 0‘Wayre megsemmisülve rogyott le a díványra. Amerikai rokonom ... soha sem volt nekem! — dünnyögte magában. — Milyen nevetséges volna, ha kitudódnék, hogy az en családom . . . no, hagyjuk ezt, szóval tulajdonképpen semmi közöm Amerikához. Mert, hogy ott éltem, ha jó darabig is ... de rokonom ?! . . . Érdekes ... és milyen szörnyű volna, ha éppen most derülne ki, amikor ki tudja, mekkkra vágyón vár reám, azon az alapon, hogy . . . Nem őrültem meg elmondani . . . Brr! . . . Összeborzongott és fázósan dör- zsölgette össze kezeit. Elvegyem a más örökségét?! —.ez jutott az eszébe. — Az a szegény halott vájjon kire gondolt ? . . Életének, szerény, munkás kis életének egyetlen tttka motoszkált a fejében, az a Gyerünkcipöket vásárolni a már elismert rr f CIPOflRUhflZBA Kereskedelmi és Iparbank palota (a Petőfi-nyomda szomszédságában) Egységes áraim a következők: Női fél vegyes cipők ..................................K 4.90 Nő i amerikai legújabb facon (Lag, bagaria sbewro) K 10.50 Férfi vegyes cipők.......................................K 8.50 Fé rfi amerikai minden min. (Lag, bagaria, shewró) K 13.50 Gyermek- cipők: félcipő 21—25. barna vagy fekete K 2.50, 26—28. K 3.50, 29—34. K 4.50. Amerikai: 22—25. K 3.90, 26—28. K 4.90, 29—34 K 5.90. Mielőbbi látogatást kér Stem Lajos oipöáruháza, Bankpalota.
