Közérdek, 1913. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1913-08-16 / 33. szám
4-ik oldal. KÖZÉRDEK 1913. augusztus 16. 33-ik szám. Korai főzelékek: Retek Saláta Borsó Zöld hagyma SAJTOK: EmentMli Trapista Rocfoit Imperiál és különféle csemege sajtok gróf Andrássy és teschéni teavaj. SCHNELL IMRE FŰSZER ÉS CSEMEGE ÜZLETÉBEN NAGYKÁROLY. Főzelékek: Friss Carfiol, különféle Conservek u. m.: borsó, bab, kukorica, Spárga gomba stb. IBM Kugler, bonbon és sütemény nagy raktára, —— azért még fontosabb, még érdekesebb ránk nézve, mert nekünk ez a „jövő“ családja. Ugyanis a mozifelvételek általában nyugati, előrehaladottabb társadalmi állapotú népektől kerülnek hozzánk, amilyenné fejlődünk mi is. Állíthatja valaki, hogy a lejátszatás nehézségei akadályozzák, hogy több gyermek is szerepeljen a családi történetben. Nem áll. Mozivállalatok sokkal nagyobb nehézségeket legyőznek ennél, ha a felvétel stil- szerüsége úgy kivánja. Cigánykaravánt egy gyermekkel épp úgy nem játszatna, mint egy modern familiát hat gyermekkel. Ha egy gyerek játszik, nem lenne nagy nehézség egy bölcsőt beállítani, jelezve a következő kicsit, de hát minek, ha a valóságban egyszerűen nem következik. Érdekes nézni ezt a familiát, amint játszik. Szobalány elmaradhatatlan és minden kis kabát feladásért becsengetik, a kényelem esztelenül és erőszakoltan nagy úri noha rendesen hivatalnok úri családról van szó. Az ur bőrszivaros, angolbajuszu, vagy7 borotvált. Nagyon szertartásos, de ha őnagysága nagyon kihozza a sodrából, -csúnyán veszekedik és csapkod. Őnagysága vagy elragadóan házi angyalt ad, ki mihelyst magára marad vagy kézimunkái, vagy pedig elfásult az otthoni tétlenkedéstől és regényekbe temetkezik, de minden esetben hamar kacérkodik és teszi lóvá férje urát. Hanem ha valahol, úgy itt leginkább a köl- csönkenyér visszajár. És e körül forog a legtöbb „családias izü" mozi história. Az egyetlen, de annál jelentősebb szerepű csemete is igen sok esemény közép pontja. Leggyakoribb az elkényeztetett és elvásott kis imposztor, aki orruknál fogva hurcolja magával árkon bokron át, vagy hajmeresztő mesékkel teszi lóvá jobb sorsra igazán nem érdemes szüleit. Ha a gyermek jobb is, az állandó jelenség, hogy el van kényeztetve és nyafogó, ami rendes velejárója az egykének. A szülők nem tudnak bánni a gyermekükkel, azt se tudják, hogy mit kezdjenek vele, ha csak valamennyire is szokatlan eset adódik elő. És ez nem azért van, mert nem igazi apa és anya, hanem szinészek játszanak a gép előtt, mert ők azt játszák, amit a jó megfigyelő mozidarab iró nekik előír. Sajnos, nem is túloznak. Estéről-esíére a legtökéletlenebb család játsza el előttünk a maga ügyefogyott, de annál szomorúbb kis eseteit. Ha a darab cime után az van nyomtatva (humoros), akkor a családi életnek sok zül- löttsége torzító tükörről vetítve kerül a vászonra, hogy nevetséges lehessen, ha pedig drámát jelez a szinlap, kicsinyeskedő házas- társak, drámai hősökké fuvalkodott apák feszengenék a vásznán. Sehol annyi silányság, rosszlelkü érthetetlen ség és hazug póz, mint egy-egy mozi drámában, amelyik úgynevezett „családi.“ Ha a mozi nem hazudik és sajnos nem hazudik, akkor kellemetlen színben vetiti elitünk azt a kört, honnan hatásosnak szánt darabjait veszi, — a családot. Ennek a hazug érzésű családnak érdekesen lép fel mentőangyalául a gyermek, aki ha nem imposztoroskodik, úgy legtöbbször bókebiró a meghasonlott szülők között. Isten tudja, hova jutna végül egy-egy megbomlott házaspár, ha nem lenne ott a gyerek, aki színleléssel meg mindenféle cselszövéssel addig viszi a dolgot, mig kórházban, vagy őserdőben, vagy az ördög tudná előre, hogy milyen kalandos körülmények között, a végén csak egymáséba csúsztatja az öregek kezét. És a gyermek ilyenkor vagy naiv angyalka képet vág, vagy fölényesen lemosolyogja a gyerekeskedő öregeket. Az ilyen kép éppen nem lehet megható, de annál jelentősebb. A felnőttek hazugsággal, álerkölcscsel teli, pózos világának csődjét jelenti ez, melyen túljár a gyermeki ész és barátságos kézfogásra simitja ki a megvadult papa öklét, ki már magát fellovalva válni, ölni, rombadölni kész. Mikor a becsületét puskával kereső apának a gyermek állja útját, mikor a haragos társakat békiteni törekszik, nem kell-e benne egy józanabb, emberségesebb világot látnunk, melyet ő képvisel a társadalmi előítéletek, hazugságok hamis világában élő nagyok között. Az a sok álszentes, hamis erkölcsi törvény, ami a a nagyokat úgy lekötve tartja, a gyermek lelkét még nem vette meg s ő a benne nyilvánuló őserejü ösztönnel jobbnak és felette bölcsebbnek mutatkozik, mint mi, a nagyok. ________________________________ wr Szenzációs újdonság! "W Royal kávéházban minden szerdán, szombaton és vasárnap mozielőadás tartatik. Változatos műsor! lEs“ Belépti-dij nincs! A nagyérdemű közönség jóakarata támogatását kérve, vagyok kiváló tisztelettel: Braun Márton tulajdonos. Csókolom « késsél Inból... Nagyságos Főszerkesztő Ur nagy panaszom van ! Ezekkel a szavakkal állított be ma egy hete Dr. Koszorús István a férfi Adonisok ritka példánya, az „Az Újság“ szerkesztőségébe. Mielőtt hozzáfogott volna panasza el- mondásához, körültekintett a szerkesztőségi irodahelyiségben. Ellenálhatatlansága teljes tudatában, forró pillantásokat lövelt az Íróasztalnál dolgozó hölgyek felé: mintha mondani akarta volna, „látjátok én vagyok az a férfiú, aki világra szőlő hírnévre tettem szert nem tudományommal, de férfi szépségemmel sőt még Bokacsiót is leföztem a szerelem dolgában“. A hölgyek összenéztek. Önkéntelen is kacagás töri ki belőlük, látva az öreg, ráncosképii pápaszemes emberi alakot, aki bátran állhatna modelt a festő ecsete elé, hogy róla egy szörnyeteget fessen, akivel ijesztgetni lehessen az iskolás gyermekeket. Amikor pedig látta azt, hogy itten minden törekvése kárba veszett, a szerkesztőhöz fordult és behízelgő lágy hangon emigy kezdé el panaszát . . . Nagy az én panaszom Nagyságos Uram ! Hat hónap óta orvoskodom Vállaj községében. Boldogan teltek el napjaim. Orvosi prakszisom jól jövedelmezett, a falu leányai bomlottak érettem és én téptem a rózsákat, szakítottam a szegfűket és csordultig élveztem ki a szerelem bűbájos italát. Egyszer csak a falu egyik legszebb asszonya szerelmeseden belém. Ellenálltam, minden csábnak, nem akartam eddigi sikereimet szoporitani, de nem akartam egy boldog család békéjét, nyugalmát felzaklatni azzal, hogy a többszörös családanyát kedvesemmé tegyem. De bármiként küzdöttem is ellene, a szép asszony nem akart rólam lemondani. Elvégre is mit tehettem, En is csak gyarló, hús és vérből álló ember vagyok és egy önfeledett pillanatban, odadobtam magamat a szép asszony karjai közzé. Kedvese lettem a szép asszonynak s rettegve gondoltam arra. hogy viszonyunkról tudomást szerez a feleségem és botrány lesz a dologból . . . A viszony hónapokig tartott, de én rövid idő múlva reá untam az asszonyra és szabadulni akartam tőle. Nehezen ment a dolog. Kedvesem görcsösen ragaszkodott hozzám, de végre is egy erélyes fellépéssel sikerült menekülnöm körmei közül. A szerelemben csalódott asszony bosz- szut esküdött ellenem. Feljelentett a bírósághoz, ahol a leg- képtelenebb vádakat szórta ellenem. Valóságos kálváriát járok. A Közérdek szerkesztője tudomást vett a dologról. Megírta lapja számára. Este volt, amikor elmentem a nyomdába és kértem ne jelenjen meg a cikk. Nem akarta engedni . . . Meg kellett vásároljam az összes kinyomott lapokat és az uj lap nyomási költségét is fizetnem kellett s úgyis csak mások közbenjárására volt hajlandó a cikket lapjából kihagyni. Háló-, ebédlő-, uriszoba és vendégszoba berendezés mindennemű styl- és minőségben van raktáron. Száraz anyagból, kitűnő iparosok által készitett mahagóni-, palisander- kőris-, eseresznye-, dió-, tölgy- és szilfából művésziesen kiállitott, divatos legegyszerűbbtől a legfinomabb kivitelig legolcsóbban óriási vá- ----------------------- lasztékban egyedül csak HHHMflHHIHK Lö vy Rudolfbutorraktárában kaphatók Nagykároly, Széchenyi-utca $y* Saját jól berendezett elsőrendű kárpitos műhelyemben a legdivatosabb kárpitos és diszitési munkák Ízlésesen elöállittatnalr Szcmloat és nö.xin.epzi.eiip zárva!
