Közérdek, 1914. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1914-01-03 / 1. szám

január 3. 1-ső szám. KÖZÉRDEK 3-ik oldal Homokítijborliterenkéní72fiIléréríkapható L Sándor füszerkereskedésében agylároly. A borvásárló közönség saját érdekében is győződjék meg jóságáról és olcsóságáról. törvény, mely a mai rideg, önös érdekek küzdelmében apellálni mer a társadalom emberszeretetére, sőt végrehajtását, a benne kitűzött gyönyörű eszmék sikerét éppen a társadalom nagyszivii emberbarátaitól reméli; ezeknek a szivében van megírva ennek a törvénynek a „Végrehajtási Utasítása“ is. A helyszűke nem engedi, hogy legalább is ezúttal a fiatalkorunkra vonatkozó büntető szabályokkal foglalkozzunk ; — pedig ezek a szabál; ok megérdemlik az odaadó figyel­met ; — felemelik a lelket, mert tele vannak szeretettel és pedig észszerű, fegyelmezett szeretettel, mely egyenesen megveti az álhu­manizmust, ahol kell büntet, de mindig „méltó igazságos“ büntetést mér ki. — Meg­becsüli a bűntettesben is a jót, keresi, ku­tatja, hogy abban a fövényben, iszapban akárcsak szemcsében is nincs e valami hasz­nálható. értékes. Hátha a sok sár, piszok életrevaló belsőt takar; — lehámozza, leva­karja, lemosogatja róla s úgy adja vissza az övéinek, a társadalomnak a nemzetnek. Ezúttal csak úgy néhány nagy vonásban utalni akarunk arra, hogy a társadalom nem nézheti ölhetett kezekkel azt a nagy veszélyt, melyet magában rejt a züllött, bűnöző gyer­mekek, fiatalkorúak ijesztő arányú szaporo­dása, amiért a szociológusok nagyrészt épen a társadalmat teszik felelőssé. A szociális bajokkal telített mai kor leg­kiválóbb elméi a társadalom reális problé­máival foglalkoznak, mert érzik, látják, hogy a társadalom vérkeringése veszedelmesen ideges, fegyelmezetlen. Keresik a baj gyö­kerét, az antiszociális tényezőket s csak ter­mészetes. hogy figyelmük legelsőül) a tár­sadalmi rendnek mindenkori ellenesei, a bűn­tettesek felé irányul. És sajátságos, hogy addig, amig a bűncselekményt inkább az er­kölcsi világnézlet elleni lázadásnak tekintet­ték, annak okait majdnem kizárólag magá­ban az egyénben, annak bűnre való „hajla­mában, készségében“ vélték fellelni, ma, mi­dőn a bűncselekményt kiváltképen a társa­dalom elleni pártütésnek minősitik s bűntet­test antiszociális elemnek tartják,vizsgálódásaik eredményeként szinte ellentmondást nem tűrő érvekkel meggyőznek bennünket arról, hogy nem annyira a „bűnös bajiam, készség“ a bűn forrása, hanem a bűntetteseket, a tár­sadalom ezen ellenségeit, ilyenekké legtöbb- nyire épen maga a társadalom neveli. La- sassagne nyíltan a társadalom szemébe is vágja: A társadalomnak olyan bűntettesei vannak, amilyeneket megérdemel. Első pilla­natra kemény beszéd, de gondolkozzunk csak fölötte s meggyőződünk az igazságról. Az üres, elvont okoskodások helyett tanulmá­nyoztuk magát azt a büntevőt, kísérjük vé­gig élete egész ösvényén a bölcsőtől a bör­tönajtóig ; kutassuk, nem voltak-e munka­kerülő, züllött, iszákos szülői, már zsenge korában, nem olyan nyomor, miliő vette-e körű', melyek minden nemesebb érzést már csirájukban elfojtanak, bemocskolnak, — me­legágyai, fertői a bűnnek. Lehet, hogy nem is találunk annyira un­dok hátteret. Lehet, hogy a bűn, a züllés oka épen egy-egy finom uridáma anyának a ledérsége, hiúsága, könnyelműsége, esetleg a némely családban szokásos hazudozás — mondjuk ánzágolásnak — nagyravágyás, elégedetlenség, kapzsiság, talán a pornográfia, erkölcstelen színdarab, mozi stb. stb. A „kis huncut“-ból azután nagystílű gazember lesz. Ekkor már csak igy „gázember“ lesz a jel­zője. Elfeledjük, hogy a társadalom, a kör- ! nyezet, a viszonyok s esetleg épen maguk a' szülők nevelték arra. 'Ne vessünk rájuk kö- ; vet, mert — mint Golovinszky mondja — sokkel inkább szerencsétlenek ezek, mint ; bűnösök. Különösen fiatalkorú bűntetteseknél annak a züllésnek, romlottságnak, melyet a! i bűncselekmény közvetlen motívumaként sze­retünk tekinteni, legtöbbnyire megtaláljuk az okait oly kézenfekvőén mentő körűimé nyékben, melyek tiltólag állanak elénk : leg-1 alább végleg ne törjetek pálcát a fölött a bűnös fölött, mert maga is áldozat. Hiszen! vallás, erkölcs, lelkiismeret, önuralom, józan ész, szabadakarat stb, megannyi szent, ne­mes fogalom, tilalomfa a bűnre vezető ut- J elején, de hát éppen ott a hiba hogy ezek a I lelki erősségek nem voltak bennünk eléggé kifejlődve. Ki, mi homályositotta el vagy épen tépte ki szivéből azokat ? Önmaguk alig, hisz ezek a fogalmak lelki szükségle­tek. Ki, meri azt állítani, hogy hasonló vi­szonyok között ő maga is megtudott volna maradni a tisztesség utján ? Hány becsüle­tes ember van csak azért, mert a bűne nem tudódott ki. Mint Pázmány Péter mondja, bányán vannak, akik aranyláncot hordanak, pedig kóckötelet érdemelnének. Természetesen mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy azokat a fiatalkorúakat is fe­lelősségre ne vonjuk, hanem, hogy csak annyiban tegyük őket felelőssé, amennyiben tényleg bűnösök. Minden épp eszű emberben bizonyos ellenállási erőt fel kell tételeznünk, de heroizmust nem követelhetünk. Ezek a csak nagy kontúrokban érintett gondolatok a mai kor fogalmai szerint intel­ligens embert hidegen nem hagyhatnak. Ma már a müveit országokban úgy Ameri­kában, sőt legelőbb ott, mint Európában ha­talmas társadalmi mozgalomban vetélkednek az érző, gondolkodó emberbarátok sok ezrei, hogy a bünceelekmények okait, a biinreté- i védték egyéniségeit, viszonyait megismerjék s igy meghatározhassák a szükséges tenni­valókat, mert megdöbbentő a kép, ami elénk tárul különösen a fiatalkorú bűntetteseknél. a statisztika rideg számokban elénk tárja, hogy az egyes nemzetek hány sok ezernyi I fiatal erőt temetnek el a börtön falai közé s i tesznek a régi rendszer mellett csak még nagyobb s állandó ellenségeivé a társadalmi rendnek, élet- és vagyonbiztosságnak, mert a társadalom elfordul tőlük, évente óriási tő­két vesztünk el munka- és erköics erőben. Azok a nemesszivü emberbarátok azután té­nyekkel, saját tapasztalataikkal igazolják be, hogy mindezeknek egy jórésze megfelelő eszközökkel, tanítással, neveléssel, munkára, erkölcsös életre szoktatással, sokszor egy kis jóakaratu tanácsosai is megmenthető lett volna. Jelenlegi igazságügyminiszterünk eze­ket mondja : Amit a gyermekélet megmen­tése, az elhagyott gyermekek támogatása, valamint a züllés veszélyének kitett fiatal­korúak felemelése és 'a jó utón megtartása érdekében végzünk, annak sokkal több si­kere van, mint a legnagyobb gonddal végre­hajtott szabadságvesztésnek. Az egyes törvényhozások felhasználják ezen tapasztalatokat, valóságos eredményeket s azok szellemében alkolják meg a büntető jogszabályokat, belátva — amit minden csa­ládapának tudnia kell — hogy büntetés is csak úgy észszerű, tehát emberhez, emberi intézményhez illő, ha az első sprban neve­lési eszköz. Tisztában vannak azonban a törvényho­zások affelől, hogy azokra a nemes törekvé­sekre. célokra, amelyekre az impulzust a társadalom emberszerető nagy egyéniségeitől vették, — pusztán az'államhatalom organiz­musa képtelen. A társadalom munkájára fel­tétlenül szükség van, mert ide nem annyira sablonos hivatali munka, mint különösen melegenérző szív kell. Széli Kálmán, a gyer­mekvédelmi törvény megalkotója mondta: súlyt helyezek a társadalom közremunkálko- dására, mert csak ahol életerős társadalom van, ott vagyunk képesek nagy eszméinket megvalósítani, mert a társadalom részvétéből merit az állam erőt. A fiatalkorúak bűncse­lekményeinél a bírónak valóságos segítő tár­sai a társadalom emelkedett lelkű tagjai, együtt keresik az igazságot s kutatják a fiatalkorú jövője érdekében célirányos eszkö­zöket. Hogy ez a társadalmi munka meny­nyire reális célok elérésén fáradozik — mert hiszen tulajdonképen a társadalom önvéde­kezése a bűncselekmények ellen — legjob­ban bizonyítja azon tény, hogy ezek a re­formeszmék épen Amerikából, amit pedig a ridegen számító önérdekek hazájának tartunk, — indultak hódító útjukra, midőn már ott bámulatos eredménzeket értek el. Onnan vet­ték az ispirációs Európa államai. Onnan vet­tük mi is. És itt a nemzeti önérzet, büszke­ség tölthet el bennünket azon tudat fölött, hogy ezeknek a nagy reformoknak hatalmas jelentőségét egyszerre jobban megértettük, mint Európa legtöbb állama. Mindenfelé tele van már országunk ugynevett patronázs- egyesületekkel, melyek az emberbarátok sok ezreit tömörítik, lelkesítik, erősitik arra a szeretet munkájára, mely a gyermekek, fiatalkorúak megmentésének áldásos célját tűzte ki maga elé. Nagy mulasztást követ el minden város, mely nem alkotta meg a maga patronázs egye­sületét, mert bátran állíthatjuk, hogy a patro­názs egyesület, ha mélyen érző szivek intézik sorsát, legalább is oly mértékben szolgálja a fiatalkorú bűnösök megmentésének célját, mint épen a fiatalkorúak külön bíráskodásáról alko­tott törvény. Ahol tehát még nincs patronázs-egyesület, alkossák meg mielőbb azok, akik szivükön viselik a rossz útra tévedt fiatalkorúak meg­mentését. Dr. Kemény István, törvényszéki biró. Bérlet. 1200 holdas birtok, első­rendű homoki és fekete föld huzamosabb időre haszonbérbe (riadó. Értekezhetni: Becsky György körjegyzővel, Csomaköz. Ruhát fest es vegyileg tisztit Hantiéi Sámuel villany- éa gőzerőre berendezett intézetében. = Nagykároly, Kölcsei-ut I. = a római kath. templom mellett­Alapiittatott 1902. Telep: Petöfi-ut 59.

Next

/
Oldalképek
Tartalom